Kedves Ági!
Kislányom 1,5 éves.Szerencsére elég hamar rá tudtuk szoktatni arra,hogy egyedül elaludjon.3 nappal ezelőtt viszont este nem akarta,hogy kimenjek a szobájàból miután letettem aludni.Ez a helyzet azóta is fennáll.Nem tudom,hogy mi történhetett.Az esti „rituálén”nem változtattunk semmit.Ha azt mondom neki, hogy bent maradok egy kicsit,akkor megnyugszik és kb. 5-6 perc alatt már alszik is.Nem tudom kitalálni mi lehet a probléma. Kérlek segíts!
Köszönöm
Vivien

Kedves Ági!

Szeretnék Forever Living P.-s halolaj kapszulát szedni. Jelenleg 7 hetes kismama vagyok. Előző terhességemnél is szedtem ilyet.Viszont ami megrémített ezzel kapcsolatban,hogy újították a terméket,a mostaniban már tintahalolaj is található,azt hiszem 19-20%.
Interneten olvastam,hogy a tintahal kifejezetten tiltólistás kismamák számára.
Mit gondolsz szedhetem nyugodt szívvel?
A tanácsadó szerint napi 2×2 kapszulát kellene bevennem.
Válaszod előre is köszönöm!

Üdv,Aranka

Kedves Ági,

2 éves múlt a kisfiam, az utóbbi időben sokszor előfordul, hogy nem teszi meg amit kérek. Amúgy nyugodt, viszonylag szófogadó kisgyerek, de mostanában feszegeti a határokat és ennek szeretném elejét venni.
Pl
Nem jön az utcán ha hívom.
Nem pakol este ha kérem (együtt csináljuk, esti menetrend van).
Ütögeti apát és hiába kérem hagyja abba tovább csinálja.
Ilyen esetekben mit tegyek? Nem szeretném ha elkanászodna…

Utóbbi pár hétben ha puszit adok neki, akkor közli, hogy ne adjak puszit. ne bújjak oda stb. Egyébként meg rettentő anyás és minden rezdülésre rohan hozzám. Miért mondja, hogy ne szeretgessem? Mit csináljak ilyenkor?

Köszönöm előre is a segítséget!

Kriszti

Kedves Ági! Kisfiam 16hónapis mùlt. És mostanaban azon dilemmazom, hogy vissza szoktassam-e a kiságyaba, mivel velem alszik oktober ota. Mostansag sok a vendeg nalunk ( Angliaban elunk) es ekkor bizony apanak a matrac jut lenn a foldon, mivel egy szobas lakasunk van. Nappal van hogy a kisagyban alszik van hogy a magyagyon. Az a baj, ha este beleteszem a kisagyba elkezd uvolteni, mintha felne ott. Azt hozza kell tenni, hogy meg mindig ringatva alszik el. Szerinted szoktassam vissza a kisagyba vagy varjam meg most mar mig maga visszaszokik? Van, hogy meg ejjel felsit, gondolom a fogai miatt is, eddig 16 van neki. Nem baj, hogy velem alszik, csak ha jon hozzank valaki tobb hetre, apa ne aludjon lenn. A masik: van valami otleted benti jatekra kicsi lakasba, ha kint rossza az ido? Gyurmazni meg nem akarok vele, mert mindent a szajaba tesz. Mese nem nagyon erdekli. Koszonettel: Awa

Kedves Ági!

18 hónapos kislányunk újabban igen komoly székrekedéssel küzd. Kb. 7-8 hete figyeltük meg először, ami akkor rettenetes kínlódással, úgy vélem fájdalommal is járt. Akkor úgy gondoltuk azért, mert tápszer-csere történt. Azóta visszatértünk a régi tápszerre, sőt újabban 2,8 %-os tejjel egészítjük ki a tápszerét. Az étrendje ezen kívül változatlan, mindenfélét eszik: tejterméket, gyümölcsöt, zöldséget, gabonát, tésztaféléket, húsféléket…

A székrekedés általában hetente fordul elő, jellemzően hét vége felé. Hét közben, rendes állagú a széklete, van minden nap, majd a hét vége felé 2 napig nincs széklet, és a 3-4. napon már nagyon-nagyon küzd a székeléssel. Ilyenkor legtöbbször kétségbeesetten sír, és olyan, mintha próbálná visszaszorítani. Majd mikor elmúlik az inger nagy nehezen megnyugszik. Játszik, elvan, majd mikor jön az újabb inger, minden kezdődik elölről. Nem is mindig jön ki magától, csak szülői segítséggel.

