Együtt a család

Nemrégiben egy anyuka arról panaszkodott nekem, hogy az 1 év körüli gyermeke mostanában felvette azt a szokást, hogy csak fél óra meseolvasás után hajlandó elaludni este. Csakhogy őnáluk az este az egyetlen időszak, amikor ketten együtt tudnak lenni, és ezt az időt Apától veszi el. Felmerült bennem, vajon valóban áthidalhatatlan problémáról van-e szó?

Elöljáróban elmondanám, hogy sajnos sok párkapcsolatot láttam mostanában tönkremenni a gyerekek érkezése miatt. Minden kapcsolat egyedi, azonban egy közös vonást mégis felfedeztem, elmondom azt a történetet, amit már többször láttam lejátszódni (sajnos :(): A pár hosszabb ideje együtt él a baba érkezése előtt és elhatározzák, hogy a baba születését követően is megtartják majd korábbi szokásaikat: közös programok, társaság stb. Aztán megérkezik a baba és fokozatosan minden megváltozik. Egyrészt Anya figyelme egy jó darabig elsősorban a babáé, fáradt, szoptat és az elsőszámú témája a csemete – ez így is van rendjén.

Együtt a családApa is éli az életét, dolgozik és a babán kívül még sok minden más is érdekli, de Anyának nehezére esik másról beszélni, saját témái meg most nem nagyon vannak, leszámítva a trónörököst, aki betölti az egész életét. A programokat is nehéz összeszervezni, haza kell érni szoptatásig, ha pedig magukkal viszik, akkor egy perc nyugtot nem hagy a szülőknek.

Ezért ritkulnak a közös programok irányába tett erőfeszítések és (ami a legnagyobb baj) ritkulnak a beszélgetések. Ha pedig már csak felületesen kommunikálunk a másikkal, ha csak a bevásárlás és a gyerek a téma, akkor bizony idővel valamelyik fél úgy érzi majd, ő ennél többre vágyik, és kilép a kapcsolatból.

Nem szükségszerűen van ez mindig így, vannak párok, akik képesek elfogadni, hogy a gyermekvállalás megváltoztatja a kapcsolatot is, több erőfeszítésre van szükség, ha kettesben szeretnénk lenni, és ami még fontosabb: néha családként is együtt kell lenni. Ezt sokan elfelejtik.

Számos esetben láttam, hogy a gyerekkel vagy az anya, vagy néha az apa volt, de soha nem voltak hármasban-négyesben együtt. Pedig -hogy visszatérjünk a fenti esetre, ahol az 1 év körüli picur nem átallotta a „szülők idejéből” elcsenni a meseolvasás értékes félóráját-, valójában a családdá válásnak jót tenne, ha azt a mesét hármasban olvasnák el. Talán még a baba is jobban aludna, ha a vele való együttlét nem egy újabb tortúra lenne, amin át kell esni, hanem közös családi program, amit közösen élveznek.

Ti hogyan oldjátok meg?

Ismerd meg azokat a mozgatórugókat, amik téged anyává tesznek. Töltsd le az ingyenes könyvet most! >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

6 Comments

  • Timcsi

    2010. március 08. hétfő

    Igaz!!!A mai gyermeket vállaló párok nincsenek tudatában annak, hogy mivel jár egy gyermek érkezése.Mi sem voltunk, és ez annak köszönhető,”szerintem” hogy a legtöbb szülő álszent és képmutató!Nem merik felvállani és elmondani a még gyereket nem nevelőknek, hogy bizony ez mekkora áldozattal és kitartással jár, és valójában a sok szép és mókás dolgok mögött ott a kialvatlanság, a has-majd fogfájás, a dackorszak és hiszti, stb.
    Család…
    Nekünk kialakult jó kis napirendünk van, amit szépen tudunk tartani.Már lassan 15 hónapos a kisfiam, és szinte minden napunk ugyanúgy telik.Egy nagy problémánk van, ha apa otthon van, a gyermek kifordul önmagából, örjöng, hisztizik, pukkadozik, teljesen megvan zavarodva. Velem békés és nyugodt, nagyokat mókázunk, játszunk, sétálunk, apa el sem hiszi:-(
    Pedig pici kora óta apa fürdeti, és fekteti le.Imádja a gyerkőcöt és ő is az apukáját.Mi lehet ennek az oka?A hétvégéink, és az estéink (amikor apa nem dolgozik) borzalmasak!

    Kérem valaki segítsen, akinek van hasonló tapasztalata, vagy tud megoldást!

    Válasz: Nem az a gond, hogy nem szereti, hanem, hogy amikor ottvan, az egy ritka esemény, amit még nem tud kezelni a kicsi, ezért ilyenkor nyűgös, ez gyakran előfordul. Próbáljatok meg ilyenkor sokat közösen levegőre menni, programokat csinálni.

  • Haka

    2010. február 17. szerda

    Szerintem a legfontosabb a napirend kialakítása és következetes betartása. A gyerekeknek is jó, mert a rendszeresség biztonságérzetet ad nekik. Persze piciknél nem könnyű ez az elején, de tapasztalatom szerint megszokják a napi rutint. Minden családnál változó, de fontos, hogy a párok egymással is foglalkozzanak, na meg magukkal is. Ha bennünk és a kapcsolatunkban helyén vannak a dolgok, a gyerekek is kiegyensúlyozottak, boldogok lesznek.

