Kérdezz itt!

Ebben a bejegyzésben tudsz kérdezni Vida Ágitól 2024. március 29 – én 13-14 óráig. Ha még soha nem szóltál hozzá itt a blogon, a hozzászólásod elsőként moderációs sorba kerül és csak akkor jelenik meg, amikor Ági válaszolt rá. Az érkező kérdésekre legkésőbb 2 napon belül kapsz választ.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

3 452 Comments

  • Szilvi

    2015. október 09. péntek

    Kedves Ági!

    A következő két problémával fordulnék hozzád! Az egyik az az éjszakai alvás. Kislányom 2,5 éves, pici kora óta jó alvó volt. Miután hazajöttünk a kórházból szinte csak egyszer keltünk, aztán 3 tól 6 hónapos koráig átaludta az éjszakát, aztán ismét egyszer keltünk, de miután kapott inni, egyből visszaaludt. Most kb 2 hónapja nehezek az éjszakák, az elején sokszor volt, hogy úgy sírt, hogy azt se engedte hogy megnyugtassam, nem lehetett hozzáérni, ilyenkor fel kellett ébreszteni és miután magához tért lassan visszaaludt. Most szinte 2 óránként kel, felsír, felriad, beszél álmában, forgolódik, azaz nyugtalanul alszik. Változás nem történt az életünkben. Bölcsibe március óta jár, de csak heti 2 délelőtt. Egyedül a pelusról való leszokás történt pont ebben az időszakban. Van hogy éjszaka is felébred pisilni. Valamint ebben az időszakban találkoztam az első IGAZI hisztivel is, amikor egy semmiség miatt majd fél órán keresztül magán kívül hisztizett ( 2-szer volt ilyen). Nappal jól alszik, 2-3 órát is, egy hang nélkül. Az esti elalvással sincs gond.

    A másik problémám az evés. Szinte semmit nem hajlandó megenni, még olyat nem nagyon mondott, hogy ő éhes. Kb 5 féle ételre leszűkül, ami tetszik neki. Sajnos ebbe nem tartozik bele a nyers zöldség és a gyümölcs. Tudom, hogy ez nagyon rossz technika, de csak úgy tudom asztalhoz parancsolni, ha elé teszem a mesét, akkor arra figyel, viszont ilyenkor egész nagy mennyiséget képes megenni (amit szeret). A bölcsibe ezzel nincs gond, persze ott se eszik meg mindent, de leül a többiekkel és azért eszeget.

    Ebben a két témában szeretném segítségedet kérni.
    Egyébként egy barátságos, talpraesett, nem félénk, érdeklődő kislányról van szó!
    Köszönöm!

    Üdv: Szilvi

    • Vida Ágnes

      2015. október 11. vasárnap

      Ez a fajta ébredés az ún. Pavor nocturnus. Ez nagyjából 8 éves korig gyakori jelenség, amikor a kisgyerek álmából felriad, csukott szemmel sír, vagy nyitott szemmel beszél, de nincs a tudatánál. Ez jellemzően akkor fordul elő, ha a kisgyerek nagyon fáradtan került ágyba. Ilyenkor nem kell ébresztgetni, elég mellette lenni, nyugtatni, de ha úgy tapasztalod, hogy fel tud ébredni ilyenkor, akkor keltsd fel és utána vissza fog aludni. Segíthet rajta este lefekvés előtt egy csésze Rooibos tea is.

      A válogatás nála nektek szól, tudja, hogy ha nyafog, akkor megkapja azt, amit szeret. Ezen úgy segíthetsz, ha a sarkadra állsz és gyökeresen változtatsz a szokásaitokon: mindig együtt készítsétek az ételt, ő is kapjon kis feladatokat (kenyérkenés, terítés, kavargatás stb.), ez segít felkelteni a kíváncsiságát az ételek íránt. Utána terítsetek meg és együtt üljetek le enni. Közben ne menjen tévé. Ha nem kér, válogat, ne kapjon mást, akkor fel lehet állni az asztaltól, el lehet menni játszani, de nincs más. Ha éhes lesz, majd fog jelentkezni, de nem válogathat. Ha következetes vagy benne pár napig, rá fog jönni, hogy ebben nincs vita és leszokik róla.

  • Barbara

    2015. október 09. péntek

    Kedves Ági!

    4 éves kislányommal kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy mi tévők legyünk, ha sokszor nyúlkál a szájához/-ba, leginkább úgy vettük észre, ha zavarban van. Hogyan lehetne erről leszoktatni? Vagy hogyan kell az ilyen szokásokhoz egy szülőnek viszonyulni? Állandóan szólogassuk, vagy hagyjuk figyelmen kívül?

    Köszönöm,
    Barbara

    • Vida Ágnes

      2015. október 11. vasárnap

      Az ilyen szokásoknál a legjobb, ha nem szóltok érte egyáltalán, észre sem veszitek. Ha ugyanis megerősítést kap, akkor sokkal nehezebb lesz leszokni róla. Ha viszont nem mondjátok neki, akkor teljesen el fogja majd hagyni.

  • Rácz Annamari

    2015. október 09. péntek

    Kedves Ági,

    2,5 éves kisfiammal kapcsolatban kérek tanácsot.
    3 hete kezdte a bölcsit, én is dolgozom már. Nehezen ment a beszokás, még most is van sírás időnként reggel is, de van hogy du is amikor érte megyek, és van hogy napközben is. Sajnos keveset alszik a bölcsiben, otthon nyugiban akár 2,5 órát is, a bölcsiben pedig 0,5-1,5 (ez utóbbi alig fordult elő). Reggel már 6kor fent van legkésőbb.
    Tudom, hogy ebben az időszakban jön a hiszti is, meg új helyzet is van, de annyira tanácstalan vagyok mit csináljak…

    A bölcsivel egyidőben kezdődtek iszonyatos hisztik. Egyik pillanatról a másikra sírni kezd, pl hazaértem vhonnan, közölte hogy nagyon szeretlek anya, majd a következő másodpercben a földön fetrengve sír/hisztizik. Alig tudom megvígasztalni. Hiába kérdezem mi a baj, mi történt, esetleg az segít, hogy megölelem, megszeretgetem, de az sem mindig elég. Nagy nehezen nyugszik meg a karomban.

    Van olyan is, hogy boltban, utcán, bárhol mond vmit, hogy csináljak, pl vegyem fel a kis bogyócskát mert megnézné, felveszem, odaadom, egyből megy a hiszti, hogy ne vegyem fel a bogyót, tegyem le, aztán ne tegyem le ne ne ne.
    Vagy pl múltkor a temetőben szólt, hogy nem jön tovább, vmit még megnézne. Rendben, megálltunk, megnézegettük, megbeszélgettük szépen, aztán mondtam sétáljunk tovább, ott arrébb van egy szép bogyóbokor nézzük meg azt is. Elindult velem, majd megállt és nyavalyogni kezdett, hogy nem nem.. aztán én elsétáltam a bokorig (még onnan tovább van a sír ahova mentünk volna) és mondtam neki jöjjön erre van a mamiék sírja is. Irdatlan hiszti, hogy ő nem jön oda, én mennyek oda érte. Többször kértem, majd mondtam most szólok utoljára, ha nem jön, akkor én nem várom, hanem sétálok tovább. Nem jött, elindultam, még nagyobb ordítás, de elindult pár lépést tett. Megfordultam, hogy gyere várlak, akkor megint megállt, hogy menjek oda ő nem jön. Aztán nagy üvöltés közepette mégis odajött. Megkérdeztem, hogy az e a baj, hogy elfáradt és azt szeretné, hogy vigyem? Persze igen volt a válasz. Felvettem, hüppögve megnyugodott a kezemben. Ilyenkor őszintén mondom nem tudom mi a jó viselkedés. Tényleg elfáradt? Bölcsi után voltunk már késő délután, tényleg lehetett fáradt. Vagy csak ki akarta harcolni hogy cipeljem és én meg bedőltem?

    A bölcsit csak akkor emlegetjük, ha ő felhozza, amúgy minden reggel megbeszéljük, hogy apa anya dolgozni mennek, ő is megy dolgozni a bölcsibe, és uzsonna után megyek érte. Ha vmi egyéb témát felhoz mindig megbeszéljük. Látom én, hogy nagyon meg szeretne ott „felelni”, felnőni a nagyfiú már bölcsis dologhoz, de azt is látom, hogy nagyon megviseli, hogy elszakadunk ilyen hosszú időre egymástól. Ráadásul ezek a hisztifélék du 4 és a fekvés között naponta legalább 3 de inkább 4 alkalommal előfordulnak. Nem tudom hogyan vehetném elejét, vagy mit tehetnék amitől ritkulnának ezek. Látom rajta, hogy rossz neki is. Éjszaka is felkel időnként, olyankor ki sem tudok jönni a szobájából, ott kell maradnom reggelig.

    Ráadásul ezek a kirohanásai akkor is előjönnek, ha mondjuk együtt vagyunk hárman, rá figyelünk, együtt játszunk. Akkor is simán elkezdi dobálni a játékait, rászólok, hogy ne dobálja, ha legközelebb eldobja a kisautót, akkor elveszem. Aztán 10 perc múlva nem a kisautó repül, hanem vmi más. Ilyenkor mit lehet csinálni?

    Tegnap már annyira kiborított, hogy mire hazaértünk már 2 hisztin túl voltunk, aztán ahogy beléptünk a házba megint kezdte, hogy nem akarja levenni a ruhát meg a sapkát, hogy azt sikerült mondanom, hogy ha ma még egyszer hisztizni mer, akkor elmegyek itthonról és soha többet nem jövök haza. Erre abba hagyta. Én is fáradt vagyok (most állok vissza gyes után 8 órában azonnal), de igyekszem türelmes lenni, soha nem mondtam még ilyet, meg nincs is értelme, mert úgysem megyek el persze. Tudom ilyet nem szabad mondani egy kisgyereknek, de már nem tudom mivel szabályozhatnám ezeket. Egy ilyen levetkőzős cirkuszt pl mivel lehet lecsittítani?

    Kérlek segíts Ági mit csináljak? Vissza szeretném kapni a normális kisfiamat, akivel olyan jókat lehetett játszani beszélgetni hülye idegtépő vitatkozások és visítások nélkül..

    Nagyon köszönöm előre is a segítségedet!!

    Annamari

    • Vida Ágnes

      2015. október 11. vasárnap

      Nagyon nehéz ez az új helyzet neki, természetes, ha kiborul. Itthon adja ki a bölcsiben felgyűlt feszültséget, ezért ilyen most. Az oka az, hogy nem tudja kezelni az indulatait, a fáradtságát, a szorongását, ezért könnyen magán kívül kerül. Ez az ún. distressz hiszti, amikor a szép szóra nem is reagál a gyerek, az egyetlen, amit tehetsz érte, hogy vigasztalod ilyenkor, nem hagyod magára, mélyeket lélegzel, de van olyan kisgyerek is, akinek az segít, ha ilyenkor anya mellette áll és lassan visszafelé számol tíztől vagy elmond egy mondókát. Ez azért működik, mert a te nyugalmad rá is átszáll és jó példát mutat neki higgadtságból, amit aztán később ő is át fog venni.

      Amikor együtt vagytok, ne emlegesd a bölcsit, szeretgesd sokat, foglalkozz vele, jó, ha bölcsiből hazafelé sétáltok vagy kismotoroztok egyet, kimozoghatja magát, mert a kisfiúknál a mozgás a legjobb feszültséglevezető.

  • Hajnalka

    2015. október 09. péntek

    Szia Agi!
    Koszom eddigi segitseged. Most alvassal kapcsolatban szeretnek kerdezni.
    1.5eves a kislanyom meg mindig szopizik es ugy is alszik el. Reggel 7 ora korul ebred es utana 12-13ora korul alszik ismet, ami nagyon konnyen megy. Cicire teszem es kb 10perc alatt alszik is.Alszik masfel vagy 2 orat. Utan ebed kint jatszas bent jatszas stb. Majd 7kor furdes es 8 de inkabb fel9kor alvas. A 2 alvas kozti ebrenlet az 6-7ora. Viszont este van hogy fel de inkabb haromnegyes ora amig elalszik. Es mar nem szopival. Szopizik amennyi kell neki utana cumit ker. Lehetseges hogy mar maskepp kellene altatnom nem at olemben. Probaltam mar ugy hogy magam melle teszem de ugy csak forog es csak jatszani akaf velem. Probaltam ugy, hogy betettem a kisagyba es hagytam vartam mikor alszik el de altalaban ki kell vegyem es kezben alszik el. De volt olyan hogy elaludt magatol is csak ez ritkabb. Pedig latom hogy faradt es almos de megis nehezen megy neki az elalvas. Mivel vagy hogyan segithetek neki az elalvasban?
    Mit tanacsolsz arra az idore ha nem birunk kimenni az udvarra, mert eppen szakad az eso? Szegenykemnek hiaba mondom hogy most nem tudunk kimenn, o akkor is szeretne. Imad kint lenni. Delelott is kint vagyunk 1-1.5orat es delutan is. Tudom hogy minnel tobb idod vagyunk kint annal jobb de most nem tudunj kint lenni egesz nap mint nyaron. Persze probalunk minnel tobb idod kint lenni. Voltunk mar kint esoben is. Akkor motorkazott meg pocsajazott :-)Mit tanacsolsz mi az a minimum ido amite szuksege van ilyen idosen a szabad levegon lenni?
    Koszonom valaszodat.
    Szep napot!
    Hajni

    • Vida Ágnes

      2015. október 11. vasárnap

      Ebben a korban nehezen alszanak el a gyerekek este, mert el is kell lazulni elalvás előtt és még anyától is elválni, a kettő együtt nehezen megy 🙂 Segíthet, ha van egy rövid esti rutinotok, ami segít az ellazulásban: vacsora, fürdés, öltözés, szopi, utána cumi, dédelgetés, ágybafekvés után lehet még mese vagy dúdolás, amíg el nem alszik, ilyenkor már ne égjen a villany a szobában. Próbálj következetes lenni abban, hogy nem veszed ki, mert így megtanulja ellazítani magát elalvás előtt és hamarabb ki tudsz jönni, nem kell megvárni, amíg elalszik.

      Jó, ha estefelé is kint tudtok lenni fél-1 órát, de ha nagyon rossz az idő, akkor bent is lehet mozgásos játékokat játszani, bújócska, fogócska, tánc, ölbéli játékok, babatorna stb.

  • Eszter

    2015. október 09. péntek

    Kedves Ági, Abban szeretném a segítségedet kérni, hogy 4 éves kislányom nyelve megolddódjon az óvodában is. 🙂
    Mi egy magyar-olasz család vagyunk, gyerekeink is teljesen kétnyelvűek. Itthon (mivel többnyire velem vannak) főleg magyarul beszélünk, de amint apa hazaér a munkából, vagy kitesszük a lábunkat a lakásból máris olaszul beszélnek. (Rómában élünk)
    A lányom nyáron múlt 4 éves, és 2 éves kora óta nagyon szépen beszél magyarul és olaszul is egyaránt. Kicsit félénk típus, ezért közösségben nehezen oldódik, nem barátkozik könnyen, mindig inkább meghúzódik a háttérben. Itthon, illetve a szük környezetében, közeli barátok, családtagok körében cserfes szájú (mind magyarul mind olaszul), de az óvodában nem akar megszólalni. Most már 2. éve jár ebbe az oviba, ugyanazok az ovónénik, barátok stb. tehát a környezet nem változott, de mégsem akar megszólalni.. Az óvónő kérte a segítségemet, de nem tudom hogyan vegyem rá, hogy beszéljen.. Erőltetni nem akarom. Mit tegyek, várjak, hogy majd magától oldódik? Vagy valamilyen játékos módszerrel rá tudnám venni a beszédre? 🙂
    Segítségét előre is köszönöm.
    Eszter

    • Vida Ágnes

      2015. október 11. vasárnap

      Ezt a jelenséget szelektív mutizmusnak nevezik, amikor a gyerek bizonyos helyen nem hajlandó beszélni. Az oka bizonytalan, de az biztos, hogy szorongás van a háttérben, akiknek volt ilyen problémájuk és felnőttkorukban beszámolnak róla, mind azt mondják, hogy féltek az adott helyzetben, ezért nem kommunikáltak. Gyakran segít rajta a környezetváltozás, ha új közösségbe kerül a kicsi, ahol nem ismerik, máskor az idő oldja meg (jellemzően óvodáskorban fordul elő ez a probléma). Segíthet az is, ha otthon bábokkal óvodai jeleneteket játszotok el, ő lehet az óvónéni, te valamelyik gyerek, és ezáltal megtapasztalja, milyen is óvónéninek lenni, de jó lehet ugyanezt fordítva is játszani, hogy te vagy az óvónéni, ő a gyerek, mert ezzel ismerős környezetben is gyakorolhatja a számára ijesztő helyzeteket. Ha nagyon elhúzódik a dolog (5 éves kor után is megvan), érdemes nevelési tanácsadó vagy pszichológus segítségét kérni.

