Kettesben-hármasban

Múltkor a védőnői irodában megakadt a szemem egy szórólapon. A szórólap a házastársi kapcsolatról szólt, a párkapcsolat erősítéséről, arról, hogy hogyan kell megőrizni, ápolni a házastársi kapcsolatot a babázás első éveiben is. A fő tanács az volt, hogy a férj-feleség kapcsolat ápolása nagyon fontos, hiszen -ugyan most még picik- de a gyerekek idővel kirepülnek majd a fészekből, a partnerünk viszont megmarad.

Kettesben-hármasban Elgondolkodtam ezen a gondolatmeneten. Az első hetek-hónapok a legtöbb családban feje tetejére állítanak mindent, sok minden megváltozik. A leendő anyuka figyelme a babára irányul elsősorban, Apára kevesebb idő marad, a korábbi közös programok, időtöltések elmaradoznak. Ideális esetben idővel helyrebillen az egyensúly és a szülőknek jut megint idejük egymásra is, mégis vannak szélsőségek és ezek a legtöbb esetben azt jelzik, hogy a kapcsolatban egyébként sincs minden teljesen rendben.

1. Az egyik szélsőséges eset az, amikor a szülők mindent ugyanúgy akarnak csinálni, mint előtte és állandóan azért küzdenek, hogy kedvenc közös kedvteléseiket megtarthassák. Ezzel semmi gond nincs egészen addig, amíg a baba, a kisgyermek igényeihez is igazodnak valamelyest. Sajnos azonban sok olyan esetet látok, amikor a szülőket túlterheli ez az igyekezet, pl. késő éjszaka fekszenek csak azért, mert együtt is szeretnének időt tölteni, utána meg holtfáradtak egész nap.

2. A másik szélsőséges eset, amikor a baba irányítja az egész családot. A szülők nem tudnak egy mondatot nyugodtan váltani, soha nem mennek el kettesben sehova, mert minden a kicsi igényei körül forog.

Az esetek többségében azonban csak arról van szó, hogy megváltozik a család ritmusa, és ezt mindenkinek meg kell szoknia, el kell fogadnia. Egy gyerekes családban csak a változás állandó 🙂 A baba kezdetben sok figyelmet igényel, ez az idő folyamán azonban nem csökken, hanem csak megváltozik. Kezdetben “csak” sír, a szükségleteit jelzi, később pedig elmondja mit szeretne, és komplexebb igényeket, vágyakat közöl velünk, de figyelemre még ekkor is szüksége van.

Hogyan egyeztethető mindez
össze a párkapcsolattal? Nyilván az első fél-egy év az átállásról szól, ilyenkor az anyának a figyelme fókuszában a baba áll, aztán személyiségtől függően elkezdik megint érdekelni a “felnőtt” dolgok is. Ilyenkor ismét fellép az igény, hogy néha elmenjünk együtt ide-oda, de gyakran ezután hazatérve megint visszasüppedünk a pelenkák és a büfiztetés világába.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy a hétköznapokban is legyen külön saját “felnőtt” világunk, saját témáink. Lehet, sőt kell is a gyerekekről beszélni, beszélgetni, de ne csak ők legyenek a téma. Fontos, hogy a partnerünk legyen szellemi társunk is, ezáltal marad meg a kapcsolat frissessége. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nemcsak a hétköznapi témákról beszélgetünk, hanem a jövőbeli tervekről, elképzelésekről, és külön-külön vagy közösen átélt élményekről is.

Arra, hogy közös programokat szervezzünk, gyerekek mellett nehezebb sort keríteni, ezért lényeges, hogy amikor viszont elmegyünk valahova, akkor olyan élményt szerezzünk, ami valóban értékes. Ne a mennyiségre törekedjünk, vagy arra, hogy ki legyen pipálva a kötelező program, inkább a minőségi időtöltést keressük. Akár egy óra nyugodt séta is lehet jó program, ha közben egy jót beszélgettünk, amikor pedig kulturprogramra vágyunk, akkor olyasvalamit érdemes keresni, ami mindkettőnknek élményt nyújt, amiről lehet beszélgetni, vitatkozni.

