3 játékos nevelési megoldás makacs gyerekekhez

Ha a gyerekünk megmakacsolja magát, nehéz meggyőzni róla, hogy döntsön másként. Íme néhány játékos megoldás, hogyan jussunk túl a vitás helyzeteken konfliktusok nélkül.

1. „De én gabonapelyhet kérek…”

A gyerek azt mondja gabonapelyhet kér vacsorára, de pont elfogyott. Ilyenkor próbálsz mást felajánlani helyette, elmagyarázod, hogy nincs itthon, a bolt bezárt, de ő makacsul ragaszkodik hozzá, hogy más nem jó. Mit lehet tenni? Van, aki belemegy a vitába, van, aki besokkall és ráhagyja, de van játékos megoldás is: fogsz egy „varázspálcát” és eljátszod, hogy elővarázsolod a kedvenc ételt, utána pedig játékosan elkészíted neki, belekóstolsz és őt is megkínálod.

Miért jó ez?

– A gyerekek egészen az óvodáskor végéig az érzelmek világában élnek. A racionális magyarázatot még nem igazán értik meg, a mesés megoldás azonban segít feldolgozni az adott helyzettel kapcsolatos csalódást.
– Vita helyett jó hangulatot teremtesz és oldod a feszültséget.
– Segítesz neki felidézni azt az érzést, ami miatt szereti a kedvenc ételt és ez majdnem olyan jó, mintha tényleg ott is lenne (ez ugyanaz az érzés, mint amikor a nyaralást tervezgetve már-már úgy érzed, szinte ki is pihented magad :))

2. „Hűha, ez a kislány elromlott, de vajon hol a rossz alkatrész?”

A gyerekek néha rosszalkodnak. Pl. csúnyán beszélnek, makacskodnak, dobálnak és ez néha kumulálódik: te rászólsz, ő annál jobban csinálja, megint rászólsz, ő még inkább „megőrül” és így tovább. Hogyan lehet kitörni egy efféle helyzetből? Ennek egyik jó módja a gyerek „megszerelése”.

Mondd neki: „Hűha, ez a kislány/kisfiú nagyon elromlott! De vajon melyik alkatrészt kell megszerelni rajta? A csapkodós kezecskéket? A csúnyán beszélő szájacskát? No akkor meg is szereljük! Kell egy villáskulcs (és előveszed a láthatatlan szerszámot)! Kicsavarozzuk. Most kiszereljük az elromlott részt. Hűha, ez eltörött, beteszünk egy másikat! Most visszacsavarozzuk. És már kész is.” (és „megszereled” az adott testrészt)

Miért jó ez?

– Fejleszti a gyerek testtudatát (melyik testrészével követett el „rosszat”)
– fejleszti az érzelmi intelligenciát azáltal, hogy kimondod, mit csinált,
– oldja a feszültséget (a tiédet is) és jó hangulatot teremt vitatkozás és egyre emelkedő hangerő helyett,
– ugyanúgy érezteti a gyerekkel, hogy valamit rosszul csinált és oda kéne rá figyelnie, mint a rászólás, csak éppen számára sokkal érthetőbb módon.

Változatai: Ha már sokat „szerelted” a gyereket, ugyanennek a módszernek előveheted egyéb hatékony verzióit is, például elvarázsolhatod a rosszalkodó testrészt, vagy egy nagy hintáztatással „kirázhatod” a gyerekből a huncut manót, aki benne rosszalkodik.

3. Töltsük fel a szeretetraktárakat!

Gyakran a kisgyerek azért viselkedik rosszul, mert anyahiánya van. Egész nap rohanunk, felkeltjük, visszük a bölcsibe/oviba, este bevásárolunk, rohanunk haza, házimunka. Igyekszünk vele is lenni, de ő többet szeretne. Az is lehet, hogy egész nap együtt vagyunk ugyan, de pont azt az érzelmi igényt nem sikerül kielégíteni, ami neki a legfontosabb lenne. A nagyobbik fiam például kifejezetten vágyik a minőségi időre. Ő attól boldog, ha bevonhat az éppen aktuális játékába és akár csak 15-20 percet is mesélhet róla, játszunk vele. Ilyenkor nem akarja, hogy a testvére is ott legyen. Csak anya 🙂 Nem akar sok időt együtt tölteni, inkább csak rövidet, de azt teljes figyelemmel.

Akármilyen nagynak és önállónak is tűnnek, a kisgyerekek még elsősorban tőlünk függnek érzelmileg és sokszor pont azért frusztráltak, viselkednek értelmetlenül, agresszíven vagy nem együttműködve velünk, hogy a figyelmünket megszerezzék. Ez nem tudatos viselkedés a részükről, csak egy jelzés, hogy magukban nem érzik jól magukat, több támaszra lenne szükségük. Ilyenkor érdemes feltölteni a szeretetraktárakat.

A túlpörgött, lenyugodni képtelen kisgyerekkel beülni otthon a szeretetsarokba (ez lehet egy fotel benne egy takaróval vagy egy nagy párna a sarokban, amit kinevezünk szeretetsaroknak – mellette nyugisarokként is használhatjuk) és megölelgetni.
Elővenni a szívecskés szeretetpárnát és együtt lefeküdni rá.
Széttárni a karunkat és azt játszani, mi vagyunk a mackómama, aki várja a kis bocsát egy nagy mackópuszira 🙂

A játékosság ezeknek a hétköznapi helyzeteknek különleges közeget teremt, ezáltal a kicsi együttműködőbb lesz (nem fogja azt mondani, hogy nem kell a puszi, vagy eltolni magától)

Reménytelenül makacs a gyermeked? Itt tanulhatod meg könnyebbé tenni vele a mindennapokat >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Comments are closed.