  • Kinga

    2015. október 09. péntek

    Kedves Ági!

    A fiam most 3 éves, szeptember 1-én kezdte az ovit. Soha nem volt agresszív vagy verekedős, sőt. De amióta oviba jár, minden nap verekedik. A legrosszabb, hogy ok nélkül. Mondjuk uzsi közben a mellette ülőt üti meg, de olyan is van, hogy az egyik ovis társa játszik, odamegy és egy játékkal fejbe vágja. A tanácsodat szeretném kérni, hogy azonkívül, hogy 100x elmondjuk neki, hogy ilyet nem szabad, és neki hogy esne mit tehetünk. Már a játékba is belecsempésztem, hogy a verekedős autóknak nincsenek barátai, de egyelőre semmi nem használ. Bölcsibe nem járt, és tény, hogy jön a tesó, de szeretném jól kezelni ezt a dolgot.
    Ha viszont megkérdezzük tőle, hogy miért nem szabad verekedni konkrétan felmondja, mint egy verset, amit mi itthon és amit az óvónők bent mondanak neki. És persze mindig megígéri, hogy többet nem csinál ilyet. 🙁

    • Vida Ágnes

      2015. október 11. vasárnap

      Ez a típusú verekedés az, amikor nem haragból verekszik a gyerek, hanem azért, mert idegesíti a túl sok zaj, a többiek nyüzsgése az oviban és erre reagál verekedéssel. Ebben kell most neki segíteni, ezt kell tudatosítani benne, hogy amikor fáradt, nyűgös, zavarják a többiek, akkor nem ez a megoldás. Pl. lehet mesét mondani a kismackóról, aki egyedül játszott a játszótéren, aztán jött egy csapat gyerek, zajongtak, kiabáltak, szaladgáltak és a kismackót egyre jobban zavarta ez…

  • Szilvi

    2015. október 09. péntek

    Kedves Ági!

    Kislányom 16 hónapos. Problémánk, hogy fél az idegenektől. Itthon felszabadult, de ha vendég érkezik hozzánk rögtön sírni kezd. Megnyugtatom, és idővel oldódik nála a szorongás, de felvenni nem hagyja magát az idegeneknek. 9 hónapos korában vettem észre ezt, amikor gyógytornászhoz kezdtem járni vele. A gyógytornán a gyógytornász foglalkozott vele és nem én, ami nagyon megviselte, és azóta fél. Konkrét problémám, hogy babauszodába heti 1x járunk, amit egyébként nagyon élvez, de amint az oktató átvenné tőlem egy –egy gyakorlat erejéig, rögtön, sír alig tudom megnyugtatni. Uszodába 7 hónapos korától járunk pont ezek miatt is, hogy ne féljen a közösségtől, de a gyógytorna elkezdéséig nem is volt gond. Járunk játszótérre, sétálni, stb. hogy szokja a közösséget. Kérném szakmai segítségedet, hogy mit tegyünk, hogy ne féljen ennyire az oktatójától, illetve az idegenektől?Kinövi ezt majd?

    Válaszodat előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      2015. október 11. vasárnap

      Ebben a korban sok kisgyerek bizalmatlan az ismeretlen emberekkel szemben, ezt később kinövi majd. Nem kell erőltetni a barátkozást, hagyd, hogy csak figyelgessen másokat és akkor menjen oda, amikor már teljesen feloldódott és magától is akarja.

  • Jacsó Pèternè

    2015. október 09. péntek

    Kedves Àgi!

    Kisfiam 3 hete jàr bölcsibe. Első 1-2 nap mindent megevett, nem volt vele gond. Azóta, ha megyek èrte ebèd utàn mindig azt hallom, hogy nem evett semmit. Kipróbàltuk azt is, hogy èn viszek neki ebèdet. Pl: ma a levest màs tànyèrból kapta mint amibe vittem. Eltolta magàtól. A màsodikat abból kapta amibe vittem ès megette. Mit lehet ilyenkor tenni? Aggódom, hogy egèsz nap nem eszik semmit a bölcsibe. Pedig jó evő.

    • Vida Ágnes

      2015. október 11. vasárnap

      Az evés a bölcsődében bizalmi dolog, vannak olyan gyerekek, akik nem bíznak annyira az új helyben, hogy ott is egyenek. Ez az éhségsztrájk gyakorlatilag tiltakozás azért, mert anya nincs vele az új helyen. Segíthet, ha minél kisebb figyelmet kap ez a probléma, nem emlegetitek neki otthon, nem akarjátok megbeszélni vele, mert ezzel csak megerősítitek, hogy érdemes így viselkednie. Helyette segíthet, ha az óvónénik partnerek ebben a dologban, felveszik őt, foglalkoznak vele, mert a beszoktatás kulcsa, hogy a bölcsiben legyen kihez kötődnie és ez a kötődés biztos legyen, biztonságban érezze magát a kicsi. Otthon szeretgesd sokat, szeretgesd. Ha 1-2 héten belül nem javul a dolog, érdemes nevelési tanácsadóhoz vagy gyermekpszichológushoz fordulni a problémával.

  • Zazali

    2015. október 09. péntek

    Kedves Ági,
    Korábban már írtam neked pár dolog miatt, most megint felmerült egy probléma.  Először is két kislányunk van, egy 32 és egy 16 hónapos. A nagylányról van szó. Pár hete jöttem rá, hogy teljesen rosszul neveltem ez idáig, sőt számomra nem tetsző módon.  Túl szigorú voltam, a korához képest aránytalan elvárásokkal. Sajnos büntettem is –sarokbaállítás- amikor már nem volt eszköz a kezemben, vagy olykor a fenekére csaptam. Mellette a fenyegetések.. ez lesz az lesz ha.. –de olyat sosem mondtam h nem szeretem, sosem szidtam. Végül eljutottunk egy olyan pontra, hogy most úgy látom nem bízik bennem, sőt, néha még fél is.. nagyon ritkán ölel meg vagy kapok puszit tőle –én próbálok közelebb férkőzni hozzá de sokszor eltol nem hagyja hogy szeressem. Napokig magam alatt voltam hogy mit is művelek vele?? Ő pedig szépen elmondja hogy nem akar anyával lenni, mamához akar menni. Volt hogy csinált valamit és várta hogy mit kap érte. Szóvá is tette, hogy sarokba állítom mert rossz igaz?Próbálok rájönni hogy hogyan is lehet „jól szeretni”. Nekem nem volt kiemelkedő gyerekkorom, azt szeretném ha ők kiegyensúlyozottak lennének, és most tűnik fel hogy valószínűleg hasonlóképpen teszek most vele mint velem egykor. Nagyon sokat gondolkozom ezen napok óta, de igyekszem is, nem szólok annyi mindenért és nincs büntetés, nincs zsarolás fenékre ütés, talán javul is valami. De nagyon tartok töle hogy valamennyire is azt a negatív és értéktelen érzéseket érezze mint én gyerekként. Mondják hogy szülővé válni nem akkor szoktak amikor megszületik a gyerek hanem ez egy folyamat és milyen igaz.. Szeretnék rajta segíteni –a férjem szerint nincs gond, de én látom hogy van- és ha újra a bizalmába fogadna.. mi erről a véleményed, mit kellene tennem? Azon felül hogy viszonylag sokat beszélgetek vele, olvasok nekik, játszunk ha belefér. Mert két pici mellett szinte segítség nélkül nem sok idő van.. emiatt is terhel a lelkiismeretem. Nem vagyok képes mindkettőnek megfelelni., sokszor érint negatívan az a bizonyos meliyk ujjamba harapjak érzés…  
    köszönöm előre is, Zazali

    • Vida Ágnes

      2015. október 11. vasárnap

      Úgy tudsz nekik megfelelni, ha nem azt nézed, hogy mindig azonnal ottvagy-e, inkább azt, hogy ami igazán fontos nekik, azokban a helyzetekben mellettük vagy-e. Foglalkozz velük sokat, szeretgesd őket, változtass azon, ahogyan eddig csináltad és helyreáll a nagyobbik kislányod kötődése is. Az önállóságát korlátok és büntetés helyett inkább saját kis feladatokkal és az együttműködésért való dicsérettel ösztönözd. A gyerekek képesek úgy is tanulni, ha közben jól érzik magukat. Figyeld meg, melyik kislányod minek örül inkább, hogyan lehet nekik örömet szerezni, javaslom Gary Chapman 5 szeretetnyelv című könyvét, amiben az 5 szeretetnyelv: Az 5 szeretetnyelv:

      1. testi érintés
      2. elismerő szavak
      3. minőségi idő
      4. ajándékozás
      5. szívességek

      Ha rájössz, melyik kislányodnak melyik kettő a szeretetnyelve, minek örül, könnyebben tudsz nekik örömet szerezni és ők is jobban érezni fogják a szereteted.

  • Évi

    2015. október 09. péntek

    Kedves Ági!
    A kisfiam 3 hónapos és 1 hetes, kb. 5 hetes korától kezdve átaludta az éjszakát. Egy ideig kellett pótolni tápszerrel (napi 1x, 2x), stresszes időszak volt, de már 2 hete nem kell, 3-4 óránként eszik, nappal nincs is semmi gond. Éjszaka viszont újra kel egyszer, eszik és azonnal vissza is alszik. Gondolom, hogy ez a növekedési ugrás miatt van, ő nem napközben kér többször, hanem éjjel beiktatott plusz egy szopizást. Mindenhol azt olvastam a növekedési ugrásról, hogy gyakrabban kell szoptatni, és akkor a tej mennyisége alkalmazkodik az igényeihez. A kérdésem az, hogy kezdjem el gyakrabban szoptatni nappal akkor is, ha ő még nem jelzi, hogy éhes? Ez a módja annak, hogy az éjszakai szoptatást újra „el tudjuk hagyni”? Vagy törődjek bele, hogy eddig tartottak az ébredésmentes éjszakák? 🙂
    A másik problémám, hogy bár még nem jön a foga, de elkezdett szopizás közben harapni az ínyével. Már ebben a korban is le lehet szoktatni azzal, ha rászólok, hogy „nem szabad”?
    Előre is köszönöm,
    Évi

    • Vida Ágnes

      2015. október 11. vasárnap

      Lehetséges, hogy ez tényleg növekedési ugrás. Ilyenkor néha segít, hogy napközben többször szoptatod pár napon át, akár óránként is kínáld meg, amikor ébren van és mindig két mellből szoptasd. Ettől megnő a tejmennyiség, jóllakik a baba és talán éjjel sem fog gyakrabban ébredni. Általában néhány nap után el lehet ezt hagyni, érezni is fogod, hogy a baba már nem fogadja el olyan gyakran a mellet.
      Ha nem ez a gond, az is lehet, hogy megint éhes éjszaka, ennek az az oka, hogy ahogy a baba súlya nő, a tápanyagigénye is megnő, így a korábban éjjel már nem evő baba újra felébredhet enni. 1 éves kor előtt teljesen normális, ha éjjel 3-4 óránként eszik a baba.
      A szoptatási problémán az segíthet, ha ilyenkor a kisujjadat finoman a melled és az ő ínye közé csúsztatod, ezzel megszakítva a vákuumot. Ilyenkor mondd neki, hogy nem szabad, aztán add vissza a melled, idővel rájön, mit csinált rosszul. Lehet, hogy a kezdődő fogzás a gond, de az is lehet, hogy csak nem szív olyan intenzíven, mint eddig, mert ebben a korban nagyon élénkek lesznek a babák, sokat nézelődnek, ezért kevésbé türelmesen esznek.

  • Olga

    2015. október 09. péntek

    Kedves Ági!
    Két kérdésem lenne ez alkalommal Hozzád. 10 hónapos múlt a lányom, a múlt héten hagyott fel a kúszással és most már rendesen mászik. A mászást megelőzte a felállás, és most már próbálkozik kapaszkodva lépegetni. Az éjszakáink zűrösek, pedig az esti fektetés simán zajlik a megszokott menetrend szerint. Aztán éjszaka egy órán belül többször is felébred, sirdogál (nem hangosan és élesen, de ha nem megyek be, akkor fokozza az intenzitást) és amikor bemegyek hozzá, akkor a kiságy szélébe kapaszkodva áll. Hálózsák van rajta, de ez nem akadályozza meg a mozgásban.  Általában megszoptatom, ringatom, simogatom, az alvós dalunkat énekelem, Dentinoxot is használok, de ezek egyik kombinációja sem jön be, mert újra és újra felébred (5-15 perces időközönként). A vége az, hogy hajnaltájt bekapcsolom a hajszárítót, ennek a zúgására végre sikerül elaludnia. Ez már egy hete tart. Nappal persze teljesen kómás (én is…), alig bír fent lenni 1-1,5 órát alkalmanként. És ha ez nem lenne elég, úgy látom, hogy a bal felső szemfogával és a lenti jobb kettes metszővel küzd egy ideje (7 fog van kint). Amikor nagyon nyűgös, akkor Viburcolt szoktam adni, de ezekre az éjszakai ébredésekre nem szeretném rutinszerűen kúpozni. Gondolom a mozgásfejlődés és a fogai okozhatják az éjszakai ébredéseket. Az első kérdésem, hogy mit vethetek még be, hogy az éjszakáink könnyebben teljenek?
    A másik kérdésem a fogmosással kapcsolatos. Az első fogacskák kibújásával elkezdtük játékosan a fogmosást, melyben eleinte nagy örömmel vett részt. Most viszont sehogy sem megy ez a művelet. Összeszorítja a száját, elkapkodja a fejét, kiüti a kezemből a fogkefét. Mindig figyelünk, hogy ne nyomjuk meg az ínyét, vele együtt mosunk fogat, de valószínűleg a fájó ínye miatt nem megy most. Van valamilyen tanácsod, hogy ne sikkadjon el a fogmosás rutinja?
    Köszönöm a segítségedet! Olga

    • Vida Ágnes

      2015. október 10. szombat

      Ha a fehér zaj nála segít, akkor alkalmazd azt, de talán valami halkabbat is ki lehetne próbálni, pl. ventillátort. Sok baba jobban alszik, ha akár folyamatosan is megy a zúgás.

      Lehet kapni babáknak való gumis végű fogkeféket, amikkel kedvükre rágcsálhatnak, ezekkel lehet próbálkozni és most még egyébként nem kell mosni a fogakat, elég naponta 1x egy tiszta tetrapelus csücskével áttörölni a fogacskákat.

  • Zsuzsa

    2015. október 09. péntek

    Kedves Ági!
    Kislányom most volt 2 éves. A héten kezdtük el a bölcsődét. Hétfőn és kedden még csak 1-1 órát volt velem együtt. Kezdetben bátortalan volt, majd egyre jobban bemelegedett a játékba, haza jönni sem nagyon akart. Szerdán, csütörtökön már egy-két órát egyedül volt. A gondozó szerint játszott, kérte a segítségét egy két dologhoz, az öltöztetésnél megmutatta az akaratát is. Amikor érte mentem, azt vártam, hogy rohanni fog elém, de nem így történt. Odajött, de már ment is tovább, mutatta a játékokat, nem volt olyan egyszerű elindulni haza. Pénteken már ott ebédelt, igaz nem evett semmit. Viszonylag könnyen haza tudtunk indulni, bár, ahogy nézte, hogy a többi gyerek megy aludni, olyan érzésem volt, hogy ő is szívesen lefeküdne közéjük. Mikor hazaértünk, az autóból már nem akart kiszállni, itthon az ajtó előtt hisztizett, hogy ki akar menni. Igaz, amikor sikerült lefektettem, rögtön elaludt. A bölcsiben azt látom, hogy a többi gyerek pityereg és az anyukáját hiányolja. A kislányom akkor sem nyafogott, amikor otthagytam és haza sem nagyon akar jönni. Ez a viselkedés normális? Vagy valamit elronthattam, hogy nem ragaszkodik hozzám. A gyerekek társaságát eddig is nagyon szerette, rendszeresen vittem játszóházba, de nélkülem vagy az édesapja nélkül eddig nem nagyon volt sehol. 1-2-szer pár órára otthagytuk a nagyszülőknél, ezért féltem is attól, hogy hogyan fogom tudni otthagyni a bölcsődében. Ez a félelmem eddig nem igazolódott be, sőt olyan mintha velem nem is érezné jól magát. Válaszod, segítséged előre is köszönöm.

