Kedves Ági!

Szeretném a tanàcsodat kérni..Larám 15 hónapos, problémamentes terhesség-szülés után napra pontosan jött a világra.Minden a legnagyobb rendben volt, majd szépen lassan kiderült, hogy összetett ételallergiája van.3honapos korától, mivel nagyon fajt a pocakja csak ringatva rajtam aludt el, különösebb nehézségek nélkül.Ez egészen így ment két hónappal ezelőttig, amikor egyszer csak elkezdett tiltakozni ellene, szerintem kényelmetlen lehetett neki, de minden probléma nélkül át tértünk arra, hogy kajcsi után hasra fordul, én riszálom pár percig a popóját és aludt is. (Baby kenelünk van, így mindig együtt alszunk el).Ezt követte, hogy megkajcsizott, le mászott az ölemből, nem szerette volna, ha riszálom, így mászkált egy picit, lóbálta a lábikóját (ahogy megfigyeltem így altaja magát) majd oda bújt ès aludtunk.Esténként ez meg is maradt, na de napközben ki csúsztak a dolgok a kezemből.Azthiszem, hogy Lara manó lett a főnök, ami a napközbeni alvást illeti.Álmos, de bármit meg tesz, hogy ne kelljen aludni.Ha viszont sikerül elaludnia, akkor két órát is szunyókált.Az lényeges lehet, hogy születésétől kezdve van napirendünk, rituálék, tudja mi mi után következik.Persze életkori sajátosságaihoz és igényeihez igazodik mindig a napirend.Megteremtem neki az ellazuláshoz szükséges körülményeket, és ezidáig nem is volt gond.Persze ha fogzás-betegség van,akkor az bezavar, de minek után kizártam ezeket a tényezőket, arra jutottam, hogy az akarata kezd kikerekedni , amivel nem lenne gond, de megesz reggelire😁 Próbáltam a szokásos módon az altatast, nem ment.Probaltam úgy csinálni, mint aki alszik (néha bejön), eddig segített, ha ülve ringattam, addig tetszik neki ameddig eszik és majdnem el is alszik, de aztán mégsem.Szórakoztatja magát és engem, vagy beszélget a párnának, vagy simiz engem, nevetgél, oda bújik, majdnem elalszik, mégsem.Probaltam, hogy nem engedem maszkalni, akkor öt perc ellenkezés után sokszor elalszik, de van, hogy annyira felidegesíti magát, vagyis én őt azzal, hogy nem engedem maszkalni, hogy hanyasig sír🙁🙁 de ha hagyom, van, hogy 2,5 órát is simán el van, miközben hulla álmos.Ha határozott vagyok, akkor sír nagyon, ha hagyom, nem alszik.Peobaltam mostanában sok dolgot, technikát, hogy el tudjon lazulni, de nem akar aludni.Olyan, mintha azt szeretné mondani, hogy anya nem érted, hogy nem erek rá aludni nappal?annyi minden felfedeznivalom van:) de ehhez még pici.Alapvetoen kiegyensúlyozott, jó kedélyű baba, semmi mással nincs gondunk csak a nappali alvassal.Az elfelejtettem, hogy próbáltam hamarabb letenni, hátha túl fárad, később, hátha nem elég fáradt.Sokat vagyunk levegőn.Ha van valami ötleted, vagy látsz valamit az írásomban, hogy mi a hiba, kérlek segíts, mert nagyon sajnálom szegénykémet:( én azt látom, hogy próbálgatja a szárnyait, már van akarata, és lehet, hogy határozottabbnak kellene lennem vele szemben, de akkor hányásig sír, én ezt nem tudom:( nagyon köszönöm a válaszát.

Kedves Ági!

9 és fél hónapos kislányom 3x fél órákat alszik napközben. Úgy tudom, hogy 1 éves kor után már csak 1x alszanak napközben, mit gondolsz mikor fog ez változni? Nem lenne már itt az ideje a napi 2x alvásnak? Nem aggódom, kiegyensúlyozott kislány, csak nekem lenne már kicsit könnyebb, ha nem kéne annyit altatnom napközben. Köszönöm válaszod!

Kedves Ági!

