Kedves Ági!

Három kisfiam van (6,5-4-1,5 évesek). A legnagyobb, Marci ősszel kezdi az iskolát, okos, értelmes, de egy kicsit érzékeny kisfiú.

Három évet járt óvodába, gyakorlatilag probléma nélkül beszokott, majd a harmadik év elején gond nélkül vette, hogy az előző óvó néni felmondott és két új pedagógus vette át a csoportjukat.
Aztán elérkezett az év vége, az óvó néniknek otthon tanult verssel készültek a ballagó nagycsoportosok. Az utolsó héten hétfőn volt a búcsúzkodás. Aznap reggel elment oviba, majd délben, mikor mentem érte, azzal fogadtak, hogy egész nap sírt. Délután az ünnepségen is zaklatott volt, már akkor elérzékenyült, mikor ajándékot kapott az óvó néniktől. A verset azért elmondta, aztán lenyugodtak a kedélyek.
Másnap kicsit bújósan, de azért ment oviba, újra sírt, de átmentek az iskolába és az tetszett neki. Harmadnap már itthon sírdogált, hogy nem akar menni és mindenfélét kitalált, hogy nem érzi jól magát, hogy bántották, nem játszottak vele, stb. Érezhető volt, hogy csak azért mondja, hogy ne kelljen menni. Elmentünk, de végül hazahoztam, mert nem láttam értelmét, hogy egész nap bent bőgicséljen. Onnantól, hogy megúszta, semmi baja nem volt. Este apával megbeszélték, hogy ez nem így működik, hogy vannak kötelességei és hogy a maradék két napot már kibírhatja. Akkor bólogatott is, de csütörtök reggel újrakezdődött a sírás és szűkölés, az újabb kitalált fájdalmak és indokok. Addig heccelte magát, hogy hányt is, majd mikor megúszta a menetelt, újra semmi baja nem volt. Így fejeztük be a tanévet, nagy megdöbbenésünkre. Attól féltem, hogy az iskolától fél, de azt mondta, hogy ő már nem akar óvodába menni, mostmár iskolába szeretne járni. Hiába mondtuk neki, hogy az csak szeptemberben lesz.

Tavasszal elkezdett úszásra járni, amit nagyon élvezett. Olyannyira, hogy mikor megkérdeztük többsoron, szeretne-e úszótáborba menni (ugyanoda, ugyanazokkal az oktatókkal), lelkes volt, így jelentkeztünk. Ez a tábor ezen a héten volt, és már múlt hét hétfőn elkezdett újra szűkölni, félni, pedig fel sem hoztuk még a tábor kérdést. Izgult, hogy mi, hogy lesz, hogy fog egyedül öltözni, vinni a csomagját, mit hogy fognak csinálni. Igyekeztünk minden kérdésére válaszolni, megnyugtatni, stb. Sikerült megbeszélni, hogy legalább nézze meg, milyen, próbálja ki, ha már egy csomó pénzt kifizettünk érte és mástól is elvettük a férőhelyet.

Minden reggel szűköléssel, sírással indult, hogy nagyon izgul, nem tudja, mi hogy lesz és hogy velünk szeretne lenni, hiányzik anya, apa. Próbáltuk biztatni, hogy barátkozzon, beszélgessen, játsszon a gyerekekkel, de azt mondta, hogy elfordultak tőle. Magát az úszás órát élvezte, de az oktatók is mondták a hét elején, hogy sokat sírdogál, nem találja a helyét. Aztán két nagyobbacska fiú segített neki, velük úgy-ahogy tudott kapcsolatot teremteni, együtt játszani, beszélgetni. Csütörtökön reggel hányt is az izgalomtól, de aztán jobban lett és elment. Aznap már csak a búcsúzáskor sírt. Ma volt az első nap, hogy odament reggel a kis barátjához, és bár könnyes szemmel, de ment és tette a dolgát.

Nagyon nehéz helyzetben voltunk mi is. Rossz volt nagyon látni, hogy tényleg szenved, de azt beszéltük a férjemmel, hogy nem szeretnénk, ha minden felelősség és kényelmetlenség alól kibújna, hogy tanulja meg, hogy vannak következményei a döntéseinek (ha menni akart, csinálja végig, kifizettük, elvettük más elől a helyet) stb. Illetve én nagyon tartok tőle, hogy majd az iskolánál is ezt fogja csinálni.

A helyi iskolába fog járni, egy szuper tanító nénihez. Két lány csoporttársa is ugyanabba az osztályba megy, de mégis idegen hely, idegen tanítók, gyerekek veszik majd körül. Plusz rengeteg új cucc, teendő, feladat lesz, sokmindent egyedül kell majd megoldania. Attól tartok, hogy majd ugyanígy szorongani fog és nem tudom, hogy segíthetnék még rajta.