A család-gyerekek-párkapcsolat viszonylatnak még számos aspektusa van, most csak néhányat villantottam fel, de szerintem foglalkozni fogok még ezzel a témával itt az oldalon, mert ahhoz, hogy a gyermeknevelés, a gyermeki lélek egyensúlyban legyen, elkerülhetetlen, hogy a szülők kapcsolata is egyensúlyban legyen (sőt nagyon gyakran a baba, a kisgyermek azért kiegyensúlyozatlan, nyűgös, vagy produkál megmagyarázhatatlan dolgokat, mert érzi a szülők közti feszültséget)

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

17 Comments

  • Barbara

    2009. január 10. szombat

    Szisztok!
    Köszi a tanácsokat Ági és Mindenki!
    Elmentünk, megjöttünk, inden a legnagyobb rendben volt!
    Barbi

  • Barbara

    2008. december 16. kedd

    A helyesírási hibákért én kérek elnézést, de nem volt időm elolvasni, csak az első mondatot, “töb” tapasztalat, meg ilyenek

  • Barbara

    2008. december 16. kedd

    Szia Manycsi!
    Kár, hogy elkerültük egymást, amikor én írtam ez előző bejegyzést,nem sokan kukkantottak ide be, most látom csak, hogy válaszoltál…
    Egyrészt Neked biztos töb atapsztalatod, így, hogy a második babád is meg van már- bár ez nyílván egy újabb dimenzió_, nekünk Szofi az első és eddig egyetlen.
    Ha visszagondolok. amikor ilyen pici volt, akkor néha tényleg mi is teljesen zombik voltunk, egyszer még az is elhangzott, hogy az egész el lett szúrva, de ezt persze _így utólah_ snki nem gondolta komolyan. Én személy szerint az első pár hónapban annyira fáradt voltam, hogy már este arra gondoltam, milyen frankó lesz a holnapi kávé, amit mmaúgy nem iszom meg, mert Szofi annyira nem aludt sem éjjel sem nappal, hogy a gyerekekenek kifejlesztett 3 az 1-ben műkávét ittam, csokit még csak meg sem szagoltam, mert ugye abban is van koffein, és reggelente annyira fáradt voltam, hogy hiába volt ott mellette egy tündéri ( nem tűnt teljesen tündérinek, mivel tényleg sosem aludt., ettől rettenetesen fáradt volt, szenvedett egész nap)kislány, nem tudtam, hogy fogom kibírni a napot. Pláne, hogy mondjuk reggel négykor kezdődött. És igen , szerintemis nagyon deprimáló, hogy gép vagy, fáradt vagy, és semmi energiád arra, amit amúgy szeretnél: a férjeddel is foglalakozni, vagy egyátalán bármi mással azon kívűl, amit a 24 órás műszakban csinálsz. Azt hiszem, egyébként, hogy így magunk között nem is kell bizonygatni, hogy imádjuk a gyerekeinket, ez az egész nem Róluk szól.
    A varázs?
    Biztos, hogy nem szállt el végleg, pláne, ha előőtte tök szuper volt minden, azt hiszem nálunk egyrészt az segített, amikor az apja elkezdett közelebb kerülni Szofihoz, akkor valahogy jobban látta, hogy mennyire minden előtt való az, hogy róla gondoskodjál, és ennek a megosztása aztán ténylge közelebb hozoztt minket. Bár szerintem ma sem vagyunk túl modernek ebből a szempontból, ő sokat van itthon, de akkor dolgozik, szóval Szofival nem túl sokat foglalkozik, én meg nem erőltetek semmit, örülök, ha ő kezdeményez, és látom, hogy örömmel teszi. Mostmár egyre többször van erre példa, meg most már rá lehet bízni, mondjuk egy délutánra, vagy valami. Lehet, hogy ez megütközést kelt, de pár hónappal ezelőtt ilyen nem nagyon volt.

    Viszont- és azt hiszem, ezt vehetem úgy, hogy “cserébe”, igyekszik gondoskodni arról, hogy ne szakadjak el a felnőtt valóságtól, meg tőle.elmondja, megmutataja, megbeszéljük, megnézzzük, mi van amúgy a világban, meg ilyenek.Szervez programot, hogy ketten elmenjünk valahova, meg ilyesmi, és tudom, hogy ő is imádja Szofit.
    Na, a varázs: én nem nagyon hiszek olyanokban, mint szexi bugyi, stb., legalábbis ebben a helyzetben, amikor az ember a testével egy egész más viszonyban van, mint addig, én legalábbis Szofi két hónapos korában tuti lebuktam volna egy femme fatale jelmezben.Egy kicsit meg kell próbálni őt bevonni a te életedbe, akármennyire is fáradt, neked meg belenézni az övébe, bármennyire is kimerült vagy, meg ha tudtok, segítséget kérni, hogy ha – szerencsés helyzetben vagytok, és alszik- elmenni egyet sétálni, bármi.
    Ja, meg a legfontosabb az szerintem, hogy magával egyenesbe jöjjön az ember, minél többet menjen ki, hogy legalább a zöldségessel találkozzon, most, hogy mindenhol karácsonyi vásásr van, tök jó a séta. Mi tavaly minden este hatól kb kilencig az utcákat róttuk , és pár hónaposan legalább akkor aludt Szofi, nem is tudom felmérni, mennyit ért az, akkor is, aha jéghideg volt.
    Na. Most látom, hogy semmit se írtam a varázsról, ne haragudj, én sem tudom a titkot persze, de nem lesz semmi gond.

