Kedves Ági!
10 hónapos kislányom táplálásával kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Egy hónapja minden evésnél fújja, köpködi az ételt, szétkeni mindenhol, ledobálja a földre a darabkákat. Én etetem, mert hiába próbálkozunk egy ideje, nem sok hajlandóságot mutat az önálló evésre, egyedül a babakekszet veszi a szájába, néha egy-egy kenyér katonát. Egyébként nem az étellel van gondja, átlag 200-250 grammot eszik és nem válogat, jó étvágya van. Csak játéknak tekinti az ételt. Ha rászólok hogy nem szabad, visít, ha letörlöm a tálcát vagy őt, visít. Így maradt a disznóólban evés, ami engem kicsit megvisel… Kell-e ez ellen tenni valamit, vagy várjak türelmesen és egyszer csak megunja?
Előre is nagyon köszönöm a választ!
Üdvözlettel: Genovéva

Kedves Ági!
4.5 hónapos kisbabám 3 hónapos korában megtalálta a hüvelykujját, amit elég aktívan szopizik is. Olyankor szokta, amikor a babakocsiban / éjjel a kiságyban altatja magát, ha nappal megunja a játékait (30 perc után), de van hogy éhségjelként tekintek a “cumizásra”. Ezeket sem mindig csinálja, inkább össze vissza, ha nincs rendben valami sír és akkor az ölünkben nyugszik meg, nem gondol az ujjára (vagy előbb vigasztaljuk mi).
Őszintén megmondom, hogy próbáltam túltenni magam ezen, de nem megy. Anyukám 40 évig a Heim Pál Kórház gyermekfogászatán dolgozott, nagyon sok rossz példát hallottam az ujjszopizás miatt. Van a családban óvónő és logopédus is, mindenki azt mondja, hogy nem szabad megengedni, később nem fogjuk tudni leszoktatni, nagyon küzdelmes harc lesz (ha egyáltalán sikerül). Cumit próbáltam helyette adni, öklendezett tőle.
Kérdésem, hogyan tereljem őt már most, hogy ne legyen ez általános és ennyire természetes? Nem szeretném ha sérülne a lelke. Kivehetem a szájából a kezét, adhatok neki utána egy puszit a kezére, vagy egy játékot a kezébe? Nem szeretném kommentálni, hogy ezt ne csinálja, inkább csak úgy kezelni, mint amikor félrecsúszik a zokni és megigazítjuk. Teljesen természetesen, hogy az ujjának nem ott a “helye”.
Tényleg mindig ott vagyunk neki, iszsz baba (sok tejem van, az zavarhatja), a születési súlyát 4 hónapos korára megduplázta. Nagyrészt cicin alszik el és van hogy vele is maradok. Velünk van egy szobában, van hogy az ágyban is alszik velünk, de egy kis öbölben van a hivatalos helye.
Mi történhet abban az esetben, ha mégsem sikerül / tényleg több ok miatt nem ajánlott a leszoktatás? Mikor kell erre akkor már figyelni és olyankor mit lehet tenni (trükkök)? Köszönöm a segítséget előre is.

Kedves Ági!
Két gyerkőcöm van, egy 8 éves lány és egy 4,5 éves fiú. Kislányom születése óta olvasgatom a blogodat, nézem a videóidat. Rengeteg módszert, tanácsot hasznosítottam már tőled. Ezeket mind mind nagyon köszönöm.
A kisfiammal kapcsolatban most viszont ismét a segítségedet kérném. Ausztriában élünk, eddig 1,5 évet járt óvodába. A beszokás lassan és nehezen ment. Nem szeret ott lenni, nem igazán sikerült beilleszkednie. Alapból kicsit zárkózottabb és a német nyelv nehezíti ezt. Az óvodában leginkább egyedül játszik, a gyerekekkel nem szívesen. Ahogy hazaér rögtön velünk szeretne játszani. Ezt persze megértem, várja, hogy velünk legyen és mi is szívesen töltünk együtt időt. Viszont ebből adódnak gondjaink, az otthoni feladatainkat nem tudjuk elvégezni, állandóan igényli a figyelmet, együttlétet. Sem WC-re, sem kezet mosni nem megy el egyedül, kísérni kell. Ez az állapot kB. azóta tart ahogy elkezdte az ovit. A kérdésem az lenne, hogy tudnék segíteni ezen a helyzeten? Okozok azzal kárt ha kérése ellenére sem kísérem pl kezet mosni? Ez sajnos így egyikőnknek sem jó. Ha éppen mindenkinek dolga lenne, a fiam csak sétálgat a lakásban valamelyikünk után és kérleli, hogy vele foglalkozzunk. Próbáltam felajánlani neki egyszemélyes játékokat (puzzle, színezés, memória stb) de nem hajlandó azzal foglalkozni. Az sem működött, amikor tevékenységhez kötöttem, pl. hogy ha elindítottam a mosogatógépet utána tudunk játszani. Addig ott álldogál és kérlel, amíg nem végzek. Sajnos nem tudom mit tudnék még tenni. Válaszodat előre is köszönöm, további szép napot kívánok. Bianka

Kedves Ági,

2 éves kisfiú anyukája vagyok.
Röviden annyi, hogy hirtelen betegség miatt egyik napról a másikra kórházba kerültem, 1 hetet ott voltam, most meg otthon, de külön szobába kell lennem még pár hétig. Kórházba remélhetőleg nem kerülök vissza, viszont ha metörténik, erre is jó lenne felkészíteni? Szeretnénk vele megértetni, hogy anya nem hagyta el, jön hamarosan. Apát szuperül elfogadta. Minden nap elmondjuk neki, hogy anya kicsit beteg, külön kell legyen, de hamarosan együtt játszunk. Viszont van, hogy integetek az ablakból, vagy a folyosóról mikor mennek le sétálni, olyankor örül; vagy videózunk, akkor is jó a kedve, mintha megértette volna, hogy mi van. Mégis nem akarnám nagyon elszédíteni, hogy itt vagyok, de mégsem. Miket csináljunk, illetve miket kerüljünk ebben az esetben? Mit ismételgessünk neki többször is?

