Minden anyukának összeszorul a szíve, ha bölcsődébe kell adni a kicsit. Ennek hormonális oka is van, egész egyszerűen másfél-2 évvel a szülés után még nem állnak vissza eredetibe a hormonok (pláne, ha még szoptatsz, vagy még csak fél éve hagytad abba a szoptatást), még szorosan kötődünk a babához, ezért nehéz elengedni őt. Emellett a szakemberek is azt mondják, ez a kor még nem igazán alkalmas az elválásra. Felmerül hát a kérdés: hogyan oldjad meg a bölcsődébe szoktatást? Mennyire fogja megviselni a kicsit? Hogyan változik a kapcsolatotok ettől?
Sokáig azt gondoltam, egészen más az a gyerek, aki otthonvan anyával és az, amelyik közösségbe jár, hogy egy mély szakadék van a kettő között, de amióta a nagyobbik fiam elkezdett családi napközibe, majd oviba járni, azóta figyelem a gyerekeket és rájöttem, hogy nincsen mély szakadék. A gyerekek többsége jól viseli a beszoktatást és alkalmazkodik az új helyzethez, tehát emiatt nincs aggódnivaló (a felmerülő problémákról majd még a bejegyzés végén lesz szó).
Ami nagyon fontos minden változtatásnál a kicsi életében, hogy első körben neked kell magaddal lejátszanod, eldöntened, hogy valóban ez a legjobb lépés. Ez vonatkozik a szoptatásról való elválasztásra, a közös alvásról való leszoktatásra és minden egyéb gyermeknevelési kérdésre. Ha te nem döntöd el magadban, ha bizonytalan vagy és kételyek maradnak benned, hogy jó-e amit teszel, akkor nehezebben fog menni, mert a kicsi érzi a bizonytalanságodat (és te is következetlenebb leszel).
Szóval, ha bölcsibe kell adnod a kicsit, akkor első körben magaddal beszéld meg a dolgot és ne azon gondolkodj, milyen rossz lesz és milyen nehezen fog menni, hanem azon, hogy milyen jól fogja magát érezni, és milyen jól fogjátok magatokat érezni, amikor együtt lehettek. A gondok a fejünkben kezdődnek. Akkor, amikor úgy gondoljuk, attól, hogy bölcsibe megy a kicsi, végleg elválunk egymástól. Pedig gondolj csak bele, a bölcsiben a nap 1/3-ában van a kicsi, a többi időt még mindig veled tölti, tehát ne úgy gondolj a bölcsire, mint valami végleges rosszra, hanem csak mint egy klassz helyre, ahol játszik egy kicsit, ebédel, alszik és már jöhet is haza!
Az, hogy hogyan sikerül a bölcsődei beszoktatás, mennyire érzi ott jól magát a kicsi, nagyban függ magától az intézménytől is. Praktikus dolog a gyerkőcöt a legközelebbi bölcsibe adni, de azért érdemes szétnézni máshol is, mert hatalmas különbségek lehetnek. És itt nem csak arról van szó, melyik bölcsőde mennyire túlterhelt, hanem arról is, hogy neked személy szerint mennyire tetszik az adott hely, mennyire szimpatikusak a dadusok, a gyerekekkel való viselkedésük. Ez egy szolgáltatás, amiért te fizetsz, ezért merjél nyugodtan válogatni!
A törvény szerint jogod is van erre, ugyanis választhatod a körzeti bölcsődét vagy a munkahelyedhez legközelebb eső bölcsődét is, tehát 2 hely között biztosan választhatsz! Emellett én javaslom, hogy nézzél körül a családi napközik között is. Az én véleményem az, hogy ha már másfél-2 évesen be kell adni a kicsit valahova, akkor egy 10-12 gyerekkel foglalkozó családias hangulatú hely sokkal inkább nekik való. A fiam 1 évig járt délelőttönként családi napközibe és nagyon jó tapasztalataim vannak róla. Mivel itt kevesebb gyerek van, ezért kisebb annak az esélye is, hogy állandóan betegek lesznek, valamint jobban oda tudnak figyelni az egyéni problémákra is (pl. hogy eszik a gyerek, hogyan fejlődik, egyéni táplálási gondok stb.)
Ha megtaláltad az ideális helyet, akkor következhet a beszoktatás, amitől a legtöbb anyuka nagyon fél. Másfél-2 éves kor között a legnehezebb, mert ebben a korban megint előjön a szeparációs szorongás. Nagyon fontos, hogy beszélj a kicsinek a bölcsiről, és mindig pozitívan (tehát ne arról beszélj, milyen rossz lesz neki ott nélküled), viszont nem kell állandóan emlegetni, elég ha heti 1-2 alkalommal mesélsz neki róla. Mi megvettük az Anna, Peti sorozatból az óvodáról szóló részt és azt olvasgattuk, ez nagyjából jó képet ad róla, mi történik az oviban a gyerekekkel.
A beszoktatásnál nagyon fontos, hogy a gyerek saját tempójában történjen és ne a bölcsi tempójában! Az ideális az, ha legalább 3 délelőtt ott lehetsz vele, játszhattok, ehet a többiekkel, majd a 3.-4 napon elmész 1 órára a délelőtt végefelé, és még legalább 1 hétig ott lehetsz vele reggel kicsit tovább, mondjuk 30-40 percig, ha igényli.
Soha ne lépj le titokban, hanem mindig mondd el neki, hova mész és mikor jössz vissza (mivel neki még nincs időérzéke, ne azt mondd, hogy „4-kor jövök”, hanem, hogy „uzsonna után jövök”), így tudni fogja, mire számíthat.
Első alkalmakkor az elválásnál előfordulhat némi sírás. Ilyenkor az a jó, ha a dadus ilyenkor felveszi, megnyugtatja, és együtt elbúcsúznak tőled. Ilyenkor sose add be a derekad, hogy akkor inkább még maradsz, ezzel csak összezavarod a kicsit. Ha megadjátok neki a kellő időt, akkor kb. 10-14 nap alatt megtörténik a beszoktatás a csökönyösebb gyerekeknél is.
Megtorpanás Annakidején egy tapasztalt bölcsis néni mesélte, hogy igazából nem is az első beszoktatás szokott nehezen menni, hanem 2-3 hónap múlva van egy mélypont, amikor a gyerek rájön, hogy ez most már mindig így lesz, és ilyenkor szoktak kezdődni a gondok. Ez nálunk tökéletesen beigazolódott: a családi napköziben az első 2 hónapban még minden új volt, minden tetszett, aztán megkezdődött a „nem akarok bölcsibe menni”-című reggeli vitatkozások korszaka. Az ovinál ez ugyanígy történt: szívesen ment be 2 hónapig, aztán kezdődött az alkudozás minden egyes reggel (még hétvégén is mindig megkérdezte, hogy akkor ma van-e ovi :)) Ez néhány hétig tartott, aztán mindkét esetben kinőtte.
Ezzel a megtorpanással számolni kell. Gond akkor van, ha ilyenkor beadod a derekad és nem viszed be, később viszed be stb. Ha muszáj bölcsibe járni, akkor szigorúnak kell lenni abban, hogy márpedig nincs reggeli időhúzás, alkudozás.
Vajon árt-e ez a kicsi lelkének? A helyzet az, hogy egy másfél-2 éves kicsinek még nincs igazán szüksége gyerektársaságra. Persze – főként, ha vannak testvérei vagy jár társaságba -, akkor jól érzi magát a gyerekek között, de időről időre megjelenik nálad is egy kis buksisimogatásért 🙂 El kell fogadnod, hogy ebben a korban ragaszkodni fog a dadusokhoz, és ők afféle pótmamák lesznek a számára. A közösségi életre nagyjából 3-4 éves korban érik meg a kicsi (a lányok általában korábban, a fiúk később, de ez attól is függ, milyen környezetben nőtt fel a gyerek, ha sokat járt társaságba, vannak testvérei, néha más vigyázott rá, akkor könnyebben beilleszkedik)
Jó hír, hogy éppen ebben a korban keresik a gyerekek a saját határaikat és az életük korlátait és a közösségben pont ezeket kapják: megtanulják mit szabad, mit nem szabad, hogyan kell enni, hogyan kell viselkedni stb. Tehát egy jó keretet kapnak az életükhöz. Ez főként az olyan babáknál jó, akik egyébként összevissza aludtak, nem ettek rendesen, nem volt napirendjük, náluk ezt rendezi a bölcsődei rendszer.
Úgy gondolom, hogy ha jó a bölcsőde, és kiegyensúlyozott a kicsi környezete, akkor nem viseli meg a korai közösségbe szoktatás, illetve annak a hatásai jól ellensúlyozhatóak az élet többi részében. Bölcsőde után ne rohanjatok haza, ilyenkor jusson a kicsire több figyelem: menjetek ki a játszótérre, sétáljatok, beszélgessetek, töltsétek együtt az időt. Az az idő, amit együtt tölthettek, nyugodtan teljen, ne pedig azzal, hogy próbálod a háztartásban is utolérni magad. Nehéz egyszerre dolgozni, gyereket nevelni és a háztartást is ellátni, ezt úgy tudod kiegyensúlyozottan megoldani, ha nem idegeskedsz miatta, hanem kialakítasz egy rendszert és aszerint végzed a dolgokat, beletervezve azt is, hogy az estéket együtt töltitek pihenéssel, játékkal.
Milyen problémák merülhetnek fel?
Állandó betegeskedés A leggyakrabban előforduló probléma a bölcsőde első évében, hogy állandóan beteg lesz a kicsi. Ennek a hátterében sok minden áll:
-
– a bölcsiket gyakran túlfűtik, nehogy a kicsik megfázzanak, de melegben a baktériumok jobban szaporodnak
– sok gyereket betegen vagy még nem egészen gyógyultan is bevisznek
– ha sok a gyerek, akkor nem tudnak rá odafigyelni a dadusok, hogy rendesen felöltözzenek, megtöröljék az orrukat, így könnyebben megfáznak és elkapják egymástól is a betegségeket
– vannak olyan gyerekek, akiknek eleve nem olyan erős az immunrendszerük
– a homeopata gyermekorvosunk szerint a sok bölcsődei megbetegedés lelki eredetű: a kicsi nem érzi jól magát és ezellen tiltakozik a megbetegedéssel
Ha eleve hajlamos a megbetegedésekre a gyermeked, akkor még a bölcsőde kezdete előtt vidd el homeopata gyermekorvoshoz, aki tud olyan immunerősítő kúrát ajánlani, amivel elkerülhető az állandó betegeskedés (a nagyobbik fiam 1 év alatt mindössze 1x volt beteg!)
Nem tud beszokni Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy gyerek hónapok múltán sem tud beszokni. Ez leginkább akkor fordul elő, ha a kezdetekkor el lett kapkodva a dolog, ha nem hagyták a kicsit a maga tempójában beszokni, hanem 3 nap alatt akarták lerendezni az egész dolgot. Ezért nagyon fontos, hogy figyeld őt az első napokban és csak akkor hagyd ott, ha már látod, hogy feloldódott, magabiztos a közösségben, akár fél órán át is szívesen játszik a többiekkel és nem keres téged. Persze neki is lehetnek akár később is rossz napjai, amikor nincs kedve menni, vagy amikor napközben keres téged, de ha az elején odafigyelsz rá, hogy megkedvelje a helyet és biztonságban érezze ott magát, akkor később sem lesznek gondok.
Alvászavarok Néhány gyereknél alvászavarok formájában jelentkezik a bölcsőde. Megint felébred éjszaka, átmegy hozzátok együtt akar veletek aludni. Ilyenkor általában arról van szó, hogy éjjel hívja fel magára a figyelmet, amit nappal nem kaphat meg. Ebben sokat segíthet, ha a bölcsőde után valóban közösen együtt töltitek az időt, és ha te magad sem vagy ideges ilyenkor, ha teljes figyelmeddel fordulsz a kicsi felé. Ennek ellenére, ha igényli, ezekben a nehéz időszakokban aludhat veletek együtt, ezt idővel magától kinövi majd.
