Kedves Ági,
Több kérdésem is van Hozzád:
Az első, hogy mennyit szabad/illik/lehet nézni a TV-t a gyerekeknek? Nálunk most, hogy du. már sötét van, nem megyünk ki, valahogy rákattantak, és teljes káosz van, ha azt mondom, hogy elég! (a nagy 4 éves a kicsi 2).
A másik, hogy a még nem 4 éves kislányom mostanában állandóan ellenkezik. Mindig kiveszi az öccse kezéből a játékot, hiába szólunk rá először kedvesen, hogy ezt nem szabad, adja vissza, vagy kérje el, annál jobban erőszakoskodik. Ha elhúzzuk onnan (v. felajánlunk neki más játékot), akkor is egyre erőszakosabban csinálja. És persze a vége sírás. Mind a két gyerek sír, a kicsi, mert el akarták tőle venni a játékot, a nagy meg azért, mert nem kapta meg.
De akkor is ellenkezik, ha pl. be akarom kenni a kezét, mert kiszáradt a hidegben.
De ha megkérjük valamire (hozd ide a poharadat, vedd fel, amit eldobtál), akkor is néha elengedi a füle mellett, mintha nem is hallaná, vagy egyszerűen azt mondja, hogy nem!
Ez életkori sajátosság lenne? Hogyan kell ezt kezelni? Mindig elmondjuk, hogy nem szabad kivenni a játékot más kezéből, elmondjuk, hogy el kell kérni, elmagyarázzuk, hogy mi a helyes viselkedés, ennek ellenére mindig ugyanez történik, és mindig ugyanígy ki is akad, ha nem engedjük…
Olyat is csinál, hogy néha tényleg nem tudom, hogy miért sír, ha kérdezem, kérdezzük tőle, hogy mi a baj, fáj-e valamije, mi történt, akkor is, mintha nem is hallaná a kérdést, sír tovább, néha még jobban! Csurgatja a nyálát, szóval nem tudom, hogy ezeket a kitöréseket hogyan kellene jól kezelni. Ha nyugtatom, akkor az csak olaj a tűzre, és még jobban rázendít. Ha kivárok (hogy majd abbahagyja), akkor olyan is volt már, hogy 45 percig csak ordított (persze hozzáteszem, a semmiért). Megkértem, hogy vegye fel a könyvet a földről, mert a könyveket nem szabad dobálni. Erre ő eljátszotta, hogy nem tud lehajolni érte, ha lehajolt, akkor nem tudta megfogni, egyfolytában azt kéri ilyenkor, hogy segítsek. Persze nem segítek. Ha viszont a helyére rakta, akkor átölelem, és nyugodt hangnemben elmagyarázom neki, hogy nem viselkedünk így, stb. De aztán valami más szituációban megint így viselkedik… Mit tegyek?!

Köszönettel:
Niki

Kedves Ági!

Kislányom éppen ma 6 hónapos. Több kérdésem is lenne Az egyik a mozgásfejlődésével kapcsolatos.Már elég korán átfordult a hasáról a hátára de nem csinálta tul gyakran, majd kb 2szer vissza is sikerült neki 5 hónaposan, de azóta nem csinálja, viszont kúszik nagyon ügyesen körbe körbe keresztezi a kis kezecskéit meg tolat hátrafelé és néha néha már előre is sikerül neki de a nagy probálkozások alatt inkább hátrafelé halad, a problémám pont az ellenkezője mint általában a babákkal szokott lenni, egyeltalán nem szeret a hátán lenni kicsit játszik a lábaival aztán nyöszörög majd sir mert hason szeretne lenni, de nem probál átfordulni, hason meg ha kuszás közben véletlenül átfordul elkezd sirni hogy visszaforditsam. Aggodom hogy a forgés kimaradt, látok más babákat akik gurulnak forognak ő meg inkább csak a hasán küzd:). Probáljam ösztönözni a forgásra vagy hagyjam hogy kusszon, néha már a térdeit is maga alá huzza de ez még elég kezdetleges. Másrészt meg ugy veszem észre alig gügyög inkább csak egész nap hangosan nyög probál előre jutni. Kacagni már szokott hangosan meg ha épp a szájéban van valami akkor gügyörészik de ennyi. Korábban mig jobban lekötötték a játékai többet gügyögött mostanra maradt a nyögés meg néha sikongat is ha már nagyon elfáradt.Ezis mind a mozgásfejlődés miatt van vagy más oka is lehet? Kell aggodnom?

Kedves Ági!

Kislányom másfél éves. A problémám, hogy nagyon megváltozott velem a viselkedése. Ennek az okát igazából értem is, csak nem tudom hogy kezeljem jól..
Körülbelül két hónapja kezdte a bölcsit, nyáron költöztünk, és novemberben érkezett a kishúga. Ez egy felnőtt embernek is sok, nemhogy neki, tudom. A bölcsit a nevelőnők elmondása szerint nagyon szereti, nincs vele gond. Szívesen megy be reggel, jól eszik. De velem egyre elutasítóbb lett. Elképesztően apássá vált. Ami nem is lenne baj, de van hogy tőlem abszolút semmit nem fogad el. Ez a jelenség a bölcsi után kezdődött, és még inkább fokozódott a kistestvér megszületésével. Hamarosan a férjem visszamegy dolgozni, hát nem tudom mi lesz. A bölcsiben, és ha apával megy az altatás, viszont engem hív-szólít. A jelenlegi stratégiám, hogy extrán kedves és türelmes vagyok vele. A szívem szakad, hogy hogyan tudnám vele megértetni, hogy ugyanúgy szeretem őt is. Próbálom bevonni mindenbe a kicsivel kapcsolatosan. Érdekes, a babát viszont puszilgatja, kíváncsi rá. De én kiestem nála a kosárból.
Abban szeretném a segítségedet, véleményedet kérni, hogy ez meddig normális, ha nem enyhül (mert azért van hogy jön és elfogad) mikortól kell komolyan aggódni?

nagyon szépen köszönöm
Mariann

Kedves Ági,

Szeretnék egy kis segítséget kérni:

8 hónapos iker lányaim vannak. Fél évig rendben átaludták az éjszakát reggel 7-ig. Majd fél évesen elhagytuk a 11 órás álom etetést így reggel 6 órára tolódott a kelés. Most valami felborult egy hónapja mert felváltva kelnek többször és akkor 1-1,5 óra buli van éjszaka nem sírás csak kalimpálás, nem szoktam kivenni őket az ágyból csak beteszem a cumit és otthagyom őket megy ez addig amíg el nem alszanak maguktól. Van hogy csak az egyik kel van hogy a másik van hogy mindkettő de akkor egész éjszakás a mulatság.

Kapom a hírleveleket tőletek és megvettem a babastart és az álomba ringató praktikákat is.

Van napirendünk ami ugye mivel ketten vannak elég szoros, együtt csinálunk mindent együtt eszünk alszunk játszunk.

