A leggyakoribb félreértés ezzel kapcsolatban az szokott lenni, hogy ha a baba már újszülött kora óta vagy 5-6 hónapos kora óta folyamatosan nem alszik, azaz a “tünet” ugyanaz, akkor a szülők úgy gondolják a kiváltó ok is ugyanaz. Ez azonban nem így van. Az újszülöttek többnyire az éhség és a biztonságérzet hiánya miatt sírnak fel éjszaka, valamint nem tudják még, hogy éjszaka van, kell 3-4 hét, mire megtanulják, mikor van a mélyebb, nyugodtabb alvás ideje. Mivel még nagyon felszínesen alszanak, álmukban is sírdogálhatnak, ezt a szülők sokszor tévesen felébredésnek hiszik és úgy gondolják tenniük kell valamit a babával.

3 hetes kor után leggyakrabban hasfájás miatt ébred a baba (az etetéseken túl). Gyakori, hogy a hajnali órákban ébred fel és a szoptatás után nem tud visszaaludni, tekereg, felhúzza a térdeit. Ilyenkor hasmasszázzsal vagy hasfájásra való szerekkel lehet segíteni neki.

A hasfájós időszak legkésőbb 3 hónapos korig tart, ezt követően a legtöbb csecsemőnek javul az alvása, és többnyire már csak enni ébrednek fel. Ha még ilyenkor is azt tapasztalod, hogy éjjel 1-2 óránként ébren van, nem tud visszaaludni, és ez tartósan fennáll, érdemes alvásambulanciához fordulni, mert reflux, fülfájás, orrmandula-problémák állhatnak a háttérben.

4-6 hónapos kortól a kezdődő fogzás okoz álmatlan éjszakákat a szülőknek és a babáknak egyaránt. A fogázs folyamatosan, akár hetekig-hónapokig tartó általános nyűgösséget is okozhat, nem csak addig, ameddig a fog kibújik, tehát téves azt gondolni, hogy ha nem látszik semmi a baba ínyén, akkor nem fogzik. A leginkább árulkodó tünet a nyálzás és hogy a baba mindent a szájába vesz, megrág, masszírozza az ínyét. A fogzás kezelésére megoldásokat itt találsz

Amikor a baba kúszni-mászni kezd és feláll, a nehéz éjszakák okozója átmenetileg lehet a sok mozgás, hiszen a baba gyakran álmában is “gyakorol”. A sok mozgás miatt azonban csak ritkán ébred fel, gyakoribb, hogy valami más miatt ébred (pl. fogzás) és aztán kezd el csak mozogni.

A hozzátáplálás kezdete is okozhat fennakadásokat: az új ételek miatt megváltozik az emésztés, fájhat a pocak éjszaka, ezért érdemes az új ételeket először mindig a délelőtti órákban kipróbálni, mert így kisebb a valószínűsége, hogy éjszaka fájjon tőlük a pocak.

Amikor már tud járni a baba, megváltozik az ébredések oka: a sok élmény, az idegrendszer rohamos fejlődése miatt aludhat nyugtalanul és ébredhet gyakran a kisgyermek. Ilyenkor persze anyát keresi és mivel a szeparációs szorongás időszakában van, ezért igényli, hogy anya altassa vissza, vagy hogy vele aludhasson.

Később a bölcsőde, 20 hónapos kortól pedig az éjszakai félelmek időszaka az, ami felébresztheti a gyermeket, miközben a fogzás is okozhat még álmatlan éjszakákat, de már csak szakaszosan, addig fáj az íny, ameddig kibújik a fog.

Mikor ébred enni? Az újszülöttek éjszakánként még akár 2 óránként is ébredhetnek enni. Ha ezt követően visszaalszanak, akkor el kell fogadni, hogy még tényleg ilyen gyakran éhesek, nem szabad teáztatással és más módon kitolni az etetések közti időt. Még fél éves korban is természetes igénye a babának, hogy éjjel 3-4 óránként egyen és ez az igénye megmaradhat akár 1 éves korig is. A hajnali etetést pedig sok baba még másfél éves koráig is igényli.

Alvászavarról akkor beszélhetünk, ha a baba éjjel rendszertelenül 3 óránál kisebb időközönként ébred, nem tud visszaaludni, akár órákat is ébren van éjszaka. Mindenképpen arra kell törekedni, hogy az okokat megkeressük és kizárjuk, nem szabad mindenáron alvásra tanítani a gyermeket, hiszen a legtöbb esetben szüksége van a segítségünkre. Ha az okokat már kizártad, akkor lehet neki segíteni, hogy megtanuljon önállóan is visszaaludni, amikor felriad.

A legtöbb esetben a baba kiegyensúlyozott, jól fejlődik és semmi baja nem lesz tőle, hogy gyakran ébren, mivel ők még sokkal felszínesebben alszanak, ezért míg a szülőt megviseli, hogy nem tud eleget aludni mélyen, addig a baba kipiheni magát. Ha az alvászavarok súlyosbodnak, ha a gyermek láthatóan fáradt, nyűgös, ha már minden lehetséges okot kizártál és még mindig gyakran, 1-2 óránként ébred éjszaka, akkor érdemes alvásambulanciához fordulni.

1. Kaki-gondok

A szobatisztaság kialakulásának érdekes szakasza, amikor a kisgyermek felismeri, hogy a “kaki” az nem csak neki van, a pelusban, a biliben, hanem a kutyáknak, cicáknak, apának, anyának is. Ilyenkor átmenetileg sokat emlegetheti a kakit, az után is megállhat a kutyagumi mellett és lelkesen tanulmányozhatja, vagy kiabálhat, hogy “kaki, kaki”. Ezt a szülők olykor kellemetlenül élhetik meg (főként, ha minden egyes kutyakaki mellett meg kell állni a séta folyamán), de ez a tanulás természetes része. Ez az időszak kiválóan alkalmas arra, hogy megtanítsuk neki, milyen higiéniai kérdésekre kell odafigyelni a kutyapiszok kapcsán (nem nyúlunk hozzá stb.), és a saját széklet kapcsán is meg lehet tanítani, mit nem szabad csinálni vele, túlságosan ráijeszteni azonban nem szabad a gyerekre, és kerülni kell a túlzásokat is (“a kaki betegséget okoz”), mert a széklettel kapcsolatos gátlások szorongáshoz vezethetnek (ennek a jele lehet pl. székletvisszatartás).

2. Álmában is feláll

Amikor a kicsi megtanul mászni, majd felállni, akkor bizony előfordulhat, hogy még félálomban is ezt a tudást gyakorolja: amint felébred, azonnal feláll. Ez átmeneti állapot, többnyire 1-2 hét alatt csillapodik. A szülők gyakran tévesen azt gondolják, hogy a kicsi ilyenkor azért ébred fel, mert feláll, vagy emiatt nem tud elaludni, de ez nem teljesen van így: a baba azért ébred fel, mert valami egyéb problémája van, és mivel felébredt, ezért felül vagy feláll, és azért nem tud elaludni, mert nem tud ellazulni, és mivel ébren van, ezért kezdi el rögtön az új mozgásformát gyakorolni. Mindkét esetben azt kell elsőként orvosolni, ami miatt a baba felébred (éhes, szomjas, foga jön stb.) vagy ami miatt nem tud elaludni (fogzik, nem elég álmos, túl sok inger érte stb.)

3. Csak ő akarja csinálni

A kisgyermek önállósodásának fontos lépcsőfoka, amikor bizonyos számára nagyon nehéznek tűnő feladatokat már képes egyedül, önállóan megcsinálni. Ilyenkor aztán annyira örül neki, hogy még akkor is ő akarja, ha még csak nagyon lassan tudja, vagy nem tudja tökéletesen. Szülői részről nagy türelemre van szükség ehhez az időszakhoz, bőven kell időt hagyni mindenre. Ha például ő akar egyedül öltözni, és szívesen csinálja, akkor inkább hagyj dupla annyi időt az elindulásra, hogy ő öltözhessen, mert ez nagy sikerélmény a számára és így hamarabb tanulhatja meg, hamarabb lesz önálló is.

4. Mindenhová gyalog

Ahogyan a frissen mászni tanuló baba állandóan csak mászni szeretne, a nemrégiben felállt baba egész nap csak állna, a járni tanuló baba is mindig a járást szeretné gyakorolni. Ilyenkor időszakosan megutálhatja a babakocsit, és mindent, ahol ülnie kell, mert ő csak járni akar, hiszen ő már TUD járni Innentől vége a hosszú babakocsis sétáknak, és következik a lassabb, gyalog megtett séták időszaka. A baba lelkesen totyog, néha megáll tanulmányozni a dolgokat, élvezi a hirtelen megnőtt szabadságát.
Ha muszáj távolabb mennetek otthonról és ehhez muszáj a babakocsi, akkor nagy segítségetekre lehet néhány játék a babakocsiban, vagy egy kis rágcsálnivaló, amivel időszakosan leköti magát a baba, vagy segíthet a hátihordozó vagy hordozókendő is, amivel a hátadra teheted a babakocsi ellen ágáló kicsit. Nagyon szokták szeretni a kisgyerekek a szülőkormányos triciklit is, ebben a járni már tudó babák is szívesen ücsörögnek, és nagyobb távolságokat lehet vele megtenni, mint gyalog.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

Vida Ági: Mi a jelenlegi álláspont a terhesség alatti gyógyszerszedéssel kapcsolatban? Mire kell odafigyelniük a várandósoknak?

dr. Czeizel Endre: Sokáig úgy gondolták, hogy a méhlepény semmilyen káros anyagot nem enged át, megvédi a magzatot, ám az 1960-as években egy recept nélkül kapható nyugtatóról kiderült, hogy végtaghiányt okoz a magzatnál. Ezt követően elkezdték állatkísérletekben figyelni a gyógyszerek magzatokra gyakorolt hatását, és emellett adatokat gyűjtöttek a kismamák gyógyszerszedési szokásaitól, és mivel akkoriban 100-ból 4 újszülött valamilyen rendellenességgel jött a világra és az anyák többsége szedett valamilyen gyógyszert a várandósság alatt, ezért rengeteg gyógyszer került gyanúba. Ekkoriban (a hetvenes években) alakult ki az a szemlélet, hogy “minden gyógyszer árt”.

Ezt követően kialakultak azok a rendszerek (Magyarországon a nyolcvanas évektől), amelyek révén minden várandósról, akinek rendellenességgel született a gyermeke tudják, hogy milyen gyógyszert szedett, és így mód van arra, hogy egy nagyon pontos elemzést végezzünk, valamint azóta 203 gyógyszert teszteltünk – a WHO, és az European Medicine Agency tagjaként pedig tudom, hogy az Európai Unióban 8300 gyógyszer van forgalomban és ebből csak 41 tud fejlődési rendellenességet okozni. Ez csak nagyon kis számú gyógyszer, ráadásul csak a várandósságnak egy meghatározott időszakában és mindegyik csak bizonyos fajta rendellenességeket okozhat. Például a végtaghiány csak a 35.-50. nap között alakulhat ki a várandósságban, tehát csak az ebben az időszakban szedett és végtaghiányt okozó gyógyszerek képesek ilyen rendellenességet okozni.

Ez a fajta szemléletmód még nem jött el Magyarországra. Ennek 3 oka van:
1. A gyógyszergyárak 1988 óta a legtöbb szerre ráírják, hogy várandós ne szedje – a perek elkerülése érdekében.
2. Az orvosok is tartanak a műhibaperektől, ezért szigorúan tartják magukat a gyógyszerek leírásában található ajánlásokhoz.
3. Ma nagyon kevés babát vállalnak az asszonyok, viszont azt 100%-osan egészségesen szeretnék, ezért nagyobb figyelmet szentelnek annak, hogy biztosan egészségesen szülessen a baba. Ennek az eltúlzott félelemnek több káros következménye is van:

1. A kilencvenes években például a gyógyszerszedés miatti orvosi javallatra történő terhességmegszakítások aránya az esetek 90%-ában teljesen felesleges volt.