Mi a véleményed, mi lehet a székrekedés oka? Hogyan lehetne rajta segíteni? Milyen praktikák vannak?

Válaszod előre is nagyon köszönjük!
Rita

Kedves Ági!

Kislányom 5 hónapos kora óta kb 4-10x kel éjszaka. Cicin alszik el, de a kiságyába lehetetlen betenni, akármennyi időt is várok a szopi után egyszerűen mindig felébred, mintha nem kerülne mély alvási fázisba. Születése óta így alszik, korábban gond nélkül le tudtam tenni sőt volt, hogy az éjszakát is átaludta, de az biztos, hogy legalább 4-5 órát aludt egyhuzamban. A változás pont akkor történt mikor pesten voltunk egy egész napot, ami nagyon megviselte őt, hiszen mi addig csak vidéken sétáltunk nem hallott még olyan zajokat (pl. útépítés, mentő stb.), illetve nem is találkozott még annyi emberrel. Eleinte ezért is gondoltam, hogy ez lehet a gyakori ébredések oka, de ez gondolom nem tarthat ilyen sokáig (most 7 hónapos a lányom). Megvettük az álomba ringató praktikákat is, de egyszerűen semmi nem működik nála, nem tudunk rájönni mi okozhatja a gyakori ébredéseket. Tegnap előtt sikerült a kiságyában elaltatnom, de így is felébredt 1,5 óra után. Fogai még nincsenek és az ínye se duzzadt.
Nappal adamo hintában illetve séta közben babakocsiban alszik, esetleg cicin, de nagyon nehéz alvásra bírni. ma például már több mint 4 órája ébren van és egyszerűen sehogy nem tudjuk elaltatni.

Válaszodat előre is köszönöm.

Kedves Ági! Kisfiam 24 hónapos kora óta bölcsis, azaz 5 hete. Nagyon anyás, azóta pedig még jobban. A bölcsiben a mai napig sokat sír, nem nagyon eszik (csak az uzsonnát, de gondolom azért, mert addigra már annyira kiéhezett) és ez engem rettentően elkeserít, mert soha nem hagytuk sírni, de most azt érzem, ebben az egész folyamatban az eddig belém vetett hite/bizalma fog megrendülni, hiszen otthagyom, és ezzel „hagyom sírni”… Mit tegyek, hogy javuljon a helyzet?
Köszönettel,
Anita

Kedves Agnes!
A nyarat videki hazunkban szeretnenk tolteni, kerdeznem, hogy 19 honapos kislanyunkat ez erintheti-e negativan barmilyen tekintetben. Termeszetesen mi es a nagyszulok elete allando szereploikent vele lesznek tovabbra is, de megvaltozik az altala megismert biztos kis vilaga, elete eddigi szinhelye, nem lesz ott a haz, a kert, a szobaja, a szomszed kislany, a kornyezo utcak es meg sorolhatnam.
Hogyan konnyithetnem meg szamara az atallast?
Varom gondolatait erre vonatkozoan.
Koszonettel:
Orsolya

