3 játékos nevelési megoldás makacs gyerekekhez

Ha a gyerekünk megmakacsolja magát, nehéz meggyőzni róla, hogy döntsön másként. Íme néhány játékos megoldás, hogyan jussunk túl a vitás helyzeteken konfliktusok nélkül.

1. “De én gabonapelyhet kérek…”

A gyerek azt mondja gabonapelyhet kér vacsorára, de pont elfogyott. Ilyenkor próbálsz mást felajánlani helyette, elmagyarázod, hogy nincs itthon, a bolt bezárt, de ő makacsul ragaszkodik hozzá, hogy más nem jó. Mit lehet tenni? Van, aki belemegy a vitába, van, aki besokkall és ráhagyja, de van játékos megoldás is: fogsz egy “varázspálcát” és eljátszod, hogy elővarázsolod a kedvenc ételt, utána pedig játékosan elkészíted neki, belekóstolsz és őt is megkínálod.

Miért jó ez?

– A gyerekek egészen az óvodáskor végéig az érzelmek világában élnek. A racionális magyarázatot még nem igazán értik meg, a mesés megoldás azonban segít feldolgozni az adott helyzettel kapcsolatos csalódást.
– Vita helyett jó hangulatot teremtesz és oldod a feszültséget.
– Segítesz neki felidézni azt az érzést, ami miatt szereti a kedvenc ételt és ez majdnem olyan jó, mintha tényleg ott is lenne (ez ugyanaz az érzés, mint amikor a nyaralást tervezgetve már-már úgy érzed, szinte ki is pihented magad :))

2. “Hűha, ez a kislány elromlott, de vajon hol a rossz alkatrész?”

A gyerekek néha rosszalkodnak. Pl. csúnyán beszélnek, makacskodnak, dobálnak és ez néha kumulálódik: te rászólsz, ő annál jobban csinálja, megint rászólsz, ő még inkább “megőrül” és így tovább. Hogyan lehet kitörni egy efféle helyzetből? Ennek egyik jó módja a gyerek “megszerelése”.

Mondd neki: “Hűha, ez a kislány/kisfiú nagyon elromlott! De vajon melyik alkatrészt kell megszerelni rajta? A csapkodós kezecskéket? A csúnyán beszélő szájacskát? No akkor meg is szereljük! Kell egy villáskulcs (és előveszed a láthatatlan szerszámot)! Kicsavarozzuk. Most kiszereljük az elromlott részt. Hűha, ez eltörött, beteszünk egy másikat! Most visszacsavarozzuk. És már kész is.” (és “megszereled” az adott testrészt)

Miért jó ez?

– Fejleszti a gyerek testtudatát (melyik testrészével követett el “rosszat”)
– fejleszti az érzelmi intelligenciát azáltal, hogy kimondod, mit csinált,
– oldja a feszültséget (a tiédet is) és jó hangulatot teremt vitatkozás és egyre emelkedő hangerő helyett,
– ugyanúgy érezteti a gyerekkel, hogy valamit rosszul csinált és oda kéne rá figyelnie, mint a rászólás, csak éppen számára sokkal érthetőbb módon.

Változatai: Ha már sokat “szerelted” a gyereket, ugyanennek a módszernek előveheted egyéb hatékony verzióit is, például elvarázsolhatod a rosszalkodó testrészt, vagy egy nagy hintáztatással “kirázhatod” a gyerekből a huncut manót, aki benne rosszalkodik.

3. Töltsük fel a szeretetraktárakat!

Gyakran a kisgyerek azért viselkedik rosszul, mert anyahiánya van. Egész nap rohanunk, felkeltjük, visszük a bölcsibe/oviba, este bevásárolunk, rohanunk haza, házimunka. Igyekszünk vele is lenni, de ő többet szeretne. Az is lehet, hogy egész nap együtt vagyunk ugyan, de pont azt az érzelmi igényt nem sikerül kielégíteni, ami neki a legfontosabb lenne. A nagyobbik fiam például kifejezetten vágyik a minőségi időre. Ő attól boldog, ha bevonhat az éppen aktuális játékába és akár csak 15-20 percet is mesélhet róla, játszunk vele. Ilyenkor nem akarja, hogy a testvére is ott legyen. Csak anya 🙂 Nem akar sok időt együtt tölteni, inkább csak rövidet, de azt teljes figyelemmel.