Köszönöm!

Kedves Ági,

Segítségedet szeretném kérni a következő helyzet miatt:
Kisfiam szeptemberben lesz 3 éves, Ő egy rendkívül kiegyensúlyozott, kedves gyermek, különösebb viselkedésbeni problémák nincsenek vele, leszámítva a dackorszakkal járó hisztiket 🙂
Sajnos azonban a családunkban felmerült egy kellemetlen helyzet.. Kisfiam egyik mamája (férjem édesanyja) egyre furcsább lett. Szeretném leszögezni, hogy nagyon kedvelem, támogató, kedves és igyekszik segíteni nekünk ahogy tud. Pont emiatt érzem még nehezebbnek az egészet. Férjemnek nagyon jó a kapcsolata vele, sokkal közelebb áll hozzá, mint édesapjához. Viszont az elmúlt időszakban fokozatosan egyre rosszabbá kezd válni a helyzet. Egy egészségügyi probléma miatt úgy döntött férjem anyukája, hogy Ő nem/vagy épp alig valamit eszik. Ez most már legalább másfél éve megy, nagyon lefogyott, szerintem önmagában ez a tény már nem jó, de nem tudtunk vele beszélni, hiába volt minden próbálkozás. A tápanyag hiány miatt természetesen jelentkeznek már egészségógyi gondok, de a levelem nem a Mamáról szól igazán.. Mindemellett sajnos egyre gyakrabban kezdett el iszogatni. (az alkohol probléma a férjem apukájánál is nagyon súlyos formában fenn áll) Nem sokat – tudtommal, de, mivel nem eszik, emiatt az alkohol elég gyorsan megárt neki. Nem tesz jót neki, rendkívül nem! Nagyon furcsa lesz tőle, zavart, picit agresszívebb, gyakran vállalhatatlan a viselkedése. Szombati napokon Ő szokott vigyázni kisfiamra, délelőtt visszük/viszi férjem és délután megyünk érte. (levelezős tanulmányokat folytatok egyetemen, munka mellett, emiatt alakultak így a szombatok) egyre többször van, hogy mire megyünk a kisfiunkkért már ittas. Csak remélni tudom, hogy kisfiam délutáni alvása alatt kezd inni és nem előbb. Általában mikor felkel a gyermek nagyjából oda is érünk és hozzuk el. Vasárnap nagyon gyakran szoktunk átmenni hozzájuk délután, mire odaérünk már ittas mostanában.
Ez az egyik komoly probléma. Így nem érzem azt, hogy tudna vigyázni 100%-ban a kisfiamra. De ami még ennél is rosszabb – szerintem- az a következő: sajnos nem tudom megmondani mikor kezdődhetett, eleinte csak annyit vettem észre, hogy bíztatja kisfiamat arra, hogy apróbb játékokat dobáljon a ruhájába,majd nyúljon utána, ezt könnyítve a felsője nyakát is kihuzza, hogy egyértelmű legyen. Vagy a hasánál kell kivennie, ha lepotyog odáig, vagy fentről benyúlni, ha elakad a mellénél. Közben nagyokat nevetgél a mama, és közben vidáman közli, hogy igen, ott a cici. Ez később már abba csapott át, hogy direktbe mondta neki, hogy ott a cici, nézd..stb egyre gyakrabban terelte fiamat a fürdőbe lefürdeni (csak, hogy pancsizzon, mert azt úgy szeret – indokkal) közben azt kérdezgette hol a kuki, mutasd meg, jajj ott a kuki és bökdöste neki.. ezeknél én szoktam jelezni nagyon finoman, senkit nem megbátva, hogy ne játszuk ezt, nem kell ez. Általában süket fülekre talált.. A most vasárnap nagyon kiverte nálam a biztosítékot, ez volt az a pont, ahol borítottam a bilit a férjemnél. Mikor megérkeztünk már ittas volt a Mama. Egyből leült a sámlira fiammal szemben, és adott a kezébe kicsi játékokat. Elkedzte a szokásos játékot. Ahogy Ő fogalmazott a cicis-kukis játékot. Azt gondolta mi ezt nem látjuk, nem halljuk, nem előttünk történt, de, mivel ittas volt végig igyekeztem figyelni. Ennél a jelenetnél jeleztem férjemnek, hogy valami nagyon nem stimmel. Sajnos az Ő részéről nem történt reakció. Majd arra lettem figyelmes, hogy a szobában a Mama nyakig felhúzta a ruháját, a melltartóját és bugyiját tökéletesen láttam, szólt a fiamnak, hogy nézze, itt a cici, nagyokat nevetett, teljesen zavartul viselkedett, rázta magát, és kérte a fiam, hogy mutassa meg, neki hol a kuki, vegye elő, fiam megtette és elkedzte bökdösni neki. Ez volt az a pont amikor iszonyatosan mérges lettem és kijelentettem férjemnek most megyünk. Elmondtam neki mi történt, sajnos ott nem történt semmilyen lépés akkor, azon kívül, hogy hamar eljöttünk. Én úgy érzem ez beteg dolog, mindenféle határt átlépett ezzel, és ami még ennél is rosszabb, kisfiam elkezdte ezt játszani a másik nagyszülőkkel is, akik próbálják mondani finoman, hogy ez nem jó, nem játszunk ilyet, és jelezték felém, hogy ez történik, plusz a bölcsiben is csinálta ezt a gondozókkal.
Én arra kértem a férjem ezentúl csak úgy menjünk, hogy végig ott vagyunk, nem hagyhatjuk ott felügyelet nélkül őket egyrészt az alkohol, másrészt emiatt a dolog miatt, de a férjem rám mérges. Természetesen Ő is úgy látja, hogy ez beteg és nem jó dolog, de nem mer konfrontálódni, azt gondolja eltávolodtam anyukájától és emiatt csinálom ezt, azt mondta ebből óriási családi cirkusz lenne, ha erről beszélne vele, engem pedig minimum gyűlölne az anyukája onnantól. Nem is igazán akar erről beszélni, ha szóba hozom ingerült lesz.
Én úgy érzem ez nagyon nem normális, egyszerűen minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy a fiamat elvigyük és úgy gondolom számtalan oka van annak, hogy anyukájának ezt az utat abba kell hagyni, rossz irányba halad és egyre komolyabb baj lehet ebből. Nem feltételezem, hogy pedofil hajlama lenne, bár magyarázatom nincs arra, hogy miért csinálja ezt.
Azt szeretném kérdezni ez bármilyen szinten is elfogadható viselkedés és én reagálom túl, vagy ez teljességgel rossz? Amennyiben nagyon nem helyén való, úgy ez mit okoz/okozhat a fiamban? Esetleg már okozott is? Sajnos, ahogy írtam nem tudom pontosan mióta tartanak ezek a beteg játékok és csak remélni tudom, hogy amíg vigyázott rá, azalatt józan volt. Mit tehetünk? Mi a jó megoldás külső szakértői szemmel? Mert így, hogy benne vagyok nagyon nehéz az egész helyzet. Nem szeretnék családi veszekedést, ugyanakkor azt sem szeretném, hogy fiam felnőtt korára maradandó személyiségbeni károsodást szenvedjen és akkor gondoljak arra, hogy elrontottam, a férjem iránti tiszteletből nem léptem fel a fiam mellett.
Válaszod előre is hálásan köszönöm!