    • Vida Ágnes

      2015. október 10. szombat

      Úgy tűnik, neki kevésbé okoz gondot a beszoktatás, mint neked 🙂 Te azt vártad, nehezen szokik majd be, ő pedig könnyen vette az akadályt. Bízik a helyben, bízik magában és ez jó 🙂 Persze most még működik az újdonság varázsa, ez volt az első hét, lehet, hogy a jövő héten vagy utána már nem mindig lesz kedve menni, de úgy tűnik az első hét alapján, ő könnyen beszokott.

  • Szilvi

    2015. október 09. péntek

    Kedves Ági!
    Köszönöm az eddigi tanácsaid, nagyon sokat segítettél velük! Most az alábbiakban kérném a segítséged.
    1.Kislányom 7 hónapos és egy hetes, összességében kiegyensúlyozott, de nagyon eleven baba, a mozgásfejlődése – számomra legalábbis  – nagyon gyors, mindent nagyon korán csinált, túl van már forgáson, kúszáson, mászáson és ülésen, a hétvégén pedig felállt, azóta lelkesen gyakorol. Néha még meg-meginog, de egyre ügyesebb, le se lehetne fogni. Nagyon örülök, hogy ilyen ügyes, de egy kicsit aggódom is. Ugye, ha magától csinálja, akkor nem árthat a kis gerincének?
    2.Foga még nincs, bár már hónapok óta minden a szájában landol, nyála hol kevésbé, hol jobban folyik. Eddig nem volt gond az alvással sem, 5 hónapos kora óta nagyon ritka kivétellel kb. este 10-től reggel fél 9-ig végig alussza az éjszakát, néha kicsit mocorog, nyöszörög, de gond nélkül visszaalszik, szinte sosem sírdogált. Ha valami miatt mégsem tud visszaaludni (ez általában már a kora reggeli órákban szokott előfordulni 6-7 között) akkor viszont vigasztalhatatlan, hiába simogatom a hátát, veszem ki és nyugtatgatom, csak akkor hagyja abba a sírást, ha lefekszem vele és cicire teszem, ilyenkor viszont akár egy órát is szopizik, amibe belealszik. Mivel tejem nincs túl sok, nyilván csak konfortszopi, de el sem engedi a mellem. Hogy tudnám elérni, hogy szopi nélkül nyugodjon meg? Nap közben és este sem így alszik el, mesélek, megdédelgetem, leteszem a kiságyba és kis helyezkedés után már alszik is. Egy-egy alkalom persze nem megterhelő, csak tartok tőle, ha megindul a fogzás, mással nem tudom megnyugtatni, mert ezt szokja meg, és a hosszú szopitól volt, hogy kisebesedett a mellem, tejem is egyre kevesebb.
    3.Két hete már kérdeztelek a hozzátáplálással kapcsolatban, mert szeretném az egyik szopi+tápot kiváltani főzelékkel, de egy hónapja csak kóstolgatás szinten vagyunk, mert székletproblémát okozott neki a hozzátáplálás. Akkor azt tanácsoltad, maradjunk egy-két hétig még a kóstolgatásnál, emellett kapjon minden nap szilvát vagy sárgabarackot, amíg a kaki gondok rendeződnek, ami úgy tűnik, hogy meg is történt. Szeretném ennek függvényében ismét megkérdezni, hogy a lenti napirend alapján mit tanácsolsz, melyik szopi+tápot kezdjem el kiváltani elsőként főzelékkel és hogyan?
    Napirendje kisebb eltérésekkel kb. így néz ki:
    8:30 ébredés, majd szopi+táp
    10:30 körül gyümölcs
    11:40-13:40 között 1,5-2 óra alvás, ébredés után szopi+táp
    16:00 körül főzelék pár kanállal, utána elfogad még egy kis gyümölcsöt is (max. 50 ml fogy, gondolom annyira nem éhes), de lelkesen eszik
    16:45-18:00 között kb. 1 óra alvás, majd ismét szopi+táp
    20.40-től fürdetés
    21.00 szopi+táp
    21.30-22.00 alvás
    Nem szeretném nagyon megkavarni, mert úgy érzem nagyon jó így neki, csak úgy látom, hogy a „sok” szopi+táp mellett (mennyiségre nem eszik kevesebbet a kóstolgatás ellenére sem) nem jutunk a kóstolgatásnál előrébb, nem nagyon alakul az étkezések időpontja, gondolom azért, mert a második kóstolgatáskor még nem éhes, viszont ha később kapja meg már annyira álmos, hogy nem is kéri.
    Emellett nagyobb sétákat, programot sem tudunk tervezni, mert két alvás között félidőben kóstolgat, így mindig sietek vele haza, hogy mindenre nyugodtan jusson idő.
    Gondolom talán a második kóstolgatást kellene elhagyni és helyette a nagy alvás, vagy a rövidebb alvás (?) után főzelékkel kezdeni és utána szoptatni és tápszert is adni, amíg nem nő a megevett főzelék mennyiség? Te melyik étkezés kiváltását javaslod, és milyen módon, hogy ne zavarjam nagyon össze? Hisz már nagyon megszokta, hogy ébredés után cici van, néha már húzza le rólam a felsőt. 🙂 
    Válaszod előre is nagyon hálásan köszönöm: Szilvi

    • Vida Ágnes

      2015. október 10. szombat

      1. Ha magától csinálja, akkor nem gond ez, mert csak akkor kezd el új dolgokat csinálni, ha az adott izomcsoportok már megerősödtek.

      2. Semmi gond nincs vele, ha megszoptatod, amikor éjszaka felébred, valószínűleg éhes ilyenkor, amikor ennyire felsír. Ilyenkor azonnal szoptasd meg és gyorsabban meg fog nyugodni. Mivel minden más alkalommal nem cicin alszik el, ebből nem lesz rossz szokás.

      3. Szerintem a délelőtti 10:30-as kóstolgatás helyett a következő étkezésnél kapjon szopi előtt pépet és utána a szopit, plusz, ha még szükséges, akkor tápszert is. Ha sok főzeléket eszik ilyenkor (100 grammot legalább), akkor már nem kell tápszer, elég a szopi, amikor pedig már legalább 150 gramm elfogy a főzelékből, a szopi sem kell.

  • Enikő

    2015. október 09. péntek

    Kedves Ági,
    Van egy 14 hónapos kislányom, aki nagyon jókedvű, kiegyensúlyozott gyerek. Fél éve egyedül, a saját szobájában alszik. Természetesen fogzáskor, megfázáskor vagy éjjel, ha felébred, ott vagyok vele, megnyugtatom, és mindenki alszik tovább. Születésétől „rossz alvó” volt, viszont mióta saját szobájában alszik, az alvás problémák nagyrészt megoldódtak. Mindezt 4nappal ezelőttig, amikor is reggel 8kor, mikor még a kislányom aludt, munkások érkeztek és a lépcsőházban, váratlanul zajos munkálatokba kezdtek. Erre a zajra ébredt meg a kicsi, sírva, remegve és órák multán alig tudtam megvigasztalni. Azóta nem tud, nem mer aludni. Az a gyerek volt, akit nappal otthagytam egyedül a kiságyában az alvómacival és szépen egyedül elaludt. Most sem éjjel, sem nappal nem alszik egyedül. Magamhoz vettem a nagyágyba, de ott sem alszik, csak mászik rám és csak ölbe akar lenni. A szobájában is úgy alszik, ha ölbe van. Ezzel nem is lenne gond, szívesen segítek neki a megnyugvásban, de ez így sok. Én nem alszom éjjel, mert őt ölbe tartom. Amint leteszem, sírni kezd, feláll és remeg a félelemtől. Ölben is, minden apró zajra felriad. Jönnek a szemfogai, amire homeopátiás szert alkalmazunk, tehát nem hiszem, hogy ez a gond és csak azután kezdett el nem aludni, hogy megíjedt.
    Nappal azóta is szépen eljátszik, egyedül is, jókedvű, vidám baba, a gondok alváskor vannak. Éjjel és a délutáni alvásnál egyaránt. Este még mutogat az éjjeli lámpájára és a besötétített ablakra is és közben keservesen sír az ölemben. Megmutatom neki, hogy nincs ott semmi rossz és hogy a hold vigyáz rá és kinn is alszanak a madárkák és a fák is és a lámpa pedig világít, hogy megtalálja a macit az ágyában, akkor kicsit megnyukszik, de az ölemből nem tudom letenni. A lefekvés ugyanúgy történik, mint eddig, vacsi, mese, fürdés, kicsi összebújás és tápszer. Általában ezek után elalszik. Most is, csak 20 perc után sírva fel is ébred.
    Mit tehetek? Kinövi? Ha igen, kb mennyi idő kell hozzá? Csak azért hogy legyen valami kapaszkodóm, mert így nagyon nehéz. Nem tudom mire számíthatok, meddig lessz ez így. Tehetetlennek érzem magam, pedig nem vagyok az aki könnyen feladja a dolgokat. Vigyem orvoshoz? Hogyan segítsek neki, hogy ne féljen?
    Válaszod előre is nagyon köszönöm!
    Tisztelettel, Enikő

    • Vida Ágnes

      2015. október 10. szombat

      Szegényke megijedt és ebben a korban, ha ilyen élménye van a kicsinek, utána nagyon anyás lesz. Elégítsd ki most ezt az igényét maximálisan, mert minél inkább próbálsz ellene menni, ő annál jobban fog ragaszkodni. Vedd magad mellé, aludjatok együtt, aztán, ha majd már túllesz ezen a nehéz időszakon (néhány hét kb.), akkor aludni fog a saját ágyában tovább.

  • Detti

    2015. október 09. péntek

    Kedves Ágnes!

    Lányunk 7 és fél hónapos. Már sikerült 1 hete elhagyni a tízórai (ált. 11-kor van) szopizást. Eddig mindig megette a teljes adag (200 g) gyümölcsös gabonapépet. Most viszont volt, hogy nem kérte mindet. Ilyenkor ismét meg kell kínálni anyatejjel, vagy azért nem kéri a teljes adagot, mert nem éhes annyira? Az ebédet (14-15 óra körül van) még nem sikerült kiváltanunk, pedig az, amit előbb kezdtünk el ( 6 hónaposan). Mivel az zöldséges főzelék, és nem édes, mint a gyümölcs, ezért nem eszi meg csak a sütőtök-krumpli főzelékből a teljes adagot. Ilyenkor mit tegyek? Adjak neki mást? Vagy hogy fogjuk akkor kiváltani ezt az étkezést, ha nem eszik meg 200 g-ot és utána kér még tejecskét? Egyébként minden nap kellene húst is adni a főzelékhez, vagy elég 3-4x egy héten?
    Illetve még annyit kérdeznék, hogy október végén fogunk elköltözni másik lakásba. Külön szobája lesz kislányunknak, most egy szobában alszunk. Hogyan kezelhetem jól a költözést és a majd korral együtt járó szeparációs szorongást? Először próbáljak meg egy szobában aludni vele?
    Köszönettel:
    Detti

    • Vida Ágnes

      2015. október 10. szombat

      Ha nem kéri a teljes adagot, akkor nem éhes annyira, nem kell erőltetni és ha már nem szopizik utána nem kell megint megkínálni.
      Nem kell sürgetni a főzelék kiváltását, sem kiegészíteni utána gyümölccsel. Kapja a zöldséget, ha többre lesz szüksége belőle, fog enni nagyobb adagot, nem siettek sehová. Husi most még elég 3-4x egy héten, 8 hónapos kortól már lehet naponta.
      Az új helyen lakhat rögtön egyedül a szobában, ha most kiszámíthatóan alszik, akkor ez nem fogja megzavarni.

  • Erika

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Agi!
    Tudom unalmas az alvas tema, de sokunkat ez foglalkoztat. Kislanyom 10 honapos es meg mindig nem jo alvo. Lassan kezdunk hozzaszokni, majd kinovi, remeljuk. A kerdesem a nappali alvashoz kapcsolodik. 30 percenkent megebred egy 2 oras alvasnak 4-5szor is be kell bujjak melle, es cicivel visszaaltassam. Persze ha mellette vagyok, alszik siman 3 orat, de ha kikelek mellole, 30 percenkent ebred. (vagy gyakrabban) van olyan modszer, amivel megtudnam nyujtani az alvasat, ebredesek nelkul?

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 25. péntek

      Csodák sajnos nincsenek 🙂 A baba alvásciklusa ebben a korban még úgy néz ki, hogy kb. 30 perc a mélyalvás, ha valami zavarja, olyankor felriad. Most valószínűleg fogzik, nappal eleve felszínesebben alszik, ezért könnyebben megébred. Esetleg segíthet, ha valamilyen fogzáskönnyítő módszert használtok fogzáskönnyítő gélt (bár az a tapasztalatom, hogy nem túl rövid a hatása, de van, amikor segít), vagy homeopátiát, hogy ne ébredjen olyan gyakran. Illetve az is elő szokott fordulni, hogy már nincs szüksége olyan hosszú alvásra, és inkább többször aludna 30 percet, vagy már tovább tud ébren lenni, mint eddig és, ha kicsit később fektetnéd le, amikor már nagyon álmos, akkor hosszabban aludna.

  • Emmi

    2015. szeptember 25. péntek

    Szia Ági! Csak egy gyors kérdésem lenne: lehet-e Erythritol-al készült ételt, sütit adni 16 hónapos babának? Nem állandóan, de ha nagyon „kilégyszizi” a számból…

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 25. péntek

      1 éves kortól lehet adni, tehát igen.

  • Szalai Zsuzsa

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!
    A problémám a következő a kisfiam (3,5 éves) és az édesapja közötti kapcsolattal van probléma ha én ott vagyok akkor semmit nem akar kezdeni az apjával még egy pohár vizet sem adhat neki csak az jó amit én adok/teszek. A férjem ezt egyre rosszabbul viseli félek hogy eltávolodnak egymástól. Ha egyedül vannak otthon ami nagyon ritkán van akkor jól el vannak minden jó de pl ketten nem mennek sehova mert a kisfiam kijelenti hogy ő csak anyával megy. Nem tudom mit tehetnék. Segítséged előre is köszönöm! Zsuzsa

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 25. péntek

      Ennek az az oka, hogy irányítani szeretné a veled való kapcsolatát, mert fél, hogy ha apával többet van, akkor téged elveszít. Segíthet, ha van minden héten 1-2 olyan közös program, amit csak Apával lehet csinálni, Anya addig nem is ér rá, más dolga van. Valami „fiús” dolgot találjatok ki, ami őt is érdekli, autós könyv nézegetés, barkácsolás stb., amit a fiúk jobban tudnak. Így felfedezi, milyen klassz dolgokat is lehet apával együtt csinálni.

  • Ildikó

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!
    Kislányom 8 hónapos, alvással és hozzátáplálással fordulnék hozzád.
    1. 4 hónapos koráig végigaludta az éjszakát, nappal is szépen aludt aztán jött a fogzás. Már 2 alsó foga kibújt utána mintha elvágták volna, megszűnt a nyűgösség és csak 1x, 2x kelt fel éjszaka. Aztán egyik napról a másikra megint nagyon nyűgös lett, folyik a nyála, mindent megrág, és sokszor egész nap sír, csak kézben van el. Ez a felső fogak miatt van? Azt hittem, csak az első 2 fog ilyen szörnyű…
    2. Sosem volt egy nagy evő baba, 2.640g-mal született, most 7.100. Az a kérdésem, hogy ennyi idősen mennyi tápszerre van még szüksége? Mert most 6-szor eszik egy nap, ebből 3x tápszer( a hajnalit is beleszámoltam) és így kb. 400-500 ml jön ki egy nap, a többi főzelék husival, gyümölcs és pép. Illetve baj ha a zöldség husival nem annyira csúszik, csak ha gyümölcsöt is teszek bele?
    3. Már 7 hónapos kora óta áll(6 és fél hósan mászott) és azóta sincs megállás, mindenhol és mindenkin kapaszkodik fel. Mostanában este elalszik a karomban még kajcsi közben, 10 perc után leteszem, látszólag alszik, aztán felébred 10 perc után és volt már hogy 2 órás procedúra volt a visszaaltatás, mert mindig fordul át és áll fel. Eddig sohasem volt gond az elalvással 3-4 perc ringatás után letettem a kiságyába, este pedig még melléfeküdtem egy kicsit és már aludt is. Hajnalban is van, hogy nem tud visszaaludni, ilyenkor mellénk veszem és csak úgy alszik vissza.Nem pici még ahhoz,hogy ennyire élénk legyen, hogy ne tudjon visszaaludni?
    4.Ahogy felállt szinte azóta nem lehet 2 másodpercre sem magára hagynom, van hogy ha már 2 méterre elmegyek tőle akkor is sír, sőt sokszor már hiába van ott az apja, akkor is sír ha kimegyek, és kapaszkodik belém, hogy vegyem fel. Ha átviszem a mamáékhoz ott jól elvan amíg engem meg nem lát, mert aztán jön a sírás és már jönni is akar hozzám.Fél, hogy nem jövök vissza, vagy elvesztette a bizalmát irántam? Sohasem hagytuk sírni, mindig ölelgetjük, puszilgatjuk, babusgatjuk, ezért is bánt a dolog. Válaszodat előre is köszönöm

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 25. péntek

      1. Sajnos a felső 4 metsző a legszörnyűbb, utána már könnyebb szokott lenni kicsit, de legalábbis hamarabb végetér.

      2. 4-500 ml-re van szüksége, tehát tökéletes amennyit kap. Tökéletes egyébként, amit eszik és nem gond, ha még jobban szereti az édesebb ízeket, ez majd magától meg fog változni.

