Bölcsődébe megyünk

Minden anyukának összeszorul a szíve, ha bölcsődébe kell adni a kicsit. Ennek hormonális oka is van, egész egyszerűen másfél-2 évvel a szülés után még nem állnak vissza eredetibe a hormonok (pláne, ha még szoptatsz, vagy még csak fél éve hagytad abba a szoptatást), még szorosan kötődünk a babához, ezért nehéz elengedni őt. Emellett a szakemberek is azt mondják, ez a kor még nem igazán alkalmas az elválásra. Felmerül hát a kérdés: hogyan oldjad meg a bölcsődébe szoktatást? Mennyire fogja megviselni a kicsit? Hogyan változik a kapcsolatotok ettől?

Bölcsődébe megyünkSokáig azt gondoltam, egészen más az a gyerek, aki otthonvan anyával és az, amelyik közösségbe jár, hogy egy mély szakadék van a kettő között, de amióta a nagyobbik fiam elkezdett családi napközibe, majd oviba járni, azóta figyelem a gyerekeket és rájöttem, hogy nincsen mély szakadék. A gyerekek többsége jól viseli a beszoktatást és alkalmazkodik az új helyzethez, tehát emiatt nincs aggódnivaló (a felmerülő problémákról majd még a bejegyzés végén lesz szó).

Ami nagyon fontos minden változtatásnál a kicsi életében, hogy első körben neked kell magaddal lejátszanod, eldöntened, hogy valóban ez a legjobb lépés. Ez vonatkozik a szoptatásról való elválasztásra, a közös alvásról való leszoktatásra és minden egyéb gyermeknevelési kérdésre. Ha te nem döntöd el magadban, ha bizonytalan vagy és kételyek maradnak benned, hogy jó-e amit teszel, akkor nehezebben fog menni, mert a kicsi érzi a bizonytalanságodat (és te is következetlenebb leszel).

Szóval, ha bölcsibe kell adnod a kicsit, akkor első körben magaddal beszéld meg a dolgot és ne azon gondolkodj, milyen rossz lesz és milyen nehezen fog menni, hanem azon, hogy milyen jól fogja magát érezni, és milyen jól fogjátok magatokat érezni, amikor együtt lehettek. A gondok a fejünkben kezdődnek. Akkor, amikor úgy gondoljuk, attól, hogy bölcsibe megy a kicsi, végleg elválunk egymástól. Pedig gondolj csak bele, a bölcsiben a nap 1/3-ában van a kicsi, a többi időt még mindig veled tölti, tehát ne úgy gondolj a bölcsire, mint valami végleges rosszra, hanem csak mint egy klassz helyre, ahol játszik egy kicsit, ebédel, alszik és már jöhet is haza!

Az, hogy hogyan sikerül a bölcsődei beszoktatás, mennyire érzi ott jól magát a kicsi, nagyban függ magától az intézménytől is. Praktikus dolog a gyerkőcöt a legközelebbi bölcsibe adni, de azért érdemes szétnézni máshol is, mert hatalmas különbségek lehetnek. És itt nem csak arról van szó, melyik bölcsőde mennyire túlterhelt, hanem arról is, hogy neked személy szerint mennyire tetszik az adott hely, mennyire szimpatikusak a dadusok, a gyerekekkel való viselkedésük. Ez egy szolgáltatás, amiért te fizetsz, ezért merjél nyugodtan válogatni!

A törvény szerint jogod is van erre, ugyanis választhatod a körzeti bölcsődét vagy a munkahelyedhez legközelebb eső bölcsődét is, tehát 2 hely között biztosan választhatsz! Emellett én javaslom, hogy nézzél körül a családi napközik között is. Az én véleményem az, hogy ha már másfél-2 évesen be kell adni a kicsit valahova, akkor egy 10-12 gyerekkel foglalkozó családias hangulatú hely sokkal inkább nekik való. A fiam 1 évig járt délelőttönként családi napközibe és nagyon jó tapasztalataim vannak róla. Mivel itt kevesebb gyerek van, ezért kisebb annak az esélye is, hogy állandóan betegek lesznek, valamint jobban oda tudnak figyelni az egyéni problémákra is (pl. hogy eszik a gyerek, hogyan fejlődik, egyéni táplálási gondok stb.)