Szia Ági!
Az lenne a kérdésem, hogy mi a véleményed a 2,5 éves ovikezdésről? A nagyobbik kisfiam augusztus végén lesz 2,5 éves, tehát mehetne oviba szeptembertől. Be is írattam, ugyanis az ovi rugalmas ilyen téren, megengedik azt is, hogy csak januártól menjen, akkor végülis már majdnem 3 éves lesz, azt nem gondolnám korainak. Én most itthon vagyok a kistesóval, aki 3 hónapos, tehát nem feltétlen akarnám sürgetni a dolgot, amiatt nem vinném hamarabb, hogy nekem könnyebb legyen, mert szeretek itthon lenni velük, szívesen foglalkozok egyszerre a kettővel, sőt, így nyugodtabb is volnék, ha itthon maradna még. Olvastam könyvben meg fórumokon is, hogy 3 éves kor alatt a legjobb a gyereknek ha otthon lehet. Viszont bizonytalan vagyok, nem marad-e le, ha nem szeptemberben kezdi ő is, mint a többiek? Egyébként olyan téren érett rá, hogy szobatiszta (bár néha a kakit későn jelzi, van hogy nem érünk oda a wc-hez), és beszél, de a beszéde még elég nehezen érthető, mondatokban beszél, ragoz, csak nem tisztán ejti ki a szavakat, mi értjük a férjemmel, de mások csak nehezen. Szeret gyerek társaságban lenni, csak a gyerekek se nagyon értik amit mond, de úgy vettem észre hogy ennek ellenére szívesen játszanak vele. Más ismerőseim hasonló korú gyerekei mennek szeptembertől, de én kicsit tartok ettől, hogy még nem érett meg rá teljesen így 2,5 évesen, és nem leszek ott hogy segítsek neki ha gondja van, bántják vagy ő bánt valakit, vagy nem értik amit mond. Viszont attól is félek, ha januártól vinném, nagy lesz a különbség, hogy a többiek már mindent tudnak és ő lesz egyedül aki még csak akkor kezdi szokni a közösséget. Szerinted hogy lenne a jobb neki?

Szia Ági!
Gyerekkori mániával kapcsolatban érdeklődnék, a helyzet a következő. Ikreim vannak, két 2 éves kislány. Az egyikük nagyon Minnie egér mániás. Meglatja a Minnie egeres ruhát, es hiszti rohamot kap, mert mindent fel akar venni, ami olyan. Kiszedi a fiokbol őket és az ágyban fetreng ölelgetve őket. Ez természetes? A másik lányt nem érdekli ennyire semmi sem. Nagy hisztik szoktak lenni belőle, ha már az 5. Pólót nem akarom raadni vagy a tiszta ruhákat nem viheti el magával. Arra is gondoltam, hogy mi csináltunk valamit rosszul, mert ennyire ragaszkodik ehhez az egérkéhez? Előre is köszönöm a választ.