19 hónapos kisfiammal kapcsolatban lenne pár kérdésem:

1. Evés: próbálkozik az önálló evéssel, villával egész ügyes, kanállal is próbálkozik, de az még nem megy olyan jól. Nem mindig hagyja, hogy etessem, (többnyire inkább nem) hiába adok a kezébe is egy kanalat, és azt sem hagyja, hogy irányítsam a kezét, ha ő kanalaz. Ráhagyom, hadd próbálkozzon, de még nagyon nem megy. A tányérból kiönti az ételt, ha mondom neki, hogy tegye vissza, visszapakolja, de aztán újra kiönti.. Belemarkol az ételbe, a tányért felfordítja és tologatja az etetőszék tálcáján. A kérdésem az lenne, hogy mi az a határ, amit hagyhatok? Mi az a határ, amikor már nem kísérletezik, hanem játszik az étellel? Most legalább már nem dobál, mióta összeszedettem vele, köszönöm a tippet. 🙂

2. Ételek: nem nagyon akarja megenni a nyers gyümölcsöt és zöldséget, pl. joghurttal összekeverve sem. Erre van vmi tipped? Kínálom folyamatosan, de uzsonnára nem eszi meg, de két étkezés között, például ha viszek a játszótérre, akkor rohangálás közben eszik belőle. Nem nagyon szeretem, hogy két evés között is eszik valamit, nem akarom, hogy a végén az egész nap az evésről szóljon… Mi a jó megoldás?

3. Még mindig evés: minden evés előtt végigvisítja azt a pár percet, amíg elkészítem, vagy megmelegítem az ételt. Ezt hogyan érdemes kezelni?

4. Bölcsőde: lesz helyben egy bölcsőde, ahova heti két napot fog járni. Szeptember elsején sajnos nem nyitott meg, ahogy tervezték, remélhetőleg október elsejére megérkeznek a szükséges engedélyek. A második kisfiamat október 20. körül várom. A beszoktatással kapcsolatban lenne kérdésem: szeretném, ha a kistesó születése előtt ez megoldódna, vagy ez túl közeli már? Testvérféltékenység szempontjából mi lenne a jó? Várjak inkább?

5. Most már úgy érzem, egész jól tudom kezelni a napi hisztiket, de van egy-két olyan helyzet, amivel nem tudok mit kezdeni. Például, mikor beültetem a babakocsiba, mindig visít és úgy feszíti magát, hogy alig bírom betenni és addig nyafog, amíg el nem indulunk. Ha már indulunk, minden rendben. Próbálok beszélni hozzá, míg felveszem én is a cipőmet, próbáltam a kezébe adni valami játékot, próbáltam nem venni róla tudomást, de egyik sem használt. Ezzel mit lehet kezdeni? Vagy egy másik „tragédia” 🙂 : a kamrába nem mehet be felügyelet nélkül, de ha én bemegyek, jöhet ő is, van is egy polc, ahol műanyag edények vannak, ezeket pakolhatja és ki is hozhatja, ha akarja. De ha ki kell jönni a kamrából, az általában hisztivel végződik, leül a földre és sír. Megint mindegy, hogy mit csinálok, csak sír. Ezzel a helyzettel mit lehet kezdeni?

6. Unokatestvér: a kisfiamnak van egy hat éves unokatestvére, a mamánál néha találkoznak, valamikor hetente, de valamikor ritkábban. A kislány abszolút nem viseli el, ha rajta kívül mással is foglalkoznak, a mama csak vele játszhat és csak hozzá szólhat, különben durcáskodás, kiabálás van és csak azt hajtogatja, hogy „ti nem is foglalkoztok velem”, pedig játszunk vele is ugyanúgy, azaz csak játszanánk, ha nem vonulna el állandóan sértődötten… Szeretném, ha jó lenne köztük a viszony, hogyan tudom ezt elősegíteni?

7. Majd ha a kistesó megszületik: olvasgattam erről a blogodon, találtam is sok hasznos információt. Terveim szerint szeretnék majd a nagyobbiknak sokat olvasni, amíg a kicsit szoptatom, van esetleg javaslatod, hogy ebben a korban milyen típusú mesék kötik le a nagyobbat? Nézegettem már könyveket, de a bőség zavara eléggé fennáll… 😀

8. Játszótér: minden kavicsot a szájába vesz, a homokot két kézzel tömi a szájába.. Ezzel mit lehet kezdeni?

9. Séta kézen fogva: ezt egyáltalán nem hagyja, visít, ha megfogom a kezét, hisztizik és leül a földre. Hogyan taníthatom meg erre?