Ha megtaláltad az ideális helyet, akkor következhet a beszoktatás, amitől a legtöbb anyuka nagyon fél. Másfél-2 éves kor között a legnehezebb, mert ebben a korban megint előjön a szeparációs szorongás. Nagyon fontos, hogy beszélj a kicsinek a bölcsiről, és mindig pozitívan (tehát ne arról beszélj, milyen rossz lesz neki ott nélküled), viszont nem kell állandóan emlegetni, elég ha heti 1-2 alkalommal mesélsz neki róla. Mi megvettük az Anna, Peti sorozatból az óvodáról szóló részt és azt olvasgattuk, ez nagyjából jó képet ad róla, mi történik az oviban a gyerekekkel.

A beszoktatásnál nagyon fontos, hogy a gyerek saját tempójában történjen és ne a bölcsi tempójában! Az ideális az, ha legalább 3 délelőtt ott lehetsz vele, játszhattok, ehet a többiekkel, majd a 3.-4 napon elmész 1 órára a délelőtt végefelé, és még legalább 1 hétig ott lehetsz vele reggel kicsit tovább, mondjuk 30-40 percig, ha igényli.

Soha ne lépj le titokban, hanem mindig mondd el neki, hova mész és mikor jössz vissza (mivel neki még nincs időérzéke, ne azt mondd, hogy „4-kor jövök”, hanem, hogy „uzsonna után jövök”), így tudni fogja, mire számíthat.

Első alkalmakkor az elválásnál előfordulhat némi sírás. Ilyenkor az a jó, ha a dadus ilyenkor felveszi, megnyugtatja, és együtt elbúcsúznak tőled. Ilyenkor sose add be a derekad, hogy akkor inkább még maradsz, ezzel csak összezavarod a kicsit. Ha megadjátok neki a kellő időt, akkor kb. 10-14 nap alatt megtörténik a beszoktatás a csökönyösebb gyerekeknél is.

Megtorpanás Annakidején egy tapasztalt bölcsis néni mesélte, hogy igazából nem is az első beszoktatás szokott nehezen menni, hanem 2-3 hónap múlva van egy mélypont, amikor a gyerek rájön, hogy ez most már mindig így lesz, és ilyenkor szoktak kezdődni a gondok. Ez nálunk tökéletesen beigazolódott: a családi napköziben az első 2 hónapban még minden új volt, minden tetszett, aztán megkezdődött a „nem akarok bölcsibe menni”-című reggeli vitatkozások korszaka. Az ovinál ez ugyanígy történt: szívesen ment be 2 hónapig, aztán kezdődött az alkudozás minden egyes reggel (még hétvégén is mindig megkérdezte, hogy akkor ma van-e ovi :)) Ez néhány hétig tartott, aztán mindkét esetben kinőtte.

Ezzel a megtorpanással számolni kell. Gond akkor van, ha ilyenkor beadod a derekad és nem viszed be, később viszed be stb. Ha muszáj bölcsibe járni, akkor szigorúnak kell lenni abban, hogy márpedig nincs reggeli időhúzás, alkudozás.

Vajon árt-e ez a kicsi lelkének? A helyzet az, hogy egy másfél-2 éves kicsinek még nincs igazán szüksége gyerektársaságra. Persze – főként, ha vannak testvérei vagy jár társaságba -, akkor jól érzi magát a gyerekek között, de időről időre megjelenik nálad is egy kis buksisimogatásért 🙂 El kell fogadnod, hogy ebben a korban ragaszkodni fog a dadusokhoz, és ők afféle pótmamák lesznek a számára. A közösségi életre nagyjából 3-4 éves korban érik meg a kicsi (a lányok általában korábban, a fiúk később, de ez attól is függ, milyen környezetben nőtt fel a gyerek, ha sokat járt társaságba, vannak testvérei, néha más vigyázott rá, akkor könnyebben beilleszkedik)

Jó hír, hogy éppen ebben a korban keresik a gyerekek a saját határaikat és az életük korlátait és a közösségben pont ezeket kapják: megtanulják mit szabad, mit nem szabad, hogyan kell enni, hogyan kell viselkedni stb. Tehát egy jó keretet kapnak az életükhöz. Ez főként az olyan babáknál jó, akik egyébként összevissza aludtak, nem ettek rendesen, nem volt napirendjük, náluk ezt rendezi a bölcsődei rendszer.