Kedves Ági,

Kislányom 16 hónapos.Elkezdődött a dackorszak nála:( Van hogy egyik pillanatról a másikra teljesen kiborul.Artikulátlan hangon visít,fetreng a földön,patakokban folyik a könnye.Ezt van,hogy ébredés után produkálja 1,5-2 óra alvás után is.Ilyenkor nagyon sajnálom,sokszor nevetek rajta,kínomban már nem tudok mit csinálni,próbálom szépen megtudakolni tőle hogy mi a baj.Nem kiabálok vele nem türelmetlenkedem.Mi ilyenkor a legjobb taktika,hagyjam hagy tombolja ki magát vagy próbáljam kézbe venni,dajkálni?Legtöbbször a karomban is feszíti magát vagy löki el a kezemet.
Az evéssel is gondom van.Eddig sem volt nagy evő de mostmár semelyik bébiételt sem fogadja el.Az én főztömet sem szereti.Amit általában megeszik az a kenyér,zsömle,pogácsa.Megeszi a pudingot és a joghurtot is.Általában a rántottát,bundáskenyeret,virslit is.De a főzelékeket,gyümölcsöket nem akarja.Az etetőszékben ha eléteszek valamit ledobálja,ledobja az evőeszközt,a vizes paharat.Még a száját sem akarja kinyitni,hogy megkóstolja az ételt.Már attól félek hogy így nagyon egyoldalúan táplálom majd.
Még szoptatom,általában 2,3 alkalommal naponta.
Tudom hogy nem szabad erőltetni az étkezést,de mit tegyek,adjak mást amit tudom hogy megeszik vagy ragaszkodjak ahhoz amit eléteszek?

Köszönettel:
Éva

Kedves Ági!
A fiam 2 és fél éves. Lassan egy éve küzdünk evési gondokkal. Addig mindent evett szépen amit adtam neki, főzelékeket leveseket, gyümölcsöket… stb Aztán hirtelen nem fogadta el a gyümölcsöt bármilyen formában is adtam neki. Utánna már a főtt ételeket is kiköpte és a szendvicseket sem tudtam vele megetetni. 2-3 étel maradt amit elfogadott. (tejpép, tejbedara, túrós tészta) Mindegyik tejes és nem túl vitamingazdag. Már 3 hónapja adok neki multivitamint amit sokszor abba kell hagynunk mert szinte minden hónapban vírusos megbetegedése van. Orvosnak már többször jeleztem. Szerinte ez pszichés probléma és nincs szükség étvágyjavítóra. Majd kinövi. Fogyni szerencsére még nem fogyott, de nem is hízott azóta. Sokmindennel próbálkoztam már amiket te is tanácsoltál más anyukáknak. Egyenlőre nincs változás. Volt hogy kihagytam étkezést nem erőltettem, de nem éhezett meg akkor sem. Nekem már gyomoridegem van az evések előtt, hogy vajon most eszik e. Hiába minden próbálkozásom. A kérdésem az lenne,hogy mennyi az az ételmennyiség amit egy 2 évesnek naponta enni kéne, hogy tudnám rávenni hogy megkóstoljon bizonyos ételeket amikre ránézésre nemet mond, és mikor kell valami étvágyjavítót neki adnom. Azt hiszem már elég türelmes voltam hiszen egy éve küzdünk már, vagy ezt tényleg egyszerűen csak kinövi? Nagyon köszönöm a választ!!!

Szia Ági!

Ismét a véleményedet kérném.
14 hónapos Kislányom nyagyon kiegyensúlyozott, semmi gond nem volt vele eddig. Kétszer aludt napközben, kb délelőtt 10-12:30-ig és délután 15:30-17-ig. Reggel 7-kor kel és este 9-kor alszik. 1-2 hete van hogy délután nem alszik. Az ágyában játszik,beszélget. Ilyenkor estére már nyűgös,előbb is alszik. Viszont ha elalszik délután, van hogy két órát is alszik. Nem tudom, hogy ez az egy alvásra való átállás miatt van-e. Csak akkor meg nem értem, hogy ha elalszik, mért alszik rendesen. Most jön a szemfoga, azon is gondolkoztam, hogy zavarhatja-, bár eddig mind a 8 foga úgy bújt ki, hogy észre sem vettük.
Nem tudom mi lehet az össze-vissza alvás oka…

Várom véleményed. Köszönöm előre is.

Kedves Ági!