2. Egy 2 évvel ezelőtt New Yorkban megjelent könyvből kiderül, hogy ma tízszer több magzati károsodás történik amiatt, hogy az anyák nem szedték be a szükséges esetekben a gyógyszereket, ezért a betegség okozott kárt a magzatban. Például a mi vizsgálatunkban a vérandósok 6%-ának volt gyógyszeres kezelésre szoruló migrénje. Az egyik csoport az orvosi javallat miatt nem szedett gyógyszert, a másik csoport bevette a szükséges gyógyszereket. Az utóbbi csoportban semmiféle rendellenesség nem volt gyakoribb, mint a többi várandós esetében, azonban azoknál, akik nem szedtek semmit a migrénjükre, a végtaghiány négyszer gyakoribb volt. A migrén ugyanis egy érgörcs, és ha a lepényben érgörcs van, az éppen a végtagbimbókat ellátó ereket érinti. Hasonló a helyzet az asztma esetén is: ha a kismama nem kapott kezelést, sokkal nagyobb volt a korszülés és a kis súllyal világrajött magzatok aránya, mert ameddig az anyának asztmás rohama van, addig a magzat nem kap levegőt.

3. A várandósok ma már nem “áldott állapotban” vannak, hanem neurotikusak, feleslegesen aggódnak.

Éppen most van megjelenés alatt egy új könyvem, amelyben összefoglalom, melyik az a 41 gyógyszer, amire oda kell figyelni, és reményeim szerint az orvosok is tudni fogják, pontosan mely szerekre kell odafigyelni, és ezáltal oldódnak az ezzel kapcsolatos feszültségek.

Nézzük, melyik jelenségnek mi az oka?

1. Semmi sem köti le igazán

A csecsemőt, majd aztán a totyogót a világon minden érdekli. Nem elsősorban a játékaival szeretne játszani, hanem mindennel. A játék számára nem szórakozás, hanem tanulás, ismerkedés a világgal, minél ügyesebben mozog és változtat helyet, annál nagyobb hévvel veti bele magát az újabb és újabb kalandokba.

Az, hogy tud-e, szeret-e hosszabb ideig tanulmányozni egy tárgyat, egy játékot, 3 dologtól függ:

1. Veleszületett temperamentum: vannak eleve nyugodtabb, hosszabban nézelődő babák, akik már egészen kis korukban is hosszasan nézegetik a kezüket, vagy egy-egy játékot, és ingerkereső, állandóan valami újra éhes természetű csecsemők, akik számára a világ a felfedezésre váró kalandok kiapadhatatlan forrása.

2. Fejlődési szakasz: vannak olyan fejlődési periódusok, amikor a kicsi nagymozgásai fejlődnek, amikor a kúszás-mászás-járás a legfontosabb a számára, és olyanok, amikor a manipulatív készségei fejlődnek inkább, ilyenkor többet és hosszabban játszik az őt körülvevő tárgyakkal is.

3. Tanulás: ha a gyermekünk azt látja, hogy néha mi is hosszasan leülünk vele és közösen játszunk együtt, teljes figyelmünkkel a játékra figyelve (nem csak úgy, fél szemel a tévé előtt ülve és közben egy csörgőt rázva a baba előtt, hogy ki legyen pipálva a napi együttjátszás), ő maga is megtanulja ugyanezt. Ha azt látja, a szülei is elmélyülnek a tevékenységeikben, és az apró részleteket is észreveszik, megmutatják a dolgokban, akkor a gyermek is hajlik majd rá, hogy ne csak futtában szemlélje a világot, hanem örömét tudja lelni a részletek megismerésében is. Ha a szüleitől konstruktív tevékenységeket lát pl. az otthoni tevékenységekben, akkor ő maga is “építő” játékot folytat majd, nem csak rohangálni, hanem egyre inkább “alkotni” is fog.

2. “Ott ül a sok között, de csak unatkozik”

Azért teszi ezt, mert sok játék között van. Jó dolog, hogy a mai gyerekeket sok játék és sok érdekes tárgy veszi körül, de ne higgyük azt, hogy “minél több van körülötte, annál hosszabban játszik majd”. Amíg még kicsi, tegyél köré 2-3 játékot, és ha már mindegyikkel játszott, akkor kapjon újabbat. 2-4 hónapos korban, amikor még csak ismerkedik a kezével a kicsi, gyakran 1-2 féle “kedvenc” játék is le tudja kötni a figyelmét, ezek általában a fölé lógatható játékok, amiket hanyattfekve jól láthat, értük tud nyúlni. Később, hasonfekve, a kúszással-gurulással ismerkedve is elég 2-3 érdekes játékot odaadni neki, és cserélgetni őket.
Ahogy egyre ügyesedik a baba és elkezdi felfedezni a lakás rejtelmeit, érdemes egyre inkább belevonni a játékok körébe a hétköznapi használati tárgyakat is. A sokféle funkció, anyag, forma az, amiből nagyon sokat tanul a baba, hagyjuk, hadd kísérletezzen velük.

3. Nem rendesen játszik vele

“Jaj, nem úgy kell használni, gyere megmutatom, mire való” – a gyerekek szeretik maguk felfedezni, mire jó a játék, hol kell húzni, nyomni, hogyan illeszkedik egymásba a két darab. Először mindig hagyd, hogy maga fedezze fel a játékokat, ő próbálja meg használni, ne akard neki megmutatni, mi mire való, csak akkor avatkozz be, ha nagyon erőlködik és dühös a baba, amiért nem sikerül.

4. Csak velem játszik, magában nem

Naná! Mert a legjobb játék anya maga Az első néhány hónapban a baba úgy gondolja, ő és anya egy, ilyenkor a babák többsége vígan eljátszik magában is, abban a tudatban, hogy anya úgyis ott van vele. Ám abban a pillanatban, hogy megneszeli, anya néha elmegy, azonnal őrizni kezdi. Ilyenkor átmenetileg anyásabb, mindent együtt akar csinálni, aztán egyre önállóbb lesz.

Fontos tudni, hogy bár a gyermeknek szüksége van önálló játékra, hogy a saját képességeit fel tudja fedezni, meg tudja élni egyedül is, ugyanakkor a szociális készségeinek is fejlődnie kell, és ehhez társaságra van szüksége.

Az elmúlt évszázadokban a játéknak sokkal kisebb jelentősége volt egy csecsemő életében, viszont sokkal több szociális tapasztalatot szerzett, azaz kevés játéka volt, de sok ember vette körül. Manapság a nap nagy részét anyával kettesben tölti, rengeteg tárggyal körülvéve – miközben arra szeretnénk tanítani, hogy nem a tárgyak a fontosak, hanem az emberek – ugye mekkora ellentmondás? Hogyan várhatjuk el a 2 évestől, hogy ne lökje fel a másikat egy homokozólapátért, amikor az életében fontosabbak a tárgyak, mint az emberek?

Tehát igenis fontos a közös játék, ami nem csak a játékokkal való játékot jelenti, hanem a közös házimunkát, ház körüli munkát is jelenti. Ha a kicsi nem csak műanyaghalmokat tologat naphosszat, hanem aktív részese a család mindennapjainak, kevesebbet fog unatkozva nyűgösködni.

1. Vezesd rá!

Kisebb korban, amikor a gyermeknek még nincs kifejlett időérzéke, nagyon fontos, hogy érezze az átmenetet egyik és a másik tevékenység között, hogy hagyjuk neki időt az egyiket abbahagyni és a másikba belevágni. Egészen a dackorszak kezdetéig, ha játszik a baba, a legtöbb szülő odamegy hozzá és egy kedves mondat kíséretében, felkapja és már viszi is pl. enni vagy pelenkázni. Ez nagyon kényelmes megoldás a szülő számára, a dackorszak azonban ott kezdődik, hogy a gyerek elkezd tiltakozni ezellen: “Mi az, hogy engem csak úgy felkapsz és viszel?! Én még játszani akarok.” – nagyjából ezt fejezi ki a sírása/hisztije.

Abban a pillanatban, hogy ez megtörténik, egyre többször fog tiltakozni, ha elcipeled valahonnan, ezért próbáld ki, hogy először odamész, és finoman elmondod neki, egyszerű szavakkal, mi fog történni és mikor. Pl. “Most elmennek aludni a garázsba a kisautók, utána pedig megyünk és megesszük az ebédet. Told vissza a kisautókat oda, aztán gyere és kiválasztjuk a tányérodat!”
Aztán pár perc múlva, amikor visszatolta az autókat, lehet hívni, hogy válasszon tányért (kanalat, előkét, vagy segítsen kimerni a levest stb.)

Ez szükségszerűen azt jelenti, hogy nem lehet azonnal elrohanni egyik helyről a másikra, hanem előre kell tervezni az elindulást, az ebédet és a többi programot, de ezzel nem csak megelőzöd a későbbi hisztit, hanem abban is segíted a gyermekedet, hogy megtanulja az idő értékét és megtanuljon ráhangolódni az egyik tevékenységről a másikra. Ennek hiányában pl. a játékból az etetőszékbe csöppenve nem enni, hanem továbbra is mocorogni, játszani fog (kis kiegészítés: az természetes, ha a baba kezdetben játszik az étellel, így tanul meg önállóan enni, a gond az, ha játékkal akar játszani közben vagy szórakoztatni kell, hogy egyen, ilyen esetekben szinte bizonyos, hogy nem tudott ráhangolódni az evésre, az evés körüli helyzetekre)

2. Egyszerű feladatok

1 éves kor között a gyerekek még csak az egytagú feladatokat értik meg. 1 évesen pl. megkérheted, hogy tegye a kisautót a dobozba, de még nem érti meg, hogy “tedd el a helyükre az autókat”.
Másfél-2 évesen már a kéttagú feladatokat is megértik: “Tedd a kistányért az asztalra, aztán gyere ide a kanalakért.”

2 évesen már a “ha-akkor” összefüggéseket is megértik: “Ha kilépsz az útra, akkor elüt az autó”. Éppen ezért 2 éves kor előtt nem kell hosszadalmas biztonsági beszédet tartani a kisgyereknek, elég annyit mondani, hogy “Nem szabad, veszélyes”

3 évesen már komplexebb feladatokat is megért, de a végeláthatatlannak tűnő feladatok még megijeszthetik. Pl. ha azt mondod, hogy “rakj rendet a szobádban”, az szinte beláthatatlanul komplex feladat a számára, könnyebben megoldja, ha kis szeletekben kapja meg a feladatot, pl. “Pakold be a legókat a dobozba”, vagy “Tegyél 3 játékot a helyére”

3. Nem mindegy, hogyan mondod

A gyermek együttműködésének alapja a bizalom. Ha bízik benned, ha tudja (mert megtapasztalta), hogy nem adsz számára értelmetlennek tűnő feladatokat, hanem olyanokat, amik jók lesznek neki is, akkor szívesen teszi, amit mondasz. Ez nem azt jelenti, hogy ha nem csinálja a gyerek, amit mondasz, akkor szükségszerűen nem bízik benned: a dackorszak arról szól a számára, hogy minden létező tevékenységen leteszteli, vajon meddig mehet el, hol vannak a határok, mi történik ha… Olyan, mintha arra lenne kíváncsi, vajon, amit mondtál neki az tényleg úgy van-e (pl. “ha kipakolok a fiókból, apa tényleg dühös lesz-e”), ezért nem szabad olyanokkal ijesztgetni, amik nem teljesen úgy vannak, mert ezzel éppen a szavahihetőségedet “ásod alá”.