Úgy gondolom, hogy ha jó a bölcsőde, és kiegyensúlyozott a kicsi környezete, akkor nem viseli meg a korai közösségbe szoktatás, illetve annak a hatásai jól ellensúlyozhatóak az élet többi részében. Bölcsőde után ne rohanjatok haza, ilyenkor jusson a kicsire több figyelem: menjetek ki a játszótérre, sétáljatok, beszélgessetek, töltsétek együtt az időt. Az az idő, amit együtt tölthettek, nyugodtan teljen, ne pedig azzal, hogy próbálod a háztartásban is utolérni magad. Nehéz egyszerre dolgozni, gyereket nevelni és a háztartást is ellátni, ezt úgy tudod kiegyensúlyozottan megoldani, ha nem idegeskedsz miatta, hanem kialakítasz egy rendszert és aszerint végzed a dolgokat, beletervezve azt is, hogy az estéket együtt töltitek pihenéssel, játékkal.

Milyen problémák merülhetnek fel?

Állandó betegeskedés A leggyakrabban előforduló probléma a bölcsőde első évében, hogy állandóan beteg lesz a kicsi. Ennek a hátterében sok minden áll:

    – a bölcsiket gyakran túlfűtik, nehogy a kicsik megfázzanak, de melegben a baktériumok jobban szaporodnak
    – sok gyereket betegen vagy még nem egészen gyógyultan is bevisznek
    – ha sok a gyerek, akkor nem tudnak rá odafigyelni a dadusok, hogy rendesen felöltözzenek, megtöröljék az orrukat, így könnyebben megfáznak és elkapják egymástól is a betegségeket
    – vannak olyan gyerekek, akiknek eleve nem olyan erős az immunrendszerük
    – a homeopata gyermekorvosunk szerint a sok bölcsődei megbetegedés lelki eredetű: a kicsi nem érzi jól magát és ezellen tiltakozik a megbetegedéssel

Ha eleve hajlamos a megbetegedésekre a gyermeked, akkor még a bölcsőde kezdete előtt vidd el homeopata gyermekorvoshoz, aki tud olyan immunerősítő kúrát ajánlani, amivel elkerülhető az állandó betegeskedés (a nagyobbik fiam 1 év alatt mindössze 1x volt beteg!)

Nem tud beszokni
Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy gyerek hónapok múltán sem tud beszokni. Ez leginkább akkor fordul elő, ha a kezdetekkor el lett kapkodva a dolog, ha nem hagyták a kicsit a maga tempójában beszokni, hanem 3 nap alatt akarták lerendezni az egész dolgot. Ezért nagyon fontos, hogy figyeld őt az első napokban és csak akkor hagyd ott, ha már látod, hogy feloldódott, magabiztos a közösségben, akár fél órán át is szívesen játszik a többiekkel és nem keres téged. Persze neki is lehetnek akár később is rossz napjai, amikor nincs kedve menni, vagy amikor napközben keres téged, de ha az elején odafigyelsz rá, hogy megkedvelje a helyet és biztonságban érezze ott magát, akkor később sem lesznek gondok.

Alvászavarok Néhány gyereknél alvászavarok formájában jelentkezik a bölcsőde. Megint felébred éjszaka, átmegy hozzátok együtt akar veletek aludni. Ilyenkor általában arról van szó, hogy éjjel hívja fel magára a figyelmet, amit nappal nem kaphat meg. Ebben sokat segíthet, ha a bölcsőde után valóban közösen együtt töltitek az időt, és ha te magad sem vagy ideges ilyenkor, ha teljes figyelmeddel fordulsz a kicsi felé. Ennek ellenére, ha igényli, ezekben a nehéz időszakokban aludhat veletek együtt, ezt idővel magától kinövi majd.