  • Manycsi

    2008. december 10. szerda

    Szia Barbara!

    Köszi, hogy Te is megosztod velünk a problémát!
    Az én kicsi fiam 2 hónapos, és szinte zombiként élek néha. De vágyom a régi életemre is, holott most Ő a legfontosabb. A helyzetünket neheziti még a 13 éves kamasz lányom is. Nem egyszerű az biztos. De nem adom fel, úgy gondolom nem egyedi ez az eset és majd csak átlendülünk a holtponton. Azt írod, a Te babád 15 hónapos. Akkor csak én vagyok nagyon türelmetlen azt hiszem:) Tudom mit jelent hullafáradtan hazavárni valakit, aki feszült a munkától, és azt szeretné, hogy végre hagyják már békén. Én pedig forditva. Azt szeretném, ha nem csak gőgicsélnének hozzám végre. Ördögi ez a kör szerintem. Régen teljesen egy hullámhosszon voltunk, de amióta nem dolgozom, más az életritmusom. Mondhatni elszállt a varázs? Vissza lehet azt vajon hozni?
    A Te tapasztalatod?

  • Barbara

    2008. november 20. csütörtök

    Szia Manycsi?
    Mennyi idős a babád?
    A miénk 15 hónapos lesz, és kb. mostanra vagyunk ott az apjával, ahonnan indultunk a terhesség előtt, leszámítva, hogy időnk kevesebb van, így amikor Szofi lefeküdt, akkor nem csak házaséletetet, de általában:magánéletet is kell élnünk,és hogy ez beleférjen, vagy hajnalig fenn kellene lenni, vagy ritkábban tudunk összebújni. Vagy már 9 -kor alszom, mert fárdat vagyok:)
    Gondolom, sejted, hogy általában hogy van?:)

  • Manycsi

    2008. november 14. péntek

    Sziasztok!

    Igaz kicsit más téma, mégis talán kapok tanácsot.
    Nem tudom más küszködött-e ilyen problémával, kiváncsi vagyok nálatok minden rendben volt? A baba megérkezésével, vagyis már a terhesség alatt elkezdődött egy probléma. A párom szinte teljesen elhidegült tőlem. A picurt imádja, engem is “szeret” a maga módján, de nagyon eltávolodtunk egymástól. Sok mindent megpróbáltam, figyelek rá is szinte mint a picur előtt, mégsem működik. Ez lehet átmeneti állapot? Igaz a hangulatváltozásaimmal nem lehet könnyű. Meg vagyok ilyedve kicsit, lehet, hogy minden elromlott?
    Kiváncsi vagyok a véleményetekre, veletek előfordult ilyen?

    Válasz:
    Igen, ilyen előfordul. Hormonális oka is van, illetve a megváltozott élethelyzet is okozza. Átmeneti állapot, persze azért figyeljetek oda egymásra, beszélgessetek idővel javulni fog. Most ő is inkább az anyát látja benned, de ez idővel mindkettőtöknél visszarendeződik majd, amikor a pici is már kicsit nagyobb lesz 🙂

  • Barbara

    2008. november 11. kedd

    Vica, Ági!
    Köszönöm még egyszer, elszántuk magunkat, a párom lefoglata,a nem tudom hol levő szállást, meg minden, úgyhogy reméljük,minden rendben lesz!
    Minden jót!
    Barbi

  • Vida Agi

    2008. november 10. hétfő

    Barbara, a telefont szerintem hagyjad, még kicsi hozzá, ennyi idősen még nem értik, hogy működik, inkább csak 3 éves kor körül kezdik kapisgálni, ezzel csak megzavarnád.