Hisztik, kimerültség Néhány gyerek annyira kimerül a bölcsődében, hogy hiába alszik délután, estére már nyűgös, hisztizik. Ennek a háttere egyrészt az, hogy a bölcsődében folyamatosan jónak kell lenni, és otthon egyszerűen elengedi magát a gyerek, másrészt a figyelmet szeretné magára felhívni a hisztikkel. Legyél vele ilyenkor türelmes, ne próbáld meg nevelni, inkább találj ki olyan játékokat, amik elterelik a figyelmét és szervezz olyan programokat bölcsőde utánra, ahol jól érezheti magát és ahol kiengedheti a frusztrációját (jellemzően mozgásos programok)
Nem eszik a bölcsiben Általában ez olyan gyerekeknél fordul elő, akik még otthon sem ettek teljesen önállóan és egyébként is rossz étvágyúak voltak. Ők az első néhány nap előfordul, hogy nem vagy csak nagyon keveset esznek a bölcsiben. Erről beszélni kell a dadusokkal, meg kell kérdezni, hogyan evett, és egyeztetni kell velük azt is, milyen speciális igényei vannak (pl. csak cumisüvegből iszik). Ezeknek a babáknak mindig szoktak segíteni, tehát amiatt ne aggódj, hogy egyáltalán nem eszik majd. Jó hír, hogy sok rosszevő gyereknek pont a bölcsiben szokott megjönni az étvágya 🙂
Ha nem értesz egyet a bölcsődével Előfordulhat, hogy nem mindenben értesz egyet a bölcsőde személyzetével. Én például télen, hidegben és eső után is ki szoktam vinni a gyerekeket a szabad levegőre, a családi napköziben viszont eső után 2-3 napig nem mentek ki, mert csurom vizes volt az udvar és átáztak a gyerekek. El kell fogadni, hogy ez az ottaniak álláspontja, nyilván 10 gyerekre nehezebb odafigyelni, hogy ne legyenek nyakig vizesek és egy vizes gyerek miatt nehéz a teljes csoportot visszaterelni a terembe, mintha csak a sajátodra kell vigyáznod. A szobatisztasággal kapcsolatban is szoktak lenni nézeteltérések, ilyenkor meg kell mondani, mi az álláspontod a dologban. Van, ahol már a 2 éveseket is nyaggatják a bilivel, máshol még a 3 éveseket sem – sokat segíthet, ha elmondod a dadusoknak, mit szeretnél ezzel kapcsolatban és akkor odafigyelnek rá vagy éppen nem piszkálják a csemetédet emiatt, mintha nem mondasz semmit csak csendben rágódsz rajta 🙂
Aggodalmak beszoktatás előtt
Sok esetben hallok olyan aggodalmakról, amikre beszoktatás előtt már akár fél-1 évvel is gondolkodnak az anyukák. Ezek egy része szerencsére alaptalan. Még 3 hónapos volt a fiam, amikor megkaptam, hogy már most szoktassam az este 8-as lefekvésre, mert óvodás korban már nagyon nehéz lesz. Szerencsére (nem szerencsére: szánt szándékkal :)) olyan óvodát választottunk, ahova nem kell reggel legkésőbb fél9-ig beérni, hanem akár 10-kor is mehetünk, így ez a probléma nálunk majd az iskolában lesz csak probléma (de a környékbeli iskolák többsége már áttért a 9-es órakezdésre, így lehet, hogy ott sem lesz gond). Még jó, hogy nem kezdtem el emiatt már 3 hónapos korában aggódni… 🙂
Még szopizik… A még szopízó babák kiválóan el tudják fogadni, hogy a bölcsiben nincs szopi, úgyhogy csak emiatt ne kezdd el leszoktatni róla. Ebben a korban már tökéletesen meg tudják különböztetni egymástól azokat a helyzeteket, ahol van szopi és azokat, ahol nincs, és gyönyörűen el tudnak aludni szopi nélkül is a bölcsiben akkor is, ha otthon csak szopival megy. A bölcsivel együtt ilyenkor be lehet vezetni a kabalaállatkát is, mert az a tapasztalat, hogy -ha eddig nem volt, ilyenkor szívesen fogadják a gyerekek elalváshoz.
Nem marad el senkivel Általában azok a gyerekek, akik korábban nem voltak hozzászokva, hogy néha más vigyáz rájuk, nehezebben szoknak be, ezért a bölcsőde kezdete előtt bevezetheted, hogy néha 1-1 napot a nagymamánál van, vagy akár ott is alszik.
Félénk Néhány gyerkőc nagyon félénk ebben a korban, elbújik anya szoknyája mögé, nehezen oldódik fel. Jót tesz, ha néha elmentek közösen más gyerekek közé, társaságba, játszótérre, hogy szokja a gyerekeket.
Válogatós Emiatt nem kell aggódnod, a válogatósság leginkább arról szól, hogy a gyerek tudja, anyától úgyis a kedvenc csemegéit fogja kapni. A bölcsiben viszont nincs alkudozás, hamarosan észre fogod venni, hogy a bölcsiben megeszi a tökfőzeléket és a spenótot is, holott otthon csak a levest eszi meg, hát nem érdekes? 😉
Nem alszik napközben Semmi vész: a bölcsődében egyrészt működik a tömegpszichózis, tehát ha a többiek alszanak, akkor nincs más választás, ő is alszik, másrészt pedig a sok élménytől úgy kifárad, hogy simán elalszik délután. Sok rossz alvó gyereket láttam már, aki éppen a bölcsődétől javult meg 🙂
Összeségében a bölcsőde nem olyan rossz, mint ahogyan azt gondolod, amikor még előtte vagytok. Sok múlik rajtad, a hozzáállásodon, a türelmeden és azon, hogy megérted-e a csemetéd jelzéseit.
Gondot okoz megértened a hisztit és kezelned a dühkitöréseket? Segítséget itt találsz >>
73 Comments
Comment navigation
Horváth Tímea
2011. január 18. keddKedves Ági!
Kisfiam betöltötte a 2 évet, és jan. 3.-án elkezdtük a beszoktatást.Minden szépen alakult, ahogy a nagy könyvben megvan írva.Mindent szépen elmagyaráztam neki, hogy miért kell itt maradnia, mikor jövök érte, hova megyek, stb. Ha napközben eszébe jutok, akkor szépen elmondja a gondozóknak is:-) Rendkívül értelmes és nagy dumás kis srác!
Azonban ahogy írtad a felmerülő problémák között, nálunk is fennáll:hogy a bölcsiben kitűnően viselkedik,mindig csak dícsérik, elpakolja a játékokat (ezt eddig itthon is megtette), wc-be pisil, szépen ügyesen eszik, eljátszik önállóan, stb.Itthon viszont az a délutáni 4 óra (16-20-ig) maga a pokol.Mindenért megy a cirkusz, a hiszti.És sajna ez a halálom.Egész este csak vele foglalkozunk, játszunk, mesélünk, bohóckodunk, de valami mindig van, amiért kiveri a balhét.Egyszerűen nem tudom kezelni a helyzetet…Lelkileg ez engem nagyon megvisel, mert olyan mintha büntetni akarna!?Miért viselkedik szuperül egy vadidegennel, és miért bánik így velünk?Mindenért könyörögni kell, egyen, pisiljünk wc-be, rakjuk el a játékokat…
Hagyjam kicsit??Tudom hogy nem könnyű neki, épp ezért sajnálom piszkálni, de a hisztije kiborít!Mit tanácsolsz?
Vida Agi
2011. január 25. keddÁt tudom érezni a helyzetet, a nagyobbik fiam szó szerint ugyanezt csinálta 🙂 A probléma oka az, hogy a bölcsiben alkalmazkodni kell, jó fiúnak kell lenni, otthon viszont kilazít, elfárad. Segíthet, ha bölcsi után nem rohantok rögtön haza, sétáltok egyet, jobb időben játszótér, hogy kicsit elfáradjon és kitombolja magát. Utána már otthon is könnyebb lesz vele. Egyébként amikor már megszokja teljesen a bölcsit és nem fárad már el ennyire, akkor sokat fog javulni a helyzet.
Hajni
2010. november 23. keddSziasztok!
Bölcsődében dolgozom, és olyan kérdéssel fordulnék, segítséget kérnék ebben a kérdésben kompetens személytől, hogy van egy kisfiúnk 2,5 éves, nagyon szépen beszokott, napközben minden rendben van vele, viszont az alvással vannak problémáink! – első időben még az ágában sem maradt meg, most már 3hónapja jár a bölcsibe, mostanra eljutottunk odáig, hogy egy darabig, amíg van a cumisüvegébe tea addig ott fekszik…., próbálkoztunk mindennel, mind az ágyban maradás mind az elalvás terén…- a szülőket is behívtuk, mutassák meg ők hogyan altatják el a gyermeket otthon,- sajnos nem jutottunk 1ről a 2re:S – nekik sem aludt el.kérték különítsük el…-ez sajnos megoldhatatlan. Egyik alkalommal , mivel hangoskodik, nem marad meg az ágyban, miután kicsit lenyugszik egy időre ringatja magát,- kivittük őt a folyósora-szülői bele egyezéssel, s ott egyedül, ringatva magát elaludt!
Kérdésünk az lenne, hogyan tudnánk őt (vissza hozni) a csoportban altatni???
Segítségüket előre is köszönjük!
Vida Agi
2010. november 30. keddEgyelőre semmiképpen se hozzátok vissza. Vannak olyan fokozottan hiperérzékeny gyerekek, akiket nagyon zavar a többiek zaja még akkor is, ha csendben vannak. Valószínűleg ezzel otthon is hasonlóképpen van a gyerek, csak ott nagyobb a csend. Érdemes lenne várni néhány hónapot és utána behozni őt a csoportba aludni, esetleg segíthet, ha baldachint kap az ágyára, vagy egy kis sátor, amiben aludhat, ez utóbbi megoldást nálunk alkalmazták a bölcsiben, nagyon szerették a gyerekek.
verus
2010. november 18. csütörtökSzia Ágnes,
hasznosnak találtam a cikket, viszont el is rettentett…Hamarosan kezdjük a beszoktatást a bölcsődébe és eddig óriási bizalommal voltam. De sajnos ez a cikk nagyon megijesztett. Remélem azért ennyire nem lesz szörnyű a helyzet.
Vida Agi
2010. november 20. szombatNem kell aggódnod, a legtöbb esetben gond nélkül történik a beszoktatás.
Timi
2010. október 26. keddSzia Ági,
sokadszor kereslek, és biztosan nem utoljára.
Nagyon hasonló a problémám a B. Szilviéhez (okt. 18.), de mégis picit más.
Lányom 22 hónapos, október elején kezdtük a beszoktatást, és múlt hét végére (3. beszoktatási hét) értük el azt, hogy a bölcsiben is uzsonázott („alapban” ez a mi bölcsinkben 5-7 nap alatt megy). De… Már az elején kilógtunk a sorból, mert az első héten még végig vele voltam, vagy a közelben, mert nagyon sokat sírt, mindig keresett, ha nem látott. És ez nem változott azóta sem (pedig sokat volt nagyszülőknél, rendszeresen járunk játszótérre, programokra, stb.). Képes végig sírni a délelőttöt, délutánt. A gondozónők aranyosak, szeretgetik, puszilgatják, vigasztalják, mondogatják, hogy volt már ilyen gyerekük, vannak ötleteik, de a kicsi mégis sír. Azt mondják, rohamokban jön rá a sírás, és akkor vigasztalhatatlan. Egész nap csak áll a macijával és cumijával és szemlélődik, gyerektársakhoz nem megy oda, játékokkal nem játszik, a tornaszobában is passzív (pedig amíg vele voltam, nagyon élvezte, mint egyébként mindig a mozgásos játékokat). Az ebéd utáni lefekvéssel nincs gond, viszont 20, jobb esetben 30 perc után felébred, és üvölt. Eddig 5-ből 4-szer az én gyerekem ébresztette a többit… Igaz, volt, hogy jót aludt (2 órát). Egészen biztosan elfárad egyébként, mert az esti fürdetést előrébb kellett hoznunk, fél 8 körül már alszik, kb. reggel fél 8-ig. Viszont nappal csak mini alvás van (nem igazán működik a tömegpszichózis… a többiek aludnának…).
Ami pozitívum (?): már most mondogat mondókákat, énekeket, amiket a gondozónéniktől hall, elmeséli, hogy mit evett (az evés az egyetlen, amivel nincs gond, bár már volt olyan nap, amikor nem evett: helyette sírt), és azt is, hogy „így sírtam a bölcsődében: anya, anya!” Mára elértünk oda, hogy nem sírt, amikor eljöttem, de utána megint.
Az érzelmi részét tekintve: agyban már elengedtem, de a szívemben még nem, és gondolom ezek a normális anyai érzelmek.
Ez a dolgok jelenlegi állása, mit gondolsz, tényleg segít az idő? És hónapok kellenek, hogy megszokja? Lenne értelme, ha péntekenként nem vinném bölcsibe (munkaátszervezéssel valószínűleg meg tudnám oldani)? Szerinted is tényleg le fogja tenni a cumit, ha látja, hogy a többi gyereknek sincs (most vigaszként megkapja a bölcsiben, cserébe, ha nem sír, én itthon csak lefekvéshez adtam/adom)? Bár a gondozónőkön, anyukákon még nem érzem, hogy utálnák a lányomat, de a „viselkedése” miatt erre jó esély lesz/van, ezt biztosan megérzi ő is, ugye? Mivel tudnám neki a legjobbat tenni jelen szituációban? Ha hazajövünk a bölcsiből, oviból igyekszem csak a gyerekeimre fókuszálni (jellemzően sikerül is), sokat szeretgetem őket, összebújok velük, még többet, mint korábban. Ezzel nem ártok? Úgy értem, nem lesz még nehezebb neki(k) – van egy ovis fiam is (szintén most szokott be)?
Válaszodat előre is köszönöm,
Timi
Válasz: Szerintem be fog szokni idővel, hiszen már most mesél az élményekről, a lányoknál gyakran ilyen tüneteket okoz a beszoktatás, de ez el fog múlni. Valószínűleg nem is a beszoktatás miatt sír, hanem az adott helyzetben nem tudja igazán, mit csináljon. Eddig ha ottvoltál vele, nagyjából mindig tudta mit kell tennie, esetleg segítettél is neki, most pedig nincs meg ez a háttér – ehhez idővel hozzászokik majd. Ezen nem segít, ha heti 1 napot nem viszed.
Ördögné Dobrai Katalin
2010. október 18. hétfőSziasztok!
Nekem olyan kérdésem lene,hogy mi 2 évesek vagyunk és a védőnő tanácsára tavaszal kellene elkezdenünk a beszokatást a bölcsibe,de van egy ismerösöm aki ott dolgozik és azt tanálcsolta,hogy inkább most kezdjük el.Mivel hogy elsö gyermek anyukája vagyok így nemtudom,hogy mit is tegyek.Azért agodom,hogy milyen lesz de gondolom ez természetes dolog.Mit tegyek,hogy megnyugodjak e felöl.Félek attol is hogy hogyan fog ott elaludni,mert adig még megvolt a kiságya adig elaludt magátol,de már nincs kiságy és ott kel feküdnöm melete hogy elaludjon.Mit csináljak?Szokasam arra,hogy egyedül aludjon?Aztán ott van még az is,hogy ha elmegyünk és a haza jövetelnél hogyan fogom tudni elcsani mert nagyon szeret játszani és ha tetszik neki akkor alig tudom elcsalni.Olyankor sír meg minden.A szívem szakad meg olyankor.Mit csináljak?Hogyan tegyem magam ezen tul?Szóval lenne egy csomo kérdésem,de röviden és tömören az egész anyi lenne,hogy hogyan készitsem fel magam erre a helyzetre,hogy eljöt azaz idő hogy menni kell neki bölcsibe vagy oviba,de én még nem vagyok erre felkészülve!Légyszíves segis ebbe,hogy hogyan kezeljem ezeket a agodó helyzeteket,hol tudom nagyon jol hogy jol kezekben lenne a z én 2 éves kisfiam.