Tehát ne túlozz csak azért, hogy megijedjen a kicsi, a “ha ilyen rossz leszel, nevelőintézetbe duglak”, “ha hozzáérsz a sütőhöz, megégsz és kórházba kerülsz” típusú kicsit túlzó fenyegetések helyett, inkább egyszerűen a tilalmat emeld ki: “Nem szabad, forró.” És, ha úgy tűnik, a kicsi nem érti, mit szeretnél, ha továbbra is kíváncsi, akkor ne csak mondd, hanem mutasd is meg, mi a gond és mit vársz el tőle. Pl. “Gyere megmutatom! Látod, ha ide közel teszed a kezed, itt nagyon forró.” Ha nem csak szóban osztogatod a tanácsokat, hanem a gyakorlatban is megmutatod, mit nem szabad vagy hogy mit kéne tennie, akkor együttműködőbb lesz a gyermeked.

De mit tegyél, ha a gyermeked még mindig makacs, akaratos, nem ért a szép szóból? Találd meg azokat a nevelési módszereket, amik az ő természetéhez leginkább illenek! Klikk >>

Egy brit pszichiáter, J.Raphael Leff kismamákkal 20 éven át folytatott pszichoterápiás beszélgetései alapján 3-féle várandósság élményt írt le:

1. Az ösztönző típusú anya átadja magát az élménynek, boldog várakozással éli meg a várandósságát már az első hetektől. A tüneteket, testi változásokat nem érzi tehernek, büszke rá, hogy babát vár. A babavárást női mivolta kiteljesedésének érzi. Folyamatosan szem előtt tartja, hogy most már nincs egyedül. Várandóssága tele van pozitív várakozással és érzelemmel, és kicsit fél a szüléstől, ami véget vet majd ennek a csodálatos állapotnak.

2. A szabályozó típusú anya elsősorban gyermeket szeretne, amihez a terhesség “macerás” útja vezet. Az első harmadban titkolózik, csak a bizalmasaival osztja meg várandóssága hírét, a második-harmadik harmadban pedig már kimondottan “terhesnek” érzi az állapotát. A tünetek, változások idegesítik, bosszantónak és kellemetlennek találja őket. Igyekszik úgy viselkedni, mintha nem is lenne várandós, programokat szervez, próbálja fenntartani a korábbi életritmusát, a szülésre viszont nagyon készül: tanul, gyűjti az információkat, elsősorban a fájdalomcsillapítás érdekli. A babával kapcsolatban elsősorban egészségügyi szempontból aggódik, ugyanakkor fél is tőle, nehogy valamit “elrontson” majd rajta.

3. A kölcsönös típusú anya érzései ellentmondásosak. Sajnálja, amit elveszít a várandóssággal, ugyanakkor örül is az új helyzetnek. Folyamatosan próbál egyfajta egyensúlyt teremteni a külvilágban betöltött szerepei, munka, barátok, család és a babával való foglalkozás között. Élvezi a várandósságot, de várja a szülést is, mert szeretné már a kezében tartani a babát.

A várandósság-élményt javarészt a korábbi élettapasztalatok, szülői, nagyszülői minták határozzák meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy szükségszerűen az aggódó, szabályozó anya lánya is ilyen lesz, előfordulhat, hogy éppen a gyermekkorában megélt állandó aggódás és feszültség miatt választja az ellenpólust és válik ösztönző típusú anyává.

Az, ahogyan a babavárást megéljük, kihat a babával való további kapcsolatra is, hiszen abban a pillanatban, hogy a kezedbe adják a babát, ugyanazok az érzések és aggodalmak motiválnak majd, mint amiket a várandósság során átéltél.

Az ösztönző típusú anya “körülveszi” a babát, számára nem jelent terhet az igény szerinti szoptatás, az első hónapok szimbiózisa, érzi és tudja, hogy a jelenléte elengedhetetlen a baba számára és ezt örömmel csinálja.

A szabályozó típusú anya számára azonban nem elegendő, hogy a baba kiegyensúlyozott, mosolyog, ő racionálisan is meg akar róla bizonyosodni, hogy a csecsemő eleget eszik, megfelelően fejlődik, a táblázatok szerint is minden rendben van vele. Nem mer teret engedni az ösztöneinek, csak a számoknak és a szakembereknek hisz. Szüntelenül aggódik, hogy valamit elront a babán, hogy beteg lesz a baba, árgus szemekkel figyel minden változást, minden tünetet a babán és ha valamit talál, akkor azonnal nekiül megkeresni a megoldásokat.

A kölcsönös típusú anya nagy gondot fordít a babára, ugyanakkor nem okoz neki gondot az sem, ha 1-2 órára a nagyira kell hagyni. Ő nem merül el teljesen a szimbiózisban, a saját igényeit is szem előtt tartja, ha kell pihen. Számára okoz a legnagyobb gondot, hogy összeegyeztesse a babázást, a párkapcsolatot, és a saját igényeit, hiszen mindegyikben tökéletesen szeretne teljesíteni.

Mint minden tipizálás, ez is abban segít, hogy egy kicsit jobban megismerjük magunkat, a várandóssághoz és a gyermekeinkhez fűződő viszonyunkat. Nincsenek jobb vagy rosszabb típusok: mindenkinek meg kell küzdenie a maga mumusaival De sokat segíthet ez a rendszer abban is, hogy felmérjük: honnan jöttünk, milyen típusú volt az anyukánk, a nagymamánk, és vajon mit hoztunk, mit tanultunk meg tőlük, amit anyaként érdemes továbbvinnünk.

De vajon miért és hogyan lettél anya? Mit hoztál otthonról, a családodtól, milyen mintákat kaptál gyermekkorodban? Hogyan kezeld a kéretlen kritikákat, amiket anyaként kapsz? Itt kaphatsz segítséget ehhez >>

A néhány hetes baba, amikor jóllakott, büfizett, és nem túl fáradt, akkor már képes rövid ideig nézelődni, különösen, ha olyasmit helyezünk a látóterébe, ami kontrasztos színű (fekete-fehér, piros, kék, zöld élénk színeket tartalmaz). Ha jó a közérzete (nem fáj a hasa, nem fázik, nincs melege, kipihent stb.) akkor akár 20-30 percet is elnézelődik így, ezt követően azonban “unatkozni” kezd, amit sírással jelez. Ha a babát kezdettől evés és alvás után, amikor jókedvű, leteszik és hagyják nézelődni, akkor egyre hosszabban tud majd egyedül “ellenni”, vannak azonban olyan csecsemők, akik az első hónapokban állandóan testközelségre vágynak, akik ekkor még nem szeretnek egyedül lenni. Nekik meg kell adni a testközelséget, a babusgatást, a nyugtatást, ám náluk is, amikor elégedettek, kipihentek, jóllakottak, jókedvűek, 1-1 percre le lehet őket tenni, ameddig jólérzik így magukat, nem sírnak.

Nem mindegy hol nézelődik a baba: a kiságy legyen az alvás színtere, a játékidőt máshol töltse a baba, egyrészt azért, mert így nem azt szokja meg a baba, hogy az ágy játékra való, másrészt azért, mert a kiságyban hamarabb elunja magát. A játéktér kezdetben lehet járóka, játszószőnyeg, földre leterített vastag takaró.

A sírás oka az első hetekben az lehet, hogy a baba bizonytalanul érzi magát egyedül, ebben sokat segíthet, ha egy takaróba csomagolod pólyaszerűen, mielőtt leteszed nézelődni.

Az első játékok, amik lekötik a baba figyelmét, többnyire a fölé lógatott játékok, a játékhidak, amikkel 6 hetes kortól már lehet barátkozni, 8-10 hetesen pedig már előfordulhat, hogy ügyetlen mozdulatokkal meg is próbál feléjük nyúlni. Az első játékok közé tartoznak – amik több percre is lefoglalhatják a babát -, a zenélő forgók, felhúzható zenélős játékok, ezeket szívesen nézegeti a baba – ameddig zenélnek.

Onnantól kezdve, hogy a baba nyúlni kezd a játékok után, egyre jobban le lehet kötni a figyelmét.
3-4 hónapos korban már kialakíthatsz játszósarkot neki, ahova az ébrenléti időszakaiban tudod letenni. Itt 5-10 percre foglalja le magát a játékkal, ilyenkor adhatsz neki egy másik játékot, vagy átfordíthatod hasról hátra és megint magára hagyhatod pár percre, amíg ismét nem kezd el unatkozni.

Ha egyedül már nem foglalja el magát, vedd fel és hordozóban vidd magaddal: a házimunka közben is beszélgethetsz vele, énekelhetsz neki, mondókázhatsz, 5-6 hónaposan már a háztartási eszközöket (pl. fakanál, kiskanál, kislábos) is a kezébe adhatod, hogy játsszon vele. Ne várd el, hogy csendben játszik a szobájában, amíg te a házimunkát végzed, helyette már ilyen kis korban is “vond be” őt abba, amit csinálsz, ha így teszel 1-2 éves korban már a korának megfelelő feladatokkal be tud neked “segíteni” a házimunkába.

Váltogasd a nap folyamán a közös játékot és az önálló játékot. Ne az legyen az alapfelállás, hogy ha játékidő van, akkor szórakoztatod, mert “úgysincs el egyedül”. Először mindig egyedül játsszon, utána következzen a közös játék, majd megint az egyedüli játék. Mielőtt elmész, mindig mondd el, hova mész, mit fogsz csinálni, mit csináljon ő addig és mikor jössz vissza. Ha kimész és sír, először hanggal nyugtasd, utána vedd csak fel.

A közös játék nagyon fontos az önálló játék megtanulásában. Ne akard “tanítani” rá, hogyan kell használni a játékokat, hogyan kell játszani, hagyd, hogy ő maga fedezze fel őket, de mutass neki sokféle tárgyat, anyagot már kis kortól kezdve, ne csak a műanyagot ismerje: felügyelet mellett a hétköznapi használati tárgyak, a papír, a fadarab, a kendő mind-mind érdekes játék lehet. Minél változatosabb környezetet teremtesz neki, amikor együtt játszotok, annál nagyobb kedve lesz magában is játszani a játékaival, amikor
magára hagyod.

Lehetnek olyan időszakok, amikor átmenetileg csak anyával van el a baba, ha kimész a szobából, sír, ha már mászik, akkor megy utánad. Ezt a jelenséget a szeparációs szorongás okozza és átmeneti dologról van szó. Ilyenkor vidd magaddal a babát, beszélgess vele, amíg a dolgodat végzed. Ha nem veszed fel azonnal, nem próbálod egész nap szórakoztatni, hanem megpróbálsz az “egész nap ölben van a baba, de úszik minden” és a “hagyom ordítani, de csillog-villog a lakás” közötti arany középúton járni, akkor könnyebb lesz átvészelni ezeket a nehezebb heteket.

Az önálló játék gyakran elvárásként jelentkezik a szülők részéről, úgy gondolják, a “gyerek dolga az, hogy játsszon” és elvárják, hogy értsen ehhez, lekösse a játék, miközben a szülők a saját dolgaikat végzik. A közös játékot pedig kötelességnek érzik a szülők, amire majd akkor lesz lehetőség, ha a házimunka készen van. Pontosan ez a merev szemlélet az, ami miatt a kisgyermek is feszült lesz, úgy érzi, “le van rázva”. Számára a világon minden játék, és a játék nem lehet kötelezettség. Ha rugalmasan kezeled az önálló játékot, ha a munkába is játékosan bevonod a kicsit, és a közös játék nem kényszerű kötelezettség, hanem örömforrás, akkor ő is, te is jobban fogjátok érezni magatokat.

Mit játszhatsz a babával? Melyik korban mire képes, mit játsszon egyedül és mit külön? Itt erre is megkapod a választ >>

Az anyától való függetlenné válás első jelei 5-6 hónapos korban kezdődnek. Általában kétféle tünet jelzi, hogy ebbe a fejlődési szakaszba ért a baba: amikor anya kimegy a szobából vagy leteszi őt, akkor sírásban tör ki a baba, illetve az idegenekkel szemben bizalmatlanabbá válik, már nem mosolyog mindenkire, idegenek kezében sírhat, nehezen enged fel. Természetes jelenségről van szó, és nem arról, hogy esetleg rosszul szoktattad vagy “felkapattad” volna: a baba így jelzi, hogy már tudatában van, anya nincs mindig ott vele, és ettől megrémül.