Érdekelne a véleményed a viselkedésével kapcsolatban. Belefér az, hogy ennyire megviselte az év vége, a búcsúzás? Hogy ennyire fél, megijesztik az új helyzetek, az, hogy nem tudja, mi hogy lesz? Hogyan tudunk segíteni neki, hogy az iskola kezdetekor ne ugyanez legyen a forgatókönyv? Szerinted meg kellene-e mutatnom szakembernek?

Köszönöm a válaszodat előre is!

Kedves Ágnes!

Van egy 15 hónapos, és egy Júniusban 3 éves gyerkőcünk. A kicsi lány, a nagy fiú. Elég sokat jövünk-megyünk. Nagyszülők is 45 percnyi autóútra vannak, és általában ottalvósra megyünk (1-2 éjszaka), illetve előfordul, hogy elutazunk valahová 3 éjszakára, aztán onnan tovább még három,stb. Saját utazóágyuk van, amit megszoktak már, és a hosszabb utazást is már jól kezelik.
A kérdésem az, hogy mennyire ártunk ezzel nekik? Van, amire figyeljünk ilyenkor, hogy már ez sok, vagy inkább ne is menjünk, stb?
Köszönöm!
Szép napot!
Gabi!

Kedves Ágnes! Kislányom együttalváskor folyamatosan cicizik, majd leválik a ciciről, szopizik kicsit, elengedi, és ez megy egész éjjel. Tud így pihenni? Hogy lehetne elkerülni ezt? Köszönöm!

Kedves Ági!
Szeretnék kérdezni bár nem lelki dologgal kapcsolatban de remélem tudsz ebben is segíteni!sehol nem tudnak semmit az orvos is azt mondta nem tud mit ajánlani…
Olyan problémàm van hogy már a terhesség előtt is epe problémám volt (epevezeték van megtörve az ultrahang szerint )
Ez a várandósság óta még rosszabb .amiket eddig szedtem rá (energy csepp borsmenta olaj articsoka stb)sajnos nem szedhető
Kérdésem az lenne tudnál nekem olyan gyógynövényt ajánlani ami iható valamint bármi más homeopátiás vagy gyógyszertári készítményt ami segítene .Teák közül a körömvirág teáról nem találom hogy szabad e azt is ittam a lecitint is szedtem valamint a feketeretek csepp arról sem írjàk lehet e igazából minden ilyen kérdőjeles 🙁 vagy nincs róla információ és elegendő adat.nagyon tanácstalan vagyok és egyre rosszabbak a tünetek.jelenleg csak a salvus vizet kortyolgatom.köszönöm szépen ha tudna bármilyen megoldást számomra
Üdvözlöm

Kedves Ági!
Meseolvasással kapcsolatos kérdésem lenne, mert már egy ideje foglalkoztat egy dolog. Van jelentősége annak, hogy a meseolvasás este lefekvés előtt történik, vagy rendszertelenül, néha délután, néha délelőtt, máskor fürdés előtt? Nálunk sajnos úgy alakult a napirend, hogy este lefekvés előtt tv-ben nézi a mesét, egyébként a tv-t jobban szereti valamiért, szóval utána már nem kéri a könyveset, hanem megyünk aludni(nem nézi sokat, csak este 1 szűk órát, napközben meg egyáltalán nem, azzal nincs baj). Napközben szoktam neki olvasni, de most hogy ovis lett (3 éves) meg van egy egyéves kistesó,előfordul, hogy elmarad. Ha elmarad nem hiányolja. Erőltetni nem szeretném neki este, mert félek hogy elveszem a kedvét tőle. Amikor egyszer kirándulni mentünk és nem volt tv, akkor se kérte este a mesét, játszottunk kicsit és úgy aludtunk el. Sok fórumon lehet olvasni a meseolvasás fontosságáról, hogy rendszeres legyen, de az fontos lehet hogy este történjen meg? Megpróbáljam esetleg valahogy ilyen irányba terelni a dolgot?

Kedves Ági,

szeretnék egy kérdést feltenni,
17 hónapos kisfiammal kapcsolatban.
Eddig is nagyon sokat segítettek a gondolataid,
soraid, ezt ezúton is köszönöm <3 de most úgy gondolom, hogy szükségem lenne egy kis plusz tanácsra.

Kisfiam hetek óta sírva fakad,
ha egy másik kicsi nagyon közel megy hozzá,
akár a játszótéren, akár a baba-mama körön
(a baba-mama csoportunkba néhány hete
jár egy nagyon-nagyon harapós tipegő is, így kicsit most mások ezek az alkalmak)
Járunk még Ringatóba is, játszótérre is – ezek a programjaink vannak
nagyjából rendszeresen. A többi időt velem tölti a kisfiam,
nagyszülők és rokonok távol élnek, apa pedig későn érkezik haza.
A játszótéren távolról figyeli csak a többi kicsit, ám ha valaki betör a kis személyes szférájába, akkor máris elsírja magát és felkéri magát hozzám.