Nagyon köszönöm előre is a segítséget!

Szia Ági!
Arra lennék kíváncsi, hogy a költözés mennyire visel meg egy 22 hónapos kisfiút. Az a problémám, hogy múlt héten ki kellett költöznünk az előző lakásunkból, de mivel az új házunk még nem készült el, ezért átmenetileg (kb 3 hétig) anyósomnál lakunk. Látszólag annyira nem érintette rosszul, bár ha arra utazunk amerre laktunk, akkor mondogatja, hogy haza.Szépen alszik itt is, ezzel nincs probléma. Viszont nagyon anyás lett, ami persze érthető és igyekszem mindent megadni neki amire vágyik, sokat beszélek neki arról, hogy most nyaralunk a maminál és majd ha elkészül az új házikó, akkor ott lesz a „haza”. Sokat járunk a házhoz is, tudja hol lesz a szobája. Viszont nagyon félek tőle, hogy 3 hét alatt nagyon megszokik itt a mamánál és az újabb költözés még jobban megviseli majd. Arról nem is beszélve, hogy decemberben érkezik a kistesója. Erről is sokat beszélek neki és tudja, hogy anya hasában baba van, de nyilván nem tudja, hogy ez majd mivel jár amikor megszületik.
Egy szó mint száz, most rengeteg lesz a változás a kis életében, és félek, hogy nagyon megviseli a lelkivilágát. Mit tehetnék, hogy a lehető legkevésbé viseljék meg ezek az események?
Köszönöm előre is a válaszod.

Kedves Ági!

Tanácsodat szeretném kérni.
Kislányunk jövő hónapban lesz 3 éves. Másfél éves kora óta bölcsibe jár, imádja. Az ovit szintén jövő hónapban kezdi. Kb. 3 hete magától mondta, hogy ő már nagylány, dobjuk ki a cumit a kukába. (Csak alváshoz használta amúgy már kb egy éve.) Ezen nagyon meglepődtem, mert nagyon ragaszkodott hozzá, de mivel ő vetette fel a témát, belementem. Együtt kidobtuk a cumit a kukába és megnéztük, ahogy elviszi a nagy szemetes autó. A délutáni alvásnál nagyon sírt, de végül elaludt. Azóta minden elalvás előtt könyörög, hogy vegyek/rendeljek neki a neten 🙂 új cumit. Nem sír nagyon, nem hisztizik, hanem boci szemekkel könyörög érte. Annyira sajnálom…
Nem rég (6 hete) született neki kistestvére. Nem féltékeny rá, imádja. De attól félek, hogy az új családtag és a cumi mellőzése túl sok lesz neki így egyszerre. Mit csináljak? Ha eddig kibírta cumi nélkül, most már ne vegyek neki? Nem fog emiatt sérülni?