Hisztik, kimerültség Néhány gyerek annyira kimerül a bölcsődében, hogy hiába alszik délután, estére már nyűgös, hisztizik. Ennek a háttere egyrészt az, hogy a bölcsődében folyamatosan jónak kell lenni, és otthon egyszerűen elengedi magát a gyerek, másrészt a figyelmet szeretné magára felhívni a hisztikkel. Legyél vele ilyenkor türelmes, ne próbáld meg nevelni, inkább találj ki olyan játékokat, amik elterelik a figyelmét és szervezz olyan programokat bölcsőde utánra, ahol jól érezheti magát és ahol kiengedheti a frusztrációját (jellemzően mozgásos programok)

Nem eszik a bölcsiben Általában ez olyan gyerekeknél fordul elő, akik még otthon sem ettek teljesen önállóan és egyébként is rossz étvágyúak voltak. Ők az első néhány nap előfordul, hogy nem vagy csak nagyon keveset esznek a bölcsiben. Erről beszélni kell a dadusokkal, meg kell kérdezni, hogyan evett, és egyeztetni kell velük azt is, milyen speciális igényei vannak (pl. csak cumisüvegből iszik). Ezeknek a babáknak mindig szoktak segíteni, tehát amiatt ne aggódj, hogy egyáltalán nem eszik majd. Jó hír, hogy sok rosszevő gyereknek pont a bölcsiben szokott megjönni az étvágya 🙂

Ha nem értesz egyet a bölcsődével Előfordulhat, hogy nem mindenben értesz egyet a bölcsőde személyzetével. Én például télen, hidegben és eső után is ki szoktam vinni a gyerekeket a szabad levegőre, a családi napköziben viszont eső után 2-3 napig nem mentek ki, mert csurom vizes volt az udvar és átáztak a gyerekek. El kell fogadni, hogy ez az ottaniak álláspontja, nyilván 10 gyerekre nehezebb odafigyelni, hogy ne legyenek nyakig vizesek és egy vizes gyerek miatt nehéz a teljes csoportot visszaterelni a terembe, mintha csak a sajátodra kell vigyáznod. A szobatisztasággal kapcsolatban is szoktak lenni nézeteltérések, ilyenkor meg kell mondani, mi az álláspontod a dologban. Van, ahol már a 2 éveseket is nyaggatják a bilivel, máshol még a 3 éveseket sem – sokat segíthet, ha elmondod a dadusoknak, mit szeretnél ezzel kapcsolatban és akkor odafigyelnek rá vagy éppen nem piszkálják a csemetédet emiatt, mintha nem mondasz semmit csak csendben rágódsz rajta 🙂

Aggodalmak beszoktatás előtt

Sok esetben hallok olyan aggodalmakról, amikre beszoktatás előtt már akár fél-1 évvel is gondolkodnak az anyukák. Ezek egy része szerencsére alaptalan. Még 3 hónapos volt a fiam, amikor megkaptam, hogy már most szoktassam az este 8-as lefekvésre, mert óvodás korban már nagyon nehéz lesz. Szerencsére (nem szerencsére: szánt szándékkal :)) olyan óvodát választottunk, ahova nem kell reggel legkésőbb fél9-ig beérni, hanem akár 10-kor is mehetünk, így ez a probléma nálunk majd az iskolában lesz csak probléma (de a környékbeli iskolák többsége már áttért a 9-es órakezdésre, így lehet, hogy ott sem lesz gond). Még jó, hogy nem kezdtem el emiatt már 3 hónapos korában aggódni… 🙂

Még szopizik… A még szopízó babák kiválóan el tudják fogadni, hogy a bölcsiben nincs szopi, úgyhogy csak emiatt ne kezdd el leszoktatni róla. Ebben a korban már tökéletesen meg tudják különböztetni egymástól azokat a helyzeteket, ahol van szopi és azokat, ahol nincs, és gyönyörűen el tudnak aludni szopi nélkül is a bölcsiben akkor is, ha otthon csak szopival megy. A bölcsivel együtt ilyenkor be lehet vezetni a kabalaállatkát is, mert az a tapasztalat, hogy -ha eddig nem volt, ilyenkor szívesen fogadják a gyerekek elalváshoz.