Ez a sírás eddig nem volt jellemző rá, ezért most azt szeretném kérdezni, tudnék-e neki segíteni, vagy hogyan tudnám Őt a legjobban támogatni ebben a szakaszban?

A választ hálásan és előre is köszönöm!

Kedves Ági! Szeretném, hogyha az apukája is el tudná altatni a 8 hónapos kisfiamat. Eddig csak cicin vagy babakocsiban, hordozóban aludt el. Mennyire traumatizálja, ha az apukája a kiságyban próbálja meg elaltatni, úgy, hogy simogatja, sisseg neki? Már próbáltuk párszor, és sajnos ilyenkor szinte folyamatosan sír, ezért max. 30 perc sírás után végül mindig inkább cicin altattam el, és úgy tettem le az ágyba, hogy már alszik. Ha ringatja az apuka, ugyanúgy sír sajnos. Hozzá lehet így szoktatni az apukával alváshoz, vagy inkább káros, hogyha hosszabban sír vele? Este mindig szopizás után, ellazult állapotban próbáltuk így az altatást, én ki is mentem a szobából, hogy ne zavarjuk össze.
Köszönöm szépen!

Kedves Ági!

Az lenne a problémám, hogy a 3,5 éves kislányom csak pelenkába hajlandó kakilni. Ez a probléma eddig nem jött ki az oviban, de múltkor nem kakilt egy hétig egy lázas betegség után, így kapott rá cseppet (péntek este). Kedden ment oviba és kétszer is bekakilt, nem szólt az óvónéninek, így haza kellett vinnem az oviból őt. Eddig otthon, ha kakilnia kellett, akkor szólt és kapott pelust. Mióta ez a dolog történt vele még otthon sem akar kakilni, olyan mintha visszatartaná az egész dolgot. Ígérhetek neki bármit, akkor belelkesedik, aztán semmi. 🙁
Mivel tudnám rávenni, hogy végre kakiljon, bilibe menjen neki? De legalább arra, hogy szóljon az oviban?

Update: Amióta ez van kakilt otthon magától 3-szor, de csak pelusba. Nem tudom, hogy helyre állt nála a dolog vagy csak átmeneti javulás.

Köszönöm a választ: Szilvi

Kedves Ági,

A segítségedet szeretném kérni.
28 hónapos kislányom fogacskáinak nem tett jót a cumi és hirtelen elvettem tőle. Nagyon nagy cumis volt,egész nap szinte el sem lehetett venni tőle. Hamar elfogadta,hogy már nincs,de most már utánaolvasva és tapasztalva is látom,hogy a cumi hiánya okozza,hogy nem tud elaludni. Azt találta ki,hogy egy vitamint kér,elrágcsálja és azzal alszik el. Csak hogy nemsokára kezdi az ovit,ott nem fognak neki vitamint adni. Egyébként azóta csak velem akar elaludni,az ágyában nem. Mit csinálhatnék,hogy vhogy el tudjon lazulni vitamin rágcsálás nélkül a saját ágyában?(ha felriad is kéri a vitamint és ennyit nem is jó szedni). Új plüssök nem segítettek,szereti,de nem elég, hogy elaludjon.

A másik gond,nem akar inni,hiába bármilyen mintás pohár,napok telnek el,hogy a reggeli,esti tápin kívül nincs folyadékbevitele.(babakora óta nem akar vizet inni, fogorvosi javaslatra elvettem tőle a gyümölcsleves vizet,amit eddig ivott. A sima vizet nem issza azóta sem,a gyümölcsleves vizet sem kéri már. Tömény gyümölcslevet megissza🤦)

Nagyon köszönöm!

Kedves Ági!
6 hónapos, cicin elalvó kisfiam éjszaka 2 óránként kel, ilyenkor 5-10 percet eszik félálomban, majd alszik is tovább. Az éjszakai alvás előtt általában már hosszabban, 4 órán keresztül ébren van, ez alatt is etetem 1x, altatáskor pedig rövid evés után nagyon hamar elalszik, de 40 perc után szinte mindig megébred, tekereg, folytatja az evést, és csak utána tudom lerakni a kiságyába (külön szobában alszunk). A 4. éjszakai ébredés után általában már magam mellé teszem az ágyunkba. Megzavarhatja ez őt, hogy éjszaka átviszem és reggel máshol ébred? Hogyan tudnám kicsit hosszabbítani az alvási periódusait? Napközben elég kaotikusak az alvásai, hol 3x, hol 2x alszik, általában 40 perc és 2 óra közötti időket. Érdemes lenne már a napi 2x-i alvásra átállni, vagy nem gond, ha változik a napi alvásszám? Nem óra szerint altatom, hanem amikor látom rajta, hogy álmos. Este, lefekvés előtt szoktam picit húzni az időt, mert szeretném minden nap ugyanakkor megkezdeni az esti rutint és az altatást. Ezzel lehet gond?
Köszönöm szépen!
Bea