1. Szeretném megkérdezni a véleményedet azzal kapcsolatban, h két kislány (3,5 éves; 2 éves) civakodásába mikor kell beleszólni. Kell-e egyáltalán vagy az ember hagyja, h lerendezzék maguk között pl ha ugyanaz a játék kell. Nagyobbik lányom kialbál a kisebbik (most kezd beszélni) tettekkel nyilvánít véleményt. Nyilván ha tépni kezdik egymást közbeavatkozom, meg rendszeresen elmondom, h beszéljék meg, kérjék el egymástól a játékokat…stb. De úgy érzem folyton ott „körözök felettük”, jó-e ha folyton én teszek rendet?
2. Nagyobbik lányom szeptemberben új óvodát kezd (óvodaváltás lesz). Hogyan vezessem át az új óvodába, mit érdemes mondani, mivel érdemes motiválni? Új környezet, új emberek, új jel…stb. Hogyan tudom felkészíteni a váltásra? Várhatóan mennyi időbe telik neki az új környezetbe való beilleszkedés?
3. A nagyobbik lányom új szituációkban pl vendégség (főként ha hozzánk jönnek), nem tudja kezelni az érzelmeit. Felpörög, rohangál, kiabál…stb, s nagyon nehezen „áll le”. Ezekre a szituációkra mindig felkészítem mégis mindig ujra és ujra ugyanaz történik, h ő teljesen megváltozik, kikel magából. Hogyan tudnám őt ebben segíteni?
4. Kisebbik kislányom (2év) nem szívesen fogja meg a kezünket ha sétálunk. (Nyilván tudja, h így akadályozva van a szabad akaratában). Kell, h erőltessem nála ezt a dolgot vagy majd idővel maga is nyitott lesz erre? (persze úttesten való átkelésnél nincs apelláta fogni kell a felnőtt v testvér kezét, de ezek is mindig ellenállásba ütköznek.)

Válaszaidat köszönöm szépen!

Kedves Ági,
2 éves kisfiammal kapcsolatban vannak kérdéseim. (Előre bocsánat, jó hosszú leszek)

1. Amikor eszik, akkor sokszor az utolsó falatokat vmiért bent tartja a szájában és még fél óra múlva is ott van. Nagyon nem szeretem ezt… Szólok neki, hogy rágd meg, nyeld le. Erre sokszor az a reakció, hogy kiköpi, kitolja a nyelvével az ételt. Van olyan eset, amikor pl almát eszik és látom, hogy a héjját nem bírja megrágni. Akkor megkérdezem kéri e, meg bírja e rágni. Ha azt mondja nem bír vele, akkor megkérem rá, hogy adja ki a szájából. Nem tudom hogyan lehetne vele megtanítani, hogy a két eset nem ugyanaz. Pl egy kenyérdarabot ne köpjön ki egy mp múlva mert meglátta a sajtot is és mondom neki, hogy csak akkor kap sajtot, ha megette a kenyeret. Erre simán kitolja a nyelvével a kenyeret és kéri a sajtot. Utólag már hogy mondjam neki, hogy kiköpted, nem kapsz. Előre kellene figyelmeztetnem, de sokszor nem lehet előre tudni mikor csinálja ezt.

2. Evésnél olyan is előfordul, hogy ha vmi nem tetszik neki, akkor ledobja a földre, ne dobáld felkiáltással. Van, hogy az első porcinál eljátsza. Ilyenkor szólok neki, ha még egyszer előfordul, nem kap több porcit és vége a vacsinak. Ekkora gyerek ezt már értheti? Vagy másként kellene reagálni erre?