Köszönöm a választ. Andi

Kedves Àgi,

egy kétségbeesett anyuka vagyok, akinek sürgős segítségre lenne szüksége, nagyon megköszönném ha válaszolnál.
A most 25 hónapos kislányom alvásáról lenne szó. 2 hónapos kora óta ugyanaz a fektetési rituálé megy, majd megvárjuk míg elalszik és akkor megyünk ki, a sírására mindig reagálunk. A szobájában viszonylag sötét van alvásokkor, a fény öt zavarni látszik. Plüss macival és anya pólójával alszik. Június végéig rendben volt, átaludta magától az éjszakát, csak betegségekkor voltak gondok. Akkor azonban, mivel külföldön élünk, haza hoztam anyuékhoz (nem ismeretlen a környezet) és elöször az idöeltolódás miatt nem volt hajlandó hajnalban csak mellettem tovább aludni, és ez sem volt minden nap. (Nem tudom mennyire fontos ez, de persze a családi környezetben én is háttérbe vonultam picit, hagytam hogy a nagyszülök játszanak a kislányommal napközben föképp, de én is mindig a közelben vagyok ha kellek, de egyáltalán nincs a kicsimnek rám napközben szüksége) Majd egyre többször ébredt ordítva a szobájában éjjelente, és már nem volt elég az hogy átmentem, ahogy megneszelte, hogy indulok el az ágya mellöl egyböl felébredt és volt hogy mire visszaaltattam eltelt egy óra, majd ez megismétlödött még az éjszaka folyamán és a végén nálam kötött ki, ami engem is elkezdett tönkre tenni. Majd anyósomhoz mentünk, szintén ismerös környezetbe és ott pedig már naponta ment ez az örület. Elöször is 2 órán keresztül sem tudtam elaltatni, folyton azt figyelte mikor lépek le, egyszer be is telt a pohár és hagytam hogy álomba sírja magát, egy másik alkalommal pedig anyósom altatta el mert már nem bírtam két óránál ezt tovább, de sajnos ö vigasztalásul olyanokat mondott a kislányomnak amikor ke´rdezte hogy én hol vagyok, hogy mama nem jön mert elege lett belöled, és lent van pihen.. Aznap panaszkodott hogy beüti a fejét a kiságyba amikor alszik és ezért borul ki éjjel, így azt gondoltuk kezdi kinöni a kiságyát. Elég magas kislány, 95cm, szóval másnap máris elöhoztunk egy rendes heveröt és azt az én háló szobámba tettük be. Innentöl pedig elszabadult a pokol. Egyszerüen nem volt hajlandó elaludni csak ha ott voltam fizikailag mellette. Mászott az ölembe. Ha megpróbáltam odébb rakni öt, keserves ordításba kezdett (nem jellemzö rá ez, nem egy nagyon hisztis gyerek) ha pedig felállok mellöle úgy ordít mintha nyúznák, totál kétségbe van esve, szó szerint tapadt hozzám. Èjjel néha többször is felébredt ordítva és nem volt hajlandó visszaaludni addig amíg nem vettem magam mellé az ágyamba. Majd visszajöttünk anyukámékhoz és itt is folytatódott az egész. Kénytelen voltam magam mellé venni az ágyamba itt is hogy aludjak valamit de mellettem is éjjel többször felült és ordítani kezdte hogy mama mama ha nem hozzám érve ébredt. Ez a du-i szundira és az éjszakákra is igaz. Közben le is betegedtem és mivel nem bírtam a folyamatos huza-vonát mert pihennem kell, mellettem alszik el az én ágyamban, és volt hogy én is elaludtam mellette. Most már csak én altathatom el de azt is így, és ez eddig nem volt jellemzö. Csak akkor hallgat el ha engem érez, teljesen hozzám bújva rajtam akar aludni, vagy úgy hogy a kezemet fogja és amint 40 perc múlva félálomba kerül, és érzi hogy nem vagyok ott, ordít és csak velem hajlandó visszaaludni és folyamatosan ellenörzi hogy ott maradtam-e. Az az érzésem hogy a bizalma rengett meg bennem de nem tudom :/ Nagyon lelkiismeret furdalásom van és magamat okolom, remélem vissza tudunk térni a rendes kerékvágásba. Mivel 6 honapos terhes vagyok (december közepére várjuk a picit), ez egyre nagyobb gond mivel a pici érkezése elött ezt meg kellene oldanunk. Plusz azt terveztük, hogy most egy hét múlva ha hazamegyünk veszünk neki egy totyogó ágyat, hogy még jóval a kicsi érkezése elött megszokja azt, de így rettegek hogy mi lesz. Tudnál kérlek segíteni hogy hogyan térjünk vissza a normális alváshoz? Mikor és milyen lépésekkel tudnánk vele majd az új ágyat megszokatni? Ahogy haza megyünk rögtön kezdjünk az új ággyal amit majd együtt veszünk meg vagy elöbb még a régi ágyában altasuk-nyugtassuk? Kérlek segíts, mert már nem bírom tovább se fizikailag se idegileg ezt és a kislányomnak se jó ez. Köszönöm szépen.

Kedves Ági!

1 éves kislányom éjszakai ébredése okoz komoly fejtörést mostanában. Már 1 hónapos korától kb. 10 hónapos koráig mintaszerűen aludt, 8-10 órákat egyhuzamban. Ritkán ébredt, akkor is általában legfeljebb cumival visszaaludt. Illetve mikor az első fogak kibújtak, időnként a dentinox gél jelentett megoldást, szinte azonnal visszaaludt, ha azzal bekentem.