Idegenek társaságában vedd át, legyen a kezedben és hagyd, hogy onnan kukucskáljon, ne erőltesd, hogy mindenképpen maradjon meg másnál, ha ő nem akarja. Ha van lehetősége az öledből barátkozni az idegenekkel, lassacskán magától feloldódik majd.
Ha kimész a szobából és ő sír, hanggal nyugtasd, vagy vidd magaddal, és legyen ott körülötted, amíg a dolgodat végzed. Ha nincs mindig kézben, hanem veled van, de nem a kezedben, hallja a hangodat és lát, idővel megtanulja majd, hogy anya nem tűnik el, amikor kimegy a szobából.

Sok babánál a fél éves kor körüli időszak “tünetei” kevésbé jellegzetesek, mint az 1 éves kor körül jelentkező új szokások:
- hirtelen nem akar ottmaradni a mamánál, holott korábban ezzel nem volt semmi baja, sőt azt sem akarja, hogy apa vigyázzon rá otthon,
- habár imád felfedezni, most inkább elbújik anya szoknyája mögé és onnan figyelget,
- látszólag már nagyon önálló, de ha anya eltűnik a színtérről, teljesen kétségbeesik,
- éjszaka felkel és csak anya tudja visszaaltatni.

Az ok ugyanaz, mint fél éves korban, ám ez már a “valódi” szeparációs szorongás. A kicsi most már valóban önálló, egyedül jön-megy, mindent felfedez, minden érdekli, és ez amilyen izgalmas a számára, olyan ijesztő is egyben. Amikor bátran felfedezőtúrára indul azt abban a tudatban teszi, hogy anya ottvan a közelben és figyeli őt. Ám amikor rájön, hogy anya nincs mindig ott, nem lehet mindig visszaszaladni hozzá “töltődni”, akkor megrémül.

A megoldás az, ha szépen lépésenként szoktatod az új helyzethez:

- Amikor más vigyáz rá, akkor elbúcsúzol tőle, elmondod mi történik vele addig, amíg te nem leszel ott és mikor fogsz jönni: ha újra meg újra megtapasztalja, hogy azt történik, amit ígértél és tényleg visszajöttél, akkor egyre kevésbé fog sírni emiatt.

- Hagyod, hogy a szoknyád mögé bújjon, amikor olyan kedve van, nem erőlteted, hogy menjen a gyerekek közé játszani, ha nem akar. Otthon hagyd, hogy veled menjen mindenhová és kíváncsiskodjon, amikor te házimunkát végzel. Mindig mondd el neki, hogy mit csinálsz éppen, adj neki is kis feladatokat a házimunkában, és ne engedj a hisztijének, ha játszani akar veled, amikor neked más dolgod van.

- Éjszaka a felébredés oka nem a szeparációs szorongás. Valami más miatt ébred fel a baba, de csak anyával tud visszaaludni, mert ezt szokta meg és mert anya közelsége jelenti számára a megnyugvást. Elsőként mindig az ébredések okát kell megszüntetni (pl. fogzásra való szert adni.

Ebben a korban, amikor egyébként is mindennel ellenkezik, ami szokásai ellen való, nagyon nehéz elérni nála, hogy álmából felriadva magától nyugodjon meg és aludjon vissza. Ilyenkor természetes, hogy mindenféle akaratával ellenkező kezdeményezésre hisztivel és sírással reagál. Aludni viszont neki is, neked is kell, éppen ezért segíthet, ha néhány éjszaka apa megy be hozzá. Nála ugyan kezdetben nehezebben nyugszik meg, de így megtanulja a kicsi, hogy anya éjszaka nem tud jönni hozzá és mégsem hagytátok addig magában sírni. Sokat segíthet a részben együtt alvás is az éjszakai visszaalvásban.
Az is megoldás lehet, ha szabályokat szabsz az éjszakával kapcsolatban, amiket egyszerű szavakkal el is mondasz neki: “Megsimizlek, iszol egy kicsit, de utána lefekszel és becsukod a szemed, anya is elmegy aludni” Minél határozottabb vagy, annál nagyobb az esélye, hogy el tudod fogadtatni vele az új játékszabályokat.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

A szociális referencia akkor jelenik meg a baba életében, amikor megtanul önállóan helyet változtatni, azaz kúszni-mászni kezd. Ilyenkor egyre újabb helyeket fedez fel a lakásban, és mivel még minden új neki, ezért bizonytalan benne, hogy vajon mi az, ami veszélyt rejt a számára és mi az, amit nyugodtan kipróbálhat.

Amikor olyan tárgyat talál, amivel kapcsolatban bizonytalan, hogy veszélyes használni vagy sem, visszanéz anyára, és az ő arckifejezéséből ítéli meg, mit tegyen. Ha anya aggodalmasan néz, akkor ő is habozni kezd, bizonytalanná válik. Ha viszont mosolyog, akkor a kicsi bátran veti magát bele a felfedezésbe.

A lányok és a fiúk eltérően reagálnak ebben a helyzetben. Ha anya félelemmel néz valamire, a lányok egyértelműen gyorsabban és messzebb távolodnak el onnan, míg a fiúk sokkal bátrabbak, náluk sokkal egyértelműbben és intenzívebb félelmet kifejező arckifejezés kell ahhoz, hogy tényleg megijedjenek.

És mi történik akkor, amikor a baba intésed ellenére újra meg újra ugyanazt a tilos tárgyat piszkálja? Ennek általában az az oka, hogy nem kapott elég egyértelmű jelzéseket. Amikor elsőre rászóltál, hogy ne piszkálja az adott tárgyat, még egyértelmű voltál, és ez az ő számára is világos volt. De a kíváncsisága erősebb, mint a tiltás, ezért újra meg újra oda fog menni és megint kérdőn néz rád, várva azt, hogy mit reagálsz. Számodra ez már a második alkalom, ezért kicsit másként reagálsz, mint az előzőekben. Esetleg még el is mosolyodsz, hogy “milyen aranyos, hogy már megint ottvan”. A következőnél megint másként reagálsz, próbálod komolyan elmagyarázni neki, miért nem szabad ezt csinálni. És így tovább…

Te mindig másként magyarázol, más arcot vágsz, ezért a kicsi elbizonytalanodik, mit is kéne tennie. Most akkor tilos vagy szabad? Lehet, hogy mégsem olyan veszélyes nyomogatni a DVD-n a gombokat? A nem egyértelmű helyzet bizonytalanságot szül, sőt: kíváncsivá teszi a kicsit, “vajon legközelebb milyen vicces arcot vág majd anya?”

Így aztán ő kitartóan kísérletezik, te pedig egyre dühösebb vagy, amiért nem érti már meg, hogy mi az, amit kérsz tőle. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ha valamit tilos, akkor ott egyértelmű jelzéseket adj a gyermekednek, hogy az tényleg tilos és tényleg veszélyes. Ne akard elmagyarázni neki, ne mosolyodj el, amikor már megint kezdi, ne törj ki látványos hisztiben (ezt csak érdekesnek fogja találni): találd ki mi legyen a te “ezt most tilos” hangod, amit ilyen helyzetekben veszel elő, és alkalmazd következetesen.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

1. Gyorsan

Az új ételek bevezetésére kétféleképpen reagálhat a baba:
- elfogadja és szívesen eszi,
- elutasítja, csak 1-2 falatot eszik.

Mindkét verzió teljesen normális. Sehol sincs előírva, hogy kötelező 2 hetente kiváltani egy szoptatást kanalas etetéssel, vagy hogy az első 3 próbanap után már egy egész adagot meg kéne enni az új ízekből. A legtöbb baba (főként az anyatejes babák) akár 1 éves korukig is kóstolgatnak, nincs rá szükség, hogy túlságosan gyorsan add neki az új ételeket.

6 hónapos kor után, ha az anyatej kevésnek tűnik, akkor nagy lehet a nyomás, hogy gyorsan szoktasd rá a babát a kanalas ételekre, azonban ha a tej valóban kevés, akkor a baba ösztönösen többet fogad el majd a főzelékből, emiatt nem kell aggódnod (ilyen esetben nincs szükség tápszeres pótlásra sem).

Az elutasítás oka gyakran az, hogy a baba még nem érett a hozzátáplálásra, főként, ha az etetést 6 hónapos kor alatt kezdted. Ilyenkor a nyelvével látványosan kitolja a baba az ételeket, a kanalat mintha szopizni szeretné, ezért nem tudja megenni, amit adsz neki. Ilyenkor, ha a kicsi még nincs 6 hónapos, hagyd abba a hozzátáplálást néhány hétre és utána kezdd megint újra, ha a baba már az érettség jeleit mutatja (érdeklődik az ételek iránt, mindent a szájába vesz, növekedési ugráson esik át, amit a gyakrabb szoptatás már nem elégít ki)

Lehetnek olyan helyzetek, amikor tényleg sürgős lenne, hogy a baba elfogadja a kanalas ételeket, mert pl. az anyának vissza kell mennie dolgozni. Ilyenkor (a tévhittel ellentétben) nincs szükség teljes elválasztásra, elég, ha a munkaidő idejében esedékes etetéseket váltjátok ki valami mással. Anyatejes baba esetén ez lehet lefejt tej, vagy a korának megfelelő főzelékek. Ha egy etetésről van szó, akkor olyankor a baba kaphat lefejt tejet is (ha még nem fogadja el a főzeléket), ha kettőről, akkor etetés előtt kaphat tejet és utána a főzeléket, vagy az egyik etetésnél tejet, a másiknál a főzeléket.
A szoktatást ezekhez érdemes ugyanúgy a délelőtti órákban kezdeni, mint a “rendes” hozzátáplálásnál, és amikor a baba már elfogad egy teljes adagot, akkor lehet kiváltani azt az étkezést, amikor az anya nem lesz ott. Egy-egy étkezés teljes kiváltására ideális esetben érdemes 2 hetet szánni, tehát ha két étkezést kell kiváltani napközben, akkor arra jó esetben 4 hétre lesz szükség. Ha azonban ennyi idő nem áll rendelkezésre, megpróbálhatod 1-1 hetes részletekben is kiváltani az étkezéseket. Mivel, amikor te nem leszel ott, a babát akkor is más fogja etetni, érdemes munkába állás előtt, ezt is “gyakorolni”, így a kicsi számára sem lesz ismeretlen a helyzet.

2. Rendszertelenül

Az új ízek bevezetésére mindig szánj 3 napot és ezt mindig tartsd is be, függetlenül attól, mennyi idős a baba és mennyiféle ételt eszik már. A szervezetének szüksége van ennyi időre, hogy megszokja az újféle ételt, és kiderüljön, hogy van-e valamilyen egyéni érzékenysége.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a baba számára mindez nagyon új. Neki fontos, hogy most az elején, amikor tanulja hogyan kell enni, megtanulja azt is, hogy ehhez milyen szokások tartoznak: hogyan szoktunk enni, mikor szoktunk enni, hogyan készíti elő anya az ételt, utána mit csinálunk stb.
Ameddig nem szokja meg a baba a kanalat és az etetést magát, addig nem szabad variálni a helyzettel (néha itt, néha ott kóstolgatunk, néha a székben, néha ölben stb.) és az időponttal (melyik napszakban mikor van az etetés). Ha már a baba szépen eszik kanállal, akkor természetesen lehetsz már rugalmasabb.