Olvastam sok mindent már ezzel kapcsolatban és tudom a 7-10 hónapos kor a legrosszabb fog, mozgásfejlődés, szeparációs szorongás, értelmi fejlődések. Olvastam az egyik hírlevélben, hogy javasolsz egy homeopátiás szert alvászavarokra Cypripedium C12, nagy nehezen sikerült beszereznem egy homeopátiás gyógyszertárban, tegnap ki is próbáltam és fürdetéstől, (ami este 8-kor van, 9-re már alszanak) reggel 6-ig sikerült aludniuk egy huzamban, kb. kétszer mentem be betenni a cumit, de akkor is aludtak.

Az a kérdésem, mennyi ideig adhatom ezt a homeopátiás szert nekik, amivel nem ártok, vagy meddig javasolt? Vajon visszaáll majd a jó alvásuk ezzel?

Köszönöm szépen.

Üdv.: Gabi

Kedves Ági!

Kislányom 9 hónapos lesz pár nap múlva. Hozzátáplálással kapcsolatban szeretnék kérdezni.
Jelenleg így néz ki kb. a napunk.
7:30-8.00 között ébred, akkor szopizik és kap még egy kis tápszert
10 körül gyümölcs gluténnal, túróval vagy joghurtba keverve
11-13 között kb. 1,5 órát alszik
13 körül ebédre főzelék husival, esetleg sajttal (pár napja már nem kéri a cicit ilyenkor)
16-17 között 30-40 perc alvás
17 körül szopi és tápszer, elvileg ez az uzsi
19 körül bevezettem a vacsorát kb. két hete, ilyenkor is főzeléket kap, csak lightosabbat
20 körül fürdés, majd szopi és tápszer, és egy kis dédelgetés után 20:30-21:00 között elalszik és többnyire alszik reggelig.
Így összesen még háromszor szopizik és kap tápszert, de lassan az uzsonnát is szeretném valami másra kiváltani, csak nem nagyon tudom hogy csináljam.
Az nem gond, hogy ilyenkor még szopizik, inkább a tápszert szeretném elhagyni és hát idővel persze a szopit is, ha nem lesz rá igénye.
Viszont általában a második alvásból szinte mindig sírva ébred. 🙁 Nem tudom miért, talán már nagyon éhes ilyenkor, de alvás előtt meg olyan nyűgös,
hogy már akkor nyafog, ha közelítünk az etetőszék felé, ha előbb kapja, meg nem is nagyon éhes.
Mit tanácsolsz, mi legyen az uzsonnával? Próbáljam meg alvás előtt valahogy betenni és szopi + tápszer helyett valami mást adjak (mit?), és ébredés után szoptassam meg?
Vagy ébredés után egyből szoptassak és utána kapjon még valamit tápszer helyett? Mit? Mert ugye aztán 19 körül ott van már a vacsi…
Segítséged előre is köszönöm: Szilvi

Kedves Ági!

Egy néhány hónapja tartó problémával fordulok hozzád. 20 hónapos kisfiam naponta többször is nyomkodja a fütyijét. 5 hónapja született meg a kistestvére, 2,5 hónapja pedig egy családi probléma (nagyszülőkkel kapcsolatos)miatt kb 3 hétig nagyon feszült voltam, amit természetesen ő is érzett. A fütyinyomkodás már a tesó születése előtt is volt minimális mértékben, azóta viszont nagyon gyakorivá vált. Több helyen is utána olvastam a dolognak, gyakorlatilag mindenhol azt írják, hogy hagyni kell a gyereket, majd kinövi. Azt megfigyeltem, hogy a feszültséget „vezeti le” így, illetve minden déli és esti altatásnál is csinálja. Sajnos nem akar semmi plüssállatot elaltatni. Ha simogatom a hátát, vagy énekelek neki, az sem sokat segít. Nagyon nehezen tudjuk elaltatni, általában 40-50 perc, de 1,5 órás altatások is vannak. Ha teljesen hagyom, akkor kiizzadásig csinálja, és akkor sem hagyja abba magától, minimum fel kell vennem a földről, ágyból. Az elalvás pedig gyakorlatilag a végkimerültség miatt következik be (mindig nagyon nehezen aludt el). Homeopathiával próbálkoztunk, sajnos nem lett eredménye. Őszintén szólva nem tudom megtenni, hogy figyelmen kívül hagyom a dolgot. Nem szólok rá, de folyamatosan próbálkozok valamivel elterelni a figyelmét, majd ha ez nem segít (az esetek 60-70%-ában), akkor elkezdem kérlelni, hogy ne csinálja. A kérdésem az lenn, hogy tényleg teljesen hagyjam, tegyek úgy, mintha mi sem történne? (De hogy fog akkor így elaludni?) Vagy vigyem el egy szakemberhez? Mit lehet még tenni? Előre is köszönöm a válaszodat, Judit

Kedves Ági!

Több gondom van, kérlek, segíts!
1. Hajmosás után nem engedi leöblíteni a haját a 2 éves kislányom. Próbáltam már játékosan, pohárral, kancsóval, tussal de tiltakozik. Nem emlékszem, hogy rossz élményt okoztam volna neki. A hajmosás egy katasztrófa. Mit tegyek?
2. Bent vagyunk a hiszti korszakban rendesen. Főleg a járdán érdekel különösen a dolog, mert ha olyanja van és nem akar sétálni, hisztizik. Ha nem veszem fel, próbáltam, hogy otthagyom és mondom, hogy akkor én jövök de nem hatja meg. Van mikor lefekszik a járdára és úgy ordít. Nem tudom mit tegyek, hogy változzon kicsit. Messzebb eljönni tőle félek, mert kiszaladhat az utcára.
3. Nagyon fél az utcán az emberektől, ha megszólítják, elbújik mögém. Ez már több hónapja van. Sokszor ilyenkor legyökerezik és megáll, csak akkor megyünk tovább, ha én felveszem és cipelem. Soha sem bántottá, nem értem, csak kedvesen szólnak hozzá és a göndör haját dicsérik. Játszóházba is ahova sokszor megyünk, megáll az ajtóban és nem megy be csak ha én becipelem. Miért?
4. Reggel tejet kap cumisüvegben kb. 8-kor. ész délelőtt nem eszik, úgy szaladgálok utána. Most pár napja egész nap ezt teszem. Borzasztó. Súlya keveset gyarapszik. Tegnap látta orvos, súlygörbe rendben. Lehet, hogy a 17. foga miatt van, ami jön? Mit tegyek? Kap Béres cseppet is de nem látok javulást.
5. Hétfőn kezdjük a bölcsit. Én nagyon félek, mert rettentően anyás. De bízom benne, hogy az étvágya is javul, ha látja a többieket, ahogy esznek. Látom, hogy kell neki a közösség, mégis aggódom. Minden anya ilyen, ha el kell engednie a kisgyermekét?