Kedves Ágnes,
Kislányom 2éves 8hónapos és imád enni, nem válogatós.
3hete egy foszlós kalács feltapadt a szájpadlására amitől nagyon megijedt. Vele voltunk az anyukájával így segíteni is tudtunk.
Azóta nem eszik. Kezdetben a banánt és a krémjoghurtot elfogadta de most már azt sem.
Néha elfelejti a félelmét akkor eszik egy kicsit de ha eszébe jut pár falat után abba hagyja.
Ha a kedvenc ételeit adjuk megörül nekik de enni nem eszik belőlük.
Tápszeres baba volt és alváshoz meg mindig kapja, ez tartja benne az erőt.
A csoki és a gumicukor nem ragad a szájjára, az nem félelmetes.
Próbáltuk már apróra vágni az ételt, próbáltunk pépeset, próbáltuk észérvekkel, büntetéssel 🙁 , úgy is h rá hagyjuk és nem is hívjuk étkezéskor az asztalhoz, de eddig semmi sem vált be.
A tanácsodat szeretnénk kérni, hogy mivel tudnánk neki segíteni.

Bálint

Kedves Ági,

Előre is elnézést kérek a hosszúság miatt, s nagyon hálás vagyok neked amiért ilyen módon is elérhető vagy!
Sajnos nincs időpont skypra és ebben a hónapban már kifizetni sem tudnám és nagyon fontos már a kérdés mert kezdem elveszteni a józan eszem és fontosnak érzem, hogy minden információ tudatában adhass tanácsot amennyiben szeretnél válaszolni.

25 hónapos a gyermekem s még sosem aludta át az éjszakát, (3 x mindig ébred) nem is tulajdonítottunk neki nagy ügyet mert nagyon gyorsan nő és fejlődik, mind testileg mind szellemileg. ( Nem csak úgy írom, hanem tényleg, beszéltünk egyszer már skypon is emiatt is. ( 16 hónaposan szoba és ágytiszta,(utánzásból! sosem kértük vagy eröltettük, eszünkbe sem volt még a szobatisztaság 13 hónapos korában mikor elmászott a wc-re kakit imitálva)
Most teljes mondatokban beszél, Pl: „Anya felülről esik a hó” vagy én vagyok a tyúk, tojást tojok, bumbum összetörtem, állandó jellegel szerepjátékozik, képzelet beli barátja van, és képes 1 órát egyhelyben megülni melletem míg olvasok neki. Ő hozza a könyveit 🙂 )
Csecsemőként 20 percenként szopizott 1 órán keresztül 10 hónapos koráig. Naponta maximum 7 órát aludt.
10 hónapos korában, végre eljött az ,hogy 1-1 órákat aludt ébredés nélkül. S egyre több volt az alvásban töltött órák száma. Aztán 15 hónapos korában hoszabbodott 2 órára, s végre megesett, hogy nappal 11-1.-ig már nem ébredt meg. De azért itt is általános  az egy ébredés. A nappali alvás az szerintem rendben van. Magától ált át 10 hónaposan 11-1ig az alvásra és mai napig így van. Ő megy ágyba ahogy érzi, hogy fárdat és ez maximum -10 perces eltolódást szokott jelenteni a rutinhoz képest. De az ébredés akkor is mindig 13:00
22 hónaposan végre eljött hogy este 3 órát aludt egybe  s egyre gyakoribb lett decemberig. Mindeközben már az a csoda is, megesett ,hogy 20 órától ( ez az esti rutin szerinti lefekvés) hajnali 1 ig aludt ébredés nélkül.Már kezdtünk reménykedni…:)