      3. Ez a mozgásfejlődés miatt alakult így, amikor elmúlik a felállás újdonsága, magától elmúlik. Szokott segíteni, ha hálózsákban altatod, mert abban nehezebb felállni.

      4. Ez a szeparációs szorongás, ami szintén normális, a kicsi megijed attól, hogy anya örökre eltűnik és még nem tudja, hogy nem tesz ilyet, ez is magától csillapodni fog, szeretgesd sokat, engedd, hogy utánadmenjen bárhova, beszélgess hozzá, ha kimész és ő nem megy veled, hogy tudja, akkor is megvagy, és néhány hét után csillapodni fog a dolog.

  • Racz Annamari

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági,

    hosszú leszek előre is bocsánat, de több kérdésem is van.

    1. Tavasszal múlt 2 éves a kisfiam (28 hós). A héten kezdtük a beszoktatást a bölcsibe, mennem kell vissza 2 héten belül dolgozni. Az első nap rendben volt, hisz az 1 órát végig ott lehettem vele. Kedden már el kellett jönnöm 10 percre, végig sírta. Előzőleg megbeszéltük, hogy kimegyek a mosdóba, aztán jövök érte és megyünk haza. Nem nyugodott meg 1 percre sem. Másnap már 1 órát kellett otthagyni, akkor is végig a gondozón csimpaszkodott és 20 perc után hagyta abba először a sírást, de többször újra kezdte. Mikor mentem érte akkor épp nem sírt, amint meglátott megörült és sírni kezdett. Minden nap kicsit tovább kell otthagynom. Mindig megbeszéljük előtte, hogy én addig hol leszek, mit csinálok ő addig a bölcsiben lesz, tízóraizik stb aztán jövök érte és megyünk haza.Ma már majdnem 3 órát volt ott, de még mindig rengeteget sírt. Én elég határozott vagyok, nem tutjgatom, megbeszéljük a dolgot, de nem hozom fel a témát csak akkor beszélünk róla, ha ő szeretné. Tegnap kínomban már odaadtam az alvós állatát hogy az elkiséri a bölcsibe, együtt lesznek stb, de látványos javulás nincs. Látszik a kisfiamon, hogy rettentően megviseli az egész, éjjel kel, sír, ráadásul a 4. napra le is náthásodott, ettől függetlenül folytattuk a beszoktatást, mert a többi gyerek is folyton náthás és köhög..
    Korábban hetente többször vittem közösségbe, de ugye ott mindig velem volt, rendszeresen vigyáztak rá a nyagyszülők, néha más rokon is nem volt gond. Sőt pár hete lett egy segítségünk aki majd vigyáz a kisfiunkra ha beteg és nem tudok eljönni a munkából. Azzal a nénivel is jól meg vannak, bár friss az ismeretség, gond nélkül marad vele. A bölcsi viszont vmiért nagyon megviseli. Sok gyerek, idegenek… Fogalmam sincs hogyan segíthetnék neki könnyebben átlendülni ezen az időszakon. Kérlek segíts mit tegyek! Nagyon határozottan gondolom, hogy jó helye lesz ott, de vhogy nem megy. Mit csináljak???
    Ja és ma már itthon öltözés közben elkezdett sírni, miközben az mondta, hogy amíg ő bölcsiben lesz, addig én fogorvoshoz megyek, aztán ebéd után megyek érte. Nem akar besétálni a bölcsibe, úgy kell vinnem kézben, a gondozónak is állandóan a kezébe kéreckedne. Szóval kezdek teljesen tanácstalan lenni…

    2. Ettől a bölcsis dologtól teljesen függetlenül, 1-2 hónapja vettem észre, hogy vannak szituk, amikkel nem tud mit kezdeni a kisfiam és akkor bedurvul. Pl Véletlen leesett vmi az asztalról, mert megbillentette és akkor mindent lerombol az asztalon. Vagy hirtelen eldobja a kanalat vagy villát, mert nem kéri már a vacsit vagy nem sikerült felszúrni az ennivalót. Vagy összeszorított fogakkal próbál megcsípni, ha vmit nem csinál meg amit több alkalommal kértem pl utolsó kör a kisautóval, utána gyere öltözni mert menni kell a boltba. Na ha az utolsó kör után nem jön, mégegyszer elmondom, hogyszóltam, meg volt az utolsó kör, gyere és viszem öltözni, erre tiltakozik és alkudozik és variál stb.. Tudom dacolás kellős közepe van. Általában meg lehet vele beszélni mindent, értelmes kisgyerek, de a durvulással meg a néha néha felcsapó ellenkezésekkel nem tudok mit csinálni, elegem van belőle. Hogy lehet ezen ügyesen túllendülni??
    Nagyon köszönöm a segítségedet előre is!!

    üdv
    Annamari

    • Racz Annamari

      2015. szeptember 25. péntek

      Ja és persze ha felkel éjszaka, akkor 1-2-3 órát is fent van és forgolódik mire el bir aludni, ki sem jöhetek a szobából, mert ordítás van, így hogy legalább valamennyit pihenjünk befekszek a gyerekszobába egy matracra… Az éjszakai ébrenlét ellenére pedig legkésőbb 6.30kor felkel végleg. Fogalmam sincs ezeknek mitől és mikor lesz vége…

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 27. vasárnap

      1. A beszoktatás sajnos ezzel járhat és egészen addig nem is fog javulni, amíg nem kezd el kötődni valamelyik óvónénihez, de ehhez még kell néhány hét. Addig dédelgesd sokat, szeretgesd, ne is említsd otthon a bölcsit. Az jó, ha a gondozó kezébe akar kéredzkedni, az azt jelenti, hogy kezd bízni benne. Adj neki időt, be fog szokni!

      2. Ez a dackorszak velejárója, segíteni kell neki megtanulni, hogyan kezelje az indulatait. Amellett, amit csinálsz, hogy fokozatosan szólítod fel és a végén, ha nem teszi, akkor cselekszel, a másik ami segíthet ebben, a példamutatás. Amikor hisztizik, sír, öleled át, lélegezz mélyeket, hogy lássa, te türelmes vagy, és ellesse, hogyan kell nyugodt légzéssel lecsillapítani az indulatait.

  • Juliska

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági,

    még egy kérdésem van az altatással kapcsolatban.
    Általában ringatom a kisfiamat, amíg félálomba kerül, ilyenkor lerakom. Ha sír, felveszem, megnyugtatom, újra lerakom. Délelőtt nagyon jól működik ez, a délutáni alvásoknál viszont nagyon nehezen bódul el. Ha lerakom, sokszor felül vagy feláll, van, hogy nem is sír, hanem nézelődik (pedig úgy teszem le, hogy már álmos; dörzsöli a szemét, nyűgös, bújós). Ha kimegyek, sír. Ilyenkor sokszor újra kezdem a ringatást. Délután valahogy ez a letesz-felvesz módszer sem működik annyira, nagyon sokszor kell eljátszani, mire végre elalszik az ágyában. Valamit nem jól csinálok?
    Köszönöm a segítséget!

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 27. vasárnap

      Jól csinálod, egyszerűen csak délután nem annyira álmos. Vagy egy kicsit később próbáld altatni, vagy altasd a megszokott módon, aztán később úgyis áttér majd a ritkább alvásra és akkor megint könnyebb lesz altatni,

  • zsuzsi

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!
    Kislányom most 21 hónapos. A problémám vele az elalvåskor van. Este is nehezen alszik el, de délután már szinte lehetetlen lefektetni.
    Reggel 8-kor kel, este 10-kor fekszik le. Minden délelőtt szaladgálhat a kertben, vagy a játszótéren, hogy kellően elfáradjon. Fél kettő-kettő körül ebédel. Utána látom rajta, hogy hulla fáradt, esik, kel, hisztizik, mégsem akar aludni.Besötétítek, mesét olvasok és lefekszem mellé, mégsem akar aludni. Mindig ugyanabban az időben csinálunk mindent. Néha egy órán át is vergődik. Úgy ordít, mintha megszállta volna az ördög. Sokszor apa is kell, hogy lefogja, különben elmenekül. (Ilyenkor remekül eljátszana egyedül bármivel, amit egyébként nem nagyon tesz.) Jó, ha fél négy körül elalszik. De utána alszik akár két órát is, tehát mégis szüksége van az alvásra.
    A kérdésem az lenne, hogy ebben a korban kell-e erőltetni még a délutáni alvást? Hagyjam el, vagy legyen később, amikor még ennél is fáradtabb?
    Borzasztóan szenved szegény, ha aludni kell.

    Válaszodat előre is köszönöm: Zsuzsi

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 27. vasárnap

      Vannak olyan gyerekek, akik ebben a korban már nem mindig igénylik a délutáni alvást. Próbáld akkor fektetni, amikor tényleg álmos, ha ez inkább később van, akkor felesleges órákat nyúzni vele, ha pedig aznap nem álmos annyira, akkor csak egy kis csendespihenő legyen, meseolvasás, mesenézés, nem kötelező aludni.

  • Edi

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!

    Kislányom néhány nap múlva lesz 4 hónapos. Az altatásával kapcsolatos lenne a kérdésem. Kiságyában alszik el ugy hogy először énekelek neki majd berakom a kiságyba hason ott paskolgatom a popsiját kicsit általában elkezd morogni:) gondolom igy altatja magát. Szeretném ha megtanulna egyedül elaludni, most ha abbahagyom a paskolgatást akkor elkezd egyre hangosabban morogni majd sirni igy ilyenkor elkezdem ujra paskolgatni majd ha megnyugodott azaz nem sir akkor megint abbahagyom de az esetek 95% ban akkor alszik el amikor paskolgatom egyik pillanatban elkezd sirni majd paskolok rajta egyet és elalszik de sosem akkor amikor nem paskolom. A kérdésem a lenne hogy meg fog igy tanulni egyedül aludni? Jó ez igy ahogy van? Sirni semmiképp nem akarom hagyni. vagy még túl kicsi ehhez? Ha nem pasokolom akkor annyira elkezd sirni hogy utána egyre nehezebb lesz megnyugtatni. Sosem szoktam kivenni a kiságyból mert a paskolgatástól is megnyugszik.Köszönöm válaszod

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 27. vasárnap

      Egy kis segítség minden babának kell az elalvás előtti ellazuláshoz, ha ez nem órákig tart, csak rövid ideig, akkor nem gond a paskolgatás. Egyébként jó, ahogy csináljátok, idővel meg fog tanulni így magától elaludni.

  • Nikolett

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!

    Pár kérdésem lenne hozzád a 8 hós kisfiammal kapcsolatban.
    Az első: Étrenddel kapcsolatos. Reggelije 240ml tápi, majd tízórai gyümi, ebédre 200g főzelék, uzsonna kb 220-240 ml tápi, vacsi 200g főzelék majd lefekvés előtt kb 170-240ml tápi. Kérdésem: az uzsonnai tápit (kb 4:30-5 óra) ne cseréljem le joghurtra pl? Nem lenne táplálóbb neki mást ennie? Eddig a folyadék miatt nem akartam, mert ugye még keveset iszik naponta , max 40ml vizet. Mostanában kicsit mintha fogyott volna, lehetséges, hogy a sok kúszástól? Mindig mozog.

    Másik kérdés: napirendünk egész jól kiszámítható, de van, hogy mostanában reggel 8:45-kor keltenem kel, az eddigi 7:30as keléshez képest:) Ez nem zavarja össze? Nem baj, hogy hagyom aludni addig?

    Harmadik: Van tipped, hogy hogyan tudnám a járókába szoktatni, mert nem szeret benne lenni, már nem tudja lekötni ott magát, pedig 7 hós koráig olyan jól evolt benne 40 percet is. Csak azért szeretném ha naponta összesen legalább másfél órát lenne ott, mert ott talán jobban erőlködne a felülést illetően, meg tud kapaszkodni…Szerinted nem okoz neki hátrányt ilyen szempontból, hogy mindig szabadon van a földön és folyamatosan csak kúszik, forog? Hogy fog így felülni, ha jó neki így is? Remélem sikerült érthetően feltennem a kérdést:)

    Várom válaszod. Köszönöm szépen
    Niki

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 27. vasárnap

      Tökéletes ez az étrend így. Elkezdheted bevezetni a tejtermékeket (sajt, joghurt, túró) és akkor az uzsonnát lassan le lehet cserélni tejtermékre, de nem kell elsietni. Egyébként eleget iszik, 1-2 kortynál többet ebben a korban még nem kell inniuk.
      Valószínűleg a sok mozgástól fogyott, ez természetes.

      Nem baj, hadd aludjon, ha ilyen hosszan igényli.

      Egyáltalán nem hátrány, ha sokat van a földön, most ez az érdekes neki. Ülni a mászásból szoktak megtanulni, azzal még bőven ráér, 10 hónapos kor környékére szokták tudni. Normális, ha nem akar a járókában lenni, hiszen most a kúszás gyakorlása a legfontosabb neki, azt pedig a járókában nem tudja.

  • Nikolett

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!

    Pár kérdésem lenne hozzád a 8 hós kisfiammal kapcsolatban.
    Az első: Étrenddel kapcsolatos. Reggelije 240ml tápi, majd tízórai gyümi, ebédre 200g főzelék, uzsonna kb 220-240 ml tápi, vacsi 200g főzelék majd lefekvés előtt kb 170-240ml tápi. Kérdésem: az uzsonnai tápit (kb 4:30-5 óra) ne cseréljem le joghurtra pl? Nem lenne táplálóbb neki mást ennie? Eddig a folyadék miatt nem akartam, mert ugye még keveset iszik naponta , max 40ml vizet. Mostanában kicsit mintha fogyott volna, lehetséges, hogy a sok kúszástól? Mindig mozog. Ja, és bébiételt kap, még nem kezdtem el főzni neki. A bébiétel van olyan tápanyag és kalóriadús, mintha én főznék?

    Másik kérdés: napirendünk egész jól kiszámítható, de van, hogy mostanában reggel 8:45-kor keltenem kel, az eddigi 7:30as keléshez képest:) Ez nem zavarja össze? Nem baj, hogy hagyom aludni addig?

    Harmadik: Van tipped, hogy hogyan tudnám a járókába szoktatni, mert nem szeret benne lenni, már nem tudja lekötni ott magát, pedig 7 hós koráig olyan jól evolt benne 40 percet is. Csak azért szeretném ha naponta összesen legalább másfél órát lenne ott, mert ott talán jobban erőlködne a felülést illetően, meg tud kapaszkodni…Szerinted nem okoz neki hátrányt ilyen szempontból, hogy mindig szabadon van a földön és folyamatosan csak kúszik, forog? Hogy fog így felülni, ha jó neki így is? Remélem sikerült érthetően feltennem a kérdést:) csak aggódok egyébként is, hogy már 8 hónapos és még nem ült fel.

    Várom válaszod. Köszönöm szépen
    Niki

  • Ildiko

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Agi!