3. Ami nagyon bánt, az a közösségben való viselkedése. Mindig is eléggé anyás volt, velem van nagyon sokat, nagyszülőkkel 2 délután a héten és ennyi. Régóta (kb 1 éves kora óta) rendszeresen járunk baba-mama csoportba, másik nap mondókás csoportba, megint másik nap úszni is. Bár kertes házban lakunk, szoktunk néha néha játszótérre is menni a közösség miatt. Van, hogy mi megyünk el hasonló korú kis baráthoz, van hogy ők jönnek.. Mindezek ellenére ha elmegyünk itthonról, és megérkezünk az egyik foglalkozásra, akkor alig akar mozdulni mellőlem, ha biztatnám akkor van hogy sírva fakad, csak bújik hozzám. Sokszor az is zavarja, ha hangosan nevet vagy sikongat a teremben egy másik kisgyerek. Olyankor már görbül is a szája és bújik hozzám. Ilyenkor mondom neki, hogy minden ok, csak örömében sikított a kislány, tudom megijedt de minden ok itt vagyok én is és ő is szokott örömében sikongatni. Erre általában megnyugszik. Ma pl ismerős kisfiú elesett mellette, amitől az én fiam megijedt és elkezdett állatira sírni. Onnantól végképp csak az ölemben ült és ki se mozdult onnan. Rettentően zavar engem ez, mert nem akarom, hogy anyámasszony katonája legyen. Nem értem miért képtelen feloldódni és pár lépés távolságot tenni tőlem olyan helyen, ahol bár több gyerek és anyuka van , de szinte mindig ugyanazok és már nem idegen neki a hely sem. Ha mondókáznánk a többiekkel körbe körbe járva, sok kisgyerek sétál anyuka mellett, az én gyerekem szinte kétségbe esve kéri hogy anya vigyél. Szeptembertől bölcsis lesz és totál kész vagyok ettől, mert nem tudom mi vár ott ránk. Hogy segíthetnék neki oldódni? 1 évvel ezelőtt még nem zavart ez nagyon, mert gondoltam idővel jobb lesz. Talán volt egy kis idő, amikor kicsit oldottabb volt ezeken a helyeken, de most megint matricaként rám van tapadva. Úgy érzem megteszek mindent azért, hogy szokja a gyerekeket, a tömeget, de nem megy vmiért. Ha kint vagyunk az udvaron, vagy felnőttek vannak csak akkor nem veszek észre ilyet. A játszótéren sem vészes a dolog, nem keresi ott sem más társaságát, de vhogy nem is zavarja annyira a másik gyerek. Inkább zárt helyen veszem ezt észre. A korosztálya beliekkel, főleg ha több kisgyerek van vmiért nem találja a közös hangot. Olyan sokszor, mintha félne, vagy tartana tőlük. Nem tudom miért. Már arra is gondoltam pszichológushoz kellene vinnem emiatt… Értelmes kisfiú, sok dolgot meg lehet vele beszélni, de nagyon érzékeny. Hogy lehet az ilyen helyzeteket jól kezelni? Mit csináljak, hogy könnyebben feloldódjon?

4. Mi a jó reakcióm arra, ha az én gyerekem játszik vagy nézeget egy játékot és odajön egy másik kisgyerek és csakúgy kiveszi a kezéből? Általában a másik szülő szól, hogy jajj ne vedd ki a kisfiú kezéből, no de én ilyenkor mit mondjak? Hogy ne add oda? Ez gondolom nem jó? Hogy tanítsam meg arra, hogy ne szedjék ki a kezéből a játékot?

5. Kb 2 hónapja sokszor csak az a játéka, hogy fog egy kisautót és körbe tologatja a dohányzóasztalon. Vagy összeépít több utánfutót és azt tologatja, vagy eljátsza, hogy autómentő és el kell vmit szállítani, vagy a radiátoron tologatja a kisautót… Persze ez csak benti játék, mostanában meg sokat vagyunk kint, de bent ez az első amit elkezd játszani. Szokott olvasni könyvet, autós újságot is nézegetni, meg főzni, néha bábozni is, illetve ha én is bekapcsolódok, akkor együtt olvasunk mondókázunk, labdázunk, kirakózunk stb.., de magától szinte mindig a kisautózás a játék. Jól el van vele, de nem sivár ez így?