Viszont születésnapja elött 2 héttel az éjszakák teljesen kaotikussá váltak, a rutin maradt, de megint mint egy csecsemő 120x kel és majdnem csak a cicin hajlandó visszaaludni.
Nagyon fáj már a szoptatás   és mint írtam nem régen nagyon el vagyok fáradva, azt is írtam, hogy elkezdtem a leválasztást, de mindig beteg volt ( a vasa nagyon alacsony és a fehérje is) mert rettenetesen gyorsan nő 97 cm most és 15kg
azaz a teste felemészt minden energiát, vitamint.
Tehát elkezdtük a cici leválasztást, most még ott tartunk hogy nappal alvásnál kapja, utána este 8kor.  Dec1jén volt beteg utoljára.
Nem ritkul az éjszakai cicizések száma, és a 20 ébredésből 3x lehet mondjuk visszaaltatni babakocsiban vagy ringatva) Van, hogy szolok és elengedi és visszaaltatja magát, de ez is1x1 x az éjszaka folyamán.
A kérdés lényege az lenne, hogy elmehetnék -e 3 éjszakára valahova máshova és csak apja lenne vele? Segítene ez a leszokásban? Nem lenne e traumatikus? Nappal persze ugyanúgy én lennék itt.
Persze elötte felkészíteném több napig akár , hogy el kell mennem mert…apa marad veled és segít..stb..
Sajnos az hogy itt maradok és nem adom neki a cicit s hagyom sírni nekem nem megy mert újszülött koromtól-2 éves koromig  egyedül hagytak egy babaágyban és 4 óránként cseréltek pelust, kaptam enni, más interakcióm nem volt senkivel, sokat sírtam)
(jártam pszhiológushoz, hogy kezeljem a babám sírására adott reakciom-Tehtetlenség érzéséből fakadó düh és agresszió-ilyenkor megakarom ölni magam mert fáj a gyerekemnek, nem tudok segíteni, stb.. stb…(remélem így érthető miért nem tudom sírni hagyni.)
Egyébként sosem volt sírós. Hála az Úrnak- nincs dac korszaka, ha mondok valamit az úgy van és ha meg is kérdőjelezi, s elkezdene sírni , megölelem elmagyarázom miért nem s tovább lép..kivéve az esti ciciknél.
Nagyon nagyon boldog mindig mosolygós gyermek és ezért is félek tőle olyan módon elvenni a cicit ami megváltoztatná őt.
Semmi mást sosem fogadott el a mellemen kívűl. 6 hónapos korától pohárból iszik mert a cumisüveget se kapta be nem hogy a cumit, nincs állatkája, persze miért is lenne-0-24ben én vagyok vele 2 éve 😀 Értsd jól. Nagyon szociális gyermek(gyülekezetben nő fel) így közvetlen és bárkinél elmarad 1-3 órát de egy délutántól többet sosem volt távol mert ott van a buta cicin elaltatás.
TEHÁT: Szeretném elválaszani, de sehogy sem tudom annélkül, az én tudásom szerint,hogy ne okozzak neki traumát.
(Születése után rögrön elvitték és 3 nap múlva láttam újra, ezért gondolom azt, hogy nem is fogadta el többé a cumisüveget mert szorongást válthatott ki belőle esetleg az első 3 napos etetés mód miatt) s emiatt is gondolom azt, hogy ragaszkodik ennyire a mellhez. Simogatja is sokszor s ha meglátja mert adom neki oda felcsendül egy olyan igazi pasis nevetés mikor valami „olyat” lát.
(Fogai mind kint és nem volt semmi változás, vagy élmény ami ezt a sok szopit eredményezhetné.)
Megoldás lehetne-e hosszútávon az elmegyek pár estére, vagy tudsz esetleg mást javasolni?
Köszönöm szépen, hogy elolvastad és mégegyszer bocsánat a sok információért de mint gyógypedagógus, tudom hogy az egész gyermeket kell egybe nézni és nem egy-egy részt, mert akkor hamis diagnozist kapunk .

Tisztelettel és köszönettel!

Kedves Ági! Milyen hatása lehet a gyerekeimre, ha 2 hónapra kórházba kerültem, majd egy kistesóval térek haza? 2éves lesz februárban a kicsi, májusban lesz 4 a nagy,lányok. Alapvetően nagyon Apásak, vele aludtak az utóbbi pár hónapban de nagyon félek, hogy sérül a kis lelkük. Látogatni 2-3 naponta jönnek, ilyenkor játszunk, olvasok nekik. Telefonon,kamerán napi szinten beszélünk. Férjem mellett 2 Mamám váltja egymást nálunk, hogy segítsenek.
Minden tanácsot szívesen veszek. Köszönöm szépen! Zsófi

Kedves Ági!

6 hónapos kislányom újabban csak az ölemben alszik. Ülve szoptatom szoptatós párnán, cicizés közben elalszik, várni szoktam 15 percet körülbelül, majd leteszem a babafészekbe, de sajnos szinte azonnal megébred ilyenkor. Próbálom ilyenkor a babafészekben simogatni, sissegni neki, visszaaltatni, de ennek mindig sírás sajnos a vége, így ki kell vennem és cicin megnyugtatni, visszaaltatni. Pár próbálkozás után már be sem teszem az ágyába, inkább magamon altatom. Van esetleg valamilyen tipped, hogyan tudnám visszaszoktatni a babafészekbe/saját ágyába?

Köszönöm!
Réka

Kedves Ági!
A fiam 10 hónapos. Amikor valamit nem szabad csinálni, amit szeretne, vagy valami olyant kell csinálnia, amit nem akar, egyszerre kikerekedett szemekkel nagyon mérgesen feszíti az arcát, és sokszor kézzel lábbal csapkod. Ilyenkor gyakran nagyon hangosan sírni is szokott. Ez normális ebben a korban? Érdemes lenne esetleg olyan játékokat adni neki, ami kimondottan az idegrendszer érésére jó hatással van? Esetleg szenzoros stimuláló labdákat, vagy fekete fehér képeket? Ezen kívül nagyon érzékenynek is látom. Pl volt olyan, hogy aranyos hangon mondott valamit, és mindenki nevetett, ő pedig érzékenyen elpityeregte magát. Ezeket majd kinövi?
Nagyon szépen köszönöm előre is a választ!