    Ujbol hozzad fordulok segitsegert.
    Kisfian 2 eves es 3 honapos. Probalkozunk az ovoival, rovid program fel kilenctol 11-12 oraig. Az elso nap nem is volt vele gond ugy elszalad a gyerekekhez hogy csak az nap ott is hagytuk 11 oraig. Egyszer kerdezet felolunk es kesz . orult mikor meglatot de nme kart haza jonni. Masnap sem volt vele gond reggel, viszont napkozben mar pityerget a mami utan.
    Nagyon elenk kisfiu szeret gyerekekkozott lenni. A harmadik nap az hetfo volt hat akkor kezdodot a siras es az ovonene ki is kudott minket. Persze egesznap sir es azt kiabalta -mami jon , mami jon!- aznap a deltutani alas alatt tobbszor felsir ugyan evvel a monadttam. Masnap ugyan az volt a helyzet az ovoban hiaba vitta csak az apukaja be, viszont mar az ejszakai alvas is zaklatot volt ugyan ugy felsirt a – mami jon- mondattal es sajnos nehenzen sikerult megnyugtatni. Azota az van hogy nehogy kimenjek a szobabol mert akkor azt kiabalja -mami nem menj el-
    Harmadik nap mar csak bevittuk lassuk ugyan ugy sir-e, de hazahoztuk mert talan megjobban sirt. Nem tudom jol dontottem-e, ugy ereztem hogy tul atment a normalis hataron, az hogy ejszakka ennyira feszult ebbol az okbol kifolyolag. Nem akarom hogy lelkileg seruljon.
    Most az ovonnenik miutan mindig azt mondtak hogy hagyam ott es menjek haz hogy bevihettem csak egy orara hogy en is ott vagyok akkor amikor kint vannak az udvaron. Jo otlet ez? es mennyire surun vigyem? Hagyak most neki egy kis idot mig teljessen megnyugszik es utanna probalkozzunk esetleg 1 -2 honapon belul vagy esetleg aprilisban amikor nagyobb lesz vagy a legjobb ha megvarunk mig betolti a 3 evet?
    Elore is koszonom
    Ildiko

  • Era

    2015. szeptember 25. péntek

    Szia Ági!
    Segítségedet szeretném kérni ,Kislányom 7,5 hónapos éjjelente és napközbeni is még sokszor szélgörcsöktől szenved. Éjszaka jobb esetben háromszor-négyszer felébred forgolódik és sírni kezd. Kis cipelgetés után megnyugszik néha vagy ha adunk neki gripe watert. Éjjelente keresi a cicit mohón. Kevés lenne a tejem? Ilyenkor megszoptatom és vissza alszik 2-3 órán keresztül aztán minden ismétlődik reggelig. Sajnos nem akar cumizni és anyatejen kívül mást inni enni ,de azért almával kínáltam már, nem nagy sikerrel.Nem erőltetném…csak a környezet. Úgyhogy várok vele.Meddig lehet vele várni? Foga sem bújt még ki.Csak szopik és így is 9.5 kg. 2 hete folyamatosan ébred éjszaka, van hogy fel-1 óránként, és csak cicin hajlandó visszaaludni.Kérdésem, hogy hasfájása még ebben a korban is normálisnak számít? Nem tudom mit tegyek.Válaszát előre is köszönöm.

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 27. vasárnap

      Ahogy a baba súlya nő, a tápanyagigénye is nő, ezért éjszaka is gyakrabban kérhet enni. Valószínűleg ő is éhes éjszaka, ami egyébként ebben a korban még normális. Segíthet, ha az esti órákban gyakrabban szoptatod, akár félóránként is megkínálhatod, így jobban jóllakik. Valószínű, hogy emellett fogzik is, ez okozza a 3 óránál gyakoribb felriadásokat.

  • Kovács Georgina

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!

    A mi problémánk az hogy van a kislanyunknak egy furcsa viselkedése amivel nem nagyon tudunk mit kezdeni.

    Kezdem az elején. 8 hónapos volt amikor fel ült egyedül,utána kezdődtek a furcsaságok. El kezdett olyat csinálni hogy fekvő helyzetben meg feszíti a lábait meg a kezét és remegteti. El vittem orvoshoz ő azt mondta valószínű hogy epilepszia, figyeljem, számoljuk hányszor csinálja és egy hónap múlva menjünk vissza. A számolt adatok szerint meg a videó alapján ő azt mondta hogy ez nem epilepszia, és hogy ki növi. Meg nyugodtunk mert hirtelen elég sokat fejlődött, és azt gondoltuk biztos ki merült az idegrendszere.

    13 hónaposan elindult és szinte teljesen el múlt a remegés.

    A nyáron újra el kezdődött. Most 18 hónapos. Azért vagyok kétségbe esve mert félek hogy valami komoly gondja van és nem tudom hogy segítsek rajta. Gondoltam el viszem pszichológushoz de feleslegesen meg nem akarom ki tenni mindenféle orvosi vizsgálatnak. Lehet tényleg csak egy rossz szokás amit el hagy.

    Nem tudom semmihez kötni a dolgot, talán főleg akkor fordul elő amikor fáradt, de csinálta már ébredés után is. Teljesen éber közben, ha szólok neki figyel, ha meg kérem üljön fel fel ül. Minden más tekintetben teljesen olyan mint a hasonló korú gyerekek. Szereti a társaságot,ügyes, okos.
    Segít ha olyankor kicsit meg maszírozzuk a lábát, el lazul tőle. Ölbe vesszük, vagy valami érdekes tárgyal el vonjuk a figyelmét.

    Készítettem friss videót, ha esetleg valahogy el tudnám küldeni örülnék ha meg néznéd. Facebookon tudok videót küldeni.

    A segítséget előre is köszönöm!
    Üdvözlettel : Kovács Georgina

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 27. vasárnap

      Szerintem elsőként mutassátok meg egy fejlesztő pedagógusnak. Lehetséges, hogy valamilyen izom van letapadva és ez okozza a remegést. Ha ő nem talál semmit, akkor neurológushoz lehet fordulni a problémával, hátha valamilyen idegrendszeri zavar. Mindenképpen járj utána, mert már régóta tartó dologról van szó.

  • Teréz

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ágnes!

    Kérdésem szobatisztasággal függ össze.

    Kisfiam három éves múlt a nyár elején. Közösségbe 5 hónapja jár és az óvónők szerint korosztályának megfelelő képességű gyermek, aki nagyon kommunikatív. A férjem és az én véleményem szerint, még annyit jegyeznénk meg, hogy kisfiúnk nagyon temperamentumos, kitartó és akaratát bátran és hangosan kifejező gyermek. Alvásigénye (alvásközpont által megerősítetten) alacsony, talán ezért is sokkal gazdagabb a szókincse, mint a vele egykorú társainak.

    Idén tavasz óta ismeri fel a széklet- (és talán a vizelet) ürítési ingert. Tavasszal a szakirodalmak hatására nem kezdtem el a szobatisztaságra való nevelését, mert akkor született kistestvére. Viszont tavasz óta kérdeztem, illetve javasoltam neki, amikor láttam rajta, hogy a dolgát végzi, hogy elkísérem őt WC-re (WC-szűkítős, sámlis megoldás). Illetve a Bilikönyvet is tavasz óta olvasgatom neki. Az invitálásra mindig azt felelte, hogy nem akar jönni a mosdóba.

    Augusztus elején vezettem be, hogy nem kap pelust nappalra, csak éjszakára. Ezt néhány héttel előtte mondogattam is minden nap a kisfiamnak, hogy ő már olyan nagy, hogy éjszakára fog csupán pelust kapni. Mivel korábban racionális érvekkel nem tudtam meggyőzni őt és mintaadással sem, hogy jó dolog a WC-re menni, így azzal álltam neki elő, hogy nappalra már nem gyártanak pelenkát ekkora gyerekeknek és ha bugyiba végzi el a dolgát, akkor az bizony csípheti őt. Erre azt felelte „Sebaj gyártsunk mi nappali pelust. Anya, azt hogyan kell?”:)
    Mikor első ízben csupán bugyit adtam rá, azt felelte, hogy ő bizony a bugyijában fogja végezni a dolgát. És ez így is van a mai napig. Pedig volt, hogy nem tudtam egyből átöltöztetni és az valóban fájdalmat okozott neki,valamint kényelmetlenül is érezte magát.

    Néha-néha jártam csupán sikerrel, amikor a szabadban voltunk és csupaszon lehetett. Ekkor, ha láttam rajta az ingert, elmentem vele egy bokorhoz és ott pisilt.

    Az ovi elején egy hétig bepisilt. Aztán azóta, hogy a dadus (nagyon kedves természetű) ebéd előtt megpróbálja őt megpisiltetni, ha sikerül neki, magától visszatartja a vizeletét. Óvodába egyelőre 3-4 órát jár.

    Nagy ritkán szól nekem, hogy pisilnie kell, de csak a nadrágját lehúzom és már be is pisil, nem várja meg, hogy megfelelő helyszínre érkezzünk.

    Erőltetni sosem erőltettük. Amikor elvégzi a dolgát a ruhájába, bocsánatot kér, mire én azt felelem, hogy nem haragszom rá, csupán szomorú vagyok, hogy mosómedvévé változom, és nem vele játszom, hanem az ő ruháit mosom.
    Motiválni mind játékokkal, kedvenc ételekkel és szolgáltatássokkal (játszóház stb.) is próbálkozunk, de ő visszautasítja azokat, illetve azt mondja, hogy az wc-zés nélkül is jár neki.

    Kedves Ágnes, a Te oldaladon olvasottak alapján, véleményem szerint a fizikális és mentális érettség megvan a kisfiamban. A szociális érettség tekintetében bizonytalan vagyok, mert fiam szeret ellenkezni és az árral szemben úszni. Így úgy gondolom, hiába látja mind az ovis társaktól, mind pedig tőlünk otthon a mintát, ő azt nem kívánja utánozni.

    Természetesen a féléves kistesó is mögötte lehet, de az ő születése óta, kisfiam egy-egy momentumot leszámítva, sosem akart visszakerülni babastátuszba.

    Érdeklődni szeretnék, hogy a fent leírt helyzetre vonatkozólag tudsz-e tanáccsal, javaslatokkal segíteni minket?

    Köszönettel:

    Teréz

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 27. vasárnap

      Szerintem ő még nem teljesen érett a szobatisztaságra. Nincs meg a megfelelő szociális érettsége, egyszerűen nem érdekli a dolog és későn is szól, ebből látszik, hogy igyekszik ő már, de még nem igazán sikerül neki. A legjobb, ha egyelőre nem foglalkoztok most ezzel, nem is említed, ne is legyél szemrehányó miatta, ellenben másfél-2 óránként kérdezd meg tőle, kell-e pisilni és, ha igen, akkor menjetek el. Ha sikerül neki, vagy néha magától elmegy, dicsérd meg nagyon. Hidd el, azért érdekli őt, mit csinálnak a többiek, fogja is utánozni a mintát, de még csak rövid ideje volt rá, hogy megtanulja. 1-2 hónap és belejön majd.

  • Beáta

    2015. szeptember 25. péntek

    Tisztelt Doktornő!

    A kislányom aki 11 hónapos múlt és kb 1 hónapja kezdte azt, hogy este amikor magát altatja négykézlábon hintázva, az ágyrácsba ütögeti a fejét. Ez folytatódott azzal, hogy napközben a járókában ülő helyzetben a hátát a járóka hálójának döntve hintázni kezdett előre hátra, majd ezt falnak dölve, etetőszékben sőt néha babakocsiban is csinálta illetve a mai napig csinálja. De mostmár olyan erővel, hogy félek, hogy kárt tesz a fejecskéjében.

    Próbáltam elmagyarázni neki, hogy ne csinálja mert fájni fog neki, de csak mosolyog rajta és azért is csinálja tovább.

    Azt vettem észre, hogy ülő helyzetben a hintázást akkor kezdi el, ha unatkozik, vagy mozogni szeretne, éjszaka az ágyában pedig ha nehezen alszik el.

    Régebben az ölemben itta meg az esti tápszert, de kb 2 hónapja kifordul a kezemből, így odaadtam neki az üveget és maga eszi meg a kajcsiját.
    Megkíséreltem amikor az ágyrácsba veregeti a fejét ölbe venni, de fordul ki a kezemből. Ha leraktam simogattam a hátát, a fejecskéjét, hogy így nyugtassam meg, de amikor már azt hittem, hogy elaludt ès kijöttem tőle, újra kezdte a hintázást.

    Sok mindenen gondolkodtam, hogy mitől lehet ez, mert amúgy egy kiegyensúlyozott gyerek, jó kedélyű, járni még nem jár önállóan, de fal mellett, tárgyak mellett és járássegítővel már lépeget.

    Jártunk Dévény tornára is egy kis izomletapadás miatt, gondolkodtam, hogy nem-e ettől lett túl aktív a gyerek.

    Kb. 2 héttel ezelőtt kezdődött nála egy kis orrfolyosásos megfázás ami miatt naponta orsziporszit kell használnunk, azóta az elalvásnál meg erőteljesebben ütögeti a fejecskéjét az ágyrácsba, ha bemegyek hozzá amint észre jönni akar ki az ágyból, ha kiveszem egyből ölel át és rajtam próbál pihenni, bár sajnos nem sikerül neki, îgy amint megnyugszik lerakom az ágyába.
    Tegnap éjszaka azt is észrevettem, hogy ha az ágyrácsvédő és a rács közé teszem a kezem ahová a fejét veri hintázás közben, akkor arréb mozdul, hogy a rácshoz ütődjőn a feje.

    Nem tudom, hogy életkori sajátosság-e, vagy valami komolyabb dolog lehet a háttérben. Megjegyzem édesanyám elmondása szerint ezeket a mozgásokat én is csináltam gyerekkoromban de az orvosok neki azt mondták, hogy kinövöm, ami így is lett.

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 27. vasárnap

      Nem túlmozgásos, egyszerűen csak ezzel nyugtatja magát. Ez ijesztő a szülő számára, de valójában ártalmatlan szokás, amitől nem lesz semmi baja, ki fogja nőni.

  • Kacita

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági, Szia.

    Köszönöm a korábbi válaszaidat.
    Nagyon tanácstalan vagyok…
    Gyorsan bele is vágnék, kisfiam – Benjamin 2 év 5 hónapos múlt.

    Már többször előfordult és mintha sportot űzne a kisfiam abból amit csinál, mi meg a párommal tanácstalanul állunk és nem értjük miért teszi ezt.
    Otthon illetve volt hogy máshol is pl étteremben, egy pár percig aranyosan eljátszik 1.a kis autójával, a 2. kertben együtt labdázunk, illetve épp a 3.fagyikáját nyalja,
    1. fogja az autót és eldobja, de inkább úgy mondanám hogy hozzánk vágja
    hiába mondjuk hogy ez helytelen, el veszem az autót stb.
    vagy hisztériába torkollik amit én ugyan fel nem vennék de a párom nem birja és vissza adja neki az autót, majd újra megcsinálja ezt…
    Miért nem érti meg hogy ez veszélyes illetve hogyan kezeljem hogy megértse amit csinál az butaság. Soha nem mutattunk neki ilyet és nem is volt társaságba ahol ilyet láthatott volna.
    2. Amíg szépen játszik nincs is baj, de gondol egyet és csak oda dobja, megszünik velünk a kapcsolata és nem hallgat hogy ne dobja a szomszédba, ne tegye tönkre a virágos fát stb.. Oda dobja ahova akarja ha nem szeretné hogy partnerei legyünk a játékban mert nagyon nagy a kertünk.
    3. probálja nyalogatni, szopogatni a kis fagyikáját ( most nyaralni vagyunk és most evett először, nagyon tetszik neki. de… )
    Pár perc múlva behisztizik eldobja, de neki kell, de nem kell és így tovább mire nagy nehezen megnyugszik a fagyi már csöpög…
    Egy vicc egy kabaré amit művel.

    Ez hogy kell nekem, nem kelll de mégis kell… ezt mostanában rengetegszer játsza el a fent említett két példánál is, de másban is: Inni akarok, tessék. De nem ez kell. Nincs más, akkor elrakom. De mégis kell. De mégsem kell… Mindez idegörlő hisztivel párosítva. Először még türelmes vagyok, de amikor játsza velem a bohócot, azt a kutya mindenit kihoz a sodromból.

    Kérlek Ági segíts nekem megérteni mi zajlik le benne, miért csinálja mindezeket. Mi a megoldás?? Van megoldás? Hagyjam és ne foglalkozzak vele, ne is mondjak neki semmit ha látom mi lesz a vége. Vagy hogyan kezeljem.
    Úgy érzem naponta többször kudarcba fullladok. Nem akarok rászolni illetve kiabálni, sokszor kínomba csak röhögni tudnék, ez vicc nem hiszem el amit művel, annyira igyekszem hogy lehet már ez a baj, hogy jól neveljem, tanítsam.
    Próbálom elmagyarázni neki mellégugolva hogy ez így helyten, ezért és azért ez vagy az lehet a következménye annak amit csinál. De semmi eredmény.
    Mit csinálok rosszul?
    Azt muszáj megemlítenem hogy hiába értünk sok mindenben egyet a párommal, homlok egyenest mást csinál. persze nem vezet sehova az sem. sőt azt látom hogy az ő engedékenységével vissza is él Beni. Hiába mondom neki hogy ez így később még rosszabb lesz, de ne érti – a párom. Vele mit kezdjek?

    Nagyon köszönöm!

    Szép Napot.
    Katica és Benjamin

    • Vida Ágnes

      2015. október 25. vasárnap

      Nem tudja kezelni az érzelmeit, ezért, amikor csalódott, feszült, akkor így reagál. Ez öntudatlan, nem ezért csinálja, hogy nektek fájjon, simán csak nem tudja, mit tegyen, „elszáll az agya”. Ilyenkor hiába magyarázol neki, mert az indulattól magán kívül van, az egyetlen, amit tehetsz, hogy megöleled, megnyugtatod. A férjednek öntudatlanul még igaza is van, mert ez a fajta hiszti nem arról szól, hogy valamit el akarna érni a gyerek, hanem szimplán csak nem tudja kezelni az indulatát. A másik fajta hiszti, amit azért csinál a gyerek, hogy megkapjon valamit, annál jó a te megoldásod, hogy megbeszéled vele és nem engedsz a hisztinek.