Kedves Ágnes!

Kisfiam 2 hét múlva 1 éves lesz és még nem tapsol, integet. Mutogatni már elkezdett de ránk nem igazán néz amikor mutat valamire. Nem hoz játékot mutatni, ha kérem se. Nagyon érdeklődő baba, mozgásfejlődése rendbe van. Szemembe néz, nevet ha játszunk és viccesnek találja. Szeret sikongatni, kukocsosat és csip csip csókáznj. Járni még nem jár de már próbálkozik. Sokat halandzsázik is együttműködik öltözködésnél.
Szeret négykézláb előre- hátra hintázni legtöbbször amikor fáradt vagy unatkozik.
Az lenne a kérdésem, normális e hogy még nem tapsol s integet, játékok mutogatása, hozása kérésre nem, sikongatÁs, hintázás előre- hátra, nevére se hallgat 100% -ban.
Ha pl mondom hogy hol a tiktok vagy a madár az ablakon ki és a falra néz ahol az óra van de nem mutatja.
Sajnos beleestem abba a hibába, hogy elkezdtem Googlézni és sajnos csak az autizmusról jött fel cikk. Nagyon megvagyok ijedve, hogy ezek esetleg korai jelek lehetnek autizmusra?!
Tudom ilyen hamar meg nem lehet diagnosztizálni de lehetnek korai jelek az olvasottak alapján.

Válaszát köszönöm

Kedves Ági,
Kisfiam 10 hónapos, éjszaka mindig is problémás volt az alvás.
1-2 óránál nem alszik többet egyszerre es cicin alszik vissza. Minden éjszaka van egy hosszabb időszak amikor nem engedi el a cicit, nyugtalan, folyton felebred.
Mi lehet az ok a nyugtalan alvásnak? Eddig fogzasra is bezavarhatott, de mar ki bújt az első kettő. Meleg/hideg kilőve és az orra sincs bedugulva. Mellette alszom, hozza bújok folyamatosan de így is a ciciért sír folyton.
Érdemes lenne orvoshoz fordulni a problémával?
Válaszodat köszönöm előre is.
Üdv, Szabina

Kedves Ági!

Örülök, hogy rátaláltam az oldaladra, nagy segítséget jelentenek nekem a cikkeid és a tréningeid. Az altatás és a dackorszak tréningen is részt vettem/veszek. Minkettőben említetted röviden, hogy a cumisüveges altatást nem tartod jó módszernek. Erről szeretném kérni bővebben a véleményedet.

A kisfiam másfél éves és 8 hónaposan kellett átszoktatni a cumisüvegre. Azóta minden alváshoz kap (kéri), az éjszakai visszaaltatásoknál is.

Azt olvastam, hogy ausztrál fogorvosok azért tartják károsnak a cumisüveges altatást, mert ha belealszik a baba, a szájában maradó tej fogszuvasodást okoz. (origo) Azonban a kisfiam jellemzően nem alszik bele a tejivásba, utána cumit kér, bújik, forgolódik és elalszik. (Legalábbis éjszaka.) Így azt gondolom így saját kútfőből, hogy minket nem veszélyeztet a dolog.
Az már jobban zavar, hogy napi 7 deci tejet iszik, miközben a védőnő 4-et ajánlott…

Az biztos, hogy neki a cumisüveg egyfajta megnyugtatás, akkor is kéri, ha kicsit fáradt, nyűgös, fáj valami, stb. Ilyenkor ölelést, bújást, fotelben mesét, cumit kap, cumisüveget csak altatásnál adok neki.

Az alvással egyébként voltak és vannak problémáink. Egy pár hete még másfél-két óránként ébredt éjszaka, de ez már 2-3 ébredésre redukálódott, anélkül, hogy bármit változtattunk volna. Sőt, legjobb esetben csak hajnalban ébred egyszer, eszik tejet és visszaalszik még egy-két órára. Gondolom ilyenkorra éhezik meg.
Most a nappali altatások nehezek. Napi két alvásra lenne szüksége, de csak egyszer tudom elaltatni, amikor már teljesen kidől, hiába tartok be mindent, amit a tréningen hallottam.

Engem azóta aggaszt igazán a cumisüvegezés, mióta a véleményedet hallottam. Egészségügyi vagy lelki okokból nem ajánlod ezt a módszert? Szerinted itt az ideje leszoktatni róla? Ha igen, melyik napszakkal kezdjük? A tréningen az esti altatást ajánlottad, ha változtatni szeretnénk, de ebben az esetben ugye akkor tankolja fel magát estére és így bírja evés nélkül hajnalig.