Kedved Ági! Kislányom 16 hónapos, sokszor küzdöttünk az elalvással, de pár hónapig nem szuperül ment minden. De most pár hete újra katasztrófa.. eleinte csak az esti elalvással volt gond, de most már a nappalival is. Fáradt, de olyan, mint aki nem tud elaludni. Pörög, forog, dobálja magát. Próbálom simogatni, énekelni neki, cicit adni. De semmi sem működik. Minimum 1 óra mire sikerül nagy nehezen elaludni sokszor sírások árán. Nemtudom mi történt mostanában az alvással, és hogyan segíthetnék neki. Ha pár percig sír, utána 2-3 percen belül alszik is.
Előre is köszönöm a válaszod!

Kedves Ági!
Kislányom 15 hónapos. Félig tápszeres, de már csak az esti alvás előtt kell neki, nappali alvás előtt csak szopizik pár percig, még ébren beteszem a kiságyba és önállóan alszik el, este szintén. Van, hogy azonnal ki is jövök a szobából ilyenkor. (Külön szobája van.) Régebben, ha felébredt éjszaka, elég volt megszeretgetni és ment is vissza a kiságyba. Vagy van egy matrac a szobájában és ott szoktunk összebújni és aludni tovább. Szopizni is csak reggel és alvások előtt szokott.
Pár hete azonban nappal gyakran kéri a cicit, ami nem is zavar. Viszont elkezdte, hogy éjszaka, ha felébred, akkor is szeretné és nem alszik vissza, amíg meg nem kapja. Nem éhes, mert a tápszert nem fogadja el, nem szomjas, mert ha iszik, az nem oldja meg a problémát. Sok éjszaka kitartó voltam, de amíg nem cicizhet, nem alszik vissza. Volt, hogy 3 óra hosszat volt ébren emiatt, akkor cicizett és aludt is tovább. Nem azon alszik el, csak nyugtatásnak kell. Cumival is próbálkoztam, van, hogy belenyugszik, de általában nem.
Nem akarom rászoktatni, hogy éjszaka minden ébredésnél szopi van, mit csináljak?
Illetve szintén pár hete annyira ragaszkodik hozzám, hogy nem akar apával menni aludni, ha éjszaka apa megy, csak üvölt, amíg meg nem jelenek. Ráhagyjuk és később próbálkozzon apa újra vagy erőltessük, hogy „ne kopjon ki” apával se a rutin?
Köszönöm a válaszod. 🙂

Kedves Agi,

Koszonom eloszor is az eddigi hihetetlenul hasznos segitsegedet!!!

Jelen problemam a kovetkezo:
10 honapos kislanyom megutalta a babakocsit, uvolt, megfesziti magat. Altalaban a “kotottsegeket” is nehezen viseli mostanaban (pl. etetoszekben ules 10 perc utan).
Remenykedhetek abban, hogy ez egy atmeneti idoszak vagy tudunk neki segiteni valahogyan? Szepen maszik es all is.
Koszonom szepen!

Udvozlettel,
Eszter

Kedves Ági!

4 hónapos kisfiam este 9 körül alszik el (1 óra szopizás után), majd 2-3 óránként kel, szopizik, vissza tudom rakni a babaöbölbe magunk mellé, de a hajnali 4 órás ébredése után már nem. Ilyenkor magam mellé veszem az ágyba, és szinte végig cicizve alszik akár reggel 8-ig is, de nem tudom leválasztani, mert olyankor azonnal ébred. Reggel mikor leválasztom álmában sír pár percig, amíg ténylegesen fel nem ébred, de utána jókedvű. Hogyan lehetne leszoktatni az állandó cicizésről? Általában mindig sírásból ébred hosszabb alvás után is, ennek mi lehet az oka? Ilyenkor igényelné még a visszaaltatást? A babafészket kivettük a babaöbölből mert kinőtte, és így még rosszabbul alszik, 180 fokos köröket tesz és álmában sír. Ez azért lehet, mert még szokatlan neki, de majd megszokja? Előre is köszönöm a választ!