Elöre is köszönöm!Kata!
Válasz: Nem kell felkészíteni rá a gyereket és nem kell emiatt megváltoztatni a szokásait sem: ha majd bekerül a bölcsődébe, ott megtanul elaludni. Ha csak tavasszal akarod beszoktatni, akkor nyugodtan várj addig, ebben a korban néhány hónap alatt sokat érik, változik a kicsi.
B.Szilvi
2010. október 18. hétfőKedves Agi,
nagyon el vagyok keseredve es szeretnem a tanacsodat kerni!
A kisfiam 22 honapos mult es 2 hete kezdtük el a beszoktatasat a bölcsibe, mivel nekem december elejetöl ujra dolgoznom kell. 4×5 oraban megyek vissza es ennyit kellene neki is „kibirnia” nelkülem… De nagyon nehezen haladunk! Az elsö ket napon csak bementünk ismerkedni 1-1 oracskara, utana bent maradt nelkülem 1o percet, majd 1 orat .
A 2. het vegere 2 orara tudtam otthagyni es a mai napra azt terveztük, ebedre is marad, azaz 3 orat összesen. De 2 ora mulva hivtak, hogy menjek erte, mert csak keservesen sir, az ablaknal all es hivogat, a pelusat sem engedte kicserelni. 🙁
Minden ejjel felsir es hiv, amiota elkezdtük a bölcsit es at akar jönni hozzank. Csak mellettünk nyugszik meg. Reggelente tiszta stressz az indulaskor, amint megerkezünk az ovihoz, könnybe labad a szeme es remeg a hangja es azt ismetelgeti, „anya is jön Markkal”. Minden alkalommal elmondom neki, hogy anyanak dolgozni kell mennie, de jövök erte, mire ö megebedel ill. miutan jatszott a gyerekekkel es utana megyünk együtt haza.
Amint belepünk az ajton, zokogni kezd es miutan elbucsuzom töle, csak szorongajta a kiskutyajat es elhuzodik az ovonenitöl, aki megprobalja vigasztalni. Nehezemre esik mosolyogva kilepni az ajton, de igyekszem gyorsan elköszönni (puszi, elismetlese, hogy jövök erte es jatszon szepen) es hatarozottan, mosolyogva tavozni.
Amint meglat erkezeskor, mar zokog es hivogat.
Otthon viszont mesel az ovirol, tehat eszleli a törteneseket maga körül! (nekem ez jo jelnek tünik)
Nehezitö körülmeny, h Nemetorszagban elünk es meg nem beszel nemetül, leven mind a ketten magyarok vagyunk a ferjemmel. Kiskora ota jartam vele heti 2 alkalommal nemet jatszocsoportokba, ahol nemetül beszeltünk, enekeltünk illetve a jatszoteren, utcan is ezt a nyelvet hallja.
Ezen kivül szinte mindig velem van, hiszen a nagyszülök otthon elnek, de minden gond nelkül naluk marad par orat egyedül is, ha nekem dolgom/programom akad.
Ha magyar tarsasagban vagyunk, sokkal aktivabb es nyitottabb, keresi a többi gyerek közelseget. A nemet gyerekeket inkabb tavolrol, ovatosan szemleli es a közelemben marad.
Kedves Agi! Szerinted most mi a teendö? Igy tovabb, szep lassan a beszoktatassal (meg van 6 hetünk a munkakezdesig) vagy kezdjek egy alternativ megoldason gondolkodni?
Az ovoneni felvetette, hogy esetleg maradjak ujra ott reggelente, bar szerinte lehetseges, hogy ez visszalepes lenne a gyereknek, de ezen kivül nincs mas ötlete, eleg tanacstalannak tünt… Esetleg adjam kisfiamnak oda a cumijat is (szereti, bar csak alvashoz szokta megkapni)?
Tanacsodat es segitsegedet elöre is köszönöm!
Szilvi
Válasz: Minden gyereknek más beszoktatási periódusra van szüksége, a legtöbbjüknek legalább 1 hétre, ami alatt 3-4 napig ottvagy vele 1-2 órát és csak utána mész el rövidebb időre, aztán egyre kevesebbet maradsz és egyre hosszabb időre mész el. Kicsit gyorsan csináltátok, az most a gond. Szerintem maradj ott vele reggel hosszabb ideig most még, aztán néhány nap alatt feloldódik majd.
Kriszti
2010. október 09. szombatKedves Ági!
A lányom novemberben lesz 2 éves. Mivel munkanélkülin lettem terhes, nem volt hová visszamenjek dolgozni, úgy terveztem, hogy 3 éves koráig itthon maradok vele.
Most azonban, mint derült égből a villám, jött egy állásajánlat, de nem is akármilyen: gyakorlatilag álmaim állása. Ki nem hagynám!
Így viszont rohamtempóban kell bölcsit találnom, ami állami szinten szóba sem jöhet, mert a városunkban jelenleg 6 hónap a várakozási idő. Maradnak a családi napközik, aminek kicsit örülök is, mert úgy gondolkodom, ahogy a bevezető cikkben írtad: hangyányival talán megnyugtatóbb, mint egy börtönszerű állami bölcsi.
A problémám a következő: a lányom még mindig cicin alszik el. Azért, mert 6 hónapos koráig non-stop sírt, és mert igen, mindkettőnknek így volt kényelmes. Szerettem és szeretek szoptatni, megnyugtató, ha éjjel rám teszi a kis kezét, megtapogat, hogy ott vagyok-e. (Egy ágyban alszunk.) Nekünk ez így jó volt, és jó lenne tovább is, de aggódom, hogy mi lesz a bölcsiben?! Szeretném, ha igazad lenne a tömegpszichózissal 🙂 , de őszinte leszek: nem hiszek benne nagyon. Nem, mert időnként azért próbáltuk az apjával altatni a lányomat, vagy cumival, vagy alvóállattal, mesével, zenével, stb. Egyik sem jött be. Tény, hogy nem is voltunk kitartóak.
Mi a véleményed: kezdjem el most rászoktatni az egyedül alvásra? Vagy várjak, hátha tényleg menni fog a bölcsiben?
Lélekben erősítem magam, és hatalmas sírásokra készülök. Mennyi az az idő, amíg természetes, ha sír a gyerek a bölcsiben? (Hetekre, hónapokra gondolok.)
Én annak idején nem jártam bölcsibe, de az óvodában minden egyes napot végigsírtam. Rettegtem az óvónénitől (aki napi szinten üvöltözött velem, mert idegesítette a sírásom), egy percet sem aludtam az oviban az ott töltött 2 év alatt, és emlékszem minden rossz élményre. Ma is rossz érzéssel megyek el az épület előtt. Emiatt a lányomat is jó előre sajnálom és féltem, bár nagyon remélem, hogy kellemesebb élményei lesznek, mint nekem voltak. Tudom, hogy az én gátjaim súlyos terheket rakhatnak őrá is, igyekszem pozitívba fordítani a gondolataimat.
Kérlek, írj valami megnyugtatót!
Nagyon köszönöm!
Kriszti
Válasz: Nem kell rászoktatnod az egyedül alvásra a bölcsiben néhány nap alatt megtanulja majd.
Timi
2010. október 03. vasárnapA problémám a következő, kisfiam szeptemberben elkezdte a bölcsit, ekkor töltötte a 2. évét is
A beszoktatásnál semmi gond nem volt, amíg én ott voltam, de amint kimentem állandóan keresett. de alvás után ott vártam a padon, szóval nem volt hosszú idő. Sajnos a következő héten beteg lett és itthon maradtunk. Hétfőn már apa vitte a bölcsibe és a nagyiék mentek érte, mert és későn érnék oda. Az egész hetet végig bőgte (ennyit nem sírt 2 év alatt), álmában is csak azt hajtogatja, hogy bezárt bölcsi, itthon maradok. Nagyon aggódom, mert egy vidám, érdeklődő kisfiam volt, most csak néz maga elé és nagyon szomorú. Mennyire ártok ezzel neki? Sajnos a gondozó néni sem túl kedves, mert ugye még igazából csak 1hét telt el, de a faim fejéhez vágja, hogy egész nap tőle fáj a feje Az elmúlt 2évben szinte minden percet együtt töltöttünk, 2óránát többet nem volt távol tőlem, 23hónapos koráig szopott. leszoktunk a bölcsi miatt. Nem tudom mennyire ártok ezzel neki, mit tehetnék, hogy megkönnyítsem a dolgát?
Válasz Természetes, hogy a egy-egy betegség után nehezebben szokik vissza a gyermek a bölcsibe. Amikor együtt vagytok, foglalkozz vele sokat, szeretgesd, játsszatok, bölcsi után, ha lehet csináljatok mindig valami közös kis programot, amit előre beszéljetek meg bölcsi előtt, amit lehet várni (pl. bölcsi után kimegyünk a játszótérre), ha azt látja, hogy téged nem visel meg a helyzet, akkor ez kompenzálja a bölcsit.
Tundi
2010. szeptember 24. péntekKedves Agi!
En egy Americaban elo magyar lakos vagyok, es nagyon szeretnem a segitsegedet kerni.
Itt teljesen mas szokasok vannak mint otthon es nagyon sok mindennel nem ertek egyett ezert szeretnelek teged is megkerdezni , hogy neked mi a velemenyed errol. Itt mar a gyerekeket akkar 2 honaposan is beadjak „bolcsibe” vagy babysisternek. Az en kislanyom most 10 es fel honapos es azt akatjak hogy vigyem el bolcsibe,mert itt a leghosszabb ido az 6 honap amit a gyerekkel toltenek az anyukajuk. En masfel eves korai szeretnek vele itthon maradni mert addig kicsinek talalom es szerintem most van a legjobban szuksege ram. Meg szocsizik, a darabos kajatol oklendezik, nem eszik onaloan, nagyon ragaszzkodik hozzam es elege siros kislany, erzekeny. Azt szeretnem megkerdezni hogy neked errol mi a velemenyed, hogy lattod jobbnak? Nagyon donteskeptelen vagyok. Nagyon varom segitseged es valaszodat. Elore is koszonom.
Válasz: Én amellett vagyok, hogy legalább másfél-2 éves korig legyünk együtt a kicsivel, és fokozatosan szoktassuk közösséghez és más gyerekekhez. Már néhány hónaposan lehet hetente 1-2 alkalommal néhány órát mással, nagymamával vagy babysitterrel is akár, 1 évesen már akár hetente 1-2 alkalommal fél napot is ismerős helyen (otthon vagy nagymamánál, ahol már sokszor járt), de a bölcsődébe (ha van rá mód) is jobb úgy beszoktatni, hogy először csak hetente 1-2 alkalommal 1-2 órát van ott, és csak két éves kora körül kerül heti 3-4 alkalommal fél napra a bölcsibe. Mivel ő érzékeny kislány, ezért szerintem még korai lenne a bölcsőde.
zsuzsa
2010. szeptember 10. péntekSzia Ági!
Kislányom 32 hónapos, másfél éves korában bölcsibe kellett iratnom, mert csak így vettek állásba. Emiatt mái napig bűntudatom van, de ma sem tennék másképp.
Kisfiam 6 hónapos, itthon vagyok vele. A lányom a napokban nem akar bölcsibe menni. Az esős napok, sokan elmentek oviba, stb. is közrejátszhat, nameg a kistesó. Januártól ovis. Most mi lenne jó neki? Ha kiíratom? Vagy oviig már folytassa? Nehéz lenne hárman, de megtenném, ha ez jobb neki.
Persze sok házimunka és a kistesó ellátása nem biztos, hogy érdekesebb lenne neki itthon.
Köszönöm, tudom, nincs objektív válasz, de mint szakember, érdekel a vélemyényed.
Válasz: Ha már beszokott, akkor jobb, ha jár tovább, mert az óvodába több hónap otthonlét után nehéz lenne a beszoktatás. Minden gyereknél vannak időszakok, amikor nem szeret járni a bölcsibe-oviba, de az a tapasztalat, hogy ez elmúlik (a felnőttek sem szeretnek minden nap dolgozni menni…)
szilvia
2010. augusztus 25. szerdaKedves Ági!
Anikónak írt válaszod nagyon szimpatikus volt, miszerint egy kicsit nem kell elválasztani ahhoz, hogy bölcsödébe vigyük, még akkor sem, ha cicivel alszik el. Örültem a válaszodnak, mert én is hasonló helyzetben vagyok, kisfiam nagyon igényli a szopizást, 3 főétkezés mellett, akár két óránként is cicre kéri magát, ha vele vagyok. Mindig igény szerint szoptattam.
Most 13 hónapos, és januártól állami bölcsibe kerül. Két nappal ezelőtt elvittem egy családi napközibe, mert én szeptembertől dolgozni fogok. A második nap ott hagytam másfél órára, miután visszamentem, kisírt szemekkel találtam. A gondozók azt mondták, csak időszakosan tudták megnyugtatni, újra és újra el kezdett sírni. (Persze nekik is elmondtam, hogy a fiam gyakran, főleg elalváshoz szopizik.) Majd azt tanácsolták nekem, hogy válasszam el a kisfiamat, mert a szopizással nem segítem a bölcsibe beszoktatását, sok fog sírni, ami nem jó neki, illetve inkább fogadjak bébiszittert, mert a fiam nagyon kötődik hozzám, és csak fokozatosan lehet idegenekhez hozzászoktatni. Csalódott vagyok, úgy tűnik valami nem stimmel. Tényleg el kellene választanom, vagy a családi napköziben nem voltak kitartóak? Tényleg rossz a kicsi lelkének, ha kitartóbban sír anya után? Kíváncsi vagyok a tapasztalatodra, meglátásaidra.