Válaszodat előre is köszönöm.
Eszter

Kedves Ági!
Sajnos teljesen el vagyok keseredve a 3 éves fiam miatt….kicsi kora óta sokszor volt felriadása éjjel,ami az utóbbi időben lecsökkent,havonta,vagy kéthavonta egyszer-kétszer fordul elő.-utóbbi két hónapban háromszor is volt olyan,hogy akár egy órán keresztül is képes volt ordítani éjjel és nem tudtuk meg mi a kiváltó oka,de biztosan nem a felriadás,mert,ha kértem tőle valamit (pl.:búj oda apához,hátha segít),azt megcsinálta. Mindig hajnal fél1 és f2között zajlottak ezek.
Videó felvételt is készítettem erről,hátha esetleg,ha szükséges szakembernek megmutatni,akkor lássák,hogy miről is beszélek.Olyan,mint egy distressz hiszti,csak épp nem tudom a kiváltó okot,mert éjjel egyik pillanatban nyugodtan alszik a következőben pedig felül/feláll és ordít sírva.
Ilyenkor próbáljuk csak azt mondogatni,hogy biztos megijedtél,rosszat álmodtál,de sajnos eddig nem vált be…csapkodja-ütögeti az apját,engem teljesen el is lök magától…nem igazán tudjuk mi lenne a helyen viselkedési/kezelési mód ebben a helyzetben.
Nagyon figyelek a napirendre,mindig is meg volt neki a rendszeresség,nincs neki semmi kütyü,tv nézegetés,rengeteget vagyok kint vele a szabadban,hogy levezesse az energiáit,rengeteg meseolvasás van,azt imádja.
Nagyon tanácstalanok vagyunk,hogyan tudnánk segíteni,mi lehet ez?!
Ráadásul folyamatosan küzdök azzal is,hogyha valaki elveszi a játékát vagy neki nem tetsző dolgot mond,ahelyett,hogy beszélne (pl.;ne vedd még azt el!/ezzel én játszom..)mindig csak morog-üvölt-csíp-üt a másikra!-ezt persze felnőttként tudom kezelni,de a másfél éves öccse nagyon a szivére veszi….meg más gyerekek…
Lehet,hogy az érzelmi intelligenciáját kellene még fejlesztenem?-vagy az idegrendszer fejlődése ragadt meg valahol??!!!! Tavaly voltam vele egy tsmt felmérésen,ahol akkor mindet rendben találtak.
Nagyon elkeserít ez a helyzet,főleg,hogy lassan kezdenem kell az óvodát és rettegek már most a közösségtől!
Segítségedet és tanácsodat előre is köszönjük!
Fanni

Szia Ági! Kisfiam 9,5 hónapos. Mozgásfejlődése rendben mindent időben csinált. Mielőtt elkezdett mászni állandóan előre hátra rugózott és végül be is indult neki a mászás. Viszont az előre hátra négykézláb hintáztatás megmaradt nála és napközben és este alvás előtt hintaztatja magát és közbe morog is ameddig el nem alszik maximum 5-10 percet vesz igénybe attól függően mennyire van elfáradva de előfordult már éjszaka, hogy kb 1 órán keresztül csinálta. Valamikor előszeretettel a fejét is veregeti az ágy fejtámlájához ( a férjem kiskorába ugyan így altatta el magát ) öröklődhet ez ?
Nemrég pedig elkezdte napközben is játszás közben/után ezt a hintázást addig ameddig nem talál magának valami másik elfoglaltságot.
A másik dolog ami még aggaszt, hogy nem hallgat nagyon nevére ( minden más zajt meghall a lakásban ) ha mutatok valamire nem néz oda nem tapsol és nem is integet ( igaz még nem is nagyon mutogattuk neki a mutatást és az integetést ) hangokat sem nagyon utánozza mindig amiket mondok neki pl baba mama dada attól függ milyen a kedve de legtöbbszőr a sikítást utánozza. Mosolyogni visszamosolyog ránk ha a szoba ajtajában állok és hívom, hogy jöjjön akkor jön.
Mindig nevet ha a konnektorra néz ami a falon van.
Nem szereti ha ölelgetve van mindig menne le a földre játszani.
Olvastam, hogy ezek a jelek amik aggasztanak utalhatnak az autizmus első jeleire.
Az ökle is nagyon sokszor össze van szorítva, de nyúl tárgyakért használja az újjait. Evés után is általában össze van szorítva.
Mennyire normális ez amiket leírtam és kell e aggódnom az autizmus miatt ?
Hogyan tudnám leszoktatni a hintázásról vagy inkább hagynom kéne ?
Miképp tudnám elérni, hogy jobban hallgasson a nevére ?
Köszönöm

Kedves Ági,Bettivel felvettem a kapcsolatot skype konzultácio ügyében és hamarosan látjuk egymást, de most lenne egy gyors kérdésem. Lányom szuperérzékeny szeptemberi születésü,most pont benne vagyunk a félidöben. Lehetséges,hogy emiatt teljesen felborult az idegrendszere? Egy hete minden huzavona vagy inkább pontosítva dühroham az öltözködés, fürdés, ha csak legugolok hozzá mint eddig, hogy megbeszéljük a szabályokat vagy hogy most milyen tevékenység következik ordít,hogy ne nézzek rá.Az oviba érkezésröl inkább nem is írok,ott is tehetetlenül állnak a hisztije felett ami csak addig tart még én ott vagyok.Eddig ez se volt a beszoktatás alatt se. Egyértelmüen rám dühös és befeszül minden eddig használt fegyelmezéstöl. Változás nem történt sem az életünkben sem a fegyelmezési stílusban,mindig a te pozitív módjaidat használtam. Keresem mi válthatta ki ezt a viselkedést de nem jövök rá….Létezik tényleg ilyen félidös dolog? Köszönöm válaszod

Kedves Ági!

Kislányom 4 és fél hónapos. Sajnos nem tudtam szoptatni, kb. 2 hétig próbálkoztunk de nem sikerült. Így viszont masszív cumifüggő a babám. Szinte egész nap kéri, most már játék közben is, nagyon nehéz úgy lefoglalni, hogy ne sírjon a cumi után. Én nem szeretném, hogy ennyire függjön tőle, félek hogy később nagyon nehéz lesz leszoktatni. Bár a legjobb minőséget vesszük neki, de attól is tartok, hogy később a fognövekedésnél és majd a beszédnél problémát okoz. Ez tényleg gond lehet, vagy csak én reagálom túl? Mikor és főképp hogyan lenne érdemes leszoktatni róla? Előre is nagyon szépen köszönöm a választ!