Nem marad el senkivel Általában azok a gyerekek, akik korábban nem voltak hozzászokva, hogy néha más vigyáz rájuk, nehezebben szoknak be, ezért a bölcsőde kezdete előtt bevezetheted, hogy néha 1-1 napot a nagymamánál van, vagy akár ott is alszik.

Félénk Néhány gyerkőc nagyon félénk ebben a korban, elbújik anya szoknyája mögé, nehezen oldódik fel. Jót tesz, ha néha elmentek közösen más gyerekek közé, társaságba, játszótérre, hogy szokja a gyerekeket.

Válogatós Emiatt nem kell aggódnod, a válogatósság leginkább arról szól, hogy a gyerek tudja, anyától úgyis a kedvenc csemegéit fogja kapni. A bölcsiben viszont nincs alkudozás, hamarosan észre fogod venni, hogy a bölcsiben megeszi a tökfőzeléket és a spenótot is, holott otthon csak a levest eszi meg, hát nem érdekes? 😉

Nem alszik napközben Semmi vész: a bölcsődében egyrészt működik a tömegpszichózis, tehát ha a többiek alszanak, akkor nincs más választás, ő is alszik, másrészt pedig a sok élménytől úgy kifárad, hogy simán elalszik délután. Sok rossz alvó gyereket láttam már, aki éppen a bölcsődétől javult meg 🙂

Összeségében a bölcsőde nem olyan rossz, mint ahogyan azt gondolod, amikor még előtte vagytok. Sok múlik rajtad, a hozzáállásodon, a türelmeden és azon, hogy megérted-e a csemetéd jelzéseit.

Gondot okoz megértened a hisztit és kezelned a dühkitöréseket? Segítséget itt találsz >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

73 Comments

Comment navigation

  • Geri Andi

    2011. július 05. kedd

    Kedves Ági!
    Kislányom most 2,5 éves. Most kezdtük a bölcsit, mert dolgoznom kellett menni, de csak heti kétszer. Igy ő is csak heti kétszer fél napot van bent egy családi napköziben. A szoktatás ugy zajlott, hogy 3x együtt voltunk 1-2 órát, aztán 1 órát egyedül maradt, majd ment élesben a 3-4 óra egyedül. Nem az én döntésem volt ez, de nincs tapasztalatom, elfogadtam, hogy ez a jó megoldás.Az első két nap nem volt gond, aztán felborították egy székkel, és felrepedt a szája. Na onnantól fogva, vagy talán nem is ettől, de teljesen el van keseredve, hogy nem akar oda menni,sokat sír itthon is és ott is. Az hogy nem eszik szinte semmit, azon meg sem lepődök,mivel itthon is alig eszik valamit. Ráadásul pont most jön a foga is, és ilyenkor eleve nagyon hisztis, és egy percre sem akar itthon sem nélkülem lenni. Az még hab a tortán, hogy nagyon nehezen bírja a szelet, meg ezt a változékony időt pici kora óta, és ez még mind a beszoktatás első 1-2 hetében jött össze. Eleinte még határozott voltam a bölcsit illetően, de azt látni, hogy a szó hallatán itthon sírva fakad, elég szívszorító. Megkérdezte tőlem, hogy „azért megy bölcsibe, mert nem szeretem”? Meg ilyet is mondott, hogy inkább szeretne a bölcsiben aludni délelőtt, mert akkor nem kell neki szomorkodni. Hozzáteszem, hogy nem nagyon van el a vele egykorú gyerekekkel, kiskora óta valamiért a kisiskolás gyerekek társaságát kedveli, és a játékok közül is a szerepjátékokat, bábozást, festést, vágást kedveli, a bölcsiben meg nincsenek még ilyen foglalkozások, mert a többi gyerek még alig beszél, és velük nem tud mit kezdeni. Nem tudom, nem-e ártok túl sokat a lelkének ezzel a bölcsi dologgal, és meddig várjak, hogy megszokja-e egyáltalán? Két hét alatt 9 alkalmat volt ott(csak a beszokás miatt javasolták sűrűn), és nem sok javulás van. Hozzáteszem, hogy ha nincs más megoldás, meg tudnám oldani, hogy a nagymama legyen vele, de nem szerettem volna őt álandóan igénybe venni, mert ő is sokat dolgozik, ezért tűnt a családi napközi megoldás kézenfekvőnek.
    Mit javasol, mi legyen a folytatás? Hogyan tudnék neki segíteni?
    köszönettel: Geri Andi