Köszönettel: Szilvia
Válasz: A gond nem az volt, hogy szopizik, hanem, hogy túl hamar hagytad ott. Ebben a korban az az ideális, ha addig tudsz vele ott lenni minden nap, ameddig tényleg fel nem oldódik az új helyen. Ez akár azt is jelentheti, hogy 3-5 napig minden délelőtt ottvagy vele és csak, amikor már nagyon jól feloldódott, megszokta a helyet, a gondozókat, akkor mész el 1-2 órára.
szilvia
2010. augusztus 12. csütörtökKedves Ági!
Egy újabb kérdést szeretnék megfogalmazni feléd. Kisfiamat (1 éves) állami bölcsödébe fog járni, de csak valamikor az év vége felé kezdheti. Nekem viszont mindenképp dolgoznom kellene szeptembertől. Arra gondoltam, beadnám egy családi napközibe arra az időre (néhány hónapra), míg az állami bölcsibe mehetünk. Ez persze azt jelenti, hogy kétszer kell majd beszoktatnom kb. fél éven belül. A férjemnek minden héten van egy szabadnapja, így a családi napközibe a költségek miatt csak 4 nap menne egy héten.
Szerinted mivel könnyíthetném azt az időszakot kisfiam számára?
Nagyon várom válaszodat. Köszönettel: Szilvia
Válasz: A beszoktatást csak egyszer kell végigjárni, ha a gyerek egyszer már beszokott valahova és utána új helyre kerül, azt már könnyebben megszokja.
Anikó
2010. augusztus 09. hétfőKedves Ági
Szretnék tanácsot kérni tőled. Most 8 hónapos a kislányom és 1 éves korában vissza kell mennem dolgozni, tehát januárban. Onnatól szeptemberig édesanyám fog rá vigyázni és szeptembertől menne bölcsibe. A kérdésem az elválasztással kapcsolatos mivel még mindig aktíva szopizik és főleg az elalváshoz igényli. Este cicin szenderedik el de aztán a kiságyában alszik el de nappal a nagy ágyon cicin elaszik és otthagyom aludni. A cumisüveget elfogadja néha kell esténként tápszer pótlás. A kérdésem az lene hogy mikor kezdjem el leszokatani a nappali cicin elalvásról hogy édesanyám is el tudja altatni, és hogyan csináljam? Esténként szívesen szoptatok még sokáig munka mellett is , vagy erről is le kell szoktassam? Tudom hogy lelkileg fel kell dolgoznom hogy nem lehetek vele majd egész nap de nagyon nehezen megy…Előre is köszönöm a tanácsod
Anikó
Válasz: Egyáltalán nem kell abbahagynod emiatt a szoptatást, neki is jó, ha még szopizhat, mialatt te már dolgozol, őt is megnyugtatja. A nappali elalvás januárig még sokat változhat, de erről sem kell leszoktatnod, mert 1 évesen a baba már pontosan tudja, hogy a mama nem tud cicit adni és nála másként is el fog aludni.
szilvia
2010. július 02. péntekKedves Ági!
Ma jártunk egy XiV. kerületi családi napköziben, miután a fiamat (most 11-hónapos) nem vették fel bölcsődébe. Persze fellebbezünk,de nekem 2 hónap múlva mindenképp dolgoznom kell menni, így az „állami” lehetőségen túl más alternatívákat is kell keresnem.
A családi napközi egy régi ház volt, két helységgel, szerény fürdővel, melegítőkonyhával és eléggé lepukkant kerttel. A vezetők tájékoztatása szerint náluk nincs beszoktatás, csak otthagyják az anyák a gyerekeiket, és miután egész évben vesznek fel gyerekeket, nem is tudnák megmagyarázni a többi gyereknek, hogy a beszoktatás alatt miért van az anyuka a beszoktatandó kisgyerekkel.
Na, ez engem nagyon elbizonytalanított. Vajon máshol is ez van? Vagy ez egy kevésé felkészült családi napközi? Szerinted lehet ilyen helyzetbe hozni egy 1 éves kicsit? /Ráadásul a fiam mindig is sokat sírt (6 hónapig tartó hasfájás, késői fogzás, stb.), és csak az apjával és a nagyszülőkkel szokott ritkán max. fél napokat eltölteni./
Persze nagyon kellene az én fizetésem.
Szívesen várnám a meglátásaidat és ha esetleg van tipped egy jó magánbölcsire, azt is szívesen venném.
Köszönettel: Szilvia
Válasz: Egyáltalán nem így van. Mi a XVIII. kerületben jártunk a Golgota Családi Napközibe, ott akár hetekig is lehet beszoktatni (de 1 hetet mindenképpen ajánlanak rászánni), akár végig ottlehetsz vele az első napokban. Én 3 napig voltam ott vele végig délelőtt, a 4. nap már csak 1 órát, az 5. nap pedig fél órát és még utána kb. 1 hétig mindig ott voltam 15-20 percet vele, bementem a terembe, játszottunk, mire feloldódott és elengedett. Ez teljesen elfogadott volt ott. Szerintem keress más helyet, anno elég sok helyet felhívtam és mindig rákérdeztem a beszoktatásra, sehol nem mondták, hogy ne hagynának rá időt.
Vaki
2010. június 20. vasárnapKedves Ági!
Az én 2 éves kisfiam ősztől kezdi a bölcsit, nagyon szereti a társaságot (akár gyerek, akár felnőtt), sokat járunk mindenfelé. Mindig azonnal feloldódik, barátkozik. Egyetlen probléma: verekszik. Tudom, életkori sajátosság, és még nem beszél, úgyhogy ez számára egy kommunikációs eszköz is. Sokszor ok nélkül odaüt a másiknak,belemar az arcába, főleg ha egy másik gyerek elveszi a játékát. Nagyon értelmes, mert elmagyarázom neki, hogy ezt nem szabad, fáj a másiknak, stb.,és akkor „bocsánatot kér” és megsimogatja. Én ezt a játszótéren figyelem, és ott vagyok mellette, de mi lesz a bölcsiben? Napi konfliktushoz fog vezetni? Hogyan reagálják le a gondozó nénik?
Köszönöm válaszodat
Válasz: Ezeket a dolgokat szépen meg szokták beszélni az ovónénik a gyerekekkel. Ha tapasztalt és jó hozzáállású nénik vannak, akkor pontosan tudják, milyen helyzetek szoktak ebben a korban előfordulni és ezeket türelmesen képesek kezelni, éppen ezért nem kell aggódnod miatta. Az a tapasztalatom, hogy a gyerekek a bölcsiben hamar leszoknak ezekről a dolgokról, ha foglalkozik vele a gondozónő.
Babó
2010. május 25. keddSziasztok,
mi szeptemberben kezdjük a bölcsit. Akkor a kisfiunk 21 hónapos lesz.
Ami foglalkoztat (és persze emiatt a bölcsi is egyre többet jut szembe), hogy mostanában retteg a gyerekektől. Eddig is tartott tőlük, de amíg nem szóltak hozzá, nem akarták ölelgetni, pláne bántani, köszönte szépen, jól megvolt velük.
Persze elhúzódtunk a tömegből, de egy rövid idő után feloldódott (gondolom, amikor már kicsit biztonságban érezte magát) és ő is ment a játékokért (Baba Mama klubban) és ő is játszott ott köztük és nem feltétlenül kellett ehhez az ölemben ülnie, vagy fognia a kezem (nem klasszikusan anyás, bármilyen számára kedves felnőtt megfelel a célnak). Csak hát voltak rossz élményeink. Verekedős, vagy sikongatós gyerekek. Ennek köszönhetően most ott tartunk, hogy ilyen helyzetekben már ölbe kell venni, sőt, hazamenni – ő meg öleli, markolja a nyakamat és zokog (akár az is, ha egy kisgyerek erős hangerővel hisztizik saját anyájának vagy apájának). Tanácstalan vagyok. Mindig mikor nyitna kicsit, akkor történik valami, ami megint hetekre visszaveti a társasági életünket. Mert azért találkozunk gyerekekkel játszótéren, klubban, vendégségben..igyekszem szoktatni, de nem tudom hogyan segíthetnék neki, hogy ez ne okozzon ekkora stresszt. Elkélne egy jó tanács, néhány ötlet…csak mert annyira sajnálom, hogy így fél szegényem. És ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy vajon a bölcsiben is ez vár majd rá?! Tudom, hogy megvigasztalják, nagyon jó kis bölcsink lesz, csak jobb szeretném, ha eddig nem kellene eljutni. Vagy majd megszokja -vagy saját kárán megtanulja, hogy adott esetben vissza kell ütni s akkor békén hagyják?(ennek már a gondolatától is rosszul vagyok)
A válaszokat előre is köszönöm.
Válasz: Az anyáról való leválás a gyerekek felének nehezen megy. Ebben a korban még a kicsit nem érdeklik igazán a gyerekek, viszont nagyon ragaszkodik az anyukájához és néhány családtagjához, leginkább velük szeretne lenni. A gyerekközösség csak megijeszti, mert nem tudja, ott kihez ragaszkodjon. Általában ők játék közben vissza-visszafutnak anyához, odabújnak, vagy csak anya öléből nézik a többi gyereket. Ha nem erőlteted, hanem hagyod, hogy maga mérje fel a „terepet” és a maga tempójában barátkozzon meg a gyerekekkel, akkor idővel megszokja majd őket.
A bölcsőde egészen más helyzet lesz, ott ugyanis a gyerekek az ovónénihez ragaszkodnak, ő „helyettesíti” számukra anyát abban a helyzetben.
Menjetek továbbra is hetente többször közösségbe, szokja a gyerekeket, mire végetér a nyár és jön a bölcsi, addigra sokat fog ő is oldódni majd. Neked csak annyit kell tenned, hogy biztonságos hátteret nyújtasz neki és tudja, hogy hozzád bármikor jöhet, amikor valamitől megijed.
Hajnal
2010. május 10. hétfőKedves Ági!
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a bejegyzésedre, mert sok olyan dologról írtál, ami foglalkoztat. (Mondhatnám úgy is, hogy a gondolataimban olvastál. 🙂 ) Kisfiam most töltötte be a 2. életévét és mivel szeptembertől vissza kell mennem dolgozni, a helyi (most alakuló) óvodabölcsődés csoportba fog járni. Múlt héten a szomszédos épületben levő védőnőhöz indultunk, de ő határozottan elindult az ovi kapuja felé, ahonnan majd’ 3 órával később sikerült hazacsalnom. Ez nagyon megnyugtató, főként hogy azt hiszem már meg is van az a dadus, akivel szorosabb lesz majdan a kapcsolata. Az aggodalmam egyedül a délutáni elalvásra vonatkozik. Itthon még cicivel sikerül csak és éjszaka ugyan már csak ritkán ébred, viszont napközben sokszor kéri újra, pedig már vagy egy éve csak elalváskor kereste. Bár azt gondolom, ezzel nem lesz gond, hiszen folyamatosan elfoglalja magát maj. De a délutáni alvás…határozott akaratát ismerve, nem tudom mennyire lesz sikeres. Azt gondolom, erőszakkal elválasztanom nem érdemes és nem is szabad. Azt írod, a tömegpszichózis ereje… Hát én is ebben bízok.
Válasz: Emiatt nem kell aggódnod, el fogja fogadni, hogy az oviban nincs szopi elalváskor, otthon pedig ugyanúgy fogja kérni egy darabig, de az is lehet, az ovi hatására elhagyja majd.
Szabó Veronika
2009. december 10. csütörtökSziasztok!
Nagyon klassz az oldal, sok olyan ötletet olvastam itt, amit máshol még nem.
2 éves kisfiammal kapcsolatban kérdeznék. Mivel már 8 hónapja dolgozom, a fiam anyukámmal van napközben, akit nagyon szeret, így nem jelentett semmilyen problémát az „elválás”. Jövő ősszel beadnám ovis minicsoportba (novemberben tölti be a 3-at), addig is szeretném elkezdeni a közösségbe való szoktatását. Indul egy magánbölcsi kis létszámmal, arra gondoltam, hogy oda beíratnám fél napra (alvásig). Anyukámnak is jó lenne fél nap pihenő (lassan 70 éves, nem könnyű egész nap egy örökmozgó kétéves fiúval), és talán neki is jó lenne a kortársaival játszani, új dolgokat tanulni és egy kicsit szocializálódni is, mert elég „öntörvényű”. A baj csak az, hogy nem érdekli a gyerektársaság és nem nagyon tud megmaradni egy helyen huzamosabb ideig. A baba-mama klubba nem lehet elvinni, egyszerűen nem akar menni, néha nyáron, mikor az udvaron tartották, akkor hajlandó volt elmenni, de alig bírta ki a másfél-két órát, mehetnékje volt. Nem értem, miért viselkedik így, soha rossz élmény nem érte, a gyerekek nagy részét ismeri, nem hagyjuk ott egyedül. Egyébként nem félős, ismerkedik a felnőttekel, én úgy látom, hogy inkább mindig új ingereket keresne. Még a „jó helyekről” (játszótér, park, állatsimogató, rokonok háza, stb.) is hamar elmenne… A játékok sem tudják hosszabb ideig lekötni. Mi lesz így a bölcsiben? Érdemes próbálkozni pár hónap múlva a magánbölcsivel vagy várjak három éves koráig, hátha megérik a közösségre?