Üdvözlettel: Genovéva

Kedves Ági! Van egy 14,5 és egy 3 hónapos kisfiúnk. A nagyobbik gyerkőc ha mindketten jelen vagyunk a férjemmel, szinte kizárólagosan az ő társaságát keresi, ha valami felzaklatja csak nála hajlandó megnyugodni. Engem el is tol, ha szeretnék segíteni. Úgy érzem, mintha nem bízna bennem. Hogyan tudnék ezen javítani? Mindezek mellett a legtöbbször sírva kel fel és nagyon nehezen is altatható el, éjszaka többször felriad, olyankor csak köztünk alszik vissza. Napközben szinte alig alszik. Hogyan tudnánk egy békés altatásra átállni, illetve mitől lehet a sírva ébredés? A harmadik dolog, hogy társaságban más gyerekeket gyakran megharap. Minket és az öccsét, felnőtteket nem harapdál. Hogyan szokathatnánk le erről? Vagy magától elmúlik?
Köszönöm válaszát!

Kedves Ágnes!
Az 5 hónapos kisbabam nagyon hasfajós. Nagyon gyakran ébred éjszaka .Megvasaroltam az alvas tréning tanfolyamot, de így hogy nagyon gyakori az éjszakai ébredés sajnos nem tudom hogy alkalmazzam. Mindent megpróbáltam már, pocak torna, pocak masszázs,nem eszem semmi puffasztót és tejterméket sem.Próbálom megszüntetni az egészségügyi okokat, talán pár napig jobb de utána visszajön és a jobb napokon is sűrűn ébred éjszaka . Napirend: általában 7:30kor ébred 9:30kor visszaalszik.Itt alszik 1 órát .Második alvasa 12:30kor van,ott kb 30,45 percet alszik.A harmadik alvasa 15:00 óra, ami kb 45 perc hordozóban. Délelőtti hordozasnal, akar két órát is alszik , de azért időzítettem a délutáni alvasra mert otthon lehetetlen az utolsó nappali alvasanal elaltatni és nem akartam egesznap hordozni.Így legalább két nappali alvasa az ágyban van.Fürdés 18:00 Alvas: 18:45, két óra múlva megebred, és kezdi az óránkénti, félóránkénti ébredését. Igény szerint szoptatom.Eddig szépen elaludt cicin, felalomba lerakva, de most ez is felborult. Illetve egész éjszaka cicin alszik vissza, már nagyon kimerültem, nem tudok hozza félóránként kelni a kiságyban. Hol hibázhat a dolog? Nem kellene éjszaka cicin visszaaktatni? Lehetséges ezért is ébred ennyire gyakran ? Próbálkoztam a felvesz letesz módszerrel de sajnos nagyon hamar felhergeli magat es nehezen nyugtatható baba es csak cicin nyugszik meg.Ilyenkor nagyon sok levegőt nyel es mégrosszabb lesz a hasa:/Illetve próbáljuk megtalálni az önmegnyugtatas módszerét, sírva rugdosódva szokott elaludni, de több hét elteltével sem megy egyszerűen a dolog. A cumit sok próbálkozás ellenére sem fogadja el.Válaszát előre is nagyon köszönöm! További szép napot !Klarissza

Kedves Ági!

Segítséget szeretnék kérni. Van egy 4 és fél hónapos kislányom és egy 2 és fel éves kisfiam. Kisfiam nagyon aktív és harsány hangos gyermek így a tesó altatását kint oldottuk meg babakocsiban mert bent mindig fel ébredt a hangoskodásra. Próbáltuk a tesót lefoglalni vagy épp elvinni sétálni amikor a kicsi aludt de ugye ez napján 4x vagy 3x nehezen volt kivitelezhető meg ugye tel is van. Inkább úgy döntöttünk a kicsi alszik babakocsiban kint. Este szépen alszik az agyaban, napirendje és rutinja van mar. De aggódom hogy lassan 5 hónapos és napközben nem alszik bent. Szeretném az ágyába szoktatni de nem tudom hol kezdjem. Volt hogy megpróbáltuk de sírt és láthatóan nem tudta mit “ várunk “ el tőle vagy mit is kéne most ott neki csinálni. Aztán amint kivittem aludt mint a bunda egyből. Általában 1-1:30 percet alszik 3x egy nap. Éjszaka 1x kel egész jó alvó baba. Olvastam nálad hogy egyre nehezebb lesz új szokásokat kiállítani így meg most mindképp szeretném ha az át szokás megtörténne fel éves korára. Tudnál tanácsot adni hogyan kezdjünk hozzá? Köszönöm szépen