Akármilyen nagynak és önállónak is tűnnek, a kisgyerekek még elsősorban tőlünk függnek érzelmileg és sokszor pont azért frusztráltak, viselkednek értelmetlenül, agresszíven vagy nem együttműködve velünk, hogy a figyelmünket megszerezzék. Ez nem tudatos viselkedés a részükről, csak egy jelzés, hogy magukban nem érzik jól magukat, több támaszra lenne szükségük. Ilyenkor érdemes feltölteni a szeretetraktárakat.

A túlpörgött, lenyugodni képtelen kisgyerekkel beülni otthon a szeretetsarokba (ez lehet egy fotel benne egy takaróval vagy egy nagy párna a sarokban, amit kinevezünk szeretetsaroknak – mellette nyugisarokként is használhatjuk) és megölelgetni.
Elővenni a szívecskés szeretetpárnát és együtt lefeküdni rá.
Széttárni a karunkat és azt játszani, mi vagyunk a mackómama, aki várja a kis bocsát egy nagy mackópuszira 🙂

A játékosság ezeknek a hétköznapi helyzeteknek különleges közeget teremt, ezáltal a kicsi együttműködőbb lesz (nem fogja azt mondani, hogy nem kell a puszi, vagy eltolni magától)

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

7 Comments

  • Melinda

    Reply Reply 2017. szeptember 14. csütörtök

    Szia Ági,
    Kislányom 3,5 éves, fél éve jár óvodába. Ausztriában élünk, itthon csak magyarul beszélünk, lányom itt született.
    Nagyon lassan, 15-30 percekkel kezdtük a beszoktatást, most ebéd után hozom el.
    Reggel nem ellenkezik, szívesen megy, viszont még mindig csak az ovónô mellett van el, mindenhova követi. Így elmélyülten játszani nem tud, egy szemmel mindig követi. Nem eszik, mosdóba se megy nélküle.
    Viszont fogadó órán azt mondja az ovónô, nem együttmûködô. Bár szerinte màr érti a gyerek, mit kellene csinálni, mi következik, de direkt nem csinálja. Hogy tudnék neki segíteni, h jobban megtalálja a helyét? Vmi gond van az ovónôhôz kötôdéssel, nem? Nem meri szem elôl veszteni, mégsem fogad neki szót. Nagy ovi, vegyes csoportos, nyitott rendszerû, több terem, ovónô közül ” válogathatnak”.
    Itthon igyekszem a pozitív, játékos nevelést követni. Erôvel nem is lehet hatni a gyerekre. Az ovi meg lehet, kicsit poroszos…

  • Iza

    Reply Reply 2017. július 18. kedd

    Szia! Nekem egy 4 éves kisfiam van és pedagógusként természetesen a sajàtommal tanàcstalan vagyok. Nemrég költöztünk,màrciustól került uj oviba. Eddig az volt a gond,hogy nem igazàn talàlt baràtokra,most viszont sajnos csatlakozott a csinytalanabb csoporthoz és feszegeti a hatàrokat (kavicsokkal dobàlózik,lökdösődik). Sokszor àtbeszéltük màr vele ezt a témàt,mindig megigéri hogy nem fog rosszalkodni,aztàn mégis panasz van rà 🙁 Go dolom mindezt azért csinàlja,hogy “bevàgódjon” egyes gyerekeknél,vàgyik nyilvàn a baràtokra,de rossz irànyba halad. Hogy magyaràzzam el neki mindezt? Màr azon is gondolkodtam hogy szeptemberől màsik oviba iratom,de lehet ezzel még jobban àrtanék neki.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. július 24. hétfő

      A kisgyerek az oviban igyekszik alkalmazkodni és ilyenkor gyakran azokhoz csapódik, akik erősebbnek tűnnek, mert ott érzi magát biztonságban. Az adott csoport összetételétől függ, mennyire szükséges az erősekhez csapódni, egy nyugodtabb csoportban ez ritkábban esik meg. Az egyik megoldás valóban a csoportváltás, a másik az, ha olyan eszközöket kap a kezébe, amiknek birtokában magától is erősnek érzi magát. Pl. óvodán kívül is barátkozzatok a csoportból gyerekekkel, azokkal akikkel a csoportban is jóban van, a csintalanokkal, mert így kiderül majd, hogy csoporton kívül másként is tudnak együttműködni és ezt visszaviszik a csoportba is. Segíthet az is, ha megbeszélitek az óvónénivel, hogy kapjon valami kis feladatot az oviban, amiben segíthet az óvónéninek, mert ettől különlegesnek érzi majd magát, erősödik az önbizalma.