Köszönöm,
Vera
Válasz: Szerintem várjál még. Most hozzászokik egy közösséghez (ha csak délelőtt van, az olyan, mintha állandóan járna, ugyanúgy be kell szoknia. A 2-3 éves kor közötti időszak nagyon nehéz, mert ilyenkor még nem tudnak a gyerekek együttműködni egymással a játékban, valamint nagyon erős bennük a tulajdonlási vágy, ezért könnyen összekapnak egymással. Szerintem ha nem muszáj, csak a közösség miatt ne szoktasd be egy új közösségbe. Inkább vigyétek sokat játszótérre, játszóházba gyerekek közé, ahol találkozhat gyerekekkel, ennyi társaság bőven elég neki ebben a korban. Nem véletlenül 3 éves kortól javasolják az ovit, addigra megérnek a gyerekek a közösségre.
dóri
2009. október 07. szerdaA bölcsibe szoktatásról kérdeznék: a fiam 2,5 éves, őt kezdtem múlt héten bölcsibe szoktatni. Eddig sosem volt nélkülem sehol, még ngyszülőknél sem, de most úgy gondoltam, hogy mindkettőnknek jót tenne, ha heti 2-3 délelőtt eljárna magánbölcsibe. Neki jó lenne, ha játszthatna más gyerekekkel, meg az óvónénikkel, míg én otthon azalatt főznék, stb. MOst sokszor sajnálom, hogy délelőttönként csak teng-leng a lakásban, meg engem hivogat játszani, de sajna sokszor nem tudom menni vele, mert van egy 8 hónapos kisöccse is, akit el kell látnom, plusz a háztartás…
Nekem is jó lenne, heti 2-3 „szabad” délelőtt, mikor nyugodtan főznék, meg kicsit foglalkozhatnék csak a kicsivel is.
Nagyszülők messze vidéken, ezért gondoltam a magánbölcsire. Múlt héten mentünk is háromszor, amíg ott voltam vele, nagyon tetszett neki. De a 3. napon eljöttem fél órára, mikor kint játszottak. A fiam végigbömbölte a fél órát el sem mozdult a kaputól. Még az orrát sem engedte megtörölni. Aztán a 4. alkalommal, újra eljöttem fél órára, a benti foglalkozáskor. Azonnal abbahagyta a gyurmázást és hiába próbálták lekötni az óvónők gyurmázással, mondókázással, megint végigüvöltötte a fél órát.
Ittohn 5 percnél tovább még sosem hagytuk sírni, úgyhogy engem is megviselt a fél óra nonstop bömbölés.
Szerintetek mit lehet ilyenkor tenni, hogy ne bömböljön, hanem játsszon, míg nem vagyok ott? Az óvónők szerint hagyjuk sírni és ne menjek vissza fél óra után, de ezt én nem akarom.
egy tanácstalan anyuka, aki szeretné emberségesen végigcsinálni a beszoktatást
Válasz: Ez a bölcsitől és a gyermek természetétől is függ. Ebben a korban még személyekhez kötődnek a gyerekek, tehát nem a gyerekek és a játék miatt maradnak ott a bölcsiben, hanem a gondozóhoz kötődnek, őt fogadják el. Tehát ebben a helyzetben, amikor sír, akkor valamelyik óvónéninek kéne megvigasztalnia őt, elterelnie a figyelmét a fájdalmáról. Mivel eddig soha nem volt máshol, ezért most egészen új neki ez az élmény, és tiltakozik ellene. A beszoktatás az ő esetében hosszú folyamat lesz, hiszen eddig együtt voltatok. Járjatok továbbra is, és mindig gyere el egyre hosszabb időkre. Nagyon fontos, hogy beszéld meg vele, hogy most elmész és mikor fogsz visszajönni (pl. játék után vagy ebéd után). Aztán menj el határozottan. A többit bízd rá és az óvónőkre. Ha megtanulja, hogy tényleg mindig visszajössz, akkor abba fogja hagyni a sírást, mert azt látja, hogy nem csak elmentél, de vissza is jöttél, amikor mondtad.
melinda
2009. szeptember 23. szerdaA problémánk igen nagy a bölcsődével kapcsolatban. Nem tudom ilyenkor szeptemberben lehet e váltani? Olyan szépen kezdődött minden és úgy látszik a rossz vége nem is múlik el. Rövid történetem annyi, hogy a mi bölcsődénkben két gyerek szokik egyszerre. Az én gyerekem csütörtökön kezdett el nyafogni, majd pénteken már hisztizettt, a másik gyereknek valószínűleg könnyebben ment a dolog, valószínűleg én vagyok rossz anya/bár ő 2. fiú gyermekem, de biztos így van, és rossz a gyerekem is. Nagyon kiborított a dolog pénteken, mivel közölték, hogy a másik kisfiú az én fiam sírásától esett vissza és mi különben is nehéz esetek vagyunk. Az anyuka aranyos javaslatára nem vittem a fiam hét elején, ne zavarjuk őket. Ma vittem először, megint bizakodó voltam ..hiába. Természetesen együtt vártuk a gyereket délbe, elmesélték az én fiamat a másik anyuka előtt, majd végig hallgattam a másik gyerek dicshimnuszát az anyuka és a gondozótól. Szóval az én gyerekem nem gyerek, már a másik gyermeket unokájának fogadta a gondozónénink egy hét után. Nekünk megint nagy sóhaj volt és mondták megint: az én fiamnak nehezebb lesz, de nem kell elkeseredni. De én olyan anyuka vagyok, ha tudom, hogy ahol hagyom nem szeretik a fiam és ő sem szeret ott lenni és sem szívesen hagyom ott, azon a helyen. Szóval kedves anyukák ez az én mai állásom. Másodszori nekifutásra se jött össze a bölcsődei beszoktatás. Üdvözlet Mindenkinek
Szilvi
2009. szeptember 07. hétfőSzia Ági!
Kisfiam 20 hónapos, most keztünk bölcsibe járni, illetve most tart a beszoktatás. Nekünk az evéssel van problémánk. Kisfiam itthon sem ette meg a kenyeret, a bölcsiben pedig ez nagy probléma, mert ott reggelire és uzsonnára is azt kapnak vajjal, lekvárral stb.
Otthon ezt meg tudtuk oldani, mert minden mást megeszik igaz azt sem önnállóan hanem én etetem.( pohárból szépen iszik, de a kanalat nem akarja fogni és a kezével sem akarja az ételt megenni) Ott ez is gond, hogy nem tud önnállóan kézzel illetve kanállal enni.
Gondoltam rá hogy később viszem bölcsibe és itthon megetetem, de nem biztos hogy hosszú távon ez lenne a megoldás.Így viszont egész délelőtt éhezik.
Tanácsot szeretnék kérni hogyan tudnám önnáló evésre szoktatni és hogyan lehetne megszerettni vele a kenyeret.
Válasz: Egyelőre maradjon az a stratégia, hogy etesd meg otthon, mielőtt bölcsibe megy, hogy ne éhezzen. Most a beszoktatás időszakában nem kellene semmit erőltetni, amit eddig nem szeretett megenni. A bölcsődében még a gondozóknak kellene neki segíteni az evésben.
Otthon játékosan lehet tanítgatni a kanál használatát, pl. megteríteni közösen játékból, kanállal megetetni a babákat, macikat, evésnél is ugyanígy bevonnia terítésbe, közösen megteríteni neki és az elején hagyni, hogy magától próbálkozzon enni. A legjobb, ha akkor eszik ő is, amikor ti, a ti asztalotoknál, és nem etetőszékbe bekötve, hanem a nagyszékre felmászva, hiszen a kicsi ebben a korban elsősorban utánzással tanul és ha azt látja ti is esztek, neki is megjön majd a kedve. (és persze ne csak egyszer próbáljátok ki ezt, hanem minden nap ez legyen a szokás a családban, mert elsőre nem fogja megtanulni)
Kriszta
2009. augusztus 03. hétfőSzia!
Érdekes kérdés ez. Nekünk a kisfiunk most lesz 2 eves es a teso 1 honap mulva erkezik. Igy amellett dontottunk, hogy menjen heti 2-3x bolcsodebe, mert nekem is egyszerubb lesz a kicsivel es tudok majd egy kicsit tobbet pihenni es a „nagy” is szerintunk jol fogja magat erezni tarsasagban, Kicsi koratol vannak pl. nagymamas napjai (heti 2x 4 ora) illetve sokszor volt este nagymamaval vagy nagypapaval ha mi elmentunk szinhazba (havi1, egy eves koratol) vagy valahova. Volt olyan, hogy 3 napig nem volt velunk hanem nagymamaval es ok tok jol elvoltak, mi is de en belul szenvedtem… 😉 Vannak baba baratai azokkal is jol eljatszik, ha lemegyek elmagyarazom hova es mikor jovok (alvas utan, uzsonnara pl.) ekkor vegighallgat, es mondja hogy pápá, tudja, hogy ez igy lesz es Anya jonni fog. Persze volt amikor nehezebb volt az elvalas de mindketten megtanultunk elvalni egymastol… (volt, hogy becsuktam az ajtot es en is sirtam…)
Állami vs. magán.
Nos a mi kisfiunkat felvették az állami de fizetősnek! Azaz oradijat, ebedet, csoportdijat kell fizetni azert, hogy ott lehessen, hisz igazabol szerintuk itthon is lehetne velem es a kicsivel es elonyt elveznek akik dolgozni mennek vissza… (Koszi, tenyleg egyszeru egy 2 evessel es egy ujszulottel fokepp az elejen…) Egy csoportban az allamiban 16-an vannak! Ja es 10:00 es 14:30 kozott ket bolcsis nenivel, elotte es utana egy bolcsis nenivel. Nem viszik oket ki minden nap jatszani, mert rotaljak a kertet a tobbi csoporttal igy minden masodik heten viszik ki az o csoportjat, marad 16 gyerekre a terasz… (Bp, kiemelt budai kerulet allami bolcsode). Egyebkent koran felkerult a listara, mert 5 honapos volt amikor jelentkeztunk, hogy 2 evesen menne bolcsodebe…
A magan bolcsiben ezer jatek, ingergazdag kornyezet, foglalkozasokkal, 2 bolcsis max. 12 gyerekre. Odafigyelnek az etkezesukre es minden nap levegon vannak a gyerekek… Az allami 60e Ft-ra jonne ki/ho, a magan 80e Ft/ho… A ketto kozott eleg nagy a kulonbseg szerintem…
Minden anyukanak el kell tudni dontenie, hogy el tudja-e fogani, hogy a gyerek nem vele van es masokkal uj elmenyei lesznek es masokhoz is kotodik, ez az elet de ettol meg tenyleg a szulei lesznek neki a legfontosabbak az eletben.
Kerdes: ki hogy csinalta teso szuletesekor? Bolcsode, Babysitter, Nagyszulok? mennyiszer egy heten? Teso szuletese elott mennyivel „erdemes” beszoktatni?
Válasz: Mi utána szoktattuk be, hogy a tesó megszületett, heti 4x jártunk és csak délelőttre.
barbi
2009. július 30. csütörtökKedves Judit! A testvéremék is Hollandiában laknak, a kislányuk most 5 éves. Amikor a sógornőmnek vissza kellett menni dolgozni, nekik nem ajánlották fel a heti 3 munkanapot, de szerencsére a tesóm hetente kétszer otthon is tudott dolgozni, így bölcsibe csak heti 3-szor kellett adni. A kislány imádott bölcsibe járni, és a sok gyerek között lenni. Ne aggódj, tapasztalatom szerint jók a Holland bölcsödék és ovodák. Egyetlen hátrány volt, hogy az elején keverte a két nyelvet, a hollandot és a magyart. Azután meg bajai voltak a holland szavakkal, de sok holland nyelvű mesefilmet nézettek vele, és ez is megoldódott. :-))))
kneritus
2009. július 27. hétfőKedves Ági,
Csak jelezném, hogy a mai önkormányzati (állami) bölcsikben már nincsenek „dadusok”. Sőt. Több iskolát végzett, szakképzett gondozónők vigyáznak a kicsikre, folyamatos továbbképzésen vesznek részt. Csak szerényen figyelmeztetnék mindenkit, akinek bölcsis -vagy lesz- a gyermeke, hogy ne szólítsa így a gondozónőket – ez számukra bántó, és lealacsonyító. Nagyon fontos és bizalmi alapon működő munkát végeznek: az életünk értelmét bízzuk rájuk.
Judit
2009. július 17. péntekKedves Agi!
A velemenyed es tanacsod szeretnem kerni.
Mi Hollandiaban elunk es itt csak 10 het a gyes. Utanna vissza kell menni dolgozni, vagy fel lehet mondani. A fonokeim felajanlottak hogy plusz harom honapot itthon maradhatok a kisfiammal fizetes nelkulin, es utanna csak heti harom napot kene dolgoznom, ami itteni viszonlatban is hatalnas kivaltsag. Viszont igy is a kisfiam csak ot es fel honapos lenne mikor bolcsibe kene vinnem. Nagyon korainak talalom es nem is ertem a holland noket, hogy hogy tudjak a 10 hetes csopsegeket bolcsibe adni. En ha arra gondolok hogy a fel eves kisfiamat elviszem valahova, mar folytogat is a siras.
Mit tegyek? Mennyire serulhet a kisfiam, ha ilyen koran bolcsibe megy? Szerencsere megtehetnem hogy itthon maradjak, viszont kesobb nagyon kicsi a valoszinusege hogy talalnek olyan munkat ahol csak heti harom napot kene dolgoznom. A kerdes hogy mi eri meg jobban. Ha most vele vagyok es kesobb heti ot nap kulon, vagy mar most szetvalunk hati harom napra, de kesobb is csak harom napot lennenk kulon es negyet egyutt.
Nagyon varom valaszod, tanacsod, velemenyed.
Elore is koszonom,
Judit
Válasz: Ebben a korban még nem tiltakozik a kicsi az elválás ellen, könnyen alkalmazkodik az új helyhez, megnyugodhatsz, hogy semmi baja nem lesz tőle, és nyilván ha ott a bölcsiknek van ebben a tapasztalatuk, akkor ők is fogják tudni kezelni a helyzetet. És a heti 3 nap annyira nem is vészes.
Persze a legideálisabb az, ha ennyi idősen még főként veled van, de sok olyan ország van, ahol az ekkora babák már bölcsibe mennek vagy babysittert kapnak, mégis felnőnek valahogy és így is szuper kapcsolatuk lehet a szüleikkel.
Hajni
2009. július 14. keddSziasztok!