Ábrahám Dóra

Kedves Ágnes!
14 hónapos a kisfiam, 8 hónapos koráig jól fejlődött az éjszakai alvása, több hét volt, amikor át is aludta. 8 hónapos kora óta azonban feléred éjjel és minimum 1, de 2-3 órán át nem tud visszaaludni. Nem sír, hanem ha ringatjuk csak mocorog, ide-oda teszi a fejét, felhúzza a lábát, majd kinyújtja, ha az ágyában altatjuk, dörzsöli a matracot. Ennek ellenére reggel simán felébred 6-kor. Ilyenkor még a reggeli szopi után van, hogy visszaalszik, de ekkor meg már én nem tudok, így már eléggé kimerültem/tünk. Születése óta van napi rutinunk. Este 7-kor fürdik és 8-kor már cicin el is alszik. Most próbáljuk elhúzni az esti elalvást, de nem sokat segít. Az elmúlt 1 hónpban volt, hogy átaludt összesen 6-7 éjszakát, de végleges javulás nem mutatkozik. Külön szobában alszik, próbáltam magma mellé tenni, de nem szereti, sír, gondolom ismeretlen neki a helyzet. Már azt gondolom elrontottam, hogy külön szobában altattam, de a lakás elrendezése miatt nem fért el nálunk az ágya. Nagyon szívesen elmegyek Önhöz konzultációra, hátha csak apróságon múlik a dolog, csak kérem a segítségedet, mert a kialvatlanságtól már azt érzem, hogy nehezen élvezem ezt a csodás kort, amikor annyi jó dolog történik vele. Nagyon köszönöm! Gabi

Kedves Ági!
Van egy 2,5éves és egy 7 hónapos kislányom. A múlt nyáron mikor még 5 hetes volt a kicsi, az apjuk elhagyott minket. A nagyobbik lányom sajnos a mai napig nem tudja összerakni miért nincs velünk az apja. Nagyon röviden szoktam elmondani neki miért ment el és mikor lesz a legközelebbi láthatása. Két hetente fél nap elég az apjuknak, többre nincs igénye. Volt már, hogy kiborult a nagy lányom a láthatás végével, mivel tudta mindjárt el fog menni. Ilyenkor félrevonultam vele és elmagyaráztam neki milyen érzések lehetnek benne és bennem. Tavasszal mikor két éves lett megkezdtem a bilire szoktatást is, amiben egészen ügyes. Közben megszületett a húga is. Majd kiderült, hogy ha a kicsi betölti a fél évet nem maradhat tovább a bölcsiben. Bíztam benne, hogy addigra elhagyhatjuk a délutáni alvásnál a pelust és kezdheti az ovit. Sajnos ez nem valósult meg és mivel csak fél napra maradhatott az oviban, plusz az elején minden nap más ember vette át, nagyon kiborult minden nap már ha csak az ovit emlegettem, így kivettem onnan. Közben kiderült, hogy mint egyedülállóként nevelő anyuka mégiscsak jogosult lett volna maradni a bölcsiben, így visszairattam oda két hónappal késöbb, addig itthon volt velem. A bölcsiben viszont úgy érzem, úgy kezelnek mintha rossz döntést hoztam volna. Nem akarom visszahúzni a lányom a fejlődéstől, de annyi minden változás történt az életében, hogy azt láttam az ovival nem fog tudni megbarátkozni. Fontsabb most neki, hogy olyan emberekkel legyen akikben eddig is megbízott és szereti őket, mint a nevelőnőit. Ugyanakkor a szobatisztaságában is történt komoly visszaesés. Októberben a délutáni alvásnál már nem adtam rá pelust, viszont az elmúlt hetekeben visszaadtam rá mivel az esetek 99százalékában bepisilt, így nem láttam értelmét annak, hogy tovább feküdjön alváskor a pisijében. Tudom normális a visszaesés intézmény váltáskor illetve ilyen családi traumák, változások esetében, viszont a bölcsiben azt mondják nem adnak rá pelust mert ő okos és tudja tartani csak ezzel akarja felhívni a figyelmet magára. Én azt látom mikor velem van nem ilyenekkel hívja fel magára a figyelmet, egyszerűen még nem érett rá. Rosszul tettem, hogy visszaírattam a bölcsibe? Mi lenne jó a lányomnak, pelussal vagy anélkül? Illetve azt is mondták, hogy menjek hamarabb érte, hogy ne érezze lepasszolva magát a nagyobb. Ezzel nem értek egyet, hiszen fél évig semmi gond nem volt amíg oda járt. Egyébként mindent együtt csinálunk nagyon odafigyelek erre, pl. szoptatás közben a nagynak mesét olvasok, együtt játszunk stb. Szüksége lehet a jövőben a lányom számára bevonni egy pszichológust? Mi tanácsolsz? Válaszodat előre is nagyon köszönöm.