Aztán 10 hónapos korától egyre többször fordult elő, hogy ha felébredt éjszaka, felült az ágyában, visszafektetni nem hagyta magát, mindent tolt el a szájától, így sem a cumit, sem a gélt nem fogadta el, ringatással sem nyugodott meg. Így maradt a szopizás. (Napközben amúgy sosem cicin alszik el, hanem kis ringatással, cumival, vagy esetenként séta közben babakocsiban alszik, tehát nem ezt szokta meg.)

Az éjszakai szopizás viszont szép lassan rendszerré vált, és most már több mint egy hónapja hajnali 1 és 2 óra között mindig ébred (szinte óramű pontossággal 4 óra alvás után), és csak szopizással alszik vissza. Sokszor ez 5 és 6 között is megismétlődik, és aztán alszik még tovább, tehát éjszaka akár 2-szer is eszik. Ráadásul van hogy nem éri be egy mellel, ha megpróbálom letenni, miután az egyik oldalon elengedi a cicit, keservesen sír, és csak akkor alszik vissza, ha a másik oldalról is evett. Emiatt már arra is gondoltam, hogy esetleg éhes lehet? Lehet, hogy az esti anyatej esetleg már kevés neki? Fontos lehet, hogy kizárólag anytejes baba, tápszert sosem kapott. Napközben még 3x szopizik, reggel mikor felkel, egyszer a délután folyamán, és este lefekvéskor. Mellette eszik már sok féle szilárd ételt, bár nem egy nagy étvágyú baba. Vacsorázni általában 2-3 órával az esti lefekvés előtt szokott. Ilyenkor sajtot, felvágottat, paradicsomot eszik, ha még elfogadja, egy kis gyümölcspépet zabpehellyel.

A fogzás is lehet persze a háttérben, most jött ki a 6. foga, nyűglődik vele időnként napközben is. Chamomillát adok neki, napközben 1-2x 2-3 golyót, lefekvés előtt pedig 5 golyót vízben feloldva. Más homeopátiás szert nem próbáltam, mert a leírások alapján nem találtam olyat, ami jobban illett volna az ő alkatához, tüneteihez.
Véleményed szerint éhségre ébred, a fogzás okozza, esetleg megszokás? Kapjon tápszert éjszakára? Próbáljunk más homeopátiás szert, vagy más adagolást? Esetleg bármi más taktikát amivel a rendszeres ébredés kiküszöbölhető?

Előre is hálásan köszönöm válaszod!

Kedves Ági!

Köszönöm az eddigi tanácsokat! Az evés terén már mutatkozik némi javulás. Ismét több kérdésem lenne.

1. Kislányomat legnagyobb meglepetésemre óvodába vették fel, 33 hónaposan kezd jövő héten. A beszoktatás 2 közös játszós délelőttből fog állni, szeptember 1-jén pedig már ott kell hagyni reggel, és délben érte menni, majd pár napig/hétig ugyanígy, amíg ott nem lehet majd hagyni a teljes napra is. Az óvodában azt javasolták, hogy reggel a férjem vigye el, délben pedig én hozom majd haza. Egyébként is sírós vagyok, és egyelőre ellenérzéseim is vannak. Ezeket félretéve igyekeztünk pozitívan hozzáállni az ovi-témához a beszélgetéseink során, mégis alkalmanként úgy érzem, kislányom visszababásodott az étkezés és az öltözés terén is. Néha teljesen „nagylányosan” viselkedik, ügyesen csinálja a megtanult dolgokat, felöltözik egyedül, hihetetlen okos dolgokat mond és addig elutasított dolgokat is megeszik. Máskor meg mintha mindent elfelejtett volna, bár nem mindig egyértelmű, hogy csak szórakozik-e velünk avagy unja a dolgot. Pl. a színek ilyenek, egyszer hibátlanul mondja az összeset, máskor pedig harmadik-negyedik próbálkozásra mondja csak jól. De úgy tűnik, inkább a motiváció hiányzik, a fejében ott van a tudás, Ettől viszont az én félelmeim erősödtek, hogy jó lesz-e neki, neki való-e, nem lett volna jobb a bölcsi? Vagy reménykedjek a csordaszellemben (pl. evés terén)? Kiscsoport lesz, 3-4 évesekkel, lesznek néhányan, akik jártak már egy évet. A bölcsőde félő, hogy „visszafejlődést” hozott volna, hiszen az egyik legidősebb lett volna ott, az óvoda viszont félek, hogy hirtelen túl nagy váltás, mert ott meg a legfiatalabb, túl sok mindent kéne egyszerre máshogy csinálnia a megszokotthoz képest.