Kedves Ági!
Az én babám most múlt két hónapos, és mivel szoktam hallgatni a hanganyagaidat, a következővel fordulnék hozzád: a nappali alvásnál általában nem tudjuk letenni a kiságyba, mert vagy el sem alszik igazán vagy felkel. Ami működik, az a napközbeni kinti séta a babakocsiban, akkor általában egy pár órára elalszik. De ha jön az esős, havas, téli csöpögős nyálkás idő, amely napokon nem biztos, hogy mindig kivinnénk, vagy nagyon szívesen sétálgatnánk vele hosszabb órákat is akár, akkor ez esetben az itthoni elaltatásra mit javasolsz? Milyen alternatívát próbáljunk ki, amely hatásos lehet? Próbálkoztam a cicin elaltatással, majd a babakocsiba történő berakással itt lakáson belül. Erről mit gondolsz? Nála nem is állt be még a napi rutin sem; arra próbálunk figyelni, hogy a reggeli felkelés után legyen egy kis reggeli rituálé, aztán elég hamar evés, majd van, hogy egy kis játék / foglalkozás, majd megint evés, és általában utána megyünk ki napközben, és ez olyan dél tájékára szokott esni. Eddig az volt, hogy sétáltunk legalább egy órát, majd itthon aludt tovább a babakocsiban. Aztán egy pár óra alvás után lassan jött a késő délutáni / esti program és rituálé már. Szóval a kérdésem, hogy ha nem visszük ki, akkor miként tudnánk itthon is hatásosan elaltatni, valamint hogy az úgy rendben van-e, hogy a nap folyamán nem többször alszik keveset, hanem általában egy nagyot. Az esti fürdés / etetés után pedig szinte mindig cicin alszik el. Azzal sincs gond? Majd kinövi a későbbiek során? Vagy x hónaposan már célszerű lenne átszoktatni más elaltatási módszerre? Mi a meglátás/tapasztalat ezzel kapcsolatban? Nagyon szépen köszönöm szépen előre is!

Kedves Ági! Alvással kapcsolatos problémával fordulok hozzád. Egy 3 hónapos, iszsz anyatejes, cicin alvó babám van, aki nappal csak rajtam/mellettem tud aludni a nagy ágyban, többször cicizgetve, éjszaka viszont le tudom tenni a babaöbölbe egy babafészekbe az ágyunk mellett, miután elaludt, de ilyenkor is cicin altatom, illetve cicin altatom vissza, hogyha ébred. Szeretném elérni, hogy nappal is le tudjam tenni és tudjon egyedül is aludni. Nappal egyelőre a mi ágyunkban próbálom altatni fekve szoptatva, de ha sikerül is elaltatnom, várok kb. 15 percet és leválasztom majd kijövök a szobából, szinte azonnal felébred, vagy legkésőbb 10-15 perc múlva. Ilyenkor egyre ingerültebben nyekereg és tekereg, belefúrja magát a matracba, majd sírni kezd, hiába simogatom, végül cicivel tudom csak megnyugtatni és visszaaltatni, és utána szintén ébred nem sokkal azután, hogy leválasztom (a cumit egyelőre nem fogadja el, vagy ha igen, éberen cumizgat, kipattan a szeme). Hogyan érhetném el, hogy ott tudjam hagyni egyedül, miután elaludt, vagy hogy megtanulja magát elaltatni ilyenkor?
Szeretném már a saját szobájába is átszoktatni, ahol eddig még sosem aludt. Érdemes már most ott elkezdenem az egyedül alváshoz szoktatást nappal és éjszaka is, vagy először csak az egyik napszakban altassam ott, amíg megszokja, és a másik napszakban altassam a megszokott helyen? Legyen ott az elején a babafészke az új kiságyában, hogy legyen ott valami, amit már megszokott? (Lassan el kell hagyjuk, mert kinövi) Lehet a napi 4 nappali alvásból 2 kendőben vagy babakocsiban vagy a mi ágyunkban, ahol könnyebb az altatás? (Kendőben kb. 2 órát alszik, babakocsiban 40 percet). Mikor a legfontosabb a nap folyamán, hogy a saját ágyában, hosszabban aludjon?
Előre is nagyon köszönöm a választ!
Eszter

Kedves Ági!

Van egy lassan 5 hónapos babám aki az elején cicin alvós volt, majd kiságyban elalvós lett. Nappal háromszor alszik max 30 percet, viszont közben végig cuppog a cumijával. Gondolom nem is kerül mélyálomba. (Este egyébként jól alszik és sokat, csak egyszer kel enni) Viszont miután felkel és szopizik sokszor elalszik közben fél-egy órát, így ilyenkor borul az alvás-evés-ébrenlét, ami nem tesz jót az amúgy is kicsit kaotikus napirendünknek. Ezek szerint nem elég neki a 30 perc mivel utána is alszik még cicin? Mi lehet az oka a “cuppogós” alvásnak? Mindig próbálom akkor letenni mikor igazán álmos, nem a fáradtság első jelénél.

Köszöm a segítséget!:)

Kedves Ágnes!