Köszönöm válaszaid! Erika

Kedves Ági. Kislányom 4 éves és folytonos probléma van vele az oviban. Udvaron elszalad, csoportszobából szintén szökik, alvásnál asztalon, székek mászkál… Az óvónő szerint kezelhetetlen. Szakvéleményt fognak kérni a pedagógiai szakszolgálattól. A csoportban 12 vannak összesen. Itthon nem így viselkedik. Igaz kissé impulzívabb egyéniség. Feladatoknál az oviban részt vesz és jól teljesít. Az óvónő szerint okos és nem értjük mi a baj.Szeret rajzolni, festeni, gyurmázni, ezekkel sokáig el van. Otthon minden nap alszik délután az oviban nem. Napirend az ovihoz igazodva van otthon is. Bármiféle tanács jól jönne. Köszönöm.

Kedves Agi!
Nagyon köszönöm eddigi tanacsaidat! Ma a következö kerdessel fordulok hozzad: Kislanyunk 3 eves es harom hete jar oviba. Külföldön elünk es itt csak vegyes csoportok vannak, tehat 3, 4, 5 es 6 eves gyerekek vannak egy csoportban. Nagyon sok ujat tanult mar a kislanyunk leginkabb a nagyobb gyerekektöl (ez a celja a vegyes csoportnak), sok jot es sajnos nehany butasagot is. Ö egy vidam es kiegyensulyozott kislany, soha nem volt vele problemank, inkabb befele fordulo. Miota ovis azt tapasztalom, hogy vannak rossz pillanatai, amikor elegge akaratos, apro dolgok miatt is „kiborul“, sir, hisztizik is (pedig igazan sosem hisztizett). Csunya szavakat meg nem hozott haza, de peldaul nyujtogatja a nyelvet, egyszer az apukaja fele rugott, parszor rank csapott mar, mikor tehetetlennek erezte magat es nem mindig együttmüködö. Azt is szokta jatszani, hogy egy babaja megüti öt es ö ezert visszaüt. Emiatt aggodom leginkabb. Ez mar agresszio. Van a csoportjaban egy nagyon vad kisfiu es mikor a kislanyunk megüti a babajat, mindig elmondja, hogy az a kisfiu csinalt igy es azt is hozzateszi, hogy a kisfiu buta. Tehat elmeletben tudja, hogy nem helyes a viselkedese. Kiemelem, hogy ezek a rossz szokasok csak rossz pillanataiban szoktak elöfordulni (1szer-2szer naponta), egyebkent pedig olyan, mint a beszoktatas elött volt, kiegyensulyozott, segitökesz es szeretetteljes.
Hogyan kezeljem a rossz pillanatait?
Valaszodat elöre is nagyon köszönöm!
Üdv
Anett

Kedves Ági!
Kisfiam 10 hónapos. Első baba. Az alvással van gond. Cicin vagy kézben ringatva alszik el. Én szokattam így, miután elhagyta a cumit. Tudom, h rosszul tettem, de még ez a két lehetőség bizonyult a leghatékonyabbnak. Viszont ezek sem mindig működnek igazán, egyszer csak a cicin alszik el, máskor így nem, csak ha ringatom. Ha cicin alszik el, akkor teszem a kiságyba, amikor elengedi, ha ringatom, akkor viszont próbálom minél hamarabb, vagyis 20 percen belül; amikor épphogy lehunyja a szemét, már leteszem. Ez általában sikerül, ha esetleg még nyöszörög, akkor egy kis hátsimivel megnyugszik, ha nem, akkor kiveszem, ringatom még, és újra ugyanígy. Egyik módszer sem jó, tudom. Azon túl, h így nem magától alszik el, cicin altatásnál zavar az, h ilyenkor mindig megindul a tejem is, tehát eszik, és ezzel összezavarodik az evésidő. A ringatást meg már nem bírja a hátam. A napközbeni alvások (is) ritkán zavartalanok. Bárhogy is aludt el, szinte percre pontosan 30 perc múlva felébred, ilyenkor ringatom, ha álmos, visszaalszik, ha nem, akkor cici vagy játék. De van olyan is, h folyamatosan alszik 1,5-2 órát, de ez nagyon ritka.. Olyan is van, h ha ringatva alszik el, és felébred, és éhes, cicire teszem és ott visszaalszik még fél-1 órára is akár vagy többre. Próbáltam összefüggéseket keresni, pl. h mi történt aznap, mikor jobban aludt, de nem igazán találtam semmit, mert ha újra próbáltam, ami egyszer bevált, pl. h többet voltunk levegőn, másodszorra már nem jött be, ugyanúgy ébredt.
Nagyon aktív, érdeklődő baba, így az ellazítás is nehéz, igazából nem is nagyon megy, csak ezzel a két módszerrel, bár a ringatás is néha nehéz, mert egyébként nem bújós, kézben lévő típus, szóval a kezemből is kiakar mászni, akkor is, ha nagyon álmos. Ha felébred, én mindig kiveszem a kiságyból. Próbáltam ott megnyugtatni, hátsimi, ének, stb., nem működik, ezért van az, h kiveszem. Néha a kezemben is nehezen nyugszik meg, de ha a kiságyban hagyom, egyáltalán nem. Felvesz-letesz módszert próbáltam, ő újra és újra felállt, én meg visszafektettem, eleinte élvezte, aztán már nyűgös lett, az egésznek az lett a vége, h megfájdult a hátam a sok hajolgatástól, és annyira felhergelte magát a gyerek, h már a kezemben sem tudtam megnyugtatni. Próbáltam pólyaszerűen bebugyolálni, de nem bírja, addig küzd, míg ki nem szabadul. Mese, ének, diavetítés, tengerzúgás, plafonra vetítős zenélős altatós…semmi. Mindig megakarja szerezni azt, ahonnan a hang vagy a kép jön. Éjszaka is sokszor kel, szinte óránként. Ilyenkor is kiveszem, cici vagy ringatás. Amit még nem értek, h ilyen rossz éjszakák után reggel mindig hosszabban elalszik, így van, h 10-kor ébred kb. 2-3 órás zavartalasn alvás után. Éjszaka ezt miért nem tudja? Kezdettől fogva külön alszik. Egyszer aludt velem, de minden moccanására felébredtem, és nagy mocorgó is, szóval ez sem jó. Mindezeken kívül csak én tudom elaltatni, ha álmos, csak engem fogad el, pedig apukája sokszor segítene… 6 foga van, sztem most ez nem gond, mert nem fájdalmasan sír fel. Tudom, h ebben a korban már nagyon nehéz változtatni, és hogy sírni fog, de én hiperérzékeny vagyok a sírására, nagyon nehéz következetesnek maradnom, ha ordít, és félek attól is, h félrenyel a sok sírástól vagy hányni fog vagy hasonlók… Van vmi megoldás szerinted ennyi idős korban, esetleg olyan, ami nem jár sírással, vagy legyek türelmes, és elmúlik majd?!
A másik dolog, amelyben kérném a tanácsod: hypospadiasis miatt műteni kell, valószínű januárban, min. 1 hét kórház. Nehéz időszak lesz, tudom, de esetleg van-e valami tanácsod, lehet-e előre felkészülni egy ilyen dologra, ami valamennyire megkönnyítené majd a dolgokat…
Nagyon köszönöm, h segítesz!