Nekem olyan problémám van, hogy a 19 hónapos Kislányom fél mindenkitől. Ezalatt azt értem, hogy a gyerekekkel semmi gond nincs, viszont a felnőttekkel nem marad meg. 1 éves kora körül ha kellett szomszédok, barátok tudtak rá vigyázni, megmaradt velük. Viszont mióta elkezdett járni (15 hósan), azóta egyszerűen rajtam és a férjem, illetve a nagyszülőkön kívül senkivel nem marad meg egy percet sem.
Pedig viszem közösségbe. Szeret is járni. A gyerekeket szereti, viszont a foglalkozásokat tartó felnőttektől menekül a szoknyám mögé (sokszor sírva is fakad).
Mivel ilyen félős végül úgy döntöttünk egyenlőre nem megy bölcsibe. Vajon az ovi időszakára kinövi majd?
Mit tegyek hogy ez elmúljon nála és újra bátran közeledjen idegen felnőttek felé?
Válasz: Ez átmeneti dolog, az életkorral jár, ki fogja nőni pár hónap alatt.
ircsó
2009. július 13. hétfőSzia Ági!
Igaz konkrétan nem erről a témáról szól a kérdésem, de hasonló érzéseim gyötörnek. Kérlek segíts!
16 hós kislányom szopikázik(reggel, délben és este, de a délit már-már elhagyjuk). Férjem szeretné, ha már „lepasszolnánk” éjszakára és egész napra nagyszülőknek a kicsit. A mamák már nagyon várnák, de én még nem vagyok rá felkészülve, hogy egy napot nélküle legyek. Mit tanácsolsz, nem kicsi még erre? szopikázást hogy oldjuk meg, ha mégiscsak „átengedném” a nagyszülöknek? Egy-egy nap kihagyás után nem lesz gond a tejtermeléssel?
Köszi.
üdv.ircsi
Válasz: Nyugodtan elmehettek. A tej egy kicsit kevesebb lehet utána, de ha nagyon megtelne közben, esténként fejheted, így nem lesz jelentős a csökkenés. Mivel neki még nincs időérzéke, ezért gyakorlatilag mindegy neki, hogy 1 vagy 2 napra mentek el, ezt csak mi anyukák aggódjuk túl 😉
Egy anyuka
2009. július 12. vasárnapSziasztok!
Hát igen, nagyon nehéz egy anyukának aki együtt van a kicsijével születésétől fogva reggeltől estig, hogyha bölcsibe kell adnia. De pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz, tényleg saját magunkban kell először lerendezni a dolgokat. Nálam sokat segített, hogy meséltem a kicsinek, aki két évesen ment bölcsibe, a bölcsis dolgokról, hogy ott sok kisgyerek van és sok játék, vannak gondozónénik akik vigyáznak rá. Stb. Amikor láttam a szemében a kíváncsiságot, a lelkesedést, erőt adott, mert láttam, hogy ő megérett már erre, szüksége van erre, kíváncsi erre. Aztán nem is volt gond a beszoktatásnál. Csak aztán sokszor volt beteg, néha elég hosszú ideig, így a harmadik úgymond beszoktatásnál ordított hétfőn, de mire péntekhez értünk már jó volt. Következő héten hétfőn minden gond nélkül, mosolyogva ment. De nála lényeges, hogy beköszönök, beadom és megyek is. Mert egyszer kicsit elbeszélgettünk, pár szó elejéig, aztán megzavarodott a kicsi és sírt kicsit utánam, így erre nála rájöttem, hogy így kell. Ha akarok valamit, akkor majd mikor megyek érte megkérdezem, megbeszélem.
Aztán utána meséltem neki, hogy a kisgyerekek azért vannak ott, mert az anyukájuk, apukájuk dolgozik, hogy legyen pénzük, hogy tudjanak kenyeret, tejet, csokit, ruhát stb-t venni (olyanokat soroltam fel amik fontosak az életünkben, meg neki is), mert a munkáért pénzt kapnak, így addig a kislányukat, kisfiukat beviszik a bölcsibe, ahol a bölcsis nénik vigyáznak rájuk, játszanak velük, enni adnak nekik, pelust cserélnek, kiviszik őket a bilire, wc-re, stb. Meg elmeséltem neki, hogy délután mikor felébrednek, akkor uzsonnáznak, aztán mennek értük a szülők. Senki nem marad ott, mivel az anyukájuk, apukájuk is végez a munkával és viszi haza őket, aztán együtt lesznek otthon, játszanak, fürödnek, alszanak és reggel megint bölcsi, munka. Ez így meg öt napig, aztán szombat, vasárnap itthon vannak. Meg még mesélem azt is hogy mikor minden kisgyereket hazavisz a szülője, mamája, rokona, aki vigyáz rá míg a szülője hazaér (ugye van akiért nem tud apuka, anyuka menni, vagy nem mindig), akkor a bölcsis néni is hazamegy a saját gyermekéhez, aki épp ovis, vagy iskolás, meg a férjéhez, családjához. Hogy neki ez a munkahelye, ő minden nap ide jár dolgozni, neki az a munkahelye, a bölcsi, és az a dolga hogy segítsen a szülőknek, hogy vigyáz a gyerekükre, míg ők dolgoznak máshol. Na valahogy én így szoktam előadni a kicsinek! többször is beszélgetünk róla és úgy látom érdekli, elfogadja, látja mi történik, mi miért történik, hol a vége, hol van kis szünet, így nem tűnik olyan végtelennek.
Ezt csak azért írtam le hátha valakinek megtetszik és tán beválik.
Amúgy az tényleg úgy van, hogy nem azt kell mondani a kicsinek, hogy 4-kor megyek érted, hanem hogy majd mikor felébredsz, leültök uzsonnázni és játszotok kicsit akkor megyek érted. Akkor végzek én is a munkával. Valahogy így.
De amúgy hozzáteszem nagyon nehéz volt nekem is az elválás! Pláne míg itthon voltam és őt elvittem bölcsibe én meg itthon voltam, de fel kellett fognom, hogy az ő érdekét szolgálja. Még az nehéz lesz nagyon ha beteg és nem tudok vele lenni, másnak kell orvoshoz vinni, stb, mert nekem dolgoznom kell, mert új helyen leszek és elején nem néznék jó szemmel, ha már most elmennék mindig ha beteg a gyerek. De hát majd megszokom ezt is valahogy!
Imádkozom, hogy ne legyen sokat beteg!
De például két éves kora előtt nem tudtam volna bölcsibe adni! Annyira kiszolgáltatott előtte még!
De amúgy mert nem mentem el hamarabb dolgozni és őt bölcsibe, így most nagyon szívunk is anyagilag, nem is tudom hogy mi lesz, de az hogy a gyereknek jó, megéri a szenvedést. Pedig nagyon nagyon gázban vagyunk most. Remélem a jövőben jobb lesz majd! Reménykedem nagyon!
Amúgy még annyit, hogy nem szabad, hogy lássa rajtad a kicsi, hogy nem akarod, hogy idegenkedsz a bölcsitől, mert akkor megérzi és neki is rossz lesz. Magabiztosnak kell lenni és minden pozitív dolgot meglátni, ami segít majd. Persze vaknak nem kell lenni, mert ha rossz lesz majd a gyereknek, akkor máshova kell vinni. De hál Istennek ez nem olyan gyakori.
Amúgy én is meg vagyok elégedve az állami bölcsivel. Idáig nagyon jó tapasztalataim voltak. Remélem ez meg is marad. Amúgy volt olyan hogy aki innen ment oviba, jött volna vissza bölcsibe, mert itt jobban érezte magát.
Az is igaz, hogy ha megteheti anyuka fokozatosan szoktassa be és adjon időt a gyereknek, amennyit igényel. A legtöbb gyerek hamar megszokja, de egy két kivétel mindig van.
A két három hónap múlva jelentkenkező nem akarok bölcsibe menni problémával számolni kell, plána olyan kisgyereknél, aki nagyon könnyen beszokott. Ilyenkor tényleg az a legjobb, ha sokat beszélünk róla, kiderítjük a szorongás okát és próbáljuk orvosolni ha olyan jellegű, de mindenképpen fontos hogy ne vegyük ki, ne engedjünk a kérésének hogy később menjen stb. Persze ha nagy gondok vannak, akkor mérlegelni kell hogy másik bölcsi nem lenne jobb, de csak nagy gond esetén.
Az alvásról is hallottam ilyet, hogy otthon nem alszik, de a bölcsiben igen. Meg az evés is ilyen.
Úgyhogy összességében jó ez a gyereknek. Pláne két éves korától. Akkor már nem olyan kicsi, nem olyan kiszolgáltatott.
De hát sajnos sokan vannak akiknek már előbb menniük kell dolgozni, de ameddig csak lehet maradjunk otthon a kicsivel, pár hónap is sokat számít.
Amúgy nem tudom ki hogy van vele, de míg én gyeden voltam, ugye két éves koráig, nem hagytam senkinél sem ott. Sokat vittem rokonhoz, ide oda, de otthagyni sosem tudtam. Talán egyszer volt, de akkor is kisgyerekkel játszott, akkor haza se akart jönni. Féltem hogy a bölcsinél is előjön majd ez, de valahogy ez könnyebb volt. Meg sokat segített, hogy láttam, mikor mentem érte hogy jól érezte magát, láttam hogy normálisak a bölcsiben.
Úgyhogy aki előtte van annak kitartást kívánok! Higyjétek el ami most még nagy probléma az majd utólag apró dolog lesz. Pláne ha jó megy minden. De ezen végig kell menni. Addig is sok erőt mindenkinek!
Az meg hogy kötődik a gondozónőhöz, az legyen a legkevesebb, de legalább nem utánunk szomorkodik egész nap! Amúgy meg mindig fogja tudni ki az anyukája! Anya csak egy van! Neki is!
Ja amúgy az enyém se volt túl sokat gyerektársaságba, meg még társaságba is, mikor hogy jött ki, mégis könnyen ment neki, idáig legalább is. Úgyhogy ettől sem kell félni!
Ha jól fel van készítve a kicsi, sokat van róla beszélve, de nem túlzásba víve, akkor nem lesz gond! Mindig nyitottnak kell lenni felé, ha látjuk rajta az elbizonytalanodást akkor meg kell erősíteni, hogy ez jó és ez az élet, de pozitív értelemben és hogy ez milyen jó dolog. Ha kérdez, ha problémája van mindig őszintén kell válaszolni neki az ő szintjén! Akkor nem lesz gond!
Köszönöm, hogy végigolvastátok! 🙂
bk
2009. július 08. szerdaSziasztok!
Ezen a részen elgondolkodtam: „Szerencsére (nem szerencsére: szánt szándékkal :)) olyan óvodát választottunk, ahova nem kell reggel legkésőbb fél9-ig beérni, hanem akár 10-kor is mehetünk, így ez a probléma nálunk majd az iskolában lesz csak probléma (de a környékbeli iskolák többsége már áttért a 9-es órakezdésre, így lehet, hogy ott sem lesz gond).”
Kinek mi a probléma: mivel nekem már 8-kor a munkahelyemen kell lennem (és úgy gondolom, hogy azok a szülők vannak többségben, akik 8-fél – 9-kor kezdenek), nekem az olyan intézmény jó, ahol 7-kor már befogadják a gyermeket, pl. az iskola 7.45-kor kezdődik és ez direkt jó.
De mindig irigyeltem azokat a szülőket, akik megtehetik, hogy 10-re viszik a gyereket.
Moncsi
2009. július 08. szerdaSziasztok!
Teljes mértékben egyetértek Nettikével. Szerintem sem olyan rossz hely a bölcsi, mint ahogy sokan gondolják. Én is jártam anno bölcsibe, mert anyukám már 35 évvel ezelőtt sem tehette meg,hogy otthon maradjon velem és az ikertestvéremmel. És lám, nem lett semmi bajunk attól,hogy 1 évesen már közösségbe kerültünk. A fiam 15 hónaposan kezdte a bölcsit, mivel muszáj volt dolgoznom. Annyira imádta,hogy 3 nap alatt simán beszokott, és hétvégenként is gyakran mondta,hogy menjünk bölcsibe. A kislányom most szeptemberben lesz bölcsis, pont 2 évesen, és habár kicsit tartok tőle, hogy könnyen megszokja-e (mivel nagyon anyás) de azért nem ezen agyalok minden nap. Ő is meg fogja érteni,hogy anyának és apának muszáj dolgoznia, ő pedig addig a bölcsiben játszik a kortársaival.
Én egyébkén 2 hónapos korában telefonáltam be a bölcsibe,hogy vegyék várólistára. De az nálunk sem működik (megyeszékhely),hogy valaki a gyerek 1 éves korában kezdjen el bölcsit keresni. Az már régen késő!
N.Éva
2009. július 08. szerdaSzerintem az állami intézmények is jók. A családban van, aki magánba járatja, de feleslegesnek tartom. Szerinte itt jobban odafigyelnek a gyerekre, és jobban nevelik.. Ehhez képest egyik nap a szájon csapta egy másik gyerek a kockával, össze is varrták. Alig eszik és szófogadatlan…
A 10-12 főt úgy írtad, mintha az olyan jó lenne… Egy anya figyelme csak egy-két gyerekre irányul, szóval nem hiszem, hogy tudnánk úgy vigyázni rájuk, mint mi. A nővéremet is felhívták már, hogy a fia a kórházban van, mert össze kellett varrni a fejét, mert elesett..
Kriszta hozzászólásán elérzékenyültem, abszolut átérzem. És igenis bennem is féltékenység dolgozik, ha arra gondolok, hogy máshoz bújik, ha baj van… És majd otthon is abban a pár órában azt hallgatom, hogy az óvónéni így, és úgy és ezt mondta és stb..