6. Többször előfordul minden héten (nem birtam rájönni lehet e kötni vmihez), hogy felébred éjszaka (vmikor 23.30 és 3 között) és órákig fent van. Mindegy, hogy befektetem magam mellé, vagy a kiságyában hagyom, nem szólok hozzá, max néha hogy csend aludj, akkor se alszik el csak feszeleg, szórakozik, magyaráz. Reggel 7 körül kelünk, ebéd után alszik 1,5-2 órát, este 9 körül alszik el. Eleget van levegőn is. Mi a franc ez és hogy lehet ennek véget vetni már nagyon unom az órák hosszat tartó asszisztálást a semmihez éjjel.

7. 2 éves múlt pár hete..jön a nyár, lehetne bilire szoktatni..de hallani sem akar róla. Nem erőltetem sose, de rá sem akar ülni egyáltalán nem érdekli. Hagyjam és majd jövőre vagy mit csináljak? Télen biztos nem akarok ezzel foglalkozni, nyáron lenne jó.

8. Mostanában ha kérek vmit tőle (pl hozzon egy tálcát vagy kérek a kuglófból egy falatot amit épp eszik), akkor közli hogy nem és vigyorogva arrébbmegy. Mit csináljak ilyenkor? Ráhagyjam? Magyarázzak? Megcsináljam én?

9. Az utolsó… Reggel és este még szopik. Szeretném már ezt abbahagyni, mert nekem már teher. Lehet leállni egyszerre is, hogy innentől egyáltalán nincs szopi, vagy csak egyesével hagyjam el? Melyiket előbb?? Örülnék ha végre el tudna aludni maga is este. Hogy csináljam? Eddig szopin aludt el este. Mit mondjak miért nincs tovább szopi? Ha csak egyiket szüntetem meg, akkor mit mondjak a másik szopi miért maradhat meg? Egyáltalán hogy kezdjek ennek neki? A napközbeni és éjszakai szopizásról nem volt gond leállni, de ettől a kettőtől tartok, nem tudom hogyan csináljam.

Előre is köszönöm a jó tanácsokat!

Annamari

Kedves Ági!

Nagyobbik lányom 3 éves múlt, három hete született a testvére. Érzékeljük nála ennek jeleit természetesen, az igényt a még több figyelemre, igyekszünk is megfelelni ennek az elvárásnak (is) 🙂 bevonni, amibe csak lehet és amihez kedve van, megbeszélni vele minden megbeszélhetőt; ennek és persze neki köszönhetően a kisebb súrlódásoktól eltekintve viszonylag zökkenőmentesen mennek a napok. Viszont tegnap, amikor megkérdeztem este, hogy fogat mosott-e már, nem mondott igazat… És még azt is hozzátette, hogy anyával a fürdőszobában. Amit én el is hittem, amíg anyukája nem szólt neki, hogy ideje van a fogmosásnak.
A fogmosás nem a napi rutin kedvenc foglalatossága nála, de ezt jórészt a dackorszak részének gondoljuk. Mégis eléggé meglepett a tódítás, tőlünk ilyet nem „leshetett el”, mert – ha az ő szintjén is, de – mindig őszintén beszéltünk, beszélünk vele. Nem szeretnék a szükségesnél nagyobb ügyet kreálni ebből, de szeretném megkérdezni, hogy ez „szokványos” ebben a korban? Összefügghet a kistestvér érkezésével, az emiatt természetes módon érezhető lelki egyensúly megbillenésével? Vagy nagyobb a gond?

Előre is köszönöm a választ!

Szia Agi!

Kislanyom 22 honapos, mar nagyon szepen beszel es bolcsibe is jar. Kezdetben nehezen szokott be, de mostmar nagyon szereti, koszonet Neked megegyszer az akkori hasznos tippjeidert.