Kedves Ági!
7 hónapos lányom nappali altatásával kapcsolatban kérném a segítségedet!
Kérdésem, hogyan tudnék egy rutint kialakítani neki, hogy tudja, most alvás jön? Ha elálmosodik próbálom ellazítani de aztán sokszor kudarcba fullad az altatás. Jelenleg nappal csak a babakocsi működik – ha működik.
Köszönöm!

Kedves Ági!
Napirenddel és evéssel kapcsolatos kérdésem lenne. Kisfiam 9,5 hónapos, jelenleg így néz ki a napirendje:
8 körül ébred, reggeli csak anyatej
9:30-10 körül tízórai: gyümölcs, vagy joghurt
kb.10:30- tól 1-1,5 óra alvás, 12 körül ebéd: főzelék
ebéd után séta, kb. 15:30-tól 1-1,5 óra alvás
17:00 körül uzsonna: joghurt, vagy gyümölcs
19:00 körül vacsora: tejpép
21:00-kor fürdés, utána esti anyatej és alvás
Az evés nagyon nehéz, szegény csak sír, sokszor nem hajlandó enni, néha már akkor is sír, ahogy beteszem az etetőszékbe. Hogyan segíthetek neki? Nem akarom erőltetni… Hogyan tudnám vele megkedveltetni az evést? Nem tudok rájönni, hogy mi zavarhatja. Gondolom a foga is zavarja, de hát egy napon belül is változik a hangulata… Például ma is az ebéd rendben volt, és minden átmenet nélkül egyszer csak sírni kezdett, miután a fél adag elfogyott, és utána már csak sírt, és ki akart jönni az etetőszékből. Aztán pár óra múlva az uzsonna már nem volt rendben, egy kanál almát sem volt hajlandó enni. Ilyenkor soha nem erőltetem, de néha legszívesebben én is csak sírnék. 
Pár hete az uzsonna még a második alvás előtt volt, de akkor meg azért nem akart enni, mert már álmos volt… Jó ez a napirend így…? Néha nem ébred fel1-1,5 óra után délelőtt, régebben még hagytam, de most már negyed egy – fél egy körül felébresztem, mert néhányszor annyira későn aludt el délután ilyenkor, hogy akkor meg este nem lehetett letenni. Nem igazán állt be soha három alvásra, most a kettőnél is ez van, talán majd rendben lesz, amikor már csak egyet alszik.
A gyerekorvos azt javasolta, hogy az uzsonna is főzelék legyen, ezt elég furcsának tartom, mi sem eszünk uzsonnára főtt ételt. Azt mondta, hogy mivel a súlya kicsit alacsony (8 kg), ezért legyen kétszer főzelék naponta.
Az elmúlt pár napban alig pisis a pelenkája 3-4 néha 5 óra után is. A vizet nem nagyon akarja meginni, naponta kb. 15-20 ml-t iszik. Anyatejjel a főzelék, uzsonna és a vacsora után is megkínálom, vmikor kér, vmikor nem (a tejpép után sokszor nem kér már). Ez is lehet most a foga miatt? A gyerekorvos annyit mondott, hogy próbáljam itatni. De hát nem iszik… Hogyan próbálkozzak? Aggódom, hogy kevés a folyadék neki.
A másik az öltözés: minden nap, minden öltözés szenvedés, csak sír és feszíti magát. Mivel egyre hidegebb van, egyre több ruhát kéne ráadni, és ő ezt egyre jobban utálja. A pelenkázón már meg se próbálom felöltöztetni, inkább az ölembe veszem, de teljesen mindegy. Hiába énekelgetek, hiába vagyok nyugodt, úgy sír, mintha égetné az a ruha… Ez életkori sajátosság és majd elmúlik, vagy tehetek bármit, hogy ne legyen ez számára (és számomra se) olyan kellemetlen?