  • Mónika

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!

    20,5 hónapos kisfiam bölcsödei beszoktatásával kapcsolatban kérném ki véleményedet.

    1 éves kora óta naponta viszem játszótérre, de nem érdeklődik más gyerekek iránt. Ha itthon vagyunk napközben, általában csak én vagyok vele. Ezen a héten hétfőn elvittem egy bölcsödébe, annak is csak egy olyan csoportjába, ahova heti 1-2 alkalommal lehet menni, és csak 3-4 órát. Tulajdonképp ez olyan anyukáknak van, akik nem adják bölcsibe a gyereket, de szükségük van heti 1-2 alkalommal szusszanásra. Nagyon tetszik egyébként, gyönyörű a hely, és 2 dadus van 5-7 gyerekre. Nagyon boldogan indultam el, hétfő délelőttönként van beszoktatás. Totál kudarcba fulladt, még korán reggel nem is volt ott gyerek, amikor megérkeztünk, és már a kapualjban elkezdett sírni. Amikor pedig a szobába érkeztünk, ahol csak egy dadus volt, kitört szegényből egy komoly distressz hiszti. Talán még nem is éltem át ilyen erős hisztit. 20-30 percig tartott. Azért nem értettem, mert még feszültség sem volt bennem, hogy milyen lesz a beszoktatás, nem aggódtam, boldogan indultam el vele, hogy majd egy jót játszunk ott. Most még úgysem hagyom ott.
    Biztos hogy distressz hiszti volt, mert abszolút nem tudtam rá semmivel hatni, megmagyarázni, hogy nem megyek el, csak játszunk. Teljesen leizzadt, én is 🙂 vér vörös fejjel sírt. 🙁 A vége az lett, hogy kiálltam vele az ablakba, 10 percig néztük a kinyitott ablakban a trolikat és autókat 🙂 , majd elcsöndesült. Megérkeztek más gyerekek is, meglátta őket, nézegette, majd egy idő után lekéretőzött az ölemből, és elkezdett játszani. Utána már nem volt gond, maradtunk.
    Nagyon megijedtem viszont, a dadus szerint nem jellemző az ilyen sírás rögtön első alkalomra. Nem hagytam ott még sehol egyedül.

    Szerinted miért történhetett ez? Jó volt egyáltalán, hogy nem mentünk haza rögtön?
    Elméletileg most hétfőn újra megyünk, de most már nagyon félek tőle. Mit gondolsz, menjünk?

    Nagyon szépen köszönöm,
    Mónika

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 27. vasárnap

      Valószínűleg ő is érezte a te feszültségedet, ezért fakadt ki, de nem kell aggódnod, ez természetes. Menjetek nyugodtan holnap is, barátkozzon a hellyel, de még ne hagyd ott egyedül, csak akkor, ha már azt látod, hogy 20-30 perceket nélküled játszik, vissza se néz. Ilyenkor elbúcsúzhatsz és elmehetsz első nap 10-15 percre, másnap 30 percre, harmadik nap egy órára.

  • Imi

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!

    Kisfiam 5 hónapos es sajnos nem alszik ejjel. 3 hónapos korában ataludta az éjszakát, akar negyed 7-ig is! 4 hónapos korában kezdődött a probléma, akkor fura lett a viselkedése. Sokszor „vibralt”, vagyis nyuzsgott, az arcát dorzsolte, nyuzta, csapkodott a kis kezével, szopni sem akart (elengedte a cicit, majd vissza vette, megint elengedte) végül be hergelte magat es sírt. Mint akit valami űz. Nagyon nehez megnyugtatni, sokszor nem is lehet. Ez az „idegesség” azóta javult kicsit napközben, a szopi is helyre jott nagyjából de most ejjel kel fel nagyon sokszor. 40 percenként is akár, szinten nehez megnyugtatni. Van hogy hosszan nyoszorog miközben lassan visszaalszik. Mintha valami nem hagyna nyugodni vagy valamije fájna. Mi lehet a baj? Az idegrendszerével van gond? Vagy a foga bántja? 3 hónapos kora ota dől belőle a nyal, mindent megrag. Az inye nem dagadt, de ki van feheredve neki, a kezével folyton piszkálja. Kb egy hete a kakija is budos, erjedt gyümölcshoz tudnám hasonlítani. Napközben 2 óránként teszem le aludni (mikor mar nyugos), kb fel órát -40 percet alszik, összesen napközben 2-2,5 fel órát szokott. Mar nagyon faradt vagyok es persze aggodom is. A fogara kap chamomillat, illetve kenem neki ecsetelovel. Mostmár csak ugy tudunk aludni hogy magam melle veszem, amiatt is aggodok, hogy megszokja. Nem vagyok teljesen biztos abban hogy a foga bántja e, vagy mi lehet a gond. koszonom előre is válaszod!

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 25. péntek

      4-5 hónapos korban beindul a fogzás, az okoz ilyen tüneteket. Az első tünet a nyálzás és akár 2-3 hónapig is tarthat, mire át is töri az ínyt az első fog. Homeopátiás alkati szerekkel lehet segíteni rajta, erről bővebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz, innen ki tudod választani a neki való szert.

  • Vali

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!
    Két éves kisfiamnál lassan fél éve, hogy megkezdődött a dackorszak. Mostanában a tagadásban és ellenkezésben csúcsosodott ki, vagyis mindenre csak NEM, NEM, NEM…. Küzdelmesek a mindennapok, de ami miatt most ìrok, hogy már egészen jó úton jártunk a szobatisztaság felé, hiszen szólt, ha kakilni kellett neki és lelkesen ment a wc-re. Aztán egy hétvégén nagyszülőkkel és apukájával, – de először nélkülem – töltöttek egy éjszakát vidéken. Mikor hazaért, láttam, hogy kakilnia kell, de mikor rákérdeztem, rávágta, hogy NEM, majd mikor ráültettem a wc-re, hátha nem ment minden a pelusba, teljesen elszomorodott és majdnem sìrvafakadt, hogy ő már nem tud kakilni és én nem vagyok büszke rá. Persze vigasztaltam és mondtam, hogy semmi baj, majd legközelebb, de azóta nem hajlandó ráülni a wc-re, sőt most már nem is szól, ha kakil. A különalvást teljesen jól viselte, és semmi rossz élménye nem volt a hétvégén a wc-vel. Nem akarjuk erőltetni, de nem tudom mitévő legyek. Egy hónap múlva érkezik a kistesó, lehet ezzel van összefüggésben? Kicsit aggódok, hogy hogy fogja viselni a tesó érkezését, próbáljuk felkészìteni rá, de félek lesznek még nehézségek….

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 25. péntek

      Egy kisgyerek a „nem” szót hallja a legtöbbet, természetes, hogy ő is gyakran használja 🙂 De nem mindig gondolja komolyan, a legjobb, ha le se reagálod, hanem teregeted tovább a dolgokat a maguk útján, mintha nem is mondta volna.
      A kakigondot az okozta, hogy új környezetbe került, ez szorongást váltott ki és a szorongás gyakran okoz székrekedést. Nem kell erőltetni a dolgot, ne is említsd neki, hadd kakiljon most egy darabig ott, ahol tud és akkor, amikor sikerül, aztán 1-2 hét múlva, amikor a külön töltött éjszaka emléke már feledésbe merült, újra lehet őt egy kicsit motiválni arra, hogy a WC-re üljön pl. ha ott kakil, felragaszthat a hűtőre (vagy egy előre elkészített kis faliújságra) egy matricát.

  • Laura

    2015. szeptember 25. péntek

    szia Agi, kisfiam 24 honapos es most kezd el villaval enni onalloan,gond ez és kanálla. poharbol mar kezd onalloan inni. viszont a levest nem eszi, hogyan tudnek neki adni hogy csinaljam meg h egye?iszik es szopizik meg, meg sok gyumi, eleg ez? tejet, grizt, tejberizs, kakaot nem eszi, baj ez? eleg a cici es tejtermek, joghurt, turo… masik bajom alvassal van.regota mar keso fekszik, 11, ejfel fele, nm akar aludni hamarabb..keso kel igy reggel, du. 2orat alszik gondolom nem almos azer alszik ejfel korul csak.pedig kifaraszzuk jatszoter,stb. mi hullak vunk. du.ebreszem fel, vagy reggel hamarabb? celom h 9, max 10kor aludjon. fogkremmel mar moshatom neki fluoridmentessel nenedentet vettem,kicsit kell rátenni? ha ilyen esős idő van, mit játszhatok vele bent. én gyesen vagyok vele itthon, kistesó még nem tervezzük,de úgy látom szükséges neki a gyerek közösség,családi napközibe,időszakos bölcsibe vinném,szerinted jó ötlet,1-2 nap a héten,pár órára. bilizéssel sehogy sem állunk,szted nyáron kezdjem el izgulok h mire megy oviba nem lesz szobatiszta. szept.23.töltötte a 2 évet.Köszi

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 25. péntek

      Nem gond, ha van egyéni ízlése, nem kell semmit erőltetni. A lényeg, hogy minden tápanyagcsoportból egyen valamit: hús, tejtermék, zöldség, gyümölcs, gabonafélék. Kakaóra, tejbegrízre nincs szüksége, a tejet sem kell erőltetni, tejtermékből is lehet pótolni a kalciumot.

      Ha nektek jó ez a napirend nem kell változtatni rajta. Ha viszont nem jó, akkor kezdd el reggel 1 órával korábban felkelteni 4-5 napon keresztül, így 1 órával hamarabb lesz a délutáni alvás, 1 órával hamarabb alszik el este, aztán ha átállt teljesen (kb. 4-5 nap kell hozzá), akkor megint hozd előre 1 órával.

      Igen, moshatod már a fogát, egy borsónyit kell rátenni.

      Esős időben lehet bújócskázni, bunkert építeni párnából, akadálypályát készíteni a szobában és négykézláb végigmenni rajta, kézműveskedni is lehet már: gyurmázni, vízfestékezni, só-liszt gyurmából alkotni (pl. lapos korongokat csinálni és száraztésztával, babbal kidíszítheti).

      Mehet bölcsibe, ha szükségesnek látod, hetente 1-2 alkalomtól nem lesz semmi baja.

      Bilizéssel ráértek még, ha semmit nem teszel, 3 éves korra akkor is magától szobatiszta lesz egyik napról a másikra. Bővebben itt írtam erről: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/mikor-legyen-szobatiszta

  • Juliska

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!

    A hozzátáplálással kapcsolatban lenne kérdésem hozzád.
    Kisfiam 9 hónapos, már tízóraira, ebédre és uzsonnára is evett kanalas dolgokat az anyatej előtt. (Foga még egy sincs.) Már a vacsora bevezetésénél tartottunk, maikor beteg lett. Antibiotikumot kellett szednie, amitől hasmenése és kiütése lett, ezért egyéb gyógyszereket is kapott, meg egy másik antibiotikumot. Most adtam neki először gyógyszert.
    A betegség alatt egyre kevésbé fogadott el mást, és azóta kizárólag anyatejet fogad el, bár minden étkezés előtt próbálom kínálni, leginkább almapürével vagy joghurttal, de egyáltalán nem hajlandó enni. Nagyon aggaszt, hogy nem eszik mást, és attól is tartok, hogy én nem fogom tudni tartani a lépést az anyatej igényével.
    Hogyan és mikor tudunk visszatérni a kanalas ételekhez? Mivel próbálkozzam?
    Köszönöm a segítséget!

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 25. péntek

      Ez teljesen normális reakció, most nincs szüksége másra, csak anyatejre. Ha csak szoptatod, elég tejed lesz, emiatt nem kell aggódnod. Aztán úgy egy hét múlva kezdd el megint kínálgatni főzelékkel, de egyszerre csak kicsivel és ha szüksége van rá és meg tudja már újra enni, elkezdi majd újra elfogadni

  • Kovács Katalin

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!

    Kislányom most 1 éves, eddig a nappali alvása viszonylag egyenletese volt ált. 2-2,5 órát aludt két részletben. Kb. másfél hete beteg lett lázas, náthás, amiből azóta a nátha még mindig tart, viszont a nappali alvás teljesen felborult. Napok óta egész nap csak fél órát alszik, és bármennyire próbálom, többre nem hajlandó, viszont ettől délutánra már tiszta nyűg, mégsem alszik. Foga van már hat, de igazából a fogzás nem annyira viseli meg, hiszen éjszaka szerencsére alszik. Néha-néha megébred, de cumival vissza alszik. Este olyan 9 körül van fürdetés, majd evés, és úgy teszem le aludni. Szépen el is tud magától aludni, és ált. 7 óra fél 8 körül ébred. Így azt sem lehet mondani hogy túl sokat alszik éjszaka és ezért nem akar napközben aludni.
    Járni még nem jár, csak kúszik, most próbálkozik a mászással. Mi lehet a probléma, mit tehetnék hogy napközben egy kicsivel többet tudjon aludni?

    Köszönöm :Kati

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 25. péntek

      Ha a kicsi náthás, nem kap levegőt, megnagyobbodik az orrmandulája is, ezért nem tud aludni. Segíthet, ha alvás előtt bekened a hátát BabyLuuf balzsammal és ha nagyon nem szereti most a kiságyat, megpróbálhatod melléfeküdve a nagyágyon altatni (körbebarikádozva nehogy leguruljon) vagy egy szivacson a földön.

  • Nikcsi

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!
    20 hónapos kisfiammal kapcsolatban kérnék tanácsot! Éjszakai ébredés gondjaink vannak… A fogaival nagyon megküzd sajnos, főleg az éjszakai nem alvásra gondolok. Most azonban már kijött 20 foga, mégis felkel és nem hajlandó visszaaludni a saját ágyában! Először arra gondoltam, hogy lehet, hogy még mindig a fogzás a gond, adtam neki Viburcol kúpot, hátha… de így is felébredt éjszaka. Fájdalmasan sír, és csak akkor hagyja abba, ha átviszem mi közénk (ott szó nélkül elalszik, bár, ott is néha egy órát csak felül, lefekszik, stb, csendben van, viszont én egyáltalán nem tudok aludni). Ez megy –hosszabb-rövidebb megszakítással – kb 2 hónapja! (Előtte ilyen probléma nem volt, visszaaludt a saját ágyában, ha felébredt).
    8-fél 9 körül tesszük le este aludni, van, hogy már 10 órakor sír és közénk kéredzkedik. (De van, hogy akár 3-ig is alszik és csak utána). Ennek ellenére már 6-kor felkel és éppen ezért napközben is kétszer kell letenni aludni, mert már 10 óra tájékán álmos.
    A kérdésem, hogy
    1. mitől lehetnek ezek az ébredések és hogyan tudnám visszaszoktatni a saját ágyába?
    2. Mikor tudom, hogy elég az egy alvás? Egyáltalán ilyen korán kelésnél érdemes-e megpróbálni csak egyszer letenni napközben? Próbáltam és olyankor csak másfél órát alszik ebéd után.
    3. A másik kérdésem, hogy még egyáltalán nem beszél. Ez mennyire gond 20 hónapos korban? A nagylányommal hasonlítom össze (és más gyerekkel), aki ilyenkor már elég sok szót mondott.

    Köszönettel:
    Niki

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 25. péntek

      A dackorszakban sok feszültséget okozhat a kicsinek, hogy nem tudja elmondani a gondolatait, érzéseit, ezért nyugtalanabb nappal és ezt a feszültséget éjszaka is magával viszi. Ez a jelenség akkor szűnik meg, amikor elkezd beszélni. Mivel ő még nem beszél (ami fiúknál ebben a korban normális), valószínűleg ez lehet az oka. Őszintén szólva ezeket az éjszakai átvándorlásokat nem ajánlott megszüntetni. Ilyenkor a gyereknek mindig valami baja van és ki másra számíthatna, mint a szüleire? Mivel este úgyis a saját ágyában alszik el, amikor már nem zavarja meg semmi az álmát, tovább alszik majd az ágyában és nem megy majd át hozzátok.

      Ha úgy látod, 10 felé még álmos, akkor hadd aludjon még kétszer, ha ilyenkor nem álmos nagyon, ébren tud még maradni, meg lehet próbálni csak egyszer aludni, de csak emiatt ne tartsd ébren, ha egyébként magától szépen gyorsan el tud aludni.