2. Az év elején kezdődtek az éjjeli ébredések, aminek az lett a vége, hogy legtöbbször közöttünk aludt Annánk. Volt, hogy a földön aludtam, ha hajnaltájban észrevette, lejött mellém. E hónap közepén kicseréltük a rácsos kiságyat „rendes” ágyra, most felemás a helyzet. Van, hogy végigalussza az éjszakát ott, van, hogy felébred, és jön közénk. Sokszor megesik, hogy felébred, szétnéz, nem lát a szobában, és egyből szólít… Illetve az esti altatások sem egyszerűek. Megvan a kis rituálénk, aszerint csináljuk régóta. Minden este, elalvás előtt összebújva megbeszéljük a napi történéseket, ami foglalkoztatja. Most kezdődik a szomjas vagyok-pisilni kell-korszak, ezeket letudva jön a forgolódás, helykeresés, az anya, ölelj meg, simogass, aztán egyszer csak elcsendesedik, kicsit még pislog, morzsolgatja a cumiját, és elalszik. Nap közben már egyáltalán nincs alvás, este pedig nem akar. És hónapok óta csak velem hajlandó elaludni. Hogyan tudnánk könnyebbé, gyorsabbá tenni ezt a folyamatot? Mikortól érdemes, és hogyan tanítsam őt arra, hogy önállóan aludjon el?

3. Április végén kezdtük a bilizést, előbb az éjszakai szobatisztaság érkezett el, majd a nappali is. Baleset talán 2x volt összesen. A bilizés egyre ritkább, ügyesen használja lánykám a kis- és nagy vécét is – pisilésre. Kakilni azonban csak pelusba hajlandó. Az oviban viszont nem pelusoznak. Aggódom, mi lesz így ott vele…
És azt szeretném még megkérdezni, mikor számíthatunk arra, hogy a pisi-kaki téma háttérbe szorul a beszélgetéseink során? Most valahogy mindig oda lyukadunk ki. Készségesen és türelmesen válaszolgatok, de azért jó lenne, ha már túl lennénk ezen.

Nagyon köszönöm a válaszokat!

Kedves Ágnes,
Altatással kapcsolatban szeretném segítséged kérni. Kisfiam 6 hónapos múlt. Sajnos nagyon nehezen ment a büfizés kezdetektől fogva, így mindig úgy tettem le aludni a biztonság kedvéért, hogy a kezemben elringattam, majd mikor már elaludt letettem hasra. Ma már a büfizéssel szerencsére nincs gond, viszont megmaradt, hogy ringatva a karomban altatom el, majd utána teszem az ágyába. Barni már majdnem 9 kiló így nagyon megterhelő fizikailag a napi többalkalmas altatás. Ha most leteszem az ágyába fél pillanat se kell és már hasra is fordult, bármilyen fáradt is nem dől le aludni. Tudnál segíteni, hogy milyen technikával tanítsam meg, hogy elaludjon magától és ne kelljen elringatnom?

Kedves Ági!

Két, egymással talán összefüggő problémában szeretném a segítségét kérni.
Kislányom Nóri érdeklődő, aktív, kissé talán visszahúzódó személyiség. Augusztus elején lett 3 éves, szeptemberben óvodába megy. Másfél évet járt bölcsődébe, ahol nagyon jó élményeket, tapasztalatokat valamint sok barátot is szerzett. Sajnos a nyarunkat félbeszakította egy betegség, ami egy véletlen folytán derül ki. A jelenlegi diagnózis szerint jóindulatú csontdaganata van a jobb karjában. Korábban csak megfázással jártunk a gyermekorvoshoz, most két hetet töltöttünk kórházban, ezalatt megműtötték, több napig kapott vénásan antibiotikumot, számtalan vérvételen, branül behelyezésen és vizsgálaton ment keresztül. A kórházban végig vele voltam, nem is nagyon engedte, hogy 2 méternél messzebb eltávolodjak tőle, és ez a tendencia a hazaérkezésünk után is megmaradt egy ideig. Mivel az orvosok szerint jelenleg a daganat összehúzódását várjuk, a kontroll vizsgálatokon való megjelenésen kívül nincs egyéb teendőnk. Így a hazaérkezés után egy héttel már elvittem bölcsibe, mert hiányolta a közösséget és a barátait.