    • Vida Agi

      2011. július 16. szombat

      A teljes beszokás akár 1 hónapig is tart és addig bizony lehetnek még mélypontok. Az első napokban szívesen ment, és most több tényező is ront a helyzetén, amik azonban elmúlnak majd és utána valószínűleg megint szeret majd járni, ezért én ennyi alapján nem mondanám azt, hogy hagyja abba, mert szépen be fog szokni majd.

  • Edit

    2011. június 21. kedd

    Kedves Ági!

    1,5 éves kisfiam most kezdte el a bölcsödét. Szerencsére nagyon hamar feltalálta magát, gond nélkül ott tudom hagyni. Most 1 hét után kezdődtek a problémák, amikor már ott is reggelizik illetve ebédel. Még csak fél napokat van a bölcsiben, de júliustól már ott is fog aludni. Az a gondom, hogy nem hajlandó enni se és inni se és ordítás, hiszti van. Annyira felhergeli magát, hogy már nehezen kapkodja a levegőt is. Egyedül még nem nagyon tud enni, etetni kell, amit az ovónénik meg is tesznek. Mit csináljak, legyek ott az ebédeknél, hátha tőlem jobban elfogadja az ételt? Hogyan kezeljük a hisztis kirohanásait?

    Válaszodat előre is köszönöm

    Edit

    • Vida Agi

      2011. június 25. szombat

      Ha van rá mód, akkor vegyetek vissza a tempóból, és legyél ott az ebédeknél egyelőre. Lehetséges, hogy az óvónénik etetése nem tetszett neki, esetleg megijedt és emiatt nem eszik szívesen már a bölcsiben. Ezért otthon gyakorolgassátok az önálló evést, egyen egyre többet önállóan, a bölcsibe pedig néhány napig menj be te is ebédkor és legyél ott vele, amíg eszik, ez nem csak neked segíthet, hanem te is látod, mi az, ami esetleg zavarhatja ott, ami miatt nem akar enni.
      Ha már egyedül eszik majd, akkor a többi gyerekkel együtt szívesen fog enni, lehet, hogy most pont az frusztrálja, hogy a többiek maguktól esznek, ő meg nem.

  • b. nora

    2011. június 03. péntek

    Szia Agi
    Kislanyom november vegen tolti a 2 evet.En szeptember elejen visszamegyek dolgozni es ugy tunik a bolcsode lesz a legbiztonsagosabb mindkettonknek.
    Valasztani nem tudok, mert ahol elek, ez az egyetlen bolcsi van.Nem is ez a gondom. Leanyzom eleg baratsagos, kiegyensulyozott baba, jol eszik, jol alszik, ismerosokkel akiket szeret, el is marad par orat, alkalmazkodik.
    Viszont nem nagyon szereti mas babak, gyerekek kozelseget.Ha mellette vannak a jatszoteren, tarsasagban, az nem baj,meg o is odamegy hozzajuk es a jatekokhoz.Addig minden rendben, mig valaki hozza nem nyul.Akkor viszont ideges lesz es sir, kesore nyugszik meg.Pedig nem bantjak, hanem simogatjak, hogy edi-baba, stb…Foleg a fejere ideges a legjbban. A felnottekkel nem ilyen sulyos a helyzet.De mar pici koraban sem szerette a testi kontaktust az idegenekkel.Nalunk szuloknel is addig volt csak olben, amig a problemaja elmult, ha megvigasztalodott, le kellett tenni.
    Szerinted nagy trauma lesz neki a bolcsi? Mert ugy-e ott elkerulhetetlen a testi kontaktus a gyerekekkel.Vagy esetleg kinovi, hozzaszokik a gyerekek kozelsegehez.Elore is koszonom a valaszt.