Kedves Ági!
Nagyon hálás vagyok a sok segítségért, amit az oldaladat böngészve és a kérdésimre adott válaszaidból kapok. Most ismét lenne pár kérdésem, amiben a tanácsod kérném.
Kislányom 8 hónapos és 10 napos, alapjában véve kiegyensúlyozott baba, bár ahogy növöget egyre izgágább. Minden érdekli, természetesen elsősorban olyasmi, ami nem játék…  Ha valami „nagyon bonyolult” dolgot magyarázok neki, pl. hogy kell valamit használni (elektromos fogkefe, távirányító, stb.) képes 5-10 percig is erősen koncentrálva rám figyelni, nézi kezemet, számat. Már egy hónapja áll, kapaszkodva lépeget, foga még nem bújt ki.
A kérdéseim az alábbiak lennének:
Mostanában a kislányom nyakánál körben, de leginkább oldalt és hátul elég piros a bőr, néha vakarja is. Gyanakodtam valamilyen allergiára (étel, mosószer). Kísérleteztem a változtatással, kaptunk is rá krémet, de a pirosság nem múlik el, csak néha jobb, néha rosszabb. Kb. azóta, amióta van, azt figyelem meg, hogy leginkább akkor vakarja, ha pl. szopizik, vagy álmos, vagy nyűgös. Akkor oda-oda kap. Ilyenkor egyébként, pl. szopi közben, vagy amikor altatni viszem, engem is karmol, a nyakamat, fülemet, orromat, ahol ér.  Néha erősen, néha csak kapirgálva, de sokszor elég kellemetlen, sőt fájdalmas, ahogy belekarmol pl. a fülembe, nyakamba. Mindig elveszem a kezét, de ha elveszem a fülemtől, karmolja a nyakam, vagy mellem. Ha határozottan rászólok, akkor abbahagyja egy pillanatra, de ahogy folytatja a szopást, már kezdődik is a karmolászás.
1. Lehet, hogy a nyaka azért piros, mert saját magát karmolászva nyugtatja magát? Mit tehetnék, hogy leszoktassam arról, hogy saját magát és engem karmoljon?
Férjem hetente egyszer borotválkozik, ami után a kislányunk hosszan, gyanakvóan méregeti, néha ha ott hagyom vele, még sírva is fakad, pedig annyira nem látványos a különbség csak egy kis borosta. Próbáltuk, hogy nézi a borotválkozást, majd azt is, hogy a legelejétől a borotvahab felkenésétől a borotválkozást végig, de így is sokáig tart, mire újra a bizalmába fogadja. És borotválkozás közben is ijedten méregeti. És ez így megy minden héten.
2. Van valami ötleted, hogy mit tehetnénk, hogy ne ijedjen meg ennyire?
Az altatás kezd egy kicsit nehézkessé válni. Nap közben, amikor látom, hogy álmos (kb. 3 óra ébrenlét után, de van, amikor már előbb) viszem a szobájába, alvóruhát kap (egy plusz kezeslábasba bújtatom, mert a takarót nem tűri), majd kicsit mesélgetek neki hanyatt fekve, ő mellettem fekszik, nézegetjük a könyveket, és amikor már látom, hogy ellazult, ásít, dörzsöli a szemét, dúdolva leteszem és kijövök a szobából. Eddig többnyire gond nélkül elaludt, késő délelőtt/délben kb. 1,5-2 órát, délután változó, de kb. 40 percet aludt így, volt, hogy többet. Egy ideje azt veszem észre, hogy a könyv nézegetése és a hanyatt fekvés inkább felélénkíti, hasra akar fordulni, majd feláll az ágy karfájába kapaszkodva, és természetesen ilyenkor már nehézkes ellazítani az alváshoz. Ez főleg délután van így. Gondoltam rá, hogy ilyenkor többet bír ébren lenni, ezért húzom az időt, de épp hogy azt tapasztaltam, hogyha többet várok, egyre jobban felpörög és egyre nehezebb az altatás, és csak cicin, vagy 10-15 perc sírás árán megy. Ha cicin alszik el, az sokszor elég hosszadalmas és hiába várom ki a 20 percet, van, hogy előtte magától felébred, talán azért, mert nem kényelmes neki a karomban, keresné az alvó pózt, ami hason van.  Ha egy kicsit hagyom sírdogálni, akkor, ha nem lovallja magát nagyon bele, többnyire belealszik, ilyenkor sem alszik többet 30-40 percnél. A sírás maximum 10-15 perc volt, tovább nem volt szívem húzni, de úgy érzem, ebben már van hiszti és akaratosság, mert ahogy benyitok már csend is van, ezért néha megkeményítem a szívem.
3. Mit tanácsolsz, hogy lehetne megváltoztatni úgy ezt a kis rutint, hogy ne zökkentsem ki az álmosságból és cici, sírás nélkül is el tudjon lazulni?
4. Ha néha sírás lesz mégis a vége, ezzel sokat ártok neki?
5. Mi a különbség a túlpörgés és a között, hogy még csak nem álmos? Mert nálunk általában a második ásítozás után (kb. 3 óra ébrenlét után) már nagyon izgatott lesz. Lehet ez még csak felélénkülés?
Az esti rutinunk most még kb. úgy néz ki, hogy fürdetés, ötöztetés, szoptatás (ami inkább csak ellazításra szolgál, mert este már alig van tejem), aztán, amikor ellazult kap még egy kis (120 ml körülit elfogad) tápszert, lábas hálózsákba bújtatom, mese, majd dúdolva-dédelgetve kiságyba fektetem és kijövök. Ritka kivétellel elalszik. Ha nem nyugszik meg cicin, akkor viszont nagyon nehézkes az elalvás, pedig lassan már nagyon fájdalmas, ahogy az üres cicimet nyúzza és közben karmolgat… 
6. Tudom, hogy a cicit szinte semmi nem pótolhatja, de ha már végképp nem lesz ennyi tejem sem, milyen egyéb módszert javasolsz, ami helyettesíthetné ezt a nyugtatási módot? Hogy hagyhatom el ezt a részt az lefekvés előtti rutinból?
És végül a hozzátáplálás… 6 hónaposan kezdtük, de „lassan” haladunk. Jelenleg 7-1/2 8 körül reggelire szopi+tápot, 9-10 között valamikor tízóraira gyümölcsöt, a hosszabb délelőtti alvás után délben főzeléket kap husival vagy sajttal, esetleg utána kis gyümölcsöt, amire még rászoptatok, de ilyenkor tápszert már nem kap. Uzsonnázni nem szoktunk, hanem a délutáni rövidebb alvás után (kb. 4 órával ebéd után) egyből szoptatom és kap egy kis tápszert, majd úgy másfél óra múlva, amikor a férjemmel vacsorázunk, ő is eszik még egy kis főzeléket üresen, majd lefekvés előtt szopi+táp. Így hatszor eszik, de viszonylag kisebb adagokat. Kicsit az az érzésem, hogy talán azért, mert van, amikor még nem éhes igazán. Mindig ficánkol az etetőszékben, minden jobban érdekli, mint az evés. Be is kell vetnem néhány trükköt, pl. ha valamit nem fogad el vagy nincs türelme enni, akkor veszek egy banánt a kezembe és eszem, közben belekanalazom abba, amit eszik és a banánba is, így mindent elfogad. Szeretném kicsit megváltoztatni az etetések módját, de nem tudom hogy fogjak hozzá, hogy ne zavarjam össze. Arra gondoltam, hogy a délutáni ébredés után (du 17-17:30) nem szoptatom meg, hanem már akkor rendesen megvacsorázunk/uzsonna (?), és ha nem elég, akkor nem cicit kap, hanem tápszert. Így talán az altatáshoz is több tejem marad és a napi 500 ml tápszer/tej is meglesz, mert ilyenkor szerintem nagyon keveset szopizik.
7. Mit gondolsz? Gond nélkül változtathatok a fentiek szerint így, hogy még nem váltottuk ki teljesen az ebédet?
8. Nem baj, ha ilyen praktikákat vetek be, hogy egyen? (Banán) Vagy mi egyébbel vehetném rá? Mert egyébként elfogadná úgy érzem, csak annyira érdekli minden más (árnyéka, kép a falon, ablakon kinézegetés, stb.), hogy a sima kanalazgatás, na meg persze a kevésbé édes dolgok annyira nem hozzák lázba.
Elnézést a maratoni levélért.  Válaszod előre is köszönöm: Szilvi

Kedves Ági!

Normális, hogy a 10 hetes kisfiam még mindig 50 percig eszik 100 ml-t és ezzel is az adagja max 2/3-át viszi be és még ezután kell pótlást adnom neki? Elég lassan szopizik, közben cumizik is néha, megpihen, bealszik. Naponta 5x eszik, de mindegyik legalább egy órás. A védőnő szerint 6-7-szer kellene ennie, de ilyen hosszú evések közé már nem igazán tudnék besűríteni még egyet. Este már szinte fel sem kell enni. Ezen kívül a védőnő azt mondta, hogy ne adjak neki 120 ml-nél több adagot egyszerre, és etessem gyakrabban. Én általában 130-140 ml-ket adok neki. Valóban sok ez egyszerre egy 10 hetes 4 kg-os babának? Azért négy kg csak mert két héttel korábban született. Az elmúlt egy hónapban viszont hízott majdnem 1 kg-t.

Köszönöm
Alexandra

Kedves Ági!

Véleményedet szeretném kérni másfél éves Kislányom viselkedése miatt. Több kérdés is felmerült, amit már egy ideje gyűjtögetek, mert mindig lemaradok a fogadóóráról. Valami általában közbejön, és kicsúszok az időből. Ne haragudj ha ‘kicsit’ sok a kérdés. 🙂

Kislányunk nagyon okos, értelmes gyermek, nem szokott gond lenni semmivel, mindent meg tudunk beszélni ha valami gond van, nem sikerül vagy olyat tesz amit nem szabad. Egy valamivel nem boldogulunk… Néha, mikor olyan kedve van egyszerűen elkezd ütögetni, pofozkodni, mikor valaki hozzá akar bújni. Legyen ez Apa, Anya, Mama, Papa, Nagynéni, Nagybácsi… Várja a reakciókat. Ha elszomorodunk, hozzánk bújik, megölel. Ha bosszúsan rászólunk, megfogjuk, elkapjuk a kezét, akkor hangosan nevet. Sokszor úgy csinálja, hogy már ütés közben kéri is a bocsánatot, és bújik. Hiába magyarázom, hogy ez nem jó dolog, legközelebb kezdődik elölről. Mint tanácsolsz?