Szia Ági!
Kisfiam 21 hónapos, és van egy problémám, amire nem tudom a megoldást. Amikor más gyerekekkel van egy társaságban, van, hogy elég durván viselkedik, meghúzza a lányok haját (ki is tépi), belekap az arcukba, karmol, harap, tép, és nem csak kicsit. Olvasom rendszeresen az írásaidat, így igyekszem sokat gyerek társaságba vinni. Bizonyos szituációkban nincs probléma, baba-mama klubban, zömmel idegen gyerekek közt van egy órát, akkor jól elvan közöttük, a játszótéren se durvul be, nagy a tér és nincs sok gyerek ott, figyeli őket, szaladgál velük. Viszont ha vendégség van (ami hosszabb idő, kb 4-5 óra, és délután van), egy idő után mintha besokkalna, és elkezdi ezt a durva viselkedést. Próbálom megakadályozni, hogy bántson másokat, de nagyon nehéz, még ha nagyon figyelek is előfordul, hogy nem reagálok időben, és többször egymás után előfordul „baleset”. Ilyenkor talán az lenne a megoldás, hogy amikor észreveszem, elviszem kicsit máshova, de egy családi ebédről vagy vendégségből ahol vendéglátó vagyok, nem tudom ezt megtenni. Igyekszem terelgetni, mindig mondom hogy „nem szabad”, megállítom a kezét, védőnő tanácsára egyszer-egyszer én is kicsit meghúztam a haját, hogy érezze, ez fáj, de nem nagyon használ, szerintem tudja, hogy nem helyes amit csinál (már fél éve tart ez a probléma),csak nem tudja kezelni az indulatait. Már elég sok konfliktus volt más szülőkkel emiatt, akik „agresszívnek” titulálják, meg mondják, hogy csapjak oda már végre, hogy ne bántsa a kisfiam többet a gyerekeiket. Az unokatestvérével is fenáll ez a probléma, aki nagyobb nála, és még kicsit alá is tesz a dolgoknak, elveszi a játékait, amivel épp játszik (kisfiam bele tud merülni a játékba) vagy a kedvenc alvós állatát, bosszantja, ilyenkor jogosnak érzem a kisfiam reakcióját,de mégis mit tudnék tenni, hogy inkább valahogy máshogy vezesse le a fusztrációját? Olyan is van, hogy látszólag ok nélkül „támad”.
Előre is köszönöm a válaszod!

Kedves Ági!
Glutén bevezetésével kapcsolatban szeretnék kérdezni. Kisfiam 7,5 hónapos, 7 hete adok Neki glutén tartalmú élelmiszert. Mindenhol azt lehet olvasni, hogy a mostani ajánlás szerint a bevezetésnél 6-8 héten keresztül, minden nap 200 mg glutént tartalmazó élelmiszert kapjon a baba. Utána pedig még 2 éves korig ne kapjon nagyobb mennyiségben. A kérdésem az lenne, hogy mennyit jelent ez a nagyobb mennyiség? Tudom, hogy pontosan ezt nem lehet meghatározni, de nagyjából naponta kb. mennyi glutén tartalmú élelmiszert adhatok Neki? A családban nincs ételallergiás.
Köszönöm: Anett

Kedves Ági!

Nagyon sokszor segítettek már a tanácsaid, most is elakadtunk a férjemmel és a segítségedet szeretnénk kérni.
A nagyobbik fiam (2,5 éves) egy éves koráig sokat küzdött az éjszakai felriadással, majd szépen elmaradoztak, pedig mindig is nagyon figyeltem a rendszerességre, nyugalomra…az elmúlt fél évben újra előjött és sajnos egyre ijesztőbb számunkra. Az egyik kérdés, hogy a remegés, mikor keze-lába-teste remeg és nincs magánál ugyanúgy ebbe az éjszakai felriadásba sorolható-e?-vagy esetleg más állhat a háttérben?
Nagyon nehezen alszik el este, reggel korán kel…nagyon apás, ennek több okai van:
– egyrészt sokat foglalkozott mindig is vele
– kis tesóval (1éves) veszélyeztetett terhes lettem a 7.hónapról, így minden anyai feladatot apa látott el (fürdetés, alvás)
Az elmúlt egy évben sokat fejlődött a kapcsolatom a fiammal,de újra kezd kötődni, már a délutáni alvásoknál nem cirkuszol, de az este mindig az apáé.
Sajnos a férjemnek a munkájából fakadóan sokszor korán kel mennie, ezért nincs mód arra, hogy reggel ő menjen, ha szól a fiúnk…ekkor jönnek a nagy sírások…
Egy ideig próbálkoztunk azzal, hogy apa miden este elmondta, hogy megy dolgozni, de nagyon jó lesz neki itthon anyával…aztán próbáljuk már három hónapja, hogy nem emlegetjük esténként a munkába menetelt-ez az elején bevált, de most újra kezdődtek a problémák.
Nekem nem maga a korán kelésével van a gond, hanem azzal, hogy két-három nem jól aludt éjszaka után jelentkezik a felriadás.
Hogyan tudnék ezen változtatni???mit csináljunk másként? egyszerűen csak legyünk türelemmel??
Aggódom, mert tartok, hogy mi lesz, ha elkezdi az óvodát,ami megint egy nagy váltás lesz…ami megint okozhat rossz alvást….
Segítségedet előre is köszönöm!
Fanni

Kedves Ágnes!

3 hónapos kislányom éjjel jól alszik, egyszer vagy kétszer van fent, evés után visszaalszik. Saját kiságyban alszik születésétől. Napközben viszont csak fél órákat alszik, utána mindig nagyon nyűgösen ébred, és gyakran az utána következő evés alatt el is szundikál, gondolom ott pótolja be az alvást. Nézem az életkorának megfelelő ajánlást, mennyit tud ébren lenni, általában ébredés után kb. 2 órával látom, hogy álmosodik, akkor fektetem le aludni. A szobájában besötétítek. Tudok valamit tenni, hogy ez hosszabb legyen, vagy hosszabbodhat ez a nappali alvása, ahogy nő? Babakocsiban, hordozóban tud többet aludni. Csak anyatejes, arra is gondoltam már, hogy éhes, de cicin meg nem szeretném altatni, szeretném, ha beállna neki az alvás, evés, ébrenlét, újabb alvás rutin, de így nehéz, hogy nappal csak fél órákat alszik. Egyébként napközben nem nyűgösködik, csak estefelé, hangulata többnyire jó.
Köszönöm, üdvözlettel Korek-Pócsik Tímea