3. Kényszer alatt

Csak azért ne kezdd el a hozzátáplálást, mert
- kevés az anyatej és nem akarsz tápszert adni pótlásnak (ha a baba még nem múlt el 6 hónapos): a túl korai hozzátáplálás hosszútávon nagyobb károkat okozhat (ha még nincsenek jelen a baba szervezetében a megfelelő emésztőenzimek, az allergének egy az egyben a véráramba kerülnek az ételtől, ami talán akkor és ott nem okoz allergiás tüneteket, de a később kialakuló asztma vagy ételallergia hátterében állhatnak), mint az, ha a korának megfelelő tápszerrel egészíted ki a baba étrendjét (ha a gyakrabb szoptatás nem oldotta meg a problémát),
- nem hízik megfelelően a baba: a hízás miatt megkezdett hozzátáplálás általában a visszájára sül el. Mivel még nem tudja a baba megfelelően megemészteni az új ételeket, ezért ugyan sokat eszik belőle, mégsem hízik nagyobb tempóban, mint korábban, mert a többsége annak, amit megevett, emésztetlenül távozik a szervezetéből. A hízás mértéke is relatív: ha egy anyatejes baba a korának megfelelő tápanyagmennyiséget fogyasztja (5 kilós súly felett 120 gramm/testúlykilogramm/nap), naponta legalább 5-6 alkalommal pisil vagy kakil, havonta legalább 400 grammot hízik (6 hónapos kor alatt), evés után jóllakottnak és elégedettnek tűnik, igény szerint táplálják, akkor nincs szüksége kiegészítő táplálásra csak azért, hogy jobban hízzon.

4. Szépen

A babának nem kell még szépen ennie. Igen, az elején maszatos lesz, ledobálja az ételt, visszaköpi, játszik vele. Az állandó tisztítgatással, rászólással csak a kedvét veszed el a dologtól, szorongás alakul ki benne, ezért nem mer majd önállóan sem enni, mert azt látja, hogy attól “anya olyan feszült lesz”.

5. Kényelmesen

Sokan praktikus okokból vezéreltetve gyorsan belapátolják a kicsibe az ételt, nem különösebben foglalkozva vele, hogy ő maga milyen tempóban enne. Kényelmi szempontokból inkább bébiételt adnak még akkor is, amikor már régen meg tudná enni a kicsi a darabos, felnőtt ételeket is, és akkor is etetik még, amikor már maga is tudna enni, mert az úgy kényelmesebb, gyorsabb, tisztább.
Az önálló evés elsajátítása sok maszattal jár, lassabban eszik így a baba, és talán látszólag kevesebbet is, de érdemes mégis fokozatosan hagyni, hogy maga próbálkozzon, mert másként később is bátortalan, félénk lesz az evés terén.

Napirend, Szervezés és Időmenedzsment kismamáknak Ismered azt a néhány alapszabályt, amelynek révén a napirend számodra és a baba számára is tökéletesen átlátható és követhető lesz? Katt ide a válaszért! >>

Szerencsére erről szó sincs.

Az első 1 évben például a babák hízása általában kétféle mintázatot követ:
1. az egyik csoportba tartoznak az első fél évben nagyon sokat hízó babák, akik a második félévben már szinte semmit nem híznak
2. a második csoportba tartoznak a fokozatosan kis lépésenként hízó babák

Egyikből sem lehet következtetéseket levonni a későbbi testalkat vagy hízékonyság kapcsán, ezt öröklött tényezők határozzák meg elsősorban (a táplálás módja, minősége gyakran kevésbé van rá hatással)

A mozgásfejlődésben is hasonló mintázatot követnek a babák: vannak gyorsan fejlődő, hamar átforduló, kúszó-mászó babák, akik már 9-10 hónaposan járnak, és vannak lassan, megfontoltan fejlődő gyerekek, akik mindent az utolsó pillanatban kezdenek el, alaposan kigyakorolják az előző mozgássort, mire a következő fejlődési fázisba lépnek át. Ez vérmérséklet kérdése is: általában az első csoportba az érdeklődő, izgága, ingerkereső csecsemők tartoznak, míg a másodikba a nyugodt, passzív, csendben nézelődő babák (bár egy felnőtthöz képest 6-24 hónapos korban még ők is izgágának és örökmozgónak tűnhetnek)
Felmérések azonban azt mutatják, hogy függetlenül attól, mikor kezdett el mászni vagy járni egy baba, 3 éves korban a kisgyermekek testi képességei ugyanazon a szinten vannak, ugyanazokat a mozgásokat tudják elvégezni. Tehát önmagában a lassú mozgásfejlődés nem jelent hátrányt.

Önmagában a korán elkezdett beszéd sem jelent előnyt, mint ahogyan az a kisgyermek sem lesz kevésbé okos, aki csak később kezd el mondatokban beszélni. Az utóbbi csoport ugyanis épp annyira fejezi a gondolatait, érzelmeit 1-1 szóval, a saját nyelvét használva és mimikával, gesztusokkal, mint azok, akik már másfél évesen a szüleiktől tanult szavakat használják. Az pedig kimondottan helytelen, amikor a szülők állandóan szavaltatják mások előtt a gyermeküket, hogy megmutassák, milyen szépen tud már beszélni.

A korai szobatisztaság sem jelent kimondott előnyt a gyermek számára. Ha hamar megtanulja, ügyes, meg lehet dicsérni, de semmilyen későbbi előnye nem származik abból, ha másfél évesen már a bilibe pisil, mint ahogyan az sem jelent számára hátrányt, ha ugyanezt csak 3 évesen teszi először.

A hasonlítgatás másokhoz, a “túl lassan fejlődik”-aggodalmak hátterében gyakran az áll, hogy az anyuka a saját anyai alkalmasságát kérdőjelezi meg magában. Attól fél, hogy ő nem csinál valamit elég jól, ami miatt az ő gyereke lassabban fejlődik. Ha te is így érzel, megnyugtatlak: számos anyukával beszéltem már, akik rengeteget beszélgettek a gyermekükkel, mondókáztak, mesét olvastak, a csemete mégsem akart beszélni. Aztán egyszercsak megindult a nyelve és onnantól kezdve ledumálta a már korán beszélő gyerekeket is

Igen, vannak olyan esetek, amikor oda kell figyelni, mert a késés valamilyen valós problémára utalhat, ilyen esetekben az idejében elkezdett fejlesztés sokat segíthet, de az esetek többségében nem valódi, csak relatív (az ismerős gyerekekhez viszonyított) késésről van szó.

Ha bizonytalan vagy benne, hogy jó helyen tart-e a mozgásfejlődésben, ha nem tudod, hol kellene tartani és mivel segítheted a fejlődését, tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

A babákat ösztönösen érdekli minden, így a szüleik testrészei is csak annyira keltik fel a kíváncsiságukat, mint minden más, nem érdemes ebből különösebben nagy problémát csinálni. Nyugodtan lehet öltözni, vetkőzni előttük, és amikor a testrészeket tanulják, ki lehet elégíteni ezzel kapcsolatos kíváncsiságukat is, el lehet mondani, hogy melyik testrész micsoda.

A szobatisztaság kialakulásának időszakában a közös vécére-járás során tanulja meg azt, mire való a mellékhelyiség, mit csinálunk ott, hogyan kell használni. Ilyenkor a kicsi elkezdi az utcán is látványosan észrevenni és kommentálni a kutyaürüléket, és ha már beszél, akkor gyakran emlegeti a kakit és a pisit. Ilyenkor a “jujj, ez csúnya dolog, nem szabad mondani”-típusú mondatokkal csak felesleges szégyenérzetet keltünk benne, ami később ahhoz vezethet, hogy pl. ő is csak elbújva mer kakilni, vagy csak pelusba, mert úgy érzi, szégyellnivaló, amit csinál. Ez az időszak, amikor átmenetileg jobban érdekli ez a téma és sokat emlegeti, ha nem csinálunk nagy ügyet belőle, hanem kielégítjük a kíváncsiságát, akkor pár hét alatt elmúlik ez az időszak.

Ha megfogja… A még szopó csecsemő számára természetes az anyamell látványa, az elválasztást követően azonban, ha megfogja a különböző testrészeidet, akkor el lehet neki mondani, hogy melyik micsoda és hozzá lehet tenni, hogy “ez anyáé”, így idővel megérti, hogy az ember teste magánügy. Bűntudatot kelteni benne, nagy erőkkel kizavarni a szobából, amikor öltözöl, nem szabad, hiszen a cél az, hogy megismerje a saját testét és megtanulja magánügyként kezelni mások előtt.

A szakemberek egyetértenek benne, hogy nagycsoportos korig nyugodtan mutatkozhatunk a kisgyerek előtt mezítelenül. Ekkor kezd el nyíltabban érdeklődni a szexualitással kapcsolatos kérdések iránt, például ha csókolózó párt lát, akkor közli, hogy “fúúúj”. Ilyenkor már lehetőség szerint kerülni kell a teljes mezítelenkedést, de nem kell szégyellősködni, sem rászólni a gyerekre, ha velünk akar maradni ilyenkor. Ha a gyermek még igényli, akkor lehet vele közösen fürdeni esténként.

Kiskamasz korra általában már ösztönösen is kerülni fogja a gyermek a mezítelenkedést mások előtt, megérti, hogy nem szabad anyára rányitni az ajtót a fürdőben és ő maga is megköveteli majd, hogy ne nyissanak rá, ne lássák a családtagok mezítelenül.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

Mint ahogyan az átmeneti tárgyakhoz, úgy a cumisüveghez is ragaszkodhat a baba. 1 éves korig a megszokott tápszerét, italát kaphatja ebben a baba, azonban már 6-12 hónapos kor között fokozatosan el kell kezdeni tanítgatni az itatópohár, a pohár használatára (nem szükséges az itatópoharat mindenképpen használni, rögtön lehet pohárral is kezdeni).

A főzelékeket ne adjuk cumisüvegből a babának, ezzel csak rossz szokást alakítunk ki (és a fogainak sem tesz jót), hiszen nem csak arról van szó a hozzátáplálás kezdetén, hogy meg kell tanulnia elfogadni az új ízeket, hanem arról is, hogy meg kell tanulnia másként, nem szopizva is enni. Egyen mindig annyi kanalas ételt, amennyit elfogad és ha ez nem egy teljes adag, akkor kapja utána a megszokott tápszerét.
Ha már felvette azt a rossz szokást, hogy csak cumisüvegből fogad el mindent, akkor is kezdd el kanálból kínálni neki a főzeléket , függetlenül attól, hogy így esetleg kezdetben kevesebbet eszik, mert fontos megszoknia, hogy az új ízeket kanálból kapja, és csak a tápszer, és az innivalók “érkeznek” a cumisüvegből.

Nagyjából 1 éves korra, de legkésőbb másfél éves korig le kell szoktatni a babát a cumisüvegről, mivel
1. A cumisüvegből ivás rontja a fogakat, és nem csak a már kibújt fogak, hanem az íny alatt levők is elromolhatnak. Sokan úgy gondolják, hogy csak a cukros tea okozhat problémát, azonban a gyümölcslevek, az instant teák, a tápszer, a tej hosszas szopogatása is problémát okozhat.

2. A már mászni, járni tudó gyerekek többsége a cumisüveget mindenhova magával viszi, ezért nem csak az étkezések idején szopizik belőle, hanem sokkal gyakrabban, ez is növeli a fogszuvasodás esélyét.

3. A cumisüvegből sokkal több tejet/tápszert/vizet iszik a baba, mint pohárból, többet, mint amennyire szüksége lenne, ezáltal a főétkezéseknél kevesebbet eszik, étvágytalan lehet.

Hogyan szoktasd le a cumisüvegről a csak cumisüvegből evő vagy ivó babát?

1. Először az ebédet kezdd el kanállal adni, következetesen ragaszkodva a kanalas etetéshez. Az innivalót is pohárból kapja a baba. Ha már megszokta, akkor lehet a következő étkezéseknél is bevezetni a kanalas étkezést.