Azt is észrevettem, hogy fél az idegenektől. Ha valaki kopog az ajtón, rohan felém szinte rettegve. Aztán ha ismerős jön, semmi gond. Ha idegen emberrel találkozik, nagyon tartózkodó, fél az elején. Idővel persze oldódik.

Másik ’probléma’, -ami nem is igazán gond, csak a miértjére lennék kíváncsi- az az, hogy nagyon anyás. Kb 8 hónapos koráig nem volt gond ezzel, aztán két alkalommal pár napot kórházban töltöttünk, és azóta pl nem hajlandó este mással elaludni csak velem. Néha az is nagy nehézséget okoz, hogy míg letusolok, addig az apukájával játsszon. Éjszaka is van, hogy többször felébred és csak anya kell, más nem jó. Ilyenkor megsimogatom és alszik tovább. Úgy segítenék neki, csak nem tudom mi az ébredések oka. Már egész jól beszél, ma reggel azt mondta, hogy azért sírt mert leesett és beütötte a buksiját. Mutatta két helyen, hogy hol. Ezt nem tudom, hogy álmodhatta, vagy a napközbeni események alapján mondhatta. Gondolkozom az éjszakai világító lámpákon, fényeken, nem tudom segítene-e…

Emellett pedig most van a ’mindent egyedül’ korszak. Nagyon önálló, mindent maga szeretne csinálni. Persze többször olyat is szeretne, amit nem tud még. Azt nem engedi, hogy segítsünk, de egyedül sem megy. Sír, hisztizik, toporzékol… Aztán vagy sikerül elterelni a gondolatait, vagy engedi, hogy megmutassuk, hogy csinálja egyedül (persze ilyenkor segítünk neki)

A napirendünkről mi a véleményed?

Reggel fél8-kor (általában) ébresztem. Reggeli tejital után megyünk a mamiékhoz, ott is eszik velünk ‘rendes’ reggelit. Családi vállalkozásunk van, így kb 10-12-ig dolgozom a Pici mellett. Ő addig mellettünk játszik, jön-megy, általában jól elfoglalja magát. (emiatt sokszor lelkiismeret furdalásom van, hogy nem vele foglalkozok állandóan) Ebéd közösen, aztán fél 2 körül alszik. 3 órát szinte mindig alszik, sokszor 6 órakor már ébresztenem kell, úgy elalszik. Uzsonna után játék, amikor tudunk szabadban, aztán fürdés, vacsi és fél 10 körül alvás. Az ébresztésekről és a gyermek melletti munkáról mit gondolsz?

Az utolsó kérdés, hogy a tehéntejet mikor és hogy ajánlod bevezetni?

Nagyon köszönöm, hogy időt fordítasz ránk. Minden jót, szép napot!

Kedves Agi!
A következö kerdesekkel fordulok hozzad:
Kislanyunk nyaron volt 3 eves es most kezdtük a beszoktatast az oviba. Nemetorszagban elünk es itt teljesen mas az ovoda- es iskolarendszer. Az oviban mar a legkisebbek is nagyon önalloak. A kislanyunk a csoportjaban a legfiatalabb es a legkevesbe önallo. Neki meg segiteni kell felöltözni, az etkezeseknel „noszogatni” kell, hogy egyen mar es meg nem szobatiszta. Ö koraszülött volt, ezzel összefügghetnek az elöbb leirt dolgok? Ugy gondolom, hogy inkabb en rontottam el, hogy nem kezdtem mar korabban önallosagra nevelni. Hogyan ösztönözhetnem arra, hogy önallosodjon?
A masik dolog, ami miatt aggodom, hogy nem beszel nemetül (de erti valamennyire), mert itthon mi csak magyarul es apanyelven beszelünk. Az oviban nem beszel szinte semmit csak mutogat. Egyebkent is befele fordulo. Be tud igy illeszkedni?
Valaszaidat elöre is nagyon köszönöm.
Üdv
Anett

Kisfiam egy het mulva lesz 5 honapos. Hasfajassal kuzdottunk az elso harom honapban. Anyatejes. A hasfajossag utan eljutottunk oda, hogy 5-6 orat aludt folytonosan, majd felebredt enni s visszaaludt. Aztan 3 honapos koraban tortent valami es azota nagyon rosszul alszunk. Megebred felorankent, masfelorankent, de nem kel fel csak nyoszorog. Hamar cici a szajba es alszik is vissza. Van, hogy eszik, van, hogy csak befalja es alszik is tovabb.
Az elso tippem az volt, hogy fogzas. Kiprobaltam a chamomilla 30-t (doktorno tanacsara), majd a 15-st tobbfele variansban (nappal 6-8 szem, napi 2×5 szem, aztan egyutt a mercurius solubilis-val), viburcol kupot, de semi nem hasznalt. Random modon kb heti egy alkalommal jobbacskan alszik, ami azt jelenti 2 orankent ebred.
Angliaban elunk, igy eleg nehez elvinni homeopatias orvoshoz. A vedonot kerdeztem, az o velemenye az, hogy egyetlen baj, hogy nem alszik el egyedul. En a weboldalon es a babastartbol is ugy ertelmeztem, hogy ha a baba gyakrabban ebred, mint 2-3 ora, akkor valami mas baja van, mint ehes, es eloszor meg kell tudni mi okozza a gyakori ebredest es utana erdemes foglalkozni a helyes alvas megtanitasara.. nappal hintaban alszik, mert nagyon akaratos kisfiu es megprobaltuk mar kisagyban altatni, masel orakat szenvedtunk es 30 percet aludt  ez igy eleg faraszto es kimerito. Mostanaban nappal elkezdett 45 perceket is aludni, de egyedul keptelen tobbet. Van, hogy alvas kozben is nyoszorog. Fogzas ideje van, semmi nem latszik az inyen, rag mindent mar 3 honapos kora ota, de bujt ki meg semi…
Forgolodik, befalja a labat, mozgekony, de sokat egy helyben nem szeret ulni. Volt periodus, hogy a babakocsiba sem tudtuk betenni, de szerencsere sikerult visszaszoktatni 
Nem tudom meg mit irhatnek, hogy pontos kepet fessek a kisfiamrol. Tegnap elkezdtuk a hozzataplalast, hatha csak egy ehesebb babarol van szo es nem eleg mar neki az anyatej.

Ha esetleg van valami otlet, hogy hogyan javithatnank az alvasokon, nagyon megkoszonnem

Agi

Kedves Ági!