  • Kati

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ágnes!
    A véleményed (segítséget) szeretnék kérni. Megmondom őszintén nagyon el vagyok keseredve. A 1,5 éves kisfiúnk ha hisztizik, vagy ha nem éri el a célját, vagy ha mérges, vagy ha valamiért rászólunk vagy csak úgy egyszerűen spontán el kezdi ütni a fejét. Kezével, vagy éppen odavágja a fejét falhoz, csempéhez, etetőszékhez, padlóhoz hanyatt fekve, vagy éppen térdelve (mint egy imádkozó muzulmán). Utána olvastunk már, hogy ez csak nekünk szörnyű látvány, és alapjában véve természetes a babáknál. De engem akkor is aggaszt, egyrészt hogy miért csinálja másrészt nem e okoz magának a fejében valamilyen gondot? A párom ilyenkor berakja a járókába hogy „ott dühüngjön” tovább vagy éppen nem figyelünk rá akkor mikor ezt csinálja, de ez sokszor még rosszabb… Én bevallom (az idősebbektől kaptam egy tanácsot) fél pohár vízzel lelocsolom, sokszor hatásos, de még mindig nem az igazi. Vagy éppen olyan tanácsot is kaptam, hogy csapjak a kezére hogy kapcsolja össze, hogy fájdalommal jár az ha csinálja, hátha abbahagyja, de nem….
    Kétségbeesésemben a neurológiára kértem időpontot a Heim Pál kórházba, de majd csak október végére kaptam (én meg addig ebbe megbolondulok).
    A szülés nem volt probléma mentes, inzulinoznom kellett magam a várandóság alatt, aztán a szülésnek császár lett a vége, mert 2-szer a nyakán volt a köldökzsinór. PIC-en voltunk a cukor megfigyelése miatt, inkubátorba volt, kapott kabinoxigént, az apgar értéke 7/8. Nem tudom ezek számítanak-e ebbe a viselkedésbe?
    Amúgy nagyon kiegyensúlyozott, kedves, mosolygós, boldog baba, szépen fejlődik. Nagyon sokat foglalkozom vele, igényli is, nem nagyon játszik el egymaga.

    Lehet pusztán az én túlaggódásom csak, mert 11 évet vártunk rá….
    Köszönöm szépen válaszod.

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 25. péntek

      Ez a fajta hiszti az ún. distressz hiszti, amikor a kisgyerek valamiben csalódik (mert nem sikerül valami, vagy nem engedsz meg neki valamit), ezért sírni kezd és mivel nem tudja megnyugtatni magát, teljesen magán kívül kerül. Ilyenkor nem szabad magára hagyni, lelocsolni, rácsapni, sem fegyelmezni, mert nem hat, viszont fájdalmat okoz a gyereknek, rongálja a bizalmat a szülőben. Helyette fel kell venni, átölelni, mélyeket lélegezni, legfeljebb halk szóval nyugtatni, ebből megtanulja, hogyan kell lehiggadni, megnyugtatni magát (ezért jó a mély lélegzés). Ebben a korban egyébként gyakori ez a viselkedés, minél türelmesebb vagy vele ilyen helyzetekben, annál hamarabb fogja kinőni.

  • Baloghné Takács Ágota

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!

    Altatással kapcsolatosan szeretnék tőled segítséget kérni. Zoé 14 hónapos kiegyensúlyozott, mozgékony, vidám kislány. Ő általában már csak egyszer alszik napközben. Ezzel nem is lenne gond, de azzal annál inkább, hogy máshogy nem tudom elaltatni, csak ha lefekszem vele az ágyba és a hajamat piszkálhatja. Erre akkor szokott rá, amikor már nem szopizott, azaz 11 hónapos kora után. Egészen addig „hajaz” amíg el nem alszik teljesen. Turkál benne, cirógatja magát a hajammal, sőt mostanában már a kis talpával is belemászik. Gyakran előfordul, hogy annyira belegabalyodik a hajamba, hogy sírás lesz belőle.
    Próbáltam az elaltatását úgy, hogy még félálomban leteszem a kiságyába, de egészen addig ott kellett hajolnom és lógatnom a hajamat az ágy fölött, hogy érezze a kezével, amíg el nem aludt. Megpróbáltam már azt is, hogy adok a kezébe egy plüss állatkát, de ő mindenáron a hajamat akarta érezni. Ebből következik az, hogy apukája el sem tudja altatni. Éjszaka is fel kel még legalább egyszer, akkor feláll a kiságyában, én visszafektetem, visszaadom a cumit a szájába, fölé hajolok, simogatom, ő pedig a hajam után kapkod, majd elkezd sírni, ha nem érzi azt. Ha nagyon fáradt vagyok, inkább oda veszem magam mellé az ágyba, megfogja a hajam, kicsit piszkálja, húzkodja, majd elalszik. Ha nem alszom el, akkor visszateszem a kiságyába, de egy-két óra múlva megint megébred, mert nem érzi, hogy ott vagyok és megint kezdődik elölről a procedúra.
    Kérlek segíts, hogy tudnám erről leszoktatni? Vagy mi lehet ennek az oka, én rontottam el valahol?

    Köszönettel: Ágota

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 25. péntek

      Ha zavar, akkor mindenképpen szoktasd le erről. A legjobb, ha felveszel egy sapkát, amit nem tud levenni, de lehet olyat is, hogy összefogod a hajad és előre egy nagy hajpántot teszel, ha piszkálja, adsz a kezébe egy rongyit vagy plüsst, amit piszkálhat és nem engeded neki a hajazást. Van, akinek erre a hajasbaba segített. Az biztos, hogy az első pár alkalommal nagy sírás lesz és sokáig fog tartani, de nem hagyod magára, ott vagy vele, csak éppen a hajadat nem kapja meg.

  • Andi

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!
    Az én lányom januárban lesz 5 éves. Sokszor rajtakapom, hogy a nuniját piszkálja, simogatja, „cuppogtatja” a két kis zsömléjét egymáshoz. . Ez is normális még? Bevallom rá szokok szólni, és mondom, hogy ne csinálja, mert ez egy nem jó szokás, és megbetegedhet a nunusa, ha piszkos kézzel piszkálja. Tegnap jött ki a szobából, és combközépig le volt tolva a nadrág és a bugyi. Mondom mit csinálsz? Húzd vissza! Az ő válasza az volt, hogy lecsúszott. Persze tudjuk, hogy nem magától. … Mikor kicsit később mentem be, akkor is még úgy volt, és egy ceruzával piszkálta,. Mérges lettem, és …. nem dicsértem meg, sőt!
    Hogy kezeljük? Jobb ha nem szólunk rá? Normális még ennyi idősen is?
    Köszönöm a választ előre is.
    Andi

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 25. péntek

      A nemi szerven és környékén sok idegvégződés található, ezért a kisebb gyerekek számára is jó érzést okoz, ha piszkálják. Semmiképpen nem szabad rászólni ilyenkor, se megjegyzést tenni, ez csak megijesztheti őt! Inkább azon érdemes elgondolkodni, hogy legtöbbször azért csinálják ezt a gyerekek, mert unatkoznak, több figyelemre vágynak, ezzel nyugtatják magukat, tehát azzal lehet elkerülni, ha a gyerek változatosan le van kötve, számára érdekes tevékenységeket végezhet és elég figyelmet kap. Itt írtam bővebben erről a kérdésről: http://www.kismamablog.hu/babapszichologia-2/segitseg-maszturbal-a-gyerekem

  • Szilvi

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ági!
    Kislányom nemsokára 7 hónapos lesz. Jó kedélyű, eleven kislány. Már 6 hónapos kora óta mászik, pár hete kapaszkodva feltérdel és egy ideje az ülést is gyakorolja, egyre ügyesebben, napról-napra stabilabban, hosszabb ideig ül. Minden érdekli, azonnal kiszúr bármi újdonságot, ami a látókörébe kerül. Az idegenektől nem fél, ha sétálni, vásárolni megyünk, elnézelődik, de inkább csak méregeti az embereket és csak hosszabb „elemezgetés” után szánja rá magát a mosolyra.  Egyik kérdésem azzal kapcsolatos, hogy apukája nemsokára külföldre utazik egy hétre és ezt az időd a nagyszülőknél terveztük tölteni. Már jártunk ott hosszabb időre pár hónapos korában és nyáron is töltöttünk ott két-három hetet, de akkor még csak 4-5 hónapos volt. Jól kialakult napirendje van kb. 2 hónapos korától, amit ott is tudtunk tartani, jól érezte magát. Most viszont már „nagylány”, kevesebbszer alszik, többet játszik, időközben elkezdődött a hozzátáplálás… Nagyon aggódom, hogy mennyire fogja megkavarni, ha egy hétig máshol leszünk. Egyik írásodban olvastam, hogy ez az időszak a legérzékenyebb ilyen szempontból, és ha tehetjük, ilyenkor ne aludjon máshol a baba, mert hetekre megzavarhatja a napirendjét. Mi a véleményed, szerencsésebb, ha itthon maradunk kettesben vagy nem lehet gond, ha próbáljuk tartani a napirendet a nagyszülőknél is és pár megszokott tárgyat, játékot viszünk, rituálékat nagyjából – amennyire nyilván egy másik környezet, ház, emberek engedi – azonosan alakítjuk?További kérdésem a hozzátáplálással kapcsolatos. Kislányom anyatejet és tápszert is kap, most már kb. fele-fele arányban (régen több volt az anyatej). Négyszer szopizik, kétszer kóstolgat, még nem váltottunk ki egy szopizást sem. Napirendje kb. így néz ki: 8:15-8:30 között kel, akkor szopi+táp, játék, majd 10:30 körül eszik egy kis gyümölcsöt. Ezt követően 11:30-13:30 között 1,5-2 óra alvás jön. Alvás után szopi+táp, játék, majd 16:00 körül főzelék, ennek a kóstolgatását kb. két hete kezdtük. 16:45-18:00 között valamikor 40 perc vagy egy óra alvás, ebből néha keltem este hat körül, mert ha nem ébred, akkor este nagyon sokáig nem lehetne elaltatni. 18:00 körül ismét szopi+táp, majd játék, 20:30-21.00 fürdés, szopi+táp, és 21:30-22:00 között elalvás. Mindig a kiságyban alszik, kis mesélés, dédelgetés után. És a kérdések: A hozzátáplálást almával kezdtem a reggeli és déli ébredés utáni etetés között, majd barackot kapott, ezt követően a védőnő javaslatára körtét. A hozzátáplálás megkezdéséig minden nap volt kaki, krémes állagú, de innentől elkezdett kétnaponta kakilni. Majd ahogy elkezdtem a délutáni főzelék kóstoltatást (alma-krumpli), délelőtt körtét kapott, majdnem három napig nem kakilt, akkor is elég erőlködve, gyurmaszerűt. A kakival azóta is gondok vannak, többnyire csak kétnaponta van széklete, általában sokkal tömörebb, nehezebben nyomja ki, bár nem sír, de nap közben nyűgös, néha látszik, ahogy megrázkódik kakilás után, a napját, alvását is befolyásolja. Azóta félve adok neki bármi újat, délelőtt barackot, néha 7 gabonás péppel, délután sütőtök-alma, sütőtök-krumpli kombinációt kapott, de továbblépni nem nagyon merek. A védőnő szerint folytassam a hozzátáplálást, kapjon cukkinit, répát, stb. már akár csirkemellet is és emellett segítene, ha egy hétig minden nap cukros kamillateát adnék neki, de ezt nem szeretném. Próbálom többet itatni vízzel, de csak kortyokat fogad el (erőltetni nem akarom), de ennek nem látom egyértelmű eredményét. Kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy mivel segíthetném a könnyebb, napi kakilást. Folytassam a hozzátáplálást vagy tartsak szünetet? Mivel folytassam? A másik pedig az, hogy lassan ki szeretném váltani az egyik szopi/tápot főzelékkel, de mivel még mindig kóstolgatás szinten vagyunk, nem igazán fogy a két étkezés között több pár kanálnál a főzelékből, néha a gyümölcsből sem, talán mert nem is éhes még igazán ilyenkor, tehát nem is alakul nagyon az étkezések száma, gyakorisága. Tanácstalan vagyok, hogy/mikor/melyik étkezéssel próbálkozzak. A napirendünket látva mit javasolsz?
    Válaszod előre is köszönöm: Szilvi

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 25. péntek

      Ha a napirendet tartjátok és egyébként kiegyensúlyozott, akkor jó eséllyel nem lesz gond.

      Kicsit lassítsatok a hozzátáplálással és minden nap legyen az étrendjében szilva vagy sárgabarack, ez segíthet a gyakrabb kakilásban. Sajnos az elsőként adható ételek többsége székletfogó hatású, ezért fontos, hogy minden nap egyen valami nagyon rostosat is, aztán pár hét után átáll az emésztése és javulni fog a helyzet. Innia ettől nem kell többet még. Egyelőre 1-2 étkezésnél többel ne próbálkozzatok, amíg a székletprobléma nem javul, semmi nem történik, ha még néhány hétig csak kóstolgat és néhány kiskanállal eszik csak mindenből.

  • Detti

    2015. szeptember 25. péntek

    Kedves Ágnes!
    Hozzátáplálással kapcsolatban szeretnék kérdezni. Kislányom 7 hónapos, 6 hónaposan kezdtük a hozzátáplálást. Most ott tartunk, hogy, ebédre (ami nálunk 13:30-14:00 körül van) főzelékből megeszik 150-200 g-ot, ha ízlik neki. Ha nem, és nem eszik csak 100 g körül, akkor ki kellene egészítenem valamilyen más főzelékkel, vagy esetleg gyümölccsel? Az ebéd után, ha megeszik egy teljes adagot, akkor is, még mindig szopizik. Hogyan tudnám kiváltani ezt a szopizást? Az ebéd adagot már növelni nem tudom, mert azt már nem eszi meg. Adjak neki vizet inkább? Semmi gond nincs azzal, hogy még szopizni szeretne, inkább csak azért kérdezem, mert úgy tudom, hogy amíg nem váltottunk ki egy szopizást, addig nem vezethetjük be a tízórais (ami nálunk 10-11 körül van) étkezést. Vagy mégis? A védőnőm azt ajánlotta, hogy attól még adjak neki akkor is gyümölcsöt gabonapéppel. Nem fogja ez megzavarni őt? Szeretném kérni a segítséged, hogy mi tévő legyek?! Illetve azt szeretném még kérdezni, hogy az evések között meg kell kínálni vízzel a babócánkat? Ivópoharat adok már neki, de olyan, mintha csak rágná, vagy játszana vele, nem igen iszik belőle. Válaszodat előre is köszönöm! Detti

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 25. péntek

      Igen, ha nem eszik belőle eleget, akkor még kell utána a pótlás anyatejből egészen addig, ameddig nem eszik meg minden alkalommal egy teljes adagot, a víz nem elég, attól nem lakik jól. Mivel már néha megeszik egy teljes adagot, elkezdhetitek tízóraira is a kóstolgatást, nem fogja megzavarni őt. Étkezések között félidőben meg lehet kínálni egy kis vízzel, de 1-2 kortynál többet még nem igazán szoktak elfogadni a babák ebben a korban és nincs is rá szükségük, hiszen az anyatej és a pépek is nagy nedvességtartalmúak, de azért kínáld meg, hogy szokja, illetve, hogy ha mégis szomjas lenne, akkor igyon.

  • Ancsa

    2015. szeptember 11. péntek

    Kedves Ági!

    Két dologban szeretném a tanácsodat, segítségedet kérni:
    1. Szobatisztaság: kislányom novemberben lesz három éves. A nyár folyamán jól haladtunk a pelenka elhagyásával, de most nem tudom, mi történt. Már WC-n végezte kis- és nagy dolgát /lépcsős szűkítővel/, amikor egyszercsak azt mondta, hogy kakihoz visszakéri a pelenkát. Mivel olvastam Nálad, hogy ez természetes, nem csináltam ügyet belőle. Nos, ez még mindig tart /lassan egy hónapja/, sőt újra „ragaszkodik” egy ideig a már teli pelenkához. Pisilésnél is visszatért a bilire, csak nagy ritkán használja a WC-t. Alváshoz még nappal is éjjel is pelenka kell.
    2. Óvoda: korábban már kértem tanácsodat, hogy menjünk szeptemberben oviba vagy ne, mivel nagy létszámú a csoport /25fő/, az én kislányom a legkisebb és eleinte félő volt, hogy egy óvónő lesz a kicsikkel. Mára két óvó néni van. Fokozatosan kezdték a kicsikkel a beszoktatást. Először a legidősebbek, majd sorban következtek a fiatalabbak. Az én kicsikém jövő héten kezd/ene/. Újabb kételyek támadtak bennem, mivel azt hallottam az anyukáktól, hogy semmilyen beszoktatás nincs. Gyakorlatilag az első naptól kezdve ott kell hagyni a gyereket. Sokat jártunk az ovi felé, mert közel van, gyakran bemehettünk az udvarra is játszani. Akkor még úgy tájékoztattak az óvónők, hogy az első napokban csak kis időre kell otthagynom, majd egyre növeljük ezt az időtartamot. A mostani információk viszont ennek homlokegyenest ellentmondanak.
    Az én gyerekem már alig várja az ovit, de erősen tartok attól, hogy ez óriási szorongást fog kelteni mindkettőnkben, ha ez valóban így fog zajlani. Egyáltalán van ehhez joguk? Egy nem egészen három éves gyereknél ez mekkora trauma? Ha mindezt tudom, be sem iratom – hisz még nem kötelező mennie.
    Mi a véleményed erről?
    Válaszodat előre is nagyon köszönöm!