2. Az üvegbe mindig kevesebb italt tegyél, mint amennyi az adagja, ha utána még kér, a különbséget add oda pohárból, majd fokozatosan minden alkalommal csökkentsd a cumisüvegbe töltött mennyiséget és növeld a pohárba töltöttet.

3. Ha innivalóról van szó, a cumisüvegbe lehetőleg ne kerüljön más, csak víz, ne szokja meg azt a gyerek, hogy az innivaló csak tea vagy gyümölcslé lehet. Lehet, hogy vízből nem iszik meg akkora mennyiséget a baba, mint teából, ez azért van, mert a teának íze van, ezért az ösztönei azt súgják neki, hogy ez táplálék és nem innivaló, csak a szomja oltásához étkezések után néhány korty víz is bőven elég. A baba ösztönei ilyen szempontból jól működnek: ha szomjas, akkor inni fog.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

Egészen kis korban is szükség lehet rá, hogy 1-1 órára valaki más vigyázzon a kicsire. Míg itthon az anyák többsége, hacsak lehet magával viszi a babát mindenhova, addig pl. az Egyesült Államokban a családok fele már 1 éves kor alatt alkalmaz babysittert és 90%-uknál szokott a nagymama vigyázni a 6 hónapos kor alatti babára.

6 hónapos kor alatt többnyire az etetés és az altatás szokott gondot okozni: az anyatejes babáknál, ha már kiszámíthatóan 3-4 óránként esznek, meg lehet oldani azt, hogy anya csak a két szoptatás közötti időben menjen el, ha azonban ez sem megoldható, akkor a baba lefejt tejet kaphat, ameddig anya távol van.

Az alvás kevésbé nagy probléma, mint azt gondolnád. Habár a kicsiknek lehetnek egyéni szokásai ezen a téren (pl. csak cicin alszik el), ha más vigyáz rá, és másként kap segítséget az elalváshoz, akkor is el fog tudni aludni, sőt: ha nagyon makacsul ragaszkodik egy szokásához, a “nagyi-felügyelet” még jó hatással is lehet arra, hogy elhagyja ezt a szokását, hiszen gyakran ezek a szokások egy játszma részét képezik.

Milyen hatással van rá lelkileg, ha más vigyáz rá? Ilyen kis korban a babák még szimbiózisban érzik magukat az édesanyjukkal, de emellett 2-3 személy felé is kialakulhat a kötődés, akik rendszeresen foglalkoznak velük. Míg nekünk, anyaként nehéz feldolgozni, hogy nem tudunk mindig vele együtt lenni, ha csak 1-2 alkalommal vigyáz rá a nagymama, akár éjszakára is, az nem fog bizonytalan kötődést eredményezni. Ha rendszeresen, heti több alkalommal vigyáz a babára más, akkor arra kell ügyelni, hogy ez lehetőség szerint mindig ugyanaz az 1-2 személy legyen, erre nem csak a kötődés miatt van szükség, hanem azért is, mert így a baba szokásait, egyéni igényeit jobban figyelemmel tudják tartani.

Habár az anya számára ez nagyon rossz érzés kezdetben, a baba hosszú távon rugalmasabb, alkalmazkodóbb lesz attól, ha néha más is vigyáz rá és kevésbé alakít ki megoldhatatlannak tűnő szokásokat, amit csak az anya tud megvalósítani (pl. csak anya hajával alszik el, csak akkor eszik, ha szórakoztatják)

6-8 hónaposan már jelezhet a baba, amikor anya elbúcsúzik tőle, és előfordulhat, hogy amikor anya elmegy, sírni kezd, még akkor is, ha korábban is vigyázott rá más, tehát megszokta a helyzetet. Ennek az az oka, hogy ebben a korban kezd rájönni, hogy anya nincs mindig ott vele, ez pedig félelemmel tölti el. Ilyenkor a nagymama, vagy aki vigyáz rá, vegye kézbe, nyugtassa meg, és búcsúzzanak el közösen anyától.

Hasonló megoldás segíthet 1 éves kor után is, amikor a baba nagyon “őrizni” szeretné anyát, zokog, amikor elmegy. Ilyenkor minden egyes alkalommal el kell búcsúzni tőle, nem szabad csak úgy kisurranni, nehogy sírjon, és elmondani, mikor fogsz visszajönni (nem időpontot, ezt még nem érti, valamilyen helyzethez kell ezt kapcsolni, el kell neki mondani, mi fog vele történni addig, pl. “most játszotok egyet, aztán ebéd, alszol egy nagyot és amikor megetted az uzsonnát, megjön anya”)
Ha újra meg újra megtapasztalja, hogy “anya elmegy, de aztán visszajön”, akkor megtanulja majd kezelni a helyzetet.

Amit észlelhetünk, miután más vigyáz a kisgyermekre az az, hogy ilyenkor átmenetileg nyűgösebb lehet, 6-8 hónapos kor után egy kicsit felborulhat a napirendje, hiszen a nagymama, a babysitter sem mindent pontosan úgy csinál, ahogyan mi, 1 éves kor után pedig nagyon anyás lehet, vagy éppen a megszokottnál önállóbb. Nem kell ezek miatt aggódni, ez természetes velejárója a dolognak.
Mint ahogyan az is természetes, ha az újra találkozáskor a gyermek nem ugrik azonnal a nyakadba, hanem mintha észre sem venné, hogy megjöttél, ennek az az oka, hogy számára természetes, hogy ha elmentél, akkor vissza is jöttél, valamint a hangos üdvözlés tanult viselkedés és ilyen kis korban ezt még nem tudják a gyerekek mindig alkalmazni.

Mielőtt másra bízod, bármilyen korban, érdemes először ismerkednie azzal, aki vigyázni fog rá. Még ha a nagymama is az, akivel rendszeresen találkozni szokott, akkor is jó, ha már 20-30 perccel korábban megérkezik, és megbeszélitek egymással a baba szokásait, hogyan eszik, hogyan alszik, mit ehet és mit nem, mennyit szokott enni, mit szokott játszani stb. Már ilyenkor barátkozzon egy kicsit a baba és a babafelvigyázó, először engedd, hogy a te karodból ismerkedjen a baba az új személlyel, később pedig ő vegye át tőled.

Bár nehéz a babát másra hagyni, különösen, ha a szeparációs szorongás időszakában nehezen válik el tőled, nem kell aggódnod: a kötődés, a veled való kapcsolata nem sérül meg attól, hogy néha néhány órára vagy akár rendszeresen más vigyáz rá.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

Többnyire az anyatejes babáknál fordul az elő, hogy a hozzátáplálás kezdetén csak néhány falatot esznek, vagy teljesen elutasítják a kanalat, nem fogadják el szívesen, de még a tápszeres babáknál is előfordul, hogy 6-9 hónapos kor között inkább csak kóstolgatnak. Átlagosan 9 hónapos korig kisebb a tápanyagszükséglet (ezt a baba mérete is befolyásolja, a nagyobb babáknak nagyobb a tápanyagszükséglete). Emiatt nem kell aggódni, a baba ösztönei ilyen szempontból jól működnek: pontosan annyit eszik, amennyire szüksége van.

Nagyjából 9 hónapos kortól megnő a tápanyagigény és az étvágy, a baba figyelme egyre inkább a szilárd ételek iránt fordul, a tejet/tápszer iránti igény pedig csökkenhet. Ezalól kivételt képezhetnek az anyatejes babák, akik még ebben a korban is szívesen és gyakran szophatnak, ám ez ilyenkor már kevésbé a táplálékigénynek, mint a testközelség iránti igénynek tudható be. Teljesen normális, ha a baba csak kiegészíti az étrendjét a többi étellel és elsősorban az anyatej/tápszer a fő tápláléka, ezen nem szükséges változtatni.

Az étkezések kiváltása szokta a legnagyobb fejtörést okozni ezen a téren. A “nagykönyv” szerint ugyanis 2 hetente egy étkezést kéne kiváltani, meg “megvárni, amíg a baba egy teljes adagot elfogyaszt”, azonban vannak babák, akik köszönik, nem szeretnének még egy teljes adagot megenni, inkább csak lenyalogatják a kanálról a pépet és kérik a megszokott tejecskéjüket. Emiatt nem kell aggódni: idővel sikerül majd minden étkezést kiváltani, ebben a legnagyobb segítség, ha minél többet esztek együtt, 8-9 hónapos kortól fokozatosan hagyod önállóan is enni a babát (először felcsipegethető, darabos ételeket, 9-10 hónapos kortól pedig kanalasakat is)

Nem lesz vitaminhiánya? A hozzátáplálás 6 hónapos korban való megkezdésének egyik fő oka, hogy a magzati vasraktárak ekkorra kiürülnek és az anyatejben/tápszerben található vas ekkorra már nem elegendő, azt csak természetes forrásokból lehet pótolni. Ehhez azonban nem kell nagy adag almát vagy húst megenni, elég néhány kanálnyi, amennyit a baba elfogad. Ha mégis vashiányra gyanakodnál (ami viszonylag gyakori ebben a korban), fordulj orvoshoz.

Miért nincs étvágya?

1. Túl sokat iszik: Az ételek iránti közöny és étvágytalanság egyik oka az lehet, hogy a baba túl sok gyümölcslevet, tápszert, anyatejet iszik, ezért nem marad étvágya az egyéb ételekhez. A szakkönyvek szerint 9 hónapos kor körül naponta legfeljebb 170 gramm gyümölcslére, maximum 700 gramm tápszerre, vagy naponta 3-4 szoptatásra lehet szüksége a babának, ennél több már elveszi az étvágyát a többi ételtől. Bár a babák nem egyformák, ezért felesleges kimérni, pontosan mennyit is iszik, inkább érdemes először mindig a kanalas étellel kínálni és utána adni a tápszert/anyatejet, így pontosan annyit fog enni, amennyire szüksége van.

2. Feszültség Gyakran a baba azért nem akar enni, mert érzi benned a feszültséget, az aggodalmat az evés miatt. A szomorú arc, amikor csak 1-1 kanalat eszik a kicsi, a fél órás könyörgések és trükközések, hogy néhány falatot megegyen, mind-mind azt eredményezik, hogy nem fogja szeretni az evést és egyre kevésbé lesz majd kedve hozzá. Ez egy ördögi kör. Sokat segíthet, ha nem erőlteted, nem akarsz valahogy bevarázsolni néhány falatot a szájába, csak annyit adsz neki, amennyit magától elfogad.
A figyelemeltereléssel való etetés későbbi rossz szokásokat alapoz meg.

Hogyan kóstoljon? Ha nem akar csak 1-1 kanállal enni, a kóstoltatás azért mehet tovább a korának megfelelő ételekkel, nem kell megvárni, mire 1-1 adagot megeszik mindenből, nyugodtan lehet adni a korának megfelelő új ételeket olyan mennyiségben, amennyit elfogad. Semmi sem történik, ha az első teljes adagokat már a ti ételeitekből fogyasztja el a baba.

Amennyire türelmesnek lehet lenni 9 hónapos kor előtt a tejfogyasztás tekintetében, olyannyira szigorúnak kell lenni 1 éves kor után. Ilyenkor már valóban szüksége van a kicsinek más táplálékra is. Átmenetileg, betegség, fogzás idején lehetséges, hogy megint csak anyatejet/tápszert fogad el, de folyamatosan már nem lehet csak ezzel táplálni, ez hiánybetegségekhez vezethet.

Ha rendszeresen esztek együtt, ha hagyjátok a babát önállóan próbálkozni (igen, ez az elején nagyon maszatos dolog, de másként sosem fogja megtanulni) az evéssel, ha az evés örömteli esemény mindkettőtök számára, nem pedig versenyfutás az idővel, akkor szívesen fogja kóstolgatni a baba az új ízeket és nagyobb adagokat is megeszik majd, amikor eljön az ideje.