Nappali alvással ill. nem alvással kapcsolatban szeretnék kérdezni, segítséget kérni. Marci fiúnk 5 és fél hónapos és a kezdetektől fogva (leszámítva az első 3-4 hetet) 30-40 perceket alszik csak. Tudom, hogy későn – első baba lévén- de tudatosan csak 3 hónapos korától próbáljuk tovább altatni és figyelve a fáradság jeleit megfelelő időben letenni aludni. Elsősorban kiságyban altatunk és az ébrenléti illetve felébredési szakasz előtt picivel (5 perccel) álometetjük, ekkor az esetek egyharmadában tovább alszik, de általában nem. Tovább altatni csak babakocsiban vagy hintában tudjuk – akkor sem mindig, természetesen ismerve, hogy ezek nem a legmegfelelőbb módszerek, de látjuk, hogy nem elég neki a 30-40 perc, nyűgös és inkább ezeket az eszközöket használjuk sem mint, hogy egy percet se aludjon. 3 hónapos kora óta annyi „fejlődést” értünk el, hogy most már 3-4 alkalommal alszik fél órákat és ha sikerül, akkor egyszer egy másfél órát naponta. Érdekes egyébként, hogy három- négy naponként van egy hosszabb alvás napja, ekkor alszik akár 2 és fél órát is egyben, de ilyenkor több kicsi alvása is van – szinte alvásból áll a nap (hintában alszik ilyenkor általában). Nem csak azért nehéz így mert semmire nincs időm, elsősorban Marci képtelen a pihenésre és ez nagyon zavar. Kérlek segíts nekünk, hogy hogyan érhetnénk el hosszabb és rendszerszerűbb alvásokat, milyen technikákat, módszereket használjunk. (Alvás előtti menetrend a pici ringatás, simi és pici evés; tehát sosem fekszik le nem ellazult vagy éhes állapotban; bár hogy mikor éhes azt nehéz eltalálni, mert nagyon keveset szopizik és utána lefejt tejet kap igény szerint, amibe általában belealszik.Ha nem aludt bele és nyüszörög az ágyban, hagyjuk nyüszögni kicsit és általában elalszik ; tehát nem az elalvással vannak problémák szerintünk. Próbáltuk már kvázi „kifárasztani”, sokat hasra tenni- nem szeret hason lenni, mozgásos feladatokat végezni vele, de az eredmény ugyanúgy kvázi „hulla fáradt” állapotban is 40 perces alvás volt. ) Az esti alvással nincsenek gondok. Válaszodat és segítségedet előre is köszönjük!
Anna és Zsolt

Kedves Agi,

Ujbol hozzad fordulok segitsegert.
Kisfian 2 eves es 3 honapos. Probalkozunk az ovoival, rovid program fel kilenctol 11-12 oraig. Az elso nap nem is volt vele gond ugy elszalad a gyerekekhez hogy csak az nap ott is hagytuk 11 oraig. Egyszer kerdezet felolunk es kesz . orult mikor meglatot de nem kart haza jonni. Masnap sem volt vele gond reggel, viszont napkozben mar pityerget a mami utan.
Nagyon elenk kisfiu szeret gyerekek kozott lenni. A harmadik nap az hetfo volt hat akkor kezdodott a siras ugyanisa az ovovneni kikaapta a kezembol es ki kudott minket. Persze egesznap sir es azt kiabalta -mami jon , mami jon!- aznap a deltutani alas alatt tobbszor felsir ugyan evvel a monadttam. Masnap ugyan az volt a helyzet az ovoban hiaba vitta csak az apukaja be, viszont mar az ejszakai alvas is zaklatot volt ugyan ugy felsirt a – mami jon- mondattal es sajnos nehenzen sikerult megnyugtatni. Azota az van hogy nehogy kimenjek a szobabol mert akkor azt kiabalja -mami nem menj el-
Harmadik nap mar csak bevittuk lassuk ugyan ugy sir-e, de hazahoztuk mert talan megjobban sirt. Nem tudom jol dontottem-e, ugy ereztem hogy tul atment a normalis hataron, az hogy ejszakka ennyira feszult ebbol az okbol kifolyolag. Nem akarom hogy lelkileg seruljon.
Most az ovonnenik miutan mindig azt mondtak hogy hagyam ott es menjek haz hogy bevihettem csak egy orara hogy en is ott vagyok akkor amikor kint vannak az udvaron. Jo otlet? Ez es mennyire surun vigyem? Hagyak most neki egy kis idot mig teljessen megnyugszik es utanna probalkozzunk esetleg 1 -2 honapon belul vagy a legjobb ha megvarjuk mig betolti a 3 evet?

Kedves Ági!

Kislányom tegnap volt 23 hónapos.Kb. 2 hete éktelen sírásba kezdett, amikor a fürdővizében meglátott pár szöszt.Egészen eddig ez nem okozott gondot, sőt még ő szedte ki a lábujjai közül fürdés előtt.Akkor viszont annyira sírt, hogy csak azután tudtuk megvígasztalni, hogy kivettük a kádból.Ezután az eset után 2 napba került, hogy egyáltalán hozzá merjen nyúlni a lábujjai közé került szöszökhöz.Leginkább akkor zavarta, ha a szösz fekete volt.Mitől lehet ez?Mivel lehet neki segíteni, hogy ne féljen?Sajnos még nem nagyon beszél, így nem tudja elmondani, hogy pontosan mért fél tőle.Egyenlőre úgy tudjuk kezelni, hogy fürdés előtt minden szöszt eltávolítunk róla.Tudsz nekem ebben segíteni?Másik kérdésem is lenne.Kisfiam ma 2 hónapos.Sokszor nyűgösködik amikor ébren van.Ilyenkor nem jó neki semmi.Az se ha beszélünk neki,az sem ha játékokat mutogatunk neki.1 héttel ezelőtt szinte csak nyöszörgött, amikor éppen nem aludt vagy evett.Mostanra jobb a helyzet.Kevesebbet nyöszörög és elkezdett mosolyogni meg figyelni ránk, néha hangokat is kiad.Van valami ötleted mivel lehetne lekötni, vagy mért ennyire nyöszörgős?

Előre is köszönöm a segítségedet

Vivien

Kedves Ági.
9hónapos kisfiam 9.10kg,74cm, édes kis huncut, vidám baba.
Van úgy, hogy délelőtt 1.5 órát vagy csak 30percet alszik. Mikor fogom tudni, hogy a délelőtti alvás a délutáni rovására megy? (Ja és 9-kor ébred) . A délutáni alvása már kitolódott , mivel többet van ébren(így 3:30-4körül megy aludni). Mikor hagyjam el a délelőttit?
2. Kérdés: úgy látom kezdi gyakorolni a hisztit ( kifeszíti magát, dobálja a fejét). Hogyan kezdjem el tanítani, hogy nincs hiszti? (Pl járókába szokta csinálni) Hagyjam olyankor figyelmen kívül? Kicsi még ahhoz nem?
3. Rendületlenül kúszik, de Még nem mászik,nem ül( bár már 2-szer felült 8-10másodpercre) , fenekét emelgeti, térdét már sokszor maga alá húzta. Mikor kezdjek aggódni? Vigyem esetleg babaúszásra? Tudok tenni valamit, amivel segíthetek neki ezekre ‘rájönni’?
4. Ilyen korban milyen alvásciklusa van egy babának? Milyen mélyen aludnak(èjszaka leginkább)?
5. Mi utazós család vagyunk. Eddig kisfiúnk is jól viselte az idegen helyen alvást. Mikortól érdemes rendszeresen vinni ide-oda, hogy megszokja és később ne legyen gond ezzel?! Pl én nem tudok vele egy szobában aludni( mert mindig figyelem alszik-e:-D) de gondolom ez változni fog, pl 1-5-2évesen, amikoris ugye a hotelben melletünk alszik majd a kis ágyán?!
Mikortól alszik elég mélyen ahhoz, hogy pl. egy hotelben ne rettegjek a fürdéstől, mert „mi van ha felébred?”!