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 13. vasárnap

      1. Gyakori jelenség, hogy nyáron már jól megy a bilizés, ősszel pedig visszatér a kicsi pelenkára, ennek az az oka, hogy jobban fel van öltözve, mint eddig és nem érzi, ha mennie kell. Ez azért van, mert még nem szobatiszta teljesen, egyszerűen nem érett meg rá. Hidd el, amikor minden szempontból érett lesz a szobatisztaságra, elkezd majd magától bilire járni.

      2. Az semmiképpen nem jó, ha csak úgy ott kell hagyni, a legtöbb kisgyerek számára ez nagy ijedtséget okoz, mindenképpen kell a fokozatos beszoktatás, ezt beszéld meg az óvónénikkel és ragaszkodj hozzá. Ha akkor megígérték, akkor úgy is kell lennie, ne hagyd magad!

  • Gyöngyi

    2015. szeptember 11. péntek

    Kedves Ági!

    Kislányom novemberben lesz 3 éves, de egy hete elkezdtünk oviba járni, mivel október 1-jén vissza kell mennem dolgozni.

    A beszoktatási idő nehézségei megviselnek minket, talán engem jobban, mint őt.
    A fő problémám, hogy nem hajlandó enni az oviban, csak ha olyan étel van, amit szeret. Itthon sem akarja megkóstolni az új ételeket, nagyon makacs, egy falatot sem fogad el ha nem akarja. (ez kiskorában sem volt másként) Itthon főzöm azokat, amiket megeszik, de az oviban nincs erre lehetőség, volt, hogy evés nélkül aludt el. Anyósom azt mondja a gyerek nem éhes, de ezt nem hiszem el, hiszen ott játszanak, udvarra mennek, biztosan megéhezik. Az édesanyám megpróbál meggyőzni, hogy hozzam le ebéd után és egyen itthon, altassam itthon, majd ő elhozza ha én már dolgozni fogok. Nem szeretnénk ilyen félmegoldásokat, neki már az oviban, közösségben van a helye, ha ott nem változnak az evési szokásai akkor itthon a mamával biztosan nem – eddig sem tudtak vele megetetni semmit, amit nem akart.
    Eleinte nagyon lelkes volt, várta az ovit, menni akart, de ez megváltozott, nyafog, kérlel, hogy nem akar menni. Mindig elmagyarázom neki, hogy nekem dolgozni kell, neki ott jó helye van, kedvesek az óvónénik és a gyerekek. Szerdán aludt ott először, mindig sietek érte, ott vagyok mire felébred, előtte mire befejezte az ebédet.
    Szerencsére van egy óvónéni, akihez kötődik, vele szokott játszani, enni és ő segít elaludni is.

    Vajon tényleg túl korai volt az ovikezdés – ahogy anyu mondja, bár nem tudom, mennyivel lett volna jobb két hónap múlva?
    Mennyi időt várhatok, hogy változzon az evés, megkóstoljon új ételeket, vagy valóban el kellene hozni itthon enni – csak akkor később hogyan veszem rá, hogy bent egyen, akkor mit mondok, nagymama miért nem hozza el most is?
    Kérlek adj nekem tanácsot, hogy mivel segíthetek neki még ebben az időszakban, és mivel segíthetem a mi kapcsolatunk helyreállítását, mert többször azt mondogatta, „anyu elmentél, nem voltál ott”.

    Előre is köszönöm szépen a segítségedet, Gyöngyi

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 13. vasárnap

      Az óvodakezdés minden kisgyereket megvisel valamilyen módon, így őt is, de ne aggódj: idővel meg fog barátkozni vele. Ehhez azonban nem elég egy-két hét, általában több hónap telik el, mire a kicsi teljesen beilleszkedik. Amikor együtt vagytok, szeretgesd sokat, legyen külön neki szánt időd minden este, amikor csak vele foglalkozol. Az evés miatt ne aggódj, abban igaza van az anyukádnak, hogy ha valóban éhes lesz, fog enni. Szokott segíteni az is, ha az oviban búcsúzáskor megbeszélitek mit fog aznap csinálni, pl. rajzoljon neked egy szép rajzot, mire megérkezel, vagy építsen egy tornyot, amit megmutat, mire mész, ez eltereli a figyelmét a búcsúzás nehézségeiről. Egy kis plüssállatka is segíthet, amit magával vihet, akiről elmeséled, hogy ő a te titkos megbízottad, akit megkértél, hogy vigyázzon rá egész nap.

  • Eszter

    2015. szeptember 11. péntek

    Kedves Ági!

    Kislányom egy hónap múlva lesz 1 éves. Kérdésem, a tortájára lehet-e marcipánt tenni?ő ehet- e belőle.

    Köszönöm a válaszodat!

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 13. vasárnap

      Nem, mert mandula van benne, ami erős allergén, 2 éves korig nem adható.

  • Ildiko

    2015. szeptember 11. péntek

    Kedves Agi!
    Kisfiam 25 honapos es az alvasaval van egyre tobb problema. Cicin aludt el sokaig, de sajnos szamomra mar nagyon kellemetlenne valt a dolog (babat varok ujra) ezert probaltam leszoktatni errol, ugy hhogy nem vartammeg mig teljesen elalszik hanem elotte mar elvettem a cicit. Ez este egesz jol mukodott is. Viszont kb. egy honapja elkezdte, hogy elmegy, le kell vinni es ott babakocsiban tologatni es ugy alszik el. Mostanra ez oda fajult, hogy delutan es este is kb egy oran megy ez a bohockodas, hogy fonnt velem az agyon probalom altatani aztan le akar menni babakocsiba majd ujra fol… Pedig faradt. Nem tudjuk mit csinaljunk vele, a ferjem szerint vissza kell tenni az agyaara a racsot (az egyik oldalon le van szedve a racs es a mi agyunk mellett van igy az agya. es a nagy agyon altatom) es beletenni, hogy ne tudjon elmenni. Hiaba beszelek neki, nem erdekli. Kerem fekudjon le, csukja be a szemet, hiaba. Van alvosallat, altatozene, de hiaba. Mit csinaljunk vele,mert mar nem birom / birjuk minden egyes alkalommal ezt az orakig tarto huzavonat.

    Azon is gondolkodunk ne szoktassuk e at a sajat szobajaba aludni, hogy ha megszuletik a baba ne ebressze fol ot a kicsi. Igazabol nekem nem igenyem, hogy a sajat szobajaba menjen, foleg mert meg neha kel ejjel, es reggel is hozzam bujik ami fontos neki. Azt sem tudom mit erezne ha latna, hogy a masik gyerek a mi szobankba alhat o meg nem. Tudna ezzel kapcsolatban tanacsot adni? Elore is koszonom a segitseget!

    VÁLASZ: Ennek az az oka, hogy bár álmos, de maga szeretné kontrollálni az elalvás folyamatát, mert fél, hogy elmentek és otthagyjátok. Ebben a korban egyébként is megkezdődnek az éjszakai félelmek, sok kicsi félni kezd a sötétben, de a másik félelem is ott van, hogy anya elmegy és itthagy. Nyilván ezt a testvér érkezésével kapcsolatos változás is felerősíti. Próbáld meg, hogy este fürdés után mesét olvastok, aztán ő lekapcsolhatja a villanyt (ez azért fontos, mert így ő is kap kontrollt a lefekvés folyamatában), aztán mellette maradsz és mesét mondasz a sötétben fejből, amíg el nem alszik. Semmiképpen ne engedd, hogy ő mászkáljon és ne engedd a babakocsit sem, ebben legyél következetes. Az első alkalommal nehezebben fog menni, de ha kitartó vagy és nem engeded, hogy másként legyen, néhány nap alatt megtanulja, hogy ez az elalvás új módja és el fog aludni.

    Az nem gond, ha ő külön alszik, a kicsi meg veletek, ebben a korban ez nem különösebben szokta érdekelni a gyerekeket, viszont az újszülöttet nem szabad a naggyal altatni, amíg ki nem alakultak az alvási szokásai és gyakran ébred éjjel, különben folyton fel fogja ébreszteni a nagyot.

  • AniAnyuka

    2015. szeptember 11. péntek

    Kedves Ági!

    Nagyobbik fiam hétfőn volt 3 éves. Két komoly problémával küzdünk. Az egyik a a jövő heti ovikezdés miatt égetően fontos, ez a szobatisztaság. Rettentő nehezen augusztus végére eljutottunk odáig, hogy két héten keresztül 1x történt csak baleset, délutáni alvásnál, mert túl sokat aludt. De egy hete, láthatóan semmi nem történt, totál visszafejlődtünk. A kaka nem gond, de a pisi napjában többször teljesen bemegy, van hogy sikerül megállítania, de van hogy minden megy be. Mit tegyek? Az ovi azt mondta nyár elején,vhogy stabilan szobatiszta gyereket vihetünk csak. Matricáztunk, motiváltuk azzal is, hogy ezt is csinalhatja egyedül, nem kell szólnia, ha nem akar, csak menjen el a wc-be, most talán ez segít, de így is 1-2 bepisi van. A másik az, hogy képtelen elaludni. Mindig nehezen aludt el, de voltak jo időszakok,amikor pár perc alatt, sőt olyan is, hogy egyedül, de többségében vele kellett maradni. Na most már akkor sem. Tipródik, fejenáll, kapar, vergődik, nézelődik, dumál magában. Tegnap du. 1 óra 45 perc volt mire elaludt. Este csak 45 perc. Pedig fáradt, ebéd közben már látszik rajta, de amint a szobájába megyünk, nem akar lefeküdni az ágyában. Próbáltam mellettem a nagy ágyon, de akkor sem ment gyorsabban. Mi lesz így az oviban? Kell neki az alvás, ha kimarad, hulla fáradt már 5kor. Köszönöm

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 13. vasárnap

      Még nem teljesen érett a szobatisztaságra, de ne aggódj, más gyerek sem az ennyi idős korában. Az óvodák is fel vannak készülve erre, persze azt mondják, kötelező szobatisztának lenni, mert számukra úgy kényelmesebb, de nem utasíthatják el a gyereket emiatt, ha már betöltötte a 3 éves kort. Az oviban szerencsére gyakran viszik a gyerekeket a mosdóba, így talán, ha mindig pisil, ott kevesebb fog becsusszanni, de érdemes megpróbálni venni olyan moshtó bugyipelenkát, ami olyan, mint a bugyi, de van benne egy kis betét. Ezt könnyen le tudja tolni a vécén, de ha mégis becsusszan egy kicsi, azt magába szívja.

      Az alváson szerintem az ovi javítani fog, mert ott sok élmény éri majd és jobban elfárad.

  • Szandra

    2015. szeptember 11. péntek

    Kedves Ági,

    szeretném több kérdésben is a segítségedet kérni.
    1) A nagyobbik lányunk most múlt áprilisban két éves. Eddig semmi gond nem volt az éjszakai alvásával, végigaludta az éjszakát, egyedül aludt el. A nyáron két hetet eltöltött a nagymamánál, ahol nem egyedül aludt, hanem a mamával egy ágyban, aki bent is maradt vele, amíg elaludt. Azóta ragaszkodik ehhez a szokáshoz, az altatási folyamat pedig gyakran egy órás tortúra…Ebbe még bele is törődnénk, de miután elalszik, rendszerint 2-3 órával rá megébred és követeli az apát, hogy vele aludhasson, ezért minden éjjel ki kell hozni a nappaliba, ahol apának kell vele tovább aludnia. Van valami megoldás arra, hogy visszaszoktassuk a korábbi alvási szokásaira? Sírni hagyni azért nem szeretném, mert ha nem kapja meg amit akar, hangosan ordít, amire persze felkel a másik baba is.
    2) A másik kérdés(ek) a kisebbik lányommal kapcsolatos(ak): a 9. hónapban van, koraszülött, egy hónappal korábban érkezett. Relatív későn kezdett el kúszni, a 7-8. hónapban. Azóta viszont semmi változás ez ügyben, egyszerűen nem akar elkezdeni mászni. Viszont már felhúzta magát a fotel mellett, sikerült is felállnia – attól félek, ki fog maradni a mászás, mint folyamat. Mit tehetek ez ellen, valóban el van már késve? Gond, ha ez kimarad nála?
    3) Az éjszakák sajnos nála sem fényesek, 8 körül elalszik, de gyakran másfél óra múlva már felsír és újra meg kell szoptatnom, látszólag éhes, de már ebben sem vagyok biztos. A baj az, hogy innentől kezdve kb két óránként cicire kéredzkedik, csak ott nyugszik meg. A kiságyába se tudom visszarakni, csak mellettem hajlandó maradni, de sokszor ott sem alszik, hanem éberen forog és kúszik…Így aztán én sem alszom többet napi 3 óránál. Nappal egyébként már csak reggel szopizik és a délelőtti alvása előtt egyszer, utána már csak este és éjjel. Szerinted mi lehet az oka, hogy ilyen gyakran ébred, 9 hónaposan azért már át szokták aludni az éjszakát, nem? Lehet, hogy kevés neki a tej és azért kel fel ilyen gyakran? Foga szerintem most egyébként nem jön (legalábbis semmit se látok).

    Válaszodat és a segítségedet előre is köszönöm,
    Alexandra

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 13. vasárnap

      1) Az a gond, hogy ha ezen változtatni akartok, abból biztosan nagy sírás lesz. Esetleg meg lehet próbálni, hogy éjjel apa bemegy hozzá, de nem alszik vele, csak visszaaltatja, viszont ehhez ragaszkodik. Lehet, hogy az első pár alkalommal nehezen megy majd, de utána valószínűleg elmarad már az az egy felkelés is.

      2) Még nincs semmivel se lemaradva, kúszni 9, mászni 10 hónapos korban kell elkezdeni. Az nem gond, ha felállni hamarabb tud, mint mászni, sok baba csinálja így, de mivel állva nem jut el sehova, ezért később mégis elkezd mászni is.

      3) Az éjszakát átaludni 2 éves korra kell tudni, addigra érik meg rá az idegrendszer. Más kérdés, hogy vannak olyan babák, akik ha felébrednek, nem kérnek segítséget, hanem maguktól visszaalszanak. Valószínűleg a fogzás a gond nála és az zavarja, ennek biztos jele, ha nappal nyálzik és mindent a szájába vesz. Ha ezt tapasztalod, homeopátiával tudsz segíteni rajta.
      Ha ezt nem tapasztalod nála, akkor az is lehet, hogy éhes, mert a pépek nem olyan laktatóak vagy az ő tápanyagigénye nagyobb kicsit. Próbálj meg vacsorára esetleg nagyobb adagot és sűrűbb ételt adni neki (rizses vagy burgonyás főzelék, tejpép pl.)

  • Zsuzsanna

    2015. szeptember 11. péntek

    Kedves Ági!

    A másfél éves kislányom kis örökmozgó.
    Első gyermeses anyuka vagyok (egyesek szerint túl aggódó).
    Mindig igyekeztem óvni az esésektől (9hónaposan indult el). Lehetséges,hogy azért nem óvatos,mert tudja hogy én ott vagyok és megóvom? Vagy ez életkori sajátosság? Persze próbálom elmondani,hogy óvatosan és lassan (pl.:másszon a csúszdára ), de csak kapkod és közbe másfelé figyel. Ott vagyok persze mellette,mert nem szeretném ha leesne,de ha februárban elkezdődik a bölcsöde ott már nem tudom megvédeni a balesetektől.
    Tudok valamit tenni,hogy figyelmesebb és óvatosabb legyen?
    Előre is köszönöm a válaszod.

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 13. vasárnap

      Azok a gyerekek, akik hamar kezdenek járni, általában szeleburdibbak, a lendület viszi őket, ezért többet esnek, de ez normális, ki fogja nőni. Az ilyen típusú babák inkább a saját tapasztalataikból szeretnek tanulni, ezért különösebben nem tudod mivel őt óvatosságra inteni, de segíthet az, ha elkezd valamilyen kicsiknek való tornát, táncot vagy úszást, mert ott megtanulja, hogyan kell összehangolni a mozgását.