Mostanaban 1 hete kezdte el, hogy lefekves elott, ker meg inni, azt mondja kakalt, mert tudja akkor kivennem megint peluscserere. Ugy gondolom ez mind csak idohuzas, eddig szepen elaludt a mese es dal utan. Letezne hogy mar ennyire huncut hogy mar most probalja huzni az idot? Lefekves elott mindig intimen egyutt vagyok es halkan olvasok neki, es eddig ez jol mukodott. Neha hiszti is lesz a vege. Eddig megadtam neki mindent, de mostmar ugy erzem hogy muszaj hatarozott lennem, es megmondani hogy egy mese volt es kesz, es mostmar tudunk aludni, mert kulonben kicselez engem a kis diktator. Jol gondolom, hogy egy 2 evest mar muszaj igy terelgetni? Mert ha egyet fittyent es mindent megkap, akkor azt hiszi hogy o itt a kiralyno, kis drama queen 🙂

Kislanyom amugy jo evo, de mostanaban foetkezeskor csak a tesztat hajlando megenni, gyakorlatilag a zoldseget, mindig eldobalja, kivalogatja. Neha egy kis krumpli. Pedig imadta a brokkolit korabban. Rizset meg abszolut nem hajlando enni. Legyek szigorubb, es rakjam ele csak a zoldseget es mondjam azt hogy ha azt megedte csak utana kap husit, stb? Attol tartok nem kap igy eleg vitamint, plusz nem akarom hogy valogatos legyen. Mi ilyenkor a legjobb megoldas? Sok mindent probaltunk mar. Talan a legjobban akkor mukodik egyutt amikor kiultettuk a lepcso ele, akkor megette. De nem akarom hogy negativ legyen a hangulat etkezeskor, nyilvan inkabb pozitivabban szeretnem elerni, hogy jo hangulatban egyen egyutt a csalad.
Eddig kisbabakent kezeltem, es gyakorlatilag „kiszolgatlam” kis szemem fenyet, de ugy erzem hogy okosabb mint gondolom es itt az ideje hogy uj szabalyok jojjenek. 2 evesen ezt mar szabad gondolom? Eddig ezt a szeretet hatarszabasanak gondoltam es inkabb sok mindent megengettem neki, pl „na ja olvasunk meg egy konyvet alvas elott.” De lehet jobb, ha azt mondom csak egy konyv es kesz? Nem akarom hogy elutasitsam, nyilvan amikor az anyukajara lenne szuksege, bennem nyilvan ez okozza a streszt. Ferjem szerint minden tul komplikalok 🙂 Persze az apukak lazabbak mindenben, ez okozhat koztunk is kompliktusokat, amit persze a gyerek is megerez, szoval probalunk megegyezni ezekben a dolgokban, de azert nem mindig konnyu.

Mas kerdes: az hogy a felnottekkel jol elvan, de a gyerekektol inkabb elhuzodik, az miert lehet? Minap voltunk egy 1 eves kislanyt meglatogatni, es azt hittem a pici fog sirni, de ehelyett az en 2 eves lanyom bogott amint a pici lany probalt vele baratkozni. A felnottekkel nem szokott gond lenni, azokkal mindig hamar felveszi a kapcsolatot, odaviszi nekik a konyvet, jatekat stb.

Meg egy kerdes: Mikor erdemes bilire szokatni? A nyar az elvileg idealis, de nem tudom hogy o kesz van -e mar erre. A kakival tisztaban van, mondja is neha hogy kaki, es akkor valoban kakilt. Csak mostanaban ha latom rajta hogy kakil, es rakerdezek kaki, ravagja hogy nem, mert nem akarja hogy pelust csereljek, mert ugye o szeretne tovabb jatszani, szoval a jelzesek meg nem mindig megbizhatoak 🙂 Szoval jo lenne tudni, hogy mikor erdemes ezt a bili temat elkezdeni.

Ja es meg egy bonusz kerdes: eddig csak agyzsakban altattuk, mert mindig kitakarta magat, es feltem hogy fazna vagy magara huzna a fejere. Ez most jol mukodik, jol alszik 12 orat. De mikor szabad, parnat es takarot hasznalni mint a felnotteknek? Mindig lerugdosta magarol a takarot, akkor is ha jol bebugyolaltam, de persze lassan szeretnenk normalis szokasokat kialakitani.