8 hónapos kislányomnál pár hete teljesen felborultak az alvások. Éjszakák is katasztrófák kb óránként, 2 óránként felsír, felébred, nem kell neki mindig cici a visszaalváshoz. Fél évesen gond nélkül átállt a 2 alvásra (kb 2×1,5 órát aludt napközben), viszont kb 1 hónapja mióta beindult a fogzás (még mindig nem törte át) és elkezdett délelőtt max 40 percet aludni, a délutáni is max 1 órás ha van, sokszor megpróbálom visszaaltatni. Kb 1 hete visszaálltunk a 3 napközbeni alvásra, így is örülök ha összesen 2,5 órát alszik napközben.
Olyan kérdésem lenne, hogyan tudnám visszavezetni a napi 2 alvásra, és hosszabban tudjon aludni napközben, többet mint 30-40 percet?
Éjszakára próbáltam már Viburcol kupot, de nálunk nem nagyon használ sajnos.
Előre is köszönöm!

Kedves Ági!

Kisfiam 2 éves lesz 1 hónap múlva. Lassan kezdjük a bölcsit es aggódom. Mostanában agresszív dolgokat fedeztem fel nála. (De lehet, hogy csak életkori sajátosság?) Sajnos feszült időszakon vagyunk túl. Lakásvásárlás, fél évig tartó felújítás. Elköltöztünk vidékre amíg tartott a felújítás a nagyszülőkhöz 4 hónapra, majd visszajöttünk Budapestre. Stresszes volt a felújítás/költözés. Férjemmel sem volt felhőtlen a viszony. Még most a költözés óta sem. Sokat veszekedünk. Volt a költözés után egy haláleset. A férjem családjában. Elég közeli és kedves személy ment el. Érezheti a kisfiam ezt a sok dolgot és lehet, hogy ezektől a dolgoktól stresszes és csapkod minket is és a gyerekeket is a játszón? Minket dühében szokott, a játszin meg leginkább már akkor, ha valaki csak elmegy mellette. Néha tud szépen is kicsit játszani másik gyerekkel. Egyedül nem játszik nagyon el magában.
Korához képest nagyon okos, értelmes kisfiú. Gyönyörű mondatokban beszél. Megkerdezi ha elindulunk valahova, hogy anya hova megyünk? Mindenre emlékszik, arra is ami tobb hete-honapja volt.
A kapcsolatunkat feltem a kisfiammal. Amit felepitettem vele. Eleg nyugodt kisfiu volt. Par honapja tortek ra ezek az agressziv ” elemek”. Minket a ferjemmel duheben szokott utni, ha valami nem ugy tortenik. De volt mar, hogy latszolag nem volt baja, megis odajott megutni. Aztán meg megolel es megint megut. Mondjuk neki, hogy kérjen bocsanatot mert fáj nekunk szomoruak vagyunk. Tobbszor kiabaltunk is ra, mert nem hagyja abba sokszor szep szora sem. Tehetetlenek vagyunk. Utana persze buntudatunk van. De borzaszto nekunk is ez a szituacio. Próbáltuk büntetéssel, hogy beraktuk a kiságyba 5 percre, és csak akkor jöhetett ki, ha bocsánatot kért, de nem bírtuk sokáig. Hagyjam rá vagy szóljak rá 100x is?
Egyebkent barátságos, de nem nagyon mer nélkulunk menni. Mindig ott kell lenni vele. Anya anya, idejonni. Visszarúgja a labdát másnak meg ha leesett a pingping labda felszedi. Multkor egy nagyobb lányt megutott a hátán. Mondtuk neki, hogy fusson oda es Odafutott hozzá, hogy bocsanat kislány. Nagyobb gyerekekkel inkabb elvan, a saját korosztalyaval nem annyira. Mondja a jatszoteren altalaban, ha odamegy egy baba, hogy baba nem. Meg hess innen.
A hessegetést nekunk is csinálja, hogy „hess innen anya!” (A hess, abbol jön, hogy a bogaraknak/darazsaknak szoktuk mondani.)
Tv-zni, telefonozni egyáltalán nem szokott.
Szerintem csökkenhetett a fent emlitett dolgok miatt a biztonsagérzete es bizalma felénk. Nagyon rosszul erzem magam emiatt.
Hozzánk bújva alszik el, reggelente is még együtt hárman fekszünk, ölelkezünk az ágyban. Sokszor mondjuk neki, hogy nagyon szeretjük. Nagyon szeretjük őt, de ezt a viselkedést nem szeretjük.
Sajnos (látszólag) nem hatnak rá a beszélgetések a csapkodásról.

Köszönöm előre is a választ!

Kedves Ági!

A kislànyom most 4 hónapos, eddig mindig cicin aludt el (csak az esti alvàsnàl tudtam ùgy letenni, hogy tuti ne keljen fel) de kb egy hete a nappali alvàsnàl leteszem a kisàgyàba ès cumival alszik el, közben simizem a fejèt. Nem fog ez gondot jelenteni, hogy nappal ès èjszaka màshogy alszik el?

Köszönöm:)