3 játékos nevelési megoldás makacs gyerekekhez

Ha a gyerekünk megmakacsolja magát, nehéz meggyőzni róla, hogy döntsön másként. Íme néhány játékos megoldás, hogyan jussunk túl a vitás helyzeteken konfliktusok nélkül.

1. “De én gabonapelyhet kérek…”

A gyerek azt mondja gabonapelyhet kér vacsorára, de pont elfogyott. Ilyenkor próbálsz mást felajánlani helyette, elmagyarázod, hogy nincs itthon, a bolt bezárt, de ő makacsul ragaszkodik hozzá, hogy más nem jó. Mit lehet tenni? Van, aki belemegy a vitába, van, aki besokkall és ráhagyja, de van játékos megoldás is: fogsz egy “varázspálcát” és eljátszod, hogy elővarázsolod a kedvenc ételt, utána pedig játékosan elkészíted neki, belekóstolsz és őt is megkínálod.

Miért jó ez?

– A gyerekek egészen az óvodáskor végéig az érzelmek világában élnek. A racionális magyarázatot még nem igazán értik meg, a mesés megoldás azonban segít feldolgozni az adott helyzettel kapcsolatos csalódást.
– Vita helyett jó hangulatot teremtesz és oldod a feszültséget.
– Segítesz neki felidézni azt az érzést, ami miatt szereti a kedvenc ételt és ez majdnem olyan jó, mintha tényleg ott is lenne (ez ugyanaz az érzés, mint amikor a nyaralást tervezgetve már-már úgy érzed, szinte ki is pihented magad :))

2. “Hűha, ez a kislány elromlott, de vajon hol a rossz alkatrész?”

A gyerekek néha rosszalkodnak. Pl. csúnyán beszélnek, makacskodnak, dobálnak és ez néha kumulálódik: te rászólsz, ő annál jobban csinálja, megint rászólsz, ő még inkább “megőrül” és így tovább. Hogyan lehet kitörni egy efféle helyzetből? Ennek egyik jó módja a gyerek “megszerelése”.

Mondd neki: “Hűha, ez a kislány/kisfiú nagyon elromlott! De vajon melyik alkatrészt kell megszerelni rajta? A csapkodós kezecskéket? A csúnyán beszélő szájacskát? No akkor meg is szereljük! Kell egy villáskulcs (és előveszed a láthatatlan szerszámot)! Kicsavarozzuk. Most kiszereljük az elromlott részt. Hűha, ez eltörött, beteszünk egy másikat! Most visszacsavarozzuk. És már kész is.” (és “megszereled” az adott testrészt)

Miért jó ez?

– Fejleszti a gyerek testtudatát (melyik testrészével követett el “rosszat”)
– fejleszti az érzelmi intelligenciát azáltal, hogy kimondod, mit csinált,
– oldja a feszültséget (a tiédet is) és jó hangulatot teremt vitatkozás és egyre emelkedő hangerő helyett,
– ugyanúgy érezteti a gyerekkel, hogy valamit rosszul csinált és oda kéne rá figyelnie, mint a rászólás, csak éppen számára sokkal érthetőbb módon.

Változatai: Ha már sokat “szerelted” a gyereket, ugyanennek a módszernek előveheted egyéb hatékony verzióit is, például elvarázsolhatod a rosszalkodó testrészt, vagy egy nagy hintáztatással “kirázhatod” a gyerekből a huncut manót, aki benne rosszalkodik.

3. Töltsük fel a szeretetraktárakat!

Gyakran a kisgyerek azért viselkedik rosszul, mert anyahiánya van. Egész nap rohanunk, felkeltjük, visszük a bölcsibe/oviba, este bevásárolunk, rohanunk haza, házimunka. Igyekszünk vele is lenni, de ő többet szeretne. Az is lehet, hogy egész nap együtt vagyunk ugyan, de pont azt az érzelmi igényt nem sikerül kielégíteni, ami neki a legfontosabb lenne. A nagyobbik fiam például kifejezetten vágyik a minőségi időre. Ő attól boldog, ha bevonhat az éppen aktuális játékába és akár csak 15-20 percet is mesélhet róla, játszunk vele. Ilyenkor nem akarja, hogy a testvére is ott legyen. Csak anya 🙂 Nem akar sok időt együtt tölteni, inkább csak rövidet, de azt teljes figyelemmel.

Akármilyen nagynak és önállónak is tűnnek, a kisgyerekek még elsősorban tőlünk függnek érzelmileg és sokszor pont azért frusztráltak, viselkednek értelmetlenül, agresszíven vagy nem együttműködve velünk, hogy a figyelmünket megszerezzék. Ez nem tudatos viselkedés a részükről, csak egy jelzés, hogy magukban nem érzik jól magukat, több támaszra lenne szükségük. Ilyenkor érdemes feltölteni a szeretetraktárakat.

A túlpörgött, lenyugodni képtelen kisgyerekkel beülni otthon a szeretetsarokba (ez lehet egy fotel benne egy takaróval vagy egy nagy párna a sarokban, amit kinevezünk szeretetsaroknak – mellette nyugisarokként is használhatjuk) és megölelgetni.
Elővenni a szívecskés szeretetpárnát és együtt lefeküdni rá.
Széttárni a karunkat és azt játszani, mi vagyunk a mackómama, aki várja a kis bocsát egy nagy mackópuszira 🙂

A játékosság ezeknek a hétköznapi helyzeteknek különleges közeget teremt, ezáltal a kicsi együttműködőbb lesz (nem fogja azt mondani, hogy nem kell a puszi, vagy eltolni magától)

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Leave A Response

* Denotes Required Field