Aki az élet ezen elválását nem tartja méltónak egy kis aggódásra, illetve nem érti., hogy ez vkinek miért okoz gondot, azt érzéketlennek tartom. Már bocsánat…
Az én gyerekeim nincsenek társaságban, rokonok messze, idegenre nem hagyom, és az elmúlt időben kétszer is költöztünk, így ismerősünk sincs. És egy kisbabával, két fiúval játszótérre menni nem piskóta. Főleg hogy másznak mint a majmok, és gyorsabban futnak mint az 5-6 évesek..
Minden család egyedi, és máshogy dolgozza fel ezt. Nekem rettenetes érzés, és nem tudom, hogyan fogom palástolni.
kata
2009. július 08. szerdaKedves Nettike!
Én is jövőre 2 évesen adnám be a fiamat bölcsibe. Olvasom hogy mész sorbaállni. Ez mit jelent pontosan. Én sem szeretnék lemaradni. Ha nem vagyok indiszkrét, megosztanád ezt velem? Kata
nettike
2009. július 07. keddSziasztok!
Sokszor olvasom a cikkeket és a hozzászólásokat, de még sosem írtam véleményt. Ez a téma viszont írásra késztetett.
A bölcsőde nem olyan rossz hely, mint ahogy azt sokan beállítják.
Az „állami” bölcsiben sincsenek egy csoportban 10-12-nél többen, ez jogszabályi előírás, ellenőrzik is, szóval tutira így van, ezért nem tudom, hogy a magánbölcsi vagy családi napközi ebből a szempontból miért lenne jobb.
A családi napközi lehet, hogy nagyon felkapott, de azért, mert fizetünk valamiért, az nem biztos, hogy szakmailag is megfelelő szolgáltatást jelent (ellenőrzik-e módszertanilag a magánbölcsiket? mert az „állami” bölcsiket igen, ott biztos lehetsz benne, hogy gyermekápolás és nevelés tekintetében jó helyen van a gyermeked).
Nem a magánbölcsik ellen vagyok, sőt, nagyon jó, hogy ha már az állam nem gondoskodik a megfelelő számú bölcsődei férőhelyről, akkor még mindig választható a fizetős verzió, de azért nem kell átesni a ló tulsó oldalára sem: miért baj az, ha valaki inkább az „állami” bölcsit választja (mindegy hogy azért mert nem tudja megfizetni a magánbölcsit, vagy azért mert szakmailag inkább az „államiban” bízik vagy épp azért mert az van közelebb)?
Érdekes vélemény, hogy a magánbölcsiben kevésbé lesz beteges a gyerek. Miért is? Ha hajlamos a gyerek mindenfélét összeszedni, akkor közösségbe kerülve (legyen az 6-8-10 fős) úgyis összeszed mindent. Szerinted csak az „állami” bölcsibe viszi be egy-két szülő nem teljesen egészségesen a gyereket? Sajnos azon szülők között is van egy-kettő, aki fizet a magánbölcsiért, akkor miről beszélünk?
Nem akartam kemény lenni, de már dühít, hogy a mai világban az „állami” bölcsiről szinte csak negatívumok kerülnek elő, ráadásul ezek nagy része alaptalan és nem is igaz. Ezért érdemesebb lenne jobban utánanézni a dolgoknak és nem elhinni mindent mindenkinek. Én úgy látom, hogy általában azok a bölcsiellenesek, akik megtehetik, hogy a kevés gyes mellett is otthonmaradjanak, mert van, aki eltartsa a családot. Aki nem tud megélni a gyes mellett, az nem gondolkodik azon, hogy most jó dolog-e bölcsibe adni a kicsit, vagy sem, mert nincs más választásunk. De egyébként sem árt meg egy kis közösség a gyereknek.
Azt viszont nagyon elkeserítőnek tartom, hogy nincs elég állami bölcsis hely és hogy sorba kell állni a helyekért szinte már akkor, amikor még meg sem született a gyermek. Én éppen holnap megyek sorbaállni, hogy jövő szeptemberre előjegyezzék a kislányomat a bölcsibe (ő akkor lesz 2 éves) 🙁
kata
2009. július 07. keddSzia Ági!
Mi jövő szeptemberbe szeretnénk a kisfiunkat (akkor 2 éves) bölcsibe adni, pont azért, mert a gyes elég kevés. Mindenhonnan azt hallom, hogy le kell fizetni az intézményvezetőt, hazudni kell a jelentkezési lapon (fizetést illetően, hogy egyedül neveljük stb) és akkor talán felveszik. Ha nem akkor még lehet fellebbezéssel élni.
Erről mit gondolsz?
A másik, ,hogy köszönhetően Neked, megtudtam hogy 2 hely közül választhatunk. Munkahely és lakhely. Mindkét helyre lehet pályázni? Melyiknél van nagyobb esély?
Válasz: Nem kell hazudni. Ha viszel munkáltatói igazolást, akkor mindkét helyen van esélyed. És ha nem veszik fel, élhetsz fellebbezéssel.
Barbara
2009. július 07. keddMár megint én:)
Én teljesen megértek mindenkit, akit aggaszt ez a bölcsi dolog, és én is úgy vagyok vele, hogy nem tragédia, de attól még sokkal jobb lenne, ha még egy évig, három éves koráig otthon lehetene velem, és nekem is nagy váltás lesz, hogy azután, hogy ennyit voltunk együtt, most másként lesz. De nálunk is az a helyzet, hogy dolgozni muszáj, minden vágyam lenne valami otthoni munka, de nem találok, pedig nem válogatnék. Ennek a bölcsi dolognak egyik fontos vetülete szerintem a munka kérdés, és most ezt nem is fejtegetem hosszasan, de amúgy szerintem a ” mai világban” a munkakörök jelentős részét lehetne úgy igazítani, hogy otthonról is végezhető legyen, és mégse…
Na, mindegy. Én is úgy gondolom, hogy az én lányom, aki szintén szeptemberben lesz két éves, és szintén talpraesett, ügyes, fejlett, kicsi ahhoz, hogy a nap legalább felében a hét nagyobb részében ne velem-velünk legyen. Annyira rövid ez a kisgyerekes korszak, emiatt is örülne az ember, ha jobban ki lehetene használni.
Amiatt azért kevésbé aggódom, hogy rossz kezekbe kerülne, bízom benne, hogy a bölcsődei gondozók nagyobb része tényleg gyerekszerető, stb, engem akkor már jobban aggaszt, amiről Ági is írt, hogy a kedves nénikhez kötődni fog a lányom, de hát ez van. ( A féltékenység egy elég hülye, de remélem, nem beteges formájáról van itt szó, azt hiszem:))))
Sziasztok!
Barbi
bettibea
2009. július 07. keddKöszönöm a választ, de kifejtenéd egy kicsit bővebben, hogy miért? Mindenhol azt hallom és azt tanácsolják, hogy nem egészséges egy csoportban lenni saját gyerekkel, bármilyen korú. Ezért szeretném hallani a te érveidet is…köszi!
Válasz: Szerintem a beszoktatás miatt jobb, ha együtt vagytok, pláne, ha még ilyen kicsi, viszont amikor már nagyobb, 2,5-3 éves, akkor már jobb neki, ha külön kerül, de ez őtőle is függ. Ha elfogadja, hogy a csoportban neki nincsenek kiváltságai, és neked ott más a szereped, akkor nincs ebből gond később sem, ha viszont követelőzik és nem fogadja el, akkor külön csoport kell. Bár számos esetet tudok, ahol a gyerek együtt volt a szülővel nagyszülővel és semmi baja nem lett. Szerintem ez egyáltalán nem káros.
Most az elején mindenképpen könnyebb, ha együtt maradtok.
Kriszta
2009. július 07. keddSziasztok!
Biztos, hogy mindenki vivódik ezen de az élet rákényszeríti vagyis inkább a megélhetési gondok hogy bölcsibe adjuk. Nekem sem lesz könnyű és félek is nagyon. Fel kellene nőni a feladathoz vagyis az elváláshoz és erről csak annyit hogy a szülői értekezleten elsírtam magam amikor az egyik hölgy elmesélt egy történetet egy kisfiúról aki mindenkitől aki belépett azt kérdezte ugye anyu visszajön értem?
Az én kislányom most lesz szeptemberben két éves.Én is arra tippelek hogy az új játékok és a gyerekek majd leveszik a lábáról egy ideig. Most hétvégén is tesztelhettem egy kicsit a testvérem gyerekeit ritkán látja sajnos a távolság miatt de mégis jól eljátszottak a szüleimnél és én szinte nem is nagyon hiányoztam neki bár látta hogy a közelben vagyok. Sajnos nekünk a nagymamák is távol laknak ahhoz hogy napi szinten vigyázzanak vagy segítsenek. Legtöbbet inkább kettesben vagyunk és van két kisfiú barátunk akivel játszótéren és itthon is szinte minden nap találkozunk. Van társaságunk de ahogy írtátok ez nem ugyanaz mint az egész nap anya nélkül. Persze mi is jártunk éneklős foglalkozásokra és társaságba. Igényli is és ha pár napot csak ketten vagyunk felsorol néhány ismerőst vagy rokont hogy mikor jön vagy mi mikor megyünk hozzájuk. Érzem hogy fontos már neki a társaság és a másfajta élmények.
Ha az eszemmel belegondolok tudom, hogy igaz amit ti is írtok, hogy jobban beilleszkedik majd az oviba és kötöttebb rendszerhez szoktatják. Itthon is van jó kis napirendünk de persze nem olyan szigorú mint a bölcsiben az alvás evés fix a többi változik. Tudatosan igyekeztem sok dologra megtanítani egyedül iszik, eszik kisebb-nagyobb sikerrel a bilizés még hangulat függő és már szépen mondatokban beszél. Gondolom ilyen technikai gondjai nem lesznek hogy nem tud majd kapcsolatot teremteni vagy megmondani ha valami nem jó vagy fáj. Néha már játszik egyedül is és szépen játszik szerepjátékokat is egyedül. Biztos hogy elfoglalja majd a sok újdonság.
Viszont ami enegem is aggaszt az a mi kis szertartásaink itthon és nehéz bevallani még mindig cicivel alszik el. Már hónapok óta kínlódom hog vegyem el tőle és olvastam sok jó praktikát, de nem buta gyerek és nem lehet átverni. Nekem is fizikai hiányérzetem van ha nincs közelemben és biztos hogy az én hibám is lesz ha nehéz lesz az elválás. Elég érzékeny érzelmes család vagyunk a férjem is és én is nehezen éljük meg az ilyen dolgokat. Irigylem azokat akik ilyen dolgokban is csak az ésszerűséget tudják előtérbe helyzetni és mindig okosan viselkednek vagy döntenek.
Nekem is horrornak tűnik az a kevés idő amit együtt leszünk majd és mások fogják nevelni helyettem és máshoz fog odabújni szóval talán egy kis féltékenység és féltés is van ebben. Nem tudom. El sem hiszem hogy már csak 2 hónapot vagyunk együtt és utána szinte már egész életünkben valami intézményben lesz én meg dolgozom és normális együttlétre marad a hétvége. Persze lehet arról írni hogy legyen tartalmas amit napközben este együtt leszünk de valljuk be ha munka után az ember elmegy a gyerekért mondjuk este 5-re ha odaér és fél hatra hazaesik. Van idő még egy órácska vagy kicsit több játszani aztán vacsora , fürdés stb. nem ugyanaz mint régen.
Értem én hogy ez az élet rendje és ésszerű és jobban szocializálódik a gyerek, de nehéz akkor is elengedni. Persze igyekszem majd nem éreztetni vele és már mesélünk neki milyen szép és jó lesz stb.
Nemrég volt egy furcsa eset amin elcsodálkoztam. A házunk mellett van egy óvoda ahová később a kislányom is járni fog. Egy kisfiú állt a kapunál és a járdára köpködött én már azon voltam rászólok milyen butaság és ment fel bennem a pumpa mikor ott termett egy ovónő és felvette megpuszilgatta és azt mondta neki gyere édesem. Komolyan furcsa de jó érzés volt hogy ha vele így bánnak akkor talán az én gyerekem is szeretni fogják és mégsem lesz ez egy szörnyű dolog az életében.
Szóval lehet hogy ez személyes érzékenység megspékelve hormonokkal ahogy Ági is írta, de nekem nehezebb mint neki lesz bár félek hogy az ajtóban lesz gond az elválással akármilyen erős leszek is én. Sajnos nálunk nincs aki engem nagyon felváltson itthon és csak hétvégén látjuk a nagyszülőket is nem nagyon szokta meg hogy más vigyázzon rá. Kíváncsi leszek hogy küzdünk meg ezzel majd.
Kitartás mindenkinek.
Szilvi
2009. július 07. keddSziasztok,
kislányom, ha a bölcsőde is úgy akarja, akkor szeptembertől taggá válik. Amíg ezt az oldalt és ezt a pár hozzászólást nem olvastam el, meg sem fordult a fejemben, hogy bármin is el kellene gondolkodnom, vagy valami másra szoktatnom Lillát. Most lesz 14 hónapos, rettentő fogékony minden újra, talán ezért is van, hogy már egy hónapja bilizünk, tudunk pohárból inni, egyedül enni szilárd dolgokat, a kanál még néha mellé megy. Nagyon szereti a társaságot, mindenkivel könnyen barátkozik, talán túlságosan is, nem fél az idegenektől, nem bújik a „szoknyám” mögé. Minden érdekli, mindent megvizsgál. Eddig is sokszor került sor arra, hogy a nagyival volt, vagy a nagyapával volt, és miután az utóbbi időben már dolgozom is, (én is próbálom „beszoktatni” magam:)) egy családi barátunk 22 éves lányuk vigyáz rá 4 órában. Lilla első perctől kezdve nagyon jó alvó, soha nem kellett felkelnem hozzá éjjel, az első perctől kezdve (persze a kórházon kívül már) rendszer van az életében, és ez most is megvan. (Nagy hatással volt rám a Suttogó című könyv, ajánlom mindenkinek.) Ez viszont akkor borulni látszik a bölcsivel, mert Lilla hétkor kel, de fél tízkor már alszik is, 11-ig. Aztán ebéd játék és 3-kor ismét alszik fél öt-ötig, és az utolsó kaja kilenckor van, akkor megy is aludni minden zokszó nélkül….és mégis felmerül bennem a kérdés, hogy nem kerítünk ennek az egész dolognak túl nagy feneket?????Nem túlozzuk el az aggodalmaskodást???A barátaim 80% bölcsis volt, nincs köztük lelki sérült, depressziós, vagy bármi egyéb nyavajával rendelkező, mind boldog kiegyensúlyozott ember, és akinek van is, annak csak jó emlékei vannak a bölcsiről.