  • Oekle

    2009. november 26. csütörtök

    Kedves Szülők!

    Az én meglátásom, hogy a mai gyermeket vállaló párok nincsenek tudatában annak, hogy mivel jár egy gyermek érkezése. Mert bármennyire is mobilak vagyunk a babával (visszük magunkkal vásárolni, nyaralni, kirándulni, stb.), azért ő ott van és igényli a figyelmünket.

    A kislányom születése előtt én sem gondoltam, hogy ennyire megváltozik majd minden – azt hittem, 2hónaposan már strandra mehetek vele, aztán persze az egész nyarat otthon töltöttük. Utólag belegondolva? Így volt jó! Neki erre volt szüksége ahhoz, hogy most egy kiegyensúlyozott, nyugodt baba legyen. Mert igenis kell a rendszer, és ebbe sokszor nem férnek bele a korábban megtehetett kicsapongások. Nekem is hiányzik, DE tudom, hogy ez egy átmeneti időszak, most a gyermekemre kell szentelnem ezt az időt. Nem érzem áldozatnak, amit teszek, szerintem egy édesanya sem gondolhatja így.
    Az apukák kapcsolata más a gyermekkel, kevesebb időt töltenek együtt, nehezebben értik a babát. Szerintem a mi (édesanyák) feladata, hogy segítsünk nekik ebben a helyzetben, hozzuk közelebb őket egymáshoz, teremtsünk családot! Nem várhatjuk el tőlük, hogy egyik napról a másikra felvegyék az apaszerepet. A másik, hogy igyekezzünk megmaradni nőnek, ne kinyúlt pólós, melegítős, rendezetlen hajú, stb… asszonyként várjuk őket haza, önmagunk régi árnyékaként.

    A téma nagyon jó, sajnos aktuális. Én szerencsés vagyok, remélem másoknak is sikerül!

  • Ildikó

    2009. november 21. szombat

    Nálunk a kisfiunk születése óta (most 10 hós) kialakult az a rutin, hogy minden este, még akkor is, ha apa dolgozik (7-ig, minden másnap) együtt fürdetünk. Apa elkészíti a vizet, addig én levetkőztetem a szobában, majd apa kiviszi a fürdőbe. Én amíg fürdenek elkészítem a tápszert, majd megyek utánuk. Kihozom, megtörlöm, majd apa megitatja a tápival a nagyágyon. Aztán attól függ a kicsi milyen álmos, van még, hogy fél órát is együtt játszunk, „beszélgetünk” az ágyon. Végül a villanyoltás után én maradok mellette, míg elalszik.

  • hóvirág

    2009. november 18. szerda

    Nálunk az az igazi kikapcsolódás, amikor mindhárman együtt vagyunk: a kisfiunk, a férjem és én. Igyekszünk úgy alakítani a dolgainkat, hogy mindenre jusson idő. Amiről meg le kell mondani a fiunk érdekében, arról lemondunk. Legyen szó akár a kettesben töltött időről.
    Igaz, hogy a mi kisfiunknak egészen jó ritmusa van, amihez a rendjét alakítani tudtam, mert este legkésőbb fél 9-kor alszik és legkorábban reggel 5-kor kel és ez így van 2 és fél hónapos kora óta. Ebből adódóan mi az estéinket kettesben tudjuk tölteni.
    Nálunk az a szokás alakult ki, hogy a kicsikénk már csecsemő kora óta ott van az étkező asztalnál és együtt vagyunk az étkezések során. Amíg picike volt addig a mózeskosárban, később a hordozóban ücsörgött ott velünk, lassan az etető székkel foglalhatja el a főhelyet az asztalnál :). Fontosnak tartom, hogy a vacsorát minden nap együtt fogyasszuk el, családi körben, az asztalnál ülve. Ez később is fontos lesz számomra, ezért tudatosan arra törekszem, hogy a közös családi vacsorák „rutinná”, berögződött megszokássá váljanak…

    A véleményem meg a férjek önző viselkedéséről az, hogy az önzőségen túl igen éretlen a viselkedésük a fent leírt esetekben.

  • ircsó

    2009. november 18. szerda

    Szia Ági!

    Sajnos legjobb barátnőm kapcsolata a párjával épp kudarcba fulladt, szakító félben vannak. Apuka nem tudja feldolgozni, hogy amióta megvan a kisfiúk( 1 éve), megváltozott minden. Sérelmezi, hogy házas életük nem olyan aktív , mint baba előtt. Úgy döntött, inkább felhagy mostani életével, pedig kisbarátnőm mindent megtett, talán többet is, mint ilyenkor elvárható egy anyukától, nőtől. Szerintem ez a kérdés a férfi intelligenciájától függ. Mi kapcsolatunkban is volt egy gödör, de férjem tudta, hogy ha nagyobb lesz a babánk, akkor majd visszafog engem kapni .Így is lett. Szerintem ez MINDEN kapcsolatban így van. Kivéve, amikor az anyukának nem a gyerek az első( ilyen is van), nem szoptat(újszülött kortól), pici korától lepasszolja a mamáknak stb

    Nekem erről ez a véleményem.

    ircsó