  • Barbara

    2008. november 10. hétfő

    Köszköszkösz, abbahagytam!
    Üdv!
    Barbi

  • vica

    2008. november 10. hétfő

    Barbi!
    Szerintem a telefon inkább megzavarná: most akkor itt van Anya vagy nincs itt? Ez sztem csak neked lenne megnyugvás, nem? 🙂
    Ha végképp izgulsz, csináljatok főpróbát. Mikor mi vacsorázni meg moziba mentünk a 19 hónapos fiam mellől, nagyon jól viselte, mert előtte már aludt 2x délután a mamájánál, így ismerte az ágyat, a rutint, és nem lepődött meg, hogy nem Anya megy be, ha felébredt. A saját kiskádját, ágyneműjét vittük el, hogy minél több holmi emlékeztesse arra, hogy a megszokott rend nem borul fel. Nálatok egyszerűbb, ha otthon lesztek, de mindenképp megér egy fél napot, hogy az legyen vele akkor (kizárólag) aki majd decemberben is vigyáz rá.

  • Barbara

    2008. november 09. vasárnap

    Sziasztok!
    Most már tényleg az utolsó, és december végéig rá is ér a válasz:), szerintetek mi a jobb, a teljes eltűnés, vagy mondjuk telefonáljunk, hogy hallja a hangunkat?
    Nem tudom, ez utóbbbi nem felkavaró neki?
    Mg egyszer ezer kösz, mindemkien minden jót!
    barbi

  • Barbara

    2008. november 09. vasárnap

    Nagyon szépen köszi a megnyugató választ, asszem,megpróbáljuk!
    Minden jót!
    Barbara

  • Vida Agi

    2008. november 09. vasárnap

    Nem dehogy. Anno ugyanezeken rágódtam, amikor a nagy 20 hónapos volt, a kicsivel meg szülni mentem. Mi lesz vele 4 napig nélkülem? Fogok-e hiányozni neki? Teljesen jól elvolt nélkülem még jót is tett neki. Kicsit persze felborult a korábbi napirendje, de csak az első nap, utána helyreállt.
    Szóval csak én aggódtam túl 🙂

    Az azért fontos, hogy olyannal hagyjátok, aki ismeri, akit ő is ismer, szeret, aki ért a gyerekekhez, aki nem esik kétségbe, ha éjjel nehezen akar csak elaludni, vagy ha be akar hozzá mászni az ágyba, mert hiányzik neki anya.
    (vész esetére hagyd elől a kispárnádat, az ismerős anyaillattól meg szoktak nyugodni, ha éppen hiányolna téged:))

  • Barbara

    2008. november 08. szombat

    Hú, köszi a gyors választ!
    Tehát, ha mondjuk tegnap, amikor ( egyébként első ízben:)) délelőtt tíztől délután fél ötig az apukája vigyázott rá( játszótér,ebéd,játék, altatás, játék, uzsi), és csak az alvás ment nehezen( 1 helyett 2 volt, mire elaludt, felébredt, de apukája vissza tudta altatni), akkor nem lesz baj?Tudom, apu azért más, szóval ez tényleg dilemma.
    Mondjuk igazából az érdekelne,és már tényleg nem kérdezek többet, hogy nem hagy-e benne maradandó nyomot ez, megéri-e a romantikázást. Mert az, ha esetleg nehéz vele, végül is nem nagy gond másfél napig, és a bátyámék, akik imádják, csak kibírják valahogy:), csak nem csalódna-e bennünk , vagy iyesmi?
    Köszi a választ!
    Barbara

  • Vida Ági

    2008. november 08. szombat

    Ha ismeri azokat a rokonokat, akikkel maradna, ha akkor szerintem nagyon gond nem lehet, de persze ez a kislány alaptermészetétől is függ és hogy mennyire társaságkedvelő, mennyire szokta meg, hogy másokkal van egy darabig. Maga az időtartam lényegtelen, mert a kicsinek még nincs időérzéke, nem tudja, hogy 1 napot vagy 2 napot volt távol anya.

  • Barbara

    2008. november 08. szombat

    Sziasztok!
    Úgy tűnik, minden összeesküdött ellenem, most írtam be negyedszer a nem rövid kérdésem, s megint nem jelent meg.
    Ötödjére már csak mogyoróhéjban: Megvisel-e lekileg egy 16 hónapos kislányt, ha a szülei másfél napra rokonokra hagyják, akikkel egyrészt a saját lakásunkban lenne, akit másrészt még 1-2 óránál tovább nem hagytak másra?
    Köszi a választ!
    Barbara

  • Judit

    2008. november 04. kedd

    Nem egyszer megfigyelhető, hogy késő este bevásárlóközpontba, étterembe pici gyerekkel mennek, és még csodálkoznak, amikor a Picike nyűgös, sír, hisztizik! Ja,és bár a szülők leveszik a kabátjukat, gyermekükön azért ott a téli overál!
    Tudomásul kell venni, ha egy picike családtag megérkezik, hozzá is alkalmazkodni kell, ahhoz, hogy boldog, kiegyensúlyozott család legyen…