Lehet kicsit ‘érthetetlen ‘ lett, de nagyon foglalkoztatnak ezek a (fura) kérdések.

Köszönöm
Niki

Kedves Ági!
Bölcsődei beszoktatásról kérdeznék. Mekkora sírás fér bele a normálisba? Mikor kéne felhívniuk a gondozónőknek? Mennyire viseli meg a gyereket, ha én bizalmatlan vagyon a gondozónőkkel (nem így indultam, adtak rá okot), és emiatt más helyet keresek neki. Ő talán még menne, pedig végigordított egy fél napot. Csak „anya maradjon ott”. Merjek váltani, vagy jobb a gyereknek, ha hagyom, ahol már félig beszokott?

Kedves Ági!
Kisfiammal és kislányommal kapcsolatban kérdeznék:
Kisfiam 21 hónapos lesz! Van egy alvós állatkája és cumija! A gondom csak az, hogy mindig igényli, hogy nála legyen mind a kettő! Az rongyi még annyira nem is zavar (bár, már elhagytunk 2-ből egyet, úgyhogy már csak egy van belőle, és amikor kimosom, akkor is végig keresi), de a cumi is állandóan a szájában van, nem igazán tudom elvenni tőle, mert akkor kéri vissza… A kérdésem, hogy hogy tudnám rászoktatni, hogy az állatka és a cumi csak alváshoz kelljen?! Egyáltalán lehet-e, ha már ennyire hozzászokott mindkettőhöz? Megértené-e már? Vagy esetleg van valami más „bevált módszer” erre?

A másik kérdésem a kislányommal kapcsolatos! Ő most 3,5 éves! A kaki sajnos még mindig csak pelusba megy! Eddig napközben is kérte a pelust, ha kakilnia kellett, de mindig noszogattam, hogy próbáljuk meg a wc-t…(persze mindig pelus lett a vége, de látta, hogy nem szívesen adom). Azóta inkább visszatartja estig, mert tudja, hogy este lefekvésnél úgyis kap pelust. Voltam már vele nevelési tanácsadóban is (más probléma miatt), és azt javasolták ezzel kapcsolatban, hogy próbáljam elhagyni nála az esti pelust is –annak ellenére, hogy mindig pisis reggelre-, és akkor nem fogja a kakival megvárni az estét, így hátha rászokik a wc-re! Még nem próbáltam meg, kíváncsi vagyok a véleményedre. Egyébként ovi kezdéskor 2-szer is wc-be kakilt, mert nagyon büszke volt magára, hogy oviba csak az ügyesek mehetnek, meg is dícsértem, mondtam neki, hogy nagyon örülök és hogy milyen büszke vagyok rá… Ő is nagyon boldog volt tőle! De azóta visszaesett, csak kétszeri alkalom volt.
(A probléma egyébként, amiért a nevelési tanácsadóban jártunk vele, SPD illetve mutizmus. Nem tudom, hogy a kakis probléma miből ered, valószínű valami szorongás lehet a hátterében… Bár nem értek hozzá. Vajon érdemes ennek ellenére megpróbálni az éjszakai pelus elhagyást, vagy elsősorban próbálkozzunk egy célzott terápiával a fenti 2 dolog miatt a pelusos dolgot meg hagyjuk későbbre?!)
Illetve ő is cumizik! Alváshoz mindig kell, ugyanúgy a saját állatkájával, de néha napközben is… Lassan gondolom le kellene szoktatni a cumiról… Kérdésem, hogy hogyan?! Van valami tipped? Az oviban nem szóltak, de azt mondták, hogy lassan azért el kellene hagyni…

Köszönöm előre is a válaszod,

Niki

Kedves Ági!

Köszönöm eddigi tanácsaidat:)
Most viselkedéssel kapcsolatban kérdeznék. 15 hónapos kisfiam mindent eldob. Poharat, jatekot, ruhat…. Persze tudom még nem kell elpakolnia maga utan, csak hiába mutatjuk neki, hogyan kell pl az építőkockákat rakosgatni azokat is dobálja. Korai még, hogy tanítgassuk a ” nem dobálást?” Előre is köszönöm!
Üdv,
Petra

Kedves Ági!
Kisfiam most 4 hónapos, a 34. héten született császármetszéssel (help szindróma miatt). Tápszert kap, mert minimális (néhány csepp) tejem van csak. Mindig is nagyon lassan evő baba volt, általában az etetés 1 óra, ami alatt elalszik, ébreszteni kell. Az utóbbi időszakban ötször eszik, alkalmént 100-120 között evett, de egy jó ideje étvágytalanná vált a baba, az utóbbi pár napban alig éri el a napi 500-at, van hogy kevesebbet is. Volt egy vesemedence gyulladása augusztus végén, ami miatt 5 hetes antibiotikum kezelést kapott (1 hete hagytuk abba), ill. elkezdett jönni a foga is. A héten oltást kapott, két napig alig 400-at evett. Azt vettem észre, hogy nem igazán van éhség érzete, de ha megkínálom 3 óránként, akkor eszik, de általában az első büfi után már nem éhes, ha a szájába adom a cumisüveget, tiltakozik, vagy csak lóg bent a szájában és nem nyel, vagy rakosgatja a szájában. Ha nem akarja elfogadni 3 óra múlva, akkor várok egy kicsit és később próbáljuk újra. Nem tudom, hogyan lehet segíteni az étvágytalanságán? A családom szerint inkább unja a tápszert (én soha nem láttam rajta undorodó reakciót). A doktornő írt neki tejpépet, abból megkínáltam, de undorodik még tőle. A tejpéppel mikor célszerű megkínálni, evés előtt vagy után? Elkezdtük a hozzátáplálását, azaz baracklével kínáljuk, de még nem igazán fogadja el. Persze, próbálkozom, de nem érzem még késznek a hozzátáplálásra. Létezik-e étvágyfokozó babáknak? Lehetséges, hogy a tápszert tényleg unja? Hogy érjem el, hogy többet egyen anélkül, hogy erőszakolnám őt? (azzal csak ártanék) Tehát ő mindig is keveset evett, lassan, de ahogy halad az idő, ez a mennyiség kevés lesz neki. Eddig még szerencsére hízott, de ha az ubbi pár nap étvágytalansága marad, félek, ez nem lesz így. Ébresszem éjszaka fel? Most jelenleg este 11-től reggel 7-ig alszik, de keltem (nem magától ébred, inkább csak nyögdicsélni kezd álmában), hiszen akkor nem jutunk el a napi ötszöri étkezésig a nap végére. Köszönöm a választ.