Ha bizonytalan vagy benne, hogy jó helyen tart-e a mozgásfejlődésben, ha nem tudod, hol kellene tartani és mivel segítheted a fejlődését, tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

A vigasztárgyakat átmeneti tárgyaknak is szokták nevezni. Ez az elnevezés talán találóbb: mert jobban kifejezi azt, miről is van itt szó: a baba fél éves kora után fokozatosan elkezdi felismerni, hogy ő és anya két különálló lény. Ezt először csak azzal jelzi, hogy sírni kezd, amikor anya kimegy a szobából. Ekkor még nem tudja, hogy anya elment, csak “valami furcsát” érez, valami szokatlant, mintha hiányozna valami, aminek ott kéne lennie. Később már felismeri, hogy ilyenkor anya valóban elmegy, de még nem alakult ki benne a tárgyállandóság fogalma, ezért nem tudja, hogy ha anya elment, akkor vissza fog-e jönni, számára csak az van jelen abban a pillanatban, ami látható is a számára.

Hamarosan rájön arra is, hogy amikor anya elmegy, akkor vissza fog jönni, ott van valahol, és -ha már tud- utána is ered. Egyre önállóbb és bátrabb lesz, egyre jobban érdekli a világ, egyre több mindenre képes önmaga – és mindeközben még anya sincs mindig ott.

Mit is jelent anya az ő számára? Vigaszt, biztonságot, odabújást, biztos hátteret, amikor éhes, fáradt, nyűgös, beteg… Ezekre az átmeneti időszakokra, amikor anya távozik, kellenek az átmeneti tárgyak, amik akkor is ottvannak, amikor anya nem tud jelen lenni.

A vigasztárgy számára egyszerre két élményt is nyújt: mindig ott van, nem úgy mint anya, akinek néha máshol akad dolga és efelett ő rendelkezik, akkor van ott, amikor csak ő akarja, és ez az akarás, a “valami felett rendelkezés” épp olyan fontos a számára, mint a vigasztalás: “Anyát nem uralhatom, de a rongyi csak az enyém”

Vannak gyerekek, akik karakterüknél fogva hajlamosabbak arra, hogy önmagukat nyugtassák meg, ők azok, akik már kisebbként is keresik az ujjukat, könnyen rászoknak a cumira, rövidebben, halkabban sírnak, maguktól is el tudnak aludni és vannak alapjáraton nagyobb hangú, kitartóan síró babák, akik mindenképpen az anyai segítséghez ragaszkodnak (hiszen mi lehetne jobb annál ) Az előbbi csoportnál gyakrabban fordul elő, hogy fél éves koruk után találnak valamilyen átmeneti tárgyat a saját megnyugtatásukra. Valamint sokkal gyakoribb ez a jelenség a második, harmadik gyermeknél.

Sok anyuka azért ijed meg a vigasztárgy megjelenésétől, mert azt hiszik, hogy azért jelent meg, mert ők elrontottak valamit, rossz szülők voltak, de ez nem így van. Az átmeneti tárgy megléte nem utal a kötődés sérülésére, sem arra, hogy ne kapna elég figyelmet vagy szeretetet a baba. Ez egy életkori sajátosság, amit legkésőbb 5 éves korra kinő a gyermek.

Az átmeneti tárgy lehet egy adott tárgy: cumi, cumisüveg, rongyi, állatka stb. De az is lehet, hogy a gyermek váltogatja a kedvenc tárgyat, mindig mást találva magának.

A cumi is lehet átmeneti tárgy. Erről azt érdemes tudni, hogy érdemes elsősorban az alvásidőre korlátozni a használatát, így elkerülhető, hogy a kisgyermek állandóan cumival a szájában játsszon.
Ha a kedvenc tárgy egy rongyi vagy plüssállat, érdemes kettőt is tartani belőle egyszerre és váltogatni, így tisztán lehet tartani.

A vigasztárgyat a kicsitől erőszakkal elvenni nem szabad. Finoman lehet korlátozni a használatát (pl. csak elalváshoz kapja meg), de a legjobb megvárni, amíg magától elhagyja, ez legkésőbb 5 éves korig magától is meg szokott történni.

Ritkán, de előfordulhat, hogy a gyermek annyi időt tölt a vigasztárggyal és önmaga nyugtatásával, hogy már nem is törődik az emberekkel, visszahúzódóvá válik, nem játszik mással. Ilyenkor több figyelemre, ölelésre és közös játékra van szüksége, ha pedig ez sem segít, akkor forduljunk orvoshoz, hiszen a túlzott magába fordulás autizmusra vagy komolyabb pszichés problémákra is utalhat.

1. Bölcsődébe kerül a kicsi, anya visszatér a munkába

Önmagában azért, mert a kicsi bölcsődébe kerül, nem szükséges elválasztani. Elég azokat az étkezéseket, amik napközben még anyatejjel történnek, kiváltani más ételekkel (6 hónapos kor alatt lefejt tejjel vagy tápszerrel, efölött főzelékkel, illetve a baba korának megfelelő ételekkel). A kicsi számára a szopizás nem csak fizikai, hanem lelki táplálék is, a beszoktatás, az új környezet okozta szorongás is csökken, ha megmarad a megnyugtatásnak ez az eszköze az életében. Mind a baba, mind anya számára is jó, ha nem kell egyszerre kétféle módon is elszakadniuk egymástól, nem kell a beszoktatás, a munkába való visszatérés mellett még a szoptatásnak is rögtön búcsút mondaniuk.

Gyakran azért akarják elválasztani a babát, mert otthon csak az anyamellen tud elaludni és erre a bölcsődében nem lesz mód. Ám ez teljesen szükségtelen aggodalom, hiszen a legtöbb kisgyermek 1 éves korra már pontosan tudja, hogy ha nincs ott anya, nem lehet szopizni, és a bölcsődében gond nélkül megtanulják az elalvás más módjait is. Ráadásul a bölcsiben nagyon elfáradnak, ezért ebéd után könnyebben merülnek álomba, legfeljebb az első néhány alkalom lehet kicsit nehezebb.

2. Éjszaka gyakran felkel

Sokan gondolják úgy, hogy azért kell elválasztani a babát, mert éjszaka gyakran felkel, csak szoptatással tud visszaaludni, amiből helytelenül azt a következtetést vonják le, hogy a baba biztosan csak az anyatej miatt kel fel. Ez a következtetés téves. Az éjszakai felkeléseknek, a nyugtalan alvásnak mindig van valamilyen közvetlen oka (éhség, fogzás, hasfájás stb.), a félreértést az okozza, hogy a baba azt szokta meg, hogy csak szoptatás közben alszik vissza. Ezen nem a teljes elválasztás segít, hanem az, ha megpróbáljuk az ébredések okait orvosolni, illetve ezt követően, ha a baba még mindig gyakran kel, az altatási szokásokat megváltoztatni.

3. Mellgyulladás

A mellgyulladás és a visszatérő mellgyulladás ellenszere éppen maga a szoptatás és nem a szoptatás abbahagyása. Mellgyulladás esetén a különféle testhelyzetekben való szoptatás segíthet, hogy a túltelítődött tejcsatornák ürüljenek.

4. Sebes mell

Általában a baba születése utáni első pár hétben fordul elő, hogy a szoptatáshoz még “edződött” mell kisebesedik. Ilyenkor gyakran azt javasolják, hogy egyáltalán ne szoptass abból a mellből, amíg be nem gyógyul, és sok anya a fájdalom miatt hagyja abba a szoptatást a gyógyulás idejére. Erre azonban nincs szükség: a sebes mellből tovább kell szoptatni, de más testhelyzetben, magát a sebet ugyanis gyakran az okozza, hogy a baba nem tudja megfelelően bekapni a mellbimbót, ezért az kisebesedik. A legjobb, ha szoptatás után nem veszel fel melltartót, hanem hagyod rászáradni az anyatejet a mellre, ez segíti leggyorsabban a sebgyógyulást.

5. Az anya betegsége, altatás, kórház

Influenza, láz esetén nyugodtan szoptathatsz tovább, ez se neked, se a babának nem árt, nem létezik a köznyelvben néha emlegetett “lázas tej”. Betegségek esetén érdemes lehetőség szerint olyan gyógyszert választani, ami szoptatás mellett is szedhető és csak a legvégső esetben választani az elválasztást. Amennyiben muszáj betegség miatt az elválasztás, fokozatosan válasszátok el a babát, először lefejt tejet adni neki. 1-2 éves kor között már működhet az is, hogy megbeszéled vele a dolgot (persze nem kell hosszasan magyarázni, elég annyit mondani, hogy anya beteg és ezért nem tud több tejet adni). Ebben az életkorban, amikor a kicsi egyébként is nehezen válik el tőled, sokat segíthet, ha az elválasztás ellenére testközelben aludhat el, ha igényli, vagy ha néhány napig apa fekteti le esténként, amíg ki nem alakulnak az új elalvási szokásai.

Ha csak néhány napos kórházi tartózkodásról van szó, nem szükséges elválasztani a babát, a kórházban fejhetsz, vagy ha van rá mód, akkor bejöhet hozzád és megszoptathatod, amennyiben erre a gyógyszerek vagy altatás miatt nincs mód, a távoltöltött néhány napban fejéssel fenntarthatod a tejtermelést. Kisebb műtéteknél az altatást követő 24 órában nem lehet szoptatni, de ezt követően már folytathatod a szoptatást. Ilyenkor átmenetileg nehéz lehet a babát újra rávenni a szopira, de ha következetesen csak anyamellel kínálod, és sokat van testközelségben újra szopizni kezd majd.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

Már az újszülött is szívesen nézegeti az ágya körül, a tőle max. 20-30 centiméter távolságra levő kontrasztos, erős színű tárgyakat, de még a sokat alvó babák is 6-8 hetes kor körül elkezdenek nézelődni maguk körül akár hosszasan is. Ekkor még nem kell játszani velük, szórakoztatni őket, nincs szükség feltétlenül játékszerekre sem, elég ha, amikor jóllakott, kipihent a baba, leteszed a lakás egy olyan pontjára, ahol ti is vagytok (nem a kiságyába, ahol aludni szokott) és ott nézelődhet, barátkozhat a környezetével.

2-3 hónapos kor között már kaphat játékhidat, vagy fellógathatsz fölé a kiságyra, járókára játékokat karnyújtásnyi távolságra, az érdeklődőbb babák már ilyenkor megpróbálnak utánuk nyúlni, de akkor sincs semmi baj, ha csak 3-4 hónapos kor körül nyúl elsőként a játékokért a baba. A játékhídon kívül ezt azzal ösztönözheted még, hogy bábozol neki a játékokkal, felkelted a figyelmét iránta és nyújtod felé úgy, hogy el tudja érni.

3-4 hónapos kortól rohamos fejlődésnek indul a gyermek érdeklődése az őt körülvevő tárgyak iránt. Nem csak a játékok, minden tárgy érdekelni kezdi, mindent meg akar fogni és 5-6 hónapos kortól már a szájába is akarja venni őket, megnézni, ehetőek-e (később pedig a fogzás miatt csinálja ugyanezt)

Ekkortájt kezdenek el a szülők is aktívabban a babával játszani, hiszen most már érdeklődő, nyúl a játékok után, próbál mindent megfogni. A játék célja most még az új tárgyak megszerzésén és megismerésén alapul. A baba ismerkedik az anyagokkal, a tárgyak tulajdonságaival (hideg-meleg felület, különféle tapintások és anyagok stb.), majd fokozatosan ellesi a szüleitől a tárgyak funkcióját is, azt, hogy mit mire használunk, mit kell csinálni vele.

A legtöbb tárgyat, amikor a kezébe kerül, elsőként ütögeti, később le is dobja (ez a tárgyállandóság kialakulásának időszakára jellemző, nagyjából 8 hónapos kor körül). Elsőként azokat kezdi rendeltetésszerűen használni, amiket ő maga is rendszeresen használ, pl. kanál, cumi, itatópohár.