A műtéti heget még ragtapasz védi, a seb már összeforrt, a lelke még nem teljesen. Nagyon sokszor emlegeti a „szurikat”, hogy ő nem akart injekciót kapni, a ragtapasz cserénél (mert azért egy idő után koszolódik) szinte remeg a félelemtől, sír és esküszik rá, hogy az neki nagyon fáj. Hetente egyszer próbálkozunk vele, a hétvégén véglegesen le akarom venni róla, mert a műtét óta már 4 hét eltelt, nincs rá különösebb indok, hogy rajta legyen, bár eléggé idegenkedve és kis félelemmel nézi a heget a karján. Bár még sosem aludta át az éjszakát (általában 2-szer felkelt), a kórház óta gyakrabban és sírva ébred. Sokkal gyakrabban hivatkozik fáradságra, sokkal nyűgösebb. Korábban is kissé bizalmatlan volt az idegenekkel szemben, de most még inkább, főleg ha ahova megyünk ott neki le is kell ülnie.
Nyár elején már egész jól haladtunk a szobatisztasággal. Bár még nem szólt előre ha pisilni vagy kakilni kellett (igen, tudom, hogy akkor még igazából nem szobatiszta), de kellő odafigyeléssel /és gyorsasággal :)/ már szinte csak a bilibe végezte a dolgát. Ha esetleg pelenka volt rajta, akkor rögtön cserélni kellett amint „bekoszolódott”. A kórházban nem volt lehetőségünk a szobatisztaság gyakorlására (őszintén, nem is erre figyeltünk), most pedig még akkor is letagadja, hogy például kaki van, ha már mi is kiszagoljuk…

Már a kórházban többször beszélgettem vele arról, hogy miért vagyunk ott, hogy miért kellenek a vizsgálatok. Megbeszéltük, hogy én is tudom, hogy a „szuri” fáj, de sajnos muszáj volt kapnia, hogy meggyógyuljon. Nagyon sokszor megdicsértük, hogy milyen bátor és ügyes. Ennek ellenére úgy látom, hogy mély nyomokat hagyott benne az ott töltött két hét. A játszótéren is gyakran meséli az „élményeit”, az összes plüss állata naponta kap „szurit”.
Hogyan tudnánk ezt az „élményt” és a hozzá kapcsolódó rossz emlékeket feloldani? Legyünk türelmesek és idővel feldolgozza, vagy tudunk neki valahogy segíteni azon kívül, hogy sokat beszélgetünk vele a történtekről, és részt veszünk az „orvosos” játékokban? A szobatisztaságban történt visszalépéssel kapcsolatban mit tudunk tenni? Jeleztük az óvónőknek a problémát, tudnak a betegségről is, nagyon megértőek voltak. Én is türelmes lennék, de jövő héten kezdődik az ovi, nem szeretném ha ezzel kapcsolatban is negatív élmények érnék…

Nagyon várom a válaszát, előre is köszönöm a segítséget!

Üdvözlettel,
Dancsi Anita

Kedves Ági!

Kisfiam beszédfejlődésével kapcsolatban szeretném kikérni a véleményed.
Augusztusban lesz 17 hónapos,Németországban élünk szintén magyar apukájával.Kerek 2 hónappal született korábban, ez miatt már párszor voltunk fejlődésneurologiai vizsgálaton, ahol utoljára a motorikus képességekben a tenyleges korát, a finommotorikai képességekben a korrigált korát, de beszédfelődésben jelen állapotban csak 13 hónapos kort állapítottak meg nála. Nekem anno a kórházban azt mondták,h 1 év után már gyakorlatilag nem fog látszódni a koraszülöttségéből adódó hátrányok…

A születésnapja előtt kicsivel 2 szót tudott kimondani: nem és hogy kutya (később már csak tyútya és hasonlók) viszont azóta nem mondott ki semmi értelmes szót, sőt már ezt a 2őt sem…Már télen láttam rajta, h nem gügyög túlságosan sokat, csak most a nyáron kezdett a maga nyelvén „beszélni” , azt viszont tényleg sokat, de aggódom,h még egy mama szócskát sem mondott ki 🙁 Úgy olvastam, h 18 honapig nincs gond, de már lassan 5 hónapja nem látok fejlődés nála-hacsak a gügyögését-bababeszédét nem veszem annak.
Bölcsibe nem jár, alkalmanként német vagy magyar közösségbe, a játszótéren viszont mindig csak német nyelvet hall. Cumit már régóta csak alváshoz kap, az állathangokat már karácsony óta mondom neki, de semmi eredmény, mesét csak néha néz, a könyvek is csak most kezdték érdekelni , eddig 2mp alatt átlapozta, nem tudtam neki mesélni belőle semmit. A hallásával , látásával nincs gond.
Szerinted még és ha igen meddig normális ez a „nembeszéd”?
Válaszodat előre is nagyon köszönöm!
Üdv.
Nóra

Kedves Ági!