Cumit csak alvashoz kap, errol mikor erdemes leszoktatni? Bocsi a sok kerdesert!

Elore is koszonom a tippjeidet es a velemenyedet!
Udv, Vivien

Kedves Ági!
Lányom 20 hónapos. 18 hónapos korában kezdett éjjel hosszabbakat aludni egyedül és néha már a reggelig alvás is összejött. Korábban cicin elalvós és egész éjjel cicizős volt, most már csak lefekvés előtt szopik 1-2 percig és utána meseolvasás, majd egyedül alszik el. Már épp szépen „levált” rólam és inkább apás kezdett lenni, ott aludt a mamáéknál is már (imádja a nagyit). 2 hete viszont mintha kicserélték volna: anya kell mindig! Az esti fürdésnél – ami mindig is apás program volt – anyát hívja és sír, ha otthagyom a fürdőszobában apával. Az elalvás is hosszadalmas lett, folyton anyáért ordít és kiabál. Kéri, hogy énekeljek, simogassam és üljek le mellé.
Lányom nem bölcsis, de járunk közösségbe együtt.
Miért lehet ez a visszaesés? Mit javasol? Ősszel bölcsődébe megy, addigra változik?
Köszönöm!

Szia Agi!
Koszonom az eddigi tanacsaidat
Most ismet jol jonne par tanacs.
1. 14 hos a kislanyom es van par mese a tvben, amit nagyon szeret. Tudom hogy irtal az odaladon a tvzessel kaocsolatban, de szemelyes velemenyed is erdekelne. Delelott altalaban kb fel orat nezi a tvt persze kozben jatszik szoval nem mindig figyel a tvre. Delutan sokat vagyunk kint de kb delutab este folyaman osszesen kb 2-3orat megy a tv, de sokszor csak hatterzajkent uzemel mert nem is nezi csak neha odapillant majd jatszik tovabb. Tudom hogy ezek a mostani tvk mar nem olyan karosak a szemnek de kb mennyi a normalis hogy nezze es milyen tavolsagrol. Okostevenk van es beepitve van a polcra nincs magason. Kb olyan 2meterrol szokta nezni. Milyen hatassal lehet ra? Milyen messzirol nezze? Igaz az hogy rovidlato lehet ha ilyen kiskoraban tvzik??
2. Jo ha majdnem egesz nap kis szandiban van. A lakasban csak a szobakban van szonyeg mashol csak metlaki. Eleg huvos zokniban meg felnottnek is hat meg babanak. Lehet kesobb baj belole? Mostanaban eszrevettem hogy neha kicsit csampit befele mindket labaval. 10.5hos kora ota megy es eddig nem volt problema. Baj ha nappal szandiban van a lakasban?
3. Mar jo par hete nyalzik es tomi az ujjait is a szajaba, ejjel is aokat felsir. Biztos a fogzas miatt. Mennyi ideig johet neki a foga? 8van neki a kisorloket varjuk.
Koszonettel Hajni

Kedves Ági!

16,5 hónapos kisfiúnk nagyjából 1 éves korig nem járt gyerektársaságba, nincsenek körülöttünk babások. 2-3 hónapja viszem minden nap játszótérre. Eleinte jól működött, szemlélődött, bátortalanul, de közeledett más gyerek felé. 3 hete történt, hogy egy nála kicsit idősebb baba megszorongatta a nyakánál (csak ölelni akarta). Ettől teljesen megrémült, és azóta jobban fél a gyerekektől. Még ha egy mászó kisbaba közelít felé, akkor is azonnal megfogja a kezem, lábam… Mi a helyes reagálás részemről?
Eddig semmi különöset nem tettem, hagytam, hogy jöjjön hozzám, ha attól biztonságban érzi magát. Megsimogatom, mondom neki, nincs semmi baj. Viszem továbbra is a játszótérre. Szükséges-e egyéb?
Nagyon köszönöm és szép napot kívánok!
Mónika