9-10 hónapos kortól már ügyesen kifigyeli, mi mire való, ezért ha nem szeretnéd, hogy mindent dobolásra használjon, ami a keze ügyébe kerül, mutasd meg neki mire való, mit kell vele csinálni és szépen fokozatosan megtanulja majd. Habár lelkesen utánozza a mozdulataidat, idő kell neki, mire megtanulja, begyakorolja őket, ezért miután megmutattad neki, hogyan kell pl. fogni a kanalat vagy a villát, utána hagyj neki időt arra, hogy gyakoroljon vele, nem fog elsőre menni.

Nem kell viszont tanítgatni arra, hogyan játsszon a játékokkal. Nem kell megmutatni, mi mire való és hogyan kellene használni. A kisgyerekek játékai látszólag céltalanul kezdődnek: megfogják, próbálgatják, megnézik mire való, mit lehet vele csinálni, ez is a fejlődés fontos része. Nem szabad előre megmutatni, mit kéne csinálnia a játékkal, hagyni kell, hogy maga próbálkozzon vele. Azzal, hogy nem állsz ott mellette és mutatod meg neki, mire való a játék, hanem hagyod, hogy önállóan fedezze fel, önállóságra tanítod.

Amikor rombol… Az építős játékokat sokáig nem tudja egymásra tenni a baba, viszont annál nagyobb lelkesedéssel rombolja le. Számára ez a játék lényege, ezáltal érti meg, hogyan is működik az építőkocka, és ez inspirálja arra, hogy később ő maga is megpróbáljon építeni.

A játék számára nem csak szórakozás és időtöltés, hanem a világ megismerése és feszültségoldás is. Ahogy egyre fejlődik, úgy jut el a “megfogom, eldobom”-játékoktól a szerepjátékokig. 1 éves korban még azért játszik “főzőset”, mert utánozza a nagyokat, később pedig azért, mert át akarja élni anya szerepét. Később, amikor azt kell megértenie, hogyan megy be az étel a szájába és “jön ki” aztán a bilibe, gyakran játszhat olyat, hogy egy dobozba, dömperbe bepakol játékokat, aztán kipakolja és újra be. Ez segít neki megérteni ezt a folyamatot.

Éppen ezért ne úgy kezeld a játékot, mint valami “időeltöltést”, ameddig te a dolgodat végzed, ne úgy állj hozzá, hogy “foglald el magad valamivel, amíg én takarítok”, ne válaszd szét egymástól a játékot és a valós tevékenységeket, mert a kicsik számára minden játék és a játék minden. Számára még érdekes a háztartási munka, már mászós korában is szívesen segít egyszerűbb feladatokban, és már ezelőtt is a közeledben lehet, ameddig a házimunkát végzed, nem szükséges mindenképpen a járókába száműzni, mert “neki játszani kell ilyenkor”.

Lehetnek időszakok, amikor átmenetileg anyásabb, amikor sír, ha kimész a szobából, vagy nem szívesen van egyedül, ilyenkor vidd magaddal, legyen a közeledben és lásson téged, beszélj hozzá. A másik végletbe sem szabad beleesni, hogy állandóan szórakoztatod a kicsit, hogy ne unatkozzon: az önálló játéknak, a világ szabad, önálló felfedezésének nagy szerepe van abban, hogy ő maga is önállóvá váljon majd. A te feladatod nem az, hogy szórakoztasd, hanem, hogy biztosítsd neki a környezetet, amiben szabadon mozoghat és fedezhet fel új dolgokat és azt a biztonságot, ahova visszaszaladhat “töltődni” két felfedezőtúra között.

A közös játék legyen a mindennapok része, váltogassátok az önálló játékkal, már egészen kis kortól kezdve jók erre az ölbéli játékok, a közös labdagurítás, a kukucska-játék, később a fogócska, a bújócska, amik minden korban a gyerekek kedvencei.

“Anya golyót, anya golyót!” – kiabálja a mellettünk ülő asztalnál egy másfél-2 éves forma kislány az étteremben. Az anyuka szabadkozik “Nem tudok már golyót hozni, elfogyott.” Odanézek, tényleg nincs már gabonagolyó a pultra kitéve, de a kislány csak tovább hajtogatja: “Anya golyót, anya golyót!”

Ő még nem értette meg, hogy anya bizony nem képes mindenre, nem tud mindent elintézni, és bizony vannak olyan helyzetek, amikor nem tudja azonnal kielégíteni az igényeit. Erre fokozatosan ébred rá, és ameddig felismeri, addig bizony szerezhet néhány kemény percet a szüleinek.

Az aggódó szülők ilyenkor azt kérdik tőlem “Miért ilyen akaratos és türelmetlen a gyermekem, hogyan taníthatok neki türelmet?” A válaszom: lépésről lépésre. Nincs olyan varázszer, nincs olyan csodamódszer, amivel egycsapásra türelemre és megértésre lehetne bírni a kisgyereket, de nem is szabad ilyeneket alkalmazni, mert ha jó példát lát maga előtt, akkor automatikusan le fogja utánozni ezeket.

Mit kell megértenie ahhoz, hogy türelmes legyen?

1. Azt, hogy anya és apa sem képes mindent azonnal elővarázsolni, amit csak ő megkíván.
2. Azt, hogy néha kicsit várni kell, mire kielégülnek az igényei.
3. Azt, hogy ő maga sem képes mindenre, vannak saját korlátai, de ezek fejlődnek, tágulnak, ha sokat gyakorol.
4. Azt, hogy bizonyos dolgokat tilos, nem szabad, vagy veszélyes.
5. Azt, hogy bizonyos dolgokat anya nem akar teljesíteni, mert az adott helyzetben ez nem lehetséges.

Az első 4 pontnak idővel eljön az ideje magától is. Azt, hogy kicsit néha várni kell a korának megfelelő módon már 3-6 hónapos kortól be lehet vezetni. Például, ha ő éhes és sírni kezd, de te meg éppen a másik gyerekkel foglalkozol vagy a mellékhelyiségben vagy, akkor nem tudsz azonnal ugrani, ilyenkor 1-2 percig lehet szóval nyugtatni, csendesen, türelmesen mondani neki, hogy “már készíti is anya a hamit” vagy hogy “most megpisiltetem a tesót, és aztán megyünk szopizni” Nyilván nem érti még a szavaidat, de ha türelmesen mondod, akkor 1-2 percet megtanul majd várni minden alkalommal.

Az, hogy anya és apa nem varázslók, a második életév során “esik le” neki. 1 évesen még úgy gondolja, ha “valami nem megy, majd anya megoldja”, ha “valami kell, majd anya hozza”, de ebben az évben ő maga is függetlenedni kezd és találkozik az első visszautasításokkal is anya részéről (“ezt nem szabad, azt nem szabad”). Ekkor jön rá arra, hogy “jaa, hát anya nem is tud mindent megcsinálni” és – mintha egy kis pelenkás kamasz lenne – lázadni kezd, azaz: hisztizik.

Sokkal nehezebb számára megérteni a szituációfüggő helyzeteket. Pl. “otthon lehet szaladgálni, de most étteremben vagyunk és itt nem szabad”, “az udvaron lehet kiabálni játék közben, de a postán sorbanálláskor nem sikítozhatsz” stb. Ezt a sok-sok “illemszabályt” bizony nagyon nehéz elfogadtatni az állandóan nyüzsgő, a határait kereső kicsivel a dackorszak közepén, 3-6 éves kor között azonban fokozatosan érteni kezdik őket, ha türelmesen tanítgatod nekik.

És mit tehetsz korábban? A legegyszerűbb, ha nem magyarázod őket hosszan, mert túl sok szabályt nem tud észben tartani a kicsi és csak frusztrálja, még hisztisebbé teszi, ha mindent tilos. Ehelyett inkább 1-1,5 éves kor között vezesd be a “veszélyes” fogalmát, és csak ezeket tiltsd meg neki (minden mástól meg inkább tartsd távol), 1,5-2 éves kor között pedig a “ezt így nem szabad, de megmutatom, hogyan szabad” legyen a mottód, mert ebben a korban utánzással rengeteg szabályt, szokást el tudnak sajátítani.

2-3 éves kor között már be lehet vezetni a “nem szabad, mert…”-szabályokat is, de ezekből mindig egyszerre csak 2-3 legyen, amit mondogatsz neki, mert ennyit tud fejben tartani egyszerre, amíg rutinná nem válik.

És, ha még így is feszültté tesz a dackorszak, ha képtelen vagy mit tenni a hisztikkel: van megoldás! Nézd meg itt >>

Vannak, akik már alig várják, hogy a baba a játékok felé nyúljon, vagy a szájába tudja tenni a cumit és ne kelljen mindig visszaadogatni neki, másokat meg éppen az aggaszt, hogy a kicsi már 2-3 hónapos korától mindent megszerez, ami a keze ügyébe akad és a szájába tömi. A baba számára a világgal való ismerkedés nem csak látásból és hallásból áll: meg kell fognia mindazt, amire kíváncsi, és be kell tennie a szájába is, hogy megtudja ehető-e. Ő így ismerkedik a világgal.

Abban a pillanatban, hogy elkezd kanalas ételeket is enni, és egyre több ízt, állagot, ételt ismer meg, valamint fokozatosan felfedezi a környezetét, felismeri, mi az, ami ehető a tárgyak közül és mi az, ami nem. Többnyire 6-12 hónapos kor között nagyon erős a babánál ez a hajlam, egyrészt a fogzás miatt, másrészt, mert ilyenkor kezdi aktívan felfedezni a környezetét, ezért kíváncsi, mi mire való, mi milyen ízű.

Az anyatejes babák néhány hónaposan már az anyamellet próbálják a szájukhoz húzni, rájönnek, hova kell nyúlni, ha éhesek, a cumis babák pedig a cumi után tudnak nyúlni, a szájukba tenni azt, erre általában 4-5 hónaposan már képesek, ha karnyújtásnyi távolságra van tőlük a cumi.

Amikor már fogzik A fogzás idején a fájó, húzódó íny nyugtatására a babák hajlamosak mindent a szájukba tenni és rágni, vagy módszeresen dörzsölni az ínyüket. Gyakran nem is ott masszírozzák az ínyt, ahol éppen jön a fogacska, hanem a hátsó fogaknál, ugyanis a a kisőrlők és a szemfogak, amik általában csak 14-15 hónaposan kezdenek áttörni, már ilyenkor kellemetlenséget okozhatnak.

A fogzás megkönnyítésére segíthet a rágóka, hűtőrágóka, a Raz-Baby fogzáskönnyítő cumi, valamint, ha kenyérhéjat rágcsálhat a kicsi, de sok baba szívesen rágcsálja a tetrapelenka sarkát is (ezesetben figyelj rá, hogy ha elkezd szálasodni, cseréld le a pelust)

A “mindent a szájába vesz”-korszak általában 1 éves korra csillapodik, addig figyelj rá, hogy ne kerüljön semmi a kicsi közelébe, amit lenyelhet, vagy, ami mérgező lehet a számára. Általában azoknál a gyerekeknél tolódik ki 1 éves kor utánra is ez az időszak, akik nehezen fogadják el a darabos ételeket, ragaszkodnak a pépekhez, mivel ők nem ismerik még kellőképpen az ételek állagát és a fogzással kapcsolatos kellemetlenségeket sem tudják rágással orvosolni. Nekik tehát az segíthet, ha mihamarabb elkezded bevezetni a darabos ételeket elsősorban felcsipegethető falatkákkal, amiket maga ehet meg, mert ezzel kielégíti az ételek iránti kíváncsiságát.

Ha bizonytalan vagy benne, hogy jó helyen tart-e a mozgásfejlődésben, ha nem tudod, hol kellene tartani és mivel segítheted a fejlődését, tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>