Kislányom 14 hónapos, több kérdésem is volna vele kapcsolatban. Mozgásfejlődése rendesen zajlott lassan 2 hónapja jár, már szine fut is sőt kapaszkodva felmegy a lépcsőn is (pl.: fal mellett).

Mi külföldön élünk, de eddig otthon voltam vele csak szinte magyart hallott, most kezdett bölcsibe járni, ezzel kapcsolaban lenne több kérdésem is. Heti 2 napot megy akkor is rövideb időre, de ott alszik. Ott csak angolul beszélnek vele, kicsit féltem őt, mert magyarul mindent ért, mond már pár szót nem tul sokat inkáb mindenre csak hangokat használ, pl.: alma-aaaa, sihuhu-ssss, mit mondanak a madarak arra csattog a nyelvével, oroszlán-vááá stb stb, teljes szava talán csak a nem, baba, pápá és ennyi szóval nem olyan nagy a repertoár de félek ez is lecsökken ha látja hogy a bölcsiben senki nem érti. Például a pápá és a bye bye nem okoz neki gondot:))) mindkettőre pápázik. Te mit gondolsz visszaeshet a fejlődése emiatt mi lenne a legjobb neki, ha beszélnénk néha itthon is angolul, vagy maradhatunk az állandó magyarnál. Nekünk fontos lenne hogy a magyart is jól megtanulja, de itt azt tanácsolják inkább csak az egyik nyelvet hasznljuk (nem értem miért)

.A bölcsibe beszokás könnyen ment gond nélkül megy játszani integet mikor elköszönök, de mikor megyek érte egyből jön hozzám kéri hogy vegyem fel és vadul integet a bölcsis néniknek, akik egyébként azt mondják semmi gond vele, boldog baba egész nap nekem mégis kicsit szomorúnak tűnik, mos próbának jár bölcsibe, mert én visszamegyek dolgozni heti 2 szer, de ha nem tetszik neki nem erőltetjük, akkor maradk vele otthon. Lehetséges hogy nem okoz neki semilyen lelki törést, hogy 14 hónaposan bölcsibe megy vagy ennyi idősen ne menjen inkább?

Végül pedig alvásával kapcsolatos a kérdésem. Még soha egyszer sem aludta át az éjszakát, mindig felébred van időszak mikor ritkábban van mikor gyakrabban. Most éppen a gyakrabban időszak van kb .3 szor éred. Mindig iszik egy kis tejet anélkül nem tud visszaaludni. Sokan mondják hogy ebben a korban ez már nem jó, de én probáltam már többször leszoktatni, azaz későbbre tolni az evéseit, de ha nem adok neki tejet akkor hiába alszik vissza félóránként 5 percenként ébred addig amig meg nem etetem. Egyszer egyszer sikerült több napi probálkozással kitolni az evéseket 1, 2 óráig ami tartott kb. egy hétig, majd ujra ébredt éjfél körül, nekem meg igy a legegyszerűbb, megetetem visszarakom az ágyba és mindketten alszunk tovább, ha meg épp probálnám leszoktani napokig egyikőnk sem alszik. Ez ugy zajlik hogy mikor felébred ringatom evés helyet visszaalszik berakom az ágyba, ujra ébred és igy továb amig nem kap tejet. Szóval elég nehéz ezt napokig csinálni. De akkor igy mikor fog leszokni az éjszakai evésekről? Éhesnek szerintem nem kifejezetten éhes, talán az első ébredésnél, de nem sokat eszik általában. Le fog szokni magától valamikor, vagy ha kitartóan soha nem etetem meg éjjel akkor egyszer elhagyja?

Elnézést hogy ilyen hosszú lettem, előre is köszönöm a választ.