Köszönöm, hogy meghallgattatok!
Szilvi
Timi
2009. július 07. keddEz a téma nagyon kapóra jött most..
Épp tegnap óta gondolkodom a bölcsi témán. Szeptemberben szeretném böcsibe adni, amikor a nagy testvér ismét elkezd suliba járni. Ősszel még csak egy éves és tíz hónapos lesz, lehet, hogy még kicsit korai, de nekem dolgoznom kell… Most, már hónapok óta van egy „néni”-nk, aki vigyáz rá és a 8 éves lányomra. Most még elvan velük, mert szép az idő és állandóan a játszótéren lógnak – ami, perszem szuper dolog – de amikor nagyrikán éppen esik, akkor végig hisztizik a gyerek egy egész délutánt. Egyszerűen képtelen elfoglalni, nem tud vele játszani, ha bent kell maradniuk. Szóval, nem hiszem, hogy ősztől jó megoldás lenne, hogy a gyerek itthon kínlódjon egy olyan valakivel, aki nem tud vele játszani, akkor már inkább legyen gyerekek között, mégha kicsit kicsi is hozzá.
Szerintetek????
N.Éva: a lányom 3,5 éves volt, amikor oviba ment. 1 éves korától nem aludt délben egy percet sem. Az oviban gond nélkül, az első naptól elaludt a többiekkel és este sem kellett későbbig fennmaradnia. Épp eléggé elfáradt hozzá, hogy a megszokott időben lefeküdjön. Ja, és hétvégéken sem aludt délben itthon, meg szünidőben sem, viszont ovi-napokon gond nélkül aludt 2-3 órát a többiekkel és az addig utált kajákat is simán megette ott 🙂
A cipővel kapcsoplatban: az enyéim is csak zokniban (meg anélkül) rohangálnak itthon a házban, de a lányomnak szandált vittem az oviba (ott kérték is az óvónénik, hogy valami nyitott cipőt vigyen mindenki, hogy ne izzadjon meg a lábuk)
JoozsaKriszti
2009. július 07. keddEz a téma nálunk is aktuális!
Mivel megszakadt az internet kapcsolat, és elszállt amit eddig írtam, aki olvassa a hozzászólásokat megúszta. Igen hosszúra sikerült a bejegyzésem 🙂
Erika
2009. július 07. keddSziasztok!
Nalunk az volt a helyzet ,hogy a lanyomat mikor 3 eves volt be adtam a reformatus oviba mert azt gondoltam egyenlore ez lessz a megfelelo neki mivel 9-12 oraig volt majd 8-12 ig, es azt gondoltam itt csak jot es szepet tanulhat az ovoneniktol es a gyerekek is masabbak .De evel nagyon melle lottem mert a lanyom ma mar 8 eves es meg mindig gyulolettel gondol arra az ovodara.Eggyik nap mikor vittem oviba az eggyik gyerek el vett tolle minden jatekot semmivel sem engedte jatszani az en lanyomat es mikor probalt szegenykem elvenni valami jatekot az a masik 2szer akkora gyerek megfogta a hajanal es a foldre cibalta es a terdevel a hasara maszott.Az ovonenik meg nem csinaltak semit hanem mikor az en pici lanyom sirni kezdett azt mondta az ovoneni „ne bogjel mar nem vagy otthon hanem mondjad a verset”.Napokig ejelente sirt a kislany es el se merte mondani hogy mi tortent ,csak eggyik reggel mar egyszeruen nem birtam a kislannyal annyira nem akart menni oviba es beszeltem az ovonenivel mert akkor reggel elmondta Anita mi tortent.De az ovoneni azt valaszolta na es ha nagyobb a masik gyerek ,na es ha verekednek ok bizony nem szolnak bele tanulya meg megvedeni magat!Pedig nagyon konnyen beleszokott az ovizasba semmi problemam nem volt vele de akkor mar nem hagyhattam ilyen kornyezetbe el vittem egy masik ovodaba es arra ma is szivesen emlekszik vissza.Most a fiam 2 eves es lassan o kerul majd oviba nem tudom ,hogy fog menni a jatszoteren szivesejatszik mas gyerekekkel vidam es felszabadult mikor gyerekekkel van .Remelem konnyu lessz vele is de most jobban megnezem milyen helyre adom a gyereket.
N.Éva
2009. július 07. keddSzerintem a téma egyáltalán nincs túllihegve. A fiam 3 éves és csak azért adom oviba, mert tudom, hogy kell neki a közösség, és nem mellesleg másik két kicsivel vagyok itthon. Már fél éve görcsölök azon, hogy mi lesz vele. És a szívem megszakad, ha arra gondolok, hogy nem leszek ott, ha vmi baja esik, vagy ha megtesz olyat amit eddig nem, akkor azt nem fogom látni. Most kezdem átérezni az apukája helyzetét, hogy mindenről lemaradt: első mosoly, első fordulás, lépés, egyedül evés… Most én fogok sok dologról lemaradni..És hazajön és velem lesz pár órát, és megy aludni.. Alig lesz velem, pedig születése óta nem voltunk külön, csak amikor a testvérei születtek.
A másik dolog, ami aggaszt az alvás.Nagyon nehéz volt rászoktatni, hogy 8-kor lefeküdjön és aludjon. Már egy éves kora óta nem alszik délután, ha az oviban rászokik, nem tudom mi lesz este. Ha fáradt és elalszik dél-egy körül, akkor éjfélig sem tudom letenni.Gondolom az oviban nem lehet kérni, hogy ne aludjon egy óránál többet, mert nekik az akényelmes, ha minden gyerek alszik kb 2-3órát és addig nincs velük dolguk…
A másik amit nem értek, és majd jó lenne ha külön téma lenne: az oviban a cipő, mamusz használata.. Mindenhonnan az folyik, hogy mi egészséges a kicsik lábának. Ehhez képest egész nap zárt lábbeliben lenni?? A gyerekeim mezitláb vannak mindig, és ha esetleg cipőt kapnak, vagy szanbdált, azt is leveszik. Persze nem a boltban vagy máshol, hanem a kertben. Inkább szalad a kavicson mezitláb, mint cipőben.. Az oviba meg kell vinnünk neki vmit. Ha nem szellőzik semmit a lába, akkor az biztos jót tesz neki…..
Nagyon elkanyarodtam: szerintem nehéz egy gyereknek is és az anyának is a beszoktatás, mint a kistestvér érkezése: képzeld a helyedbe magad. Mintha a férjed egy nap hazajönne egy másik nővel és azt mondaná: mától ő is itt lakik és szeretni kell…
Az ovi és a bölcsi is hasonló. Egyszer csak ott lesz nélküled sok másik gyerekkel, másik néni vigyáz rá.. Amikor elmentünk az ovi bemutatóra a fiam azt kérdezte: őket nem szeretik, hogy itt vannak, nem az anyukájukkal? NA ezek után magyarázni, hogy nem azért vannak ott, és ő sem azért lesz… Főleg, hogy a két kistestvére itthon lesz velem..
Ötlet, tanács?
Válasz: Ne aggódj emiatt: a fiam sem aludt már itthon, de az oviban rászokott és esténként még korábban fekszik le azóta, mert sokkal fáradtabb, elfárad a közösségben.
A cipővel kapcsolatban: az oviba vihettek szandált is, de nálunk a zoknit is megengedik.
Barbara
2009. július 07. keddKedves Zsiz!
Szerintem itt nem volt szó olyan két évesről, aki még nem volt társaságban.Vagy igen?
Nyílván mindenki viszi legalább játszótérre már az egy évest is, meg emberi kapcsolatai is vannak az anyukának, de ehhez késpest a bölcsi azért más. Van különbség a között, hogy de. és du. egy-egy órára anyuval a játszótéren, vagy tücsökzenén, vagy akárhol van, és hogy fél napig 20 gyerek közt anyu nélkül. Persze nyílván belejönnek.
Zsiz
2009. július 07. keddSziasztok,
Félreértés ne essen, nem osztani akarom az észt, de én egy kicsit túllihegettnek érzem ezt a témát. Szerintem egy 2 éves gyereknek szüksége van közösségre. Általában nem azon múlik a bölcsibe adás, hogy anyuka lejátssza magában a meccset, hogy el akarja-e engedni a kicsit. Vissza kell menni dolgozni és nincs választási lehetőség. A családi napközi számunkra és sok másnak is megfizethetetlen, a magánbölcsi szintén. Nincs olyan választás, hoyg délelőttre beadom, mert nincs értelme 4 órában dolgozni, , egyszerűen anyagilag nevetségesen jön ki a 4 óra. Itthon szinte nincs távmunka, így marad a „régi rendszer”, visszamenni 8 órában, kicsi a bölcsiben. Véleményem szerint 2 hét bőven elég a beszoktatásra, nem kell tovább húzni a dolgot. Azt elég furcsának találom, hogy 2 éves gyereknek szoknia kell a társaságot, bár vannak olyan ismerőseim, akik soha nem viszik gyerekek közé a csemetéjüket. Nem értem, hogy ez miért jó nekik és a kicsinek. Mi 8 hónapos kora óta járunk játszóra, előtte babamasszázs, baba-mama torna és rendszeresen visszük gyerekprogramokra, illetve összejárunk a kisgyerekes ismerőseinkkel. Persze erre nem mindenkinek van lehetősége, de azt mégiscsak furának találom, ha egy 2 éves gyerek még nem volt gyerekek között.
Válasz: Pedig főleg faluhelyen előfordul, hogy egy gyerek akár 4-5 éves koráig nincs gyerektársaságban, mert nincs játszótér, játszóház stb. és ha nincsenek szomszéd gyerekek, sem óvoda, akkor bizony van, hogy legfeljebb csak a szűk családdal, testvérekkel találkozik a gyerek.
Vida Agi
2009. július 07. keddbettibea, szerintem inkább legyetek egy csoportban.
Viki
2009. július 07. keddSziasztok!
a mi csemeténk alig egy évesen megy bölcsöbe, most ősszel. Kicsit aggódtam, mert most vannak olyan pillanatai, hogy engem akar és még ugyan nyilván ő nem beszél, de már így 9,5 hónaposan mondja hogy Ana-Ana-Ana, és akkor kéretszkedik fel hozzám. Nem sűrűn van, inkább hajnalban, és a fogzás miatt. De úgy döntöttem, hogy muszáj a bölcsi, mert én így is dolgozom és ő vagy a nagyival vagy Apukájával van. Egyszóval tuti nem lesz nehéz, mert az elmúlt három hónapban a hétvégéket is beleértve nem volt velem csak reggel és este. Viszonylag jól viselte, de azért voltak napok, hetek amikor észrevettük, hogy nem a legideálisabb ez a helyzet. Én úgy gondolom, hogy egy önálló gyerek, aki az anya nélkül is elvan azzal nem lehet probléma a bölcsibe sem. Hozzáteszem, hogy tőlünk csak olyat kértek, ha egy mód van rá a gyereket tanítsuk meg pohárból inni, mert az nagy könnyebbség a bölcsibe, de egyéb dolgoról szó sem volt. Most azért mi önállóan átállunk a fél egytől alszik a gyerek című lemezre, sikerült egy hónap alatt 1 órát tolni a délelőtti alvásás. Talán azért ez is könnyebbség, mert ha hulla fáradt akkor nyűgös, utánna pedig nagyon nehezen alszik el.
Pajala
2009. július 06. hétfőAz apák is sokat tudnak segíteni beszoktatáskor- reálisabban látják, mint az anyukák, hogy ha jól választottunk bölcsit-ovit, akkor nem tűzokádó sárkányok közé adjuk a gyereket. Mivel ők eddig sem töltötték az egész napot a kicsivel, könny(ebb)en megemésztik, hogy pár órát nem lesz otthon a gyermek, és ne adj’ Isten még élvezni is fogja a bölcsit/ovit… Sőt, szerintem ha az anyuka nagyon szorongós, legjobb, ha az apuka viszi beszoktatni a gyerkőcöt (ha ez megoldható).
Az apák sokszor nem is igazán értik, mit kell ezen a témán ennyit aggódniuk az anyukáknak, ez pedig jó, mert így néhány mondattal meg is tudják nyugtatni a párjukat.
Barbara
2009. július 06. hétfőMég csak annyit, hogy tök jót nevettem ezen a „8-kor már aludjon a gyerek, mert az ovihoz ez nélkülözhetetlen”- dolgon, ez nálunk is elhangzott, és pont ekkora korában, amikor még édes mindegy volt, mikor fektettem, három óra múlva felkelt. Persze én akkor ezen jól elgondolkodtam és kezdő anyukaként meg is ijedtem, mi lesz majd, ha:))))
Vicces, hogy csomóan tényleg a legjobb szándékkal osztogatják a legrosszabb tanácsokat:)
bettibea
2009. július 06. hétfőSzia Ági!
Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy vihetem a fiamat magammal dolgozni, én ugyanis egy magánbölcsiben dolgoztam előtte és most úgy döntöttem visszamegyünk. Kértem, hogy ne legyünk egy csoportban. Jól tettem-e szerinted? Mennyire fogja ez megviselni őt? Most 16 hónapos, nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott baba, jó evő, jó alvó.
Legyünk inkább egy csoportban?
Barbara
2009. július 06. hétfőKöszi Ági!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Comment navigation