  • Erika

    Reply Reply 2017. július 13. csütörtök

    Kedves Ágnes!

    Kislanyom nemsokara egy eves lesz. Nagyon rossz alvo volt mindig, rengetegszer ebred ejjel. Mostanaban talan mintha egy fokkal jobb lenne, de most meg azt latom rajta, hogy azert ebred mert ehes, viszont enni nem akar, csak sir, ha sikerul megnyugtatnom akkor elfogadja. Azert nem ertem, mert nagyon szepen eszik, nagy mennyisegeket egesz nap. Tapot mar csak ejjel kap, mert napkozben elutasitja. Minden nap valtozatosan fozok neki, nem valogatos. Viszont miert van az hogy este 9kor vacsizik szep mennyiseget (mindig valami kását keves gyumolccsel, nem hig az allaga, s volt hogy a gyumolcsot is elhagytam), es 1korul mar ehes.
    Ejjel megetetem tapszerrel, utana még 1-2szer megebred, adok neki kis vizet, ami viszont nem jo, hogy reggel 7kor arra ebred hogy ismet ehes(ilyenkor mar nem fogadja el a tapszert). Ami nem is lenne baj, mert mar rendes reggilit adok neki, de utana egesz delelott nonstop nyavicskol, hiaba probalom lefoglalni. GOndolom a faradtsagtol, viszont aludni meg nem akar rogton.
    Tudnal kerlek tanacsot adni, mi az amin valtoztatnom kellene?

    Elore is koszonom a valaszod.

    Udv.: Erika

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. július 24. hétfő

      Ebben a korban még nagyon gyors a babák emésztése, ezért megéhezhet éjjel is. Meg lehet próbálni darabosabb, táplálóbb ételt adni neki este, pl. kenyérfalatkákat sajttal, husival stb., amit lassabban emészt vagy sűrűbb főzeléket burgonyával, rizzsel), de még így is lehet, hogy meg fog éhezni. Éjjel keverheted a tápot kicsit sűrűbbre és lehet, hogy már váltani kéne másik tápszerre (ha 1-est iszik, 2-re, ha 2-t iszik, 3-ra)

  • Brigi

    Reply Reply 2017. június 30. péntek

    Kisfiam most 5 hónapos, 6 kg. (3670 grammal született).
    4 hónapos koráig kizárólag anyatejet kapott. Már az elejétől kezdve az volt az elképzelésem, hogy fél éves koráig kizárólag szoptatni fogom, de ezt sajnos nem tudtam tartani. 4 hónapos kora környékén már a 4. mellgyulladásom után csökkenni kezdett a tejmennyiségem, amit sajnos már nem tudtunk visszaállítani. Minden praktikát amiről hallani és olvasni lehet bevetettem, mégsem sikerül a kb. 500-600 grammnál többet termelnem. Igény szerint szoptatok még mindig. 4 hónapos korában adtam neki almát és 4 és fél hónapos kora óta tápszert kap kiegészítésképpen.
    A kérdésemet nem is abba az irányba terelném, hogy miképpen lehetne megnövelni a tejmennyiségemet, bár ha lenne még bármi amit tudnék tenni, habozás nélkül megtenném. A rossz érzés bennem most mégis azért alakult ki, mert úgymond elkezdtem korábban a hozzátáplálást, pedig valójában nem tettem volna meg.
    Az ember ugye mindig kap és olvas új információkat és a véleménye változik, tudása folyamatosan bővül. Az almát a védőnő javaslatára kezdtük el, amit megjegyzem a Kisfiam az első perctől imád. Már egy egészet képes tízóraira megenni. Persze mellette ugyanúgy szoptatom. De elfogadja az almát. De mást még nem adtam neki.

    Az a kérdésem, hogy ha nem adok neki még mindig semmi mást 6 hónapos koráig,akkor az almával nem “ártottam” a korai hozzátáplálás problémájának? Szerinted hagyjam el az almát és álljunk vissza az anyatej/tápszer kombinációjára?

    Segítségedet előre is nagyon köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. július 07. péntek

      Ha így elégedett, jóllakott a baba és nem okozott emésztési problémákat, akkor nem okoztál nagy gondot az almával és nem kell elhagynod. Azért a többi bevezetésével még várj egy kicsit, ráér 6 hónapos kor körül elkezdeni a kóstolgatást, mert az alma viszonylag ártalmatlan és nem allergizál, de minden más okozhat emésztési nehézségeket, allergiát stb.

Leave A Response To Erika Cancel reply

* Denotes Required Field