    • Vida Agi

      2011. június 04. szombat

      Ebben a korban a gyerekek még inkább tárgyként tekintik egymást, és kicsit tartanak is egymástól, mert a felnőttek vagy a nagyobb gyerekek kiszámíthatóan viselkednek, de a velük egykorúak már kevésbé, ezért lehet, hogy tart a többiektől. Szeptemberig még sokat fog változni a kislányod is, a közösségben pedig meg fogja szokni, hogy néha mások hozzáérnek.

  • Noémi

    2011. május 23. hétfő

    Kedves Ági!

    Sokat olvasom a blogot, és eddig nagyon sok hasznos ötletet, javaslatot találtam rajta a gyerekneveléssel felmerülő kérdéseimre. Mostani problémám viszont kissé egyedi és nagyon összetett, ezért is fordulok hozzád:
    Nagyfiam nemrég múlt két éves, kisfiam pedig már három hónapos múlt. Külföldön élünk, így teljesen magunkra vagyunk hagyatva, azaz nincs nagyszülői segítség, illetve rokoni környezet. Emiatt döntöttünk úgy, hogy kipróbáljuk a bölcsődét, amint kiderült, hogy második gyermekünket várjuk, mert nem szerettem volna, hogy a szüléssel, illetve a testvér érkezésével egyidejűleg kényszerüljek rá egy ilyen lépésre. Nagyfiam szerencsére nagyon nyitott, érdeklődő, eleven gyerek, így az első (francia) bölcsődébe szinte gond nélkül beszokott. Mi otthon csak magyarul beszélünk, de 14 hónaposan a nyelvi környezet különbözősége még nem jelentett problémát, a gyerek abszolút hamar felvette a ritmust, igazán még beszoktatni sem engedtek emiatt. Szülni viszont hazamentem Magyarországra (januártól áprilisig voltam otthon), ahol fiam gyakorlatilag azonnal járni kezdett egy magánoviba (kis létszám, felkészült és lelkes óvónők, és nagyon jó gyerekcsoport). A beszoktatás gyakorlatilag itt is „elmaradt”, annyira jól érezte magát ott az első naptól kezdve, hogy nem igényelte az én jelenlétemet, így jobb híján innen is hazamentem. Egyetlen alkalommal sírt csak, amikor bevittem, de ezt is inkább a reggeli álmosságnak tudtam be, mert nem ismétlődött többet, és a kicsi nagyon sokat fejlődött, szeretett menni, szerette a társait. Ebben az időszakban vett óriási lendületet a beszédfejlődése, amit részben a cumi nappalra történő elhagyásának, részben az intenzív magyar nyelvi környezetnek tudtam be. Fiam gyakorlatilag kétéves korában mondta ki az első szavakat, köztük az „anyá”-t. Második gyermekem februárban született meg, a hazaérkezését kitörő örömmel fogadta a nagyobbik, tapsolt örömében (pedig nem igazán készítettem fel előtte), és nem vettem rajta észre később sem a testvérféltékenység klasszikus tüneteit. Nem csinált pl. soha problémát abból, hogy etetem a kicsit, hanem ilyenkor meséskönyvet lapoztunk, nem vált síróssá, ha azt mondtam, hogy most a kicsi miatt nem tudok vele menni játszani, hanem helyette jöjjön inkább ő nekem segíteni, stb. Egyetlen szituációban éreztem, hogy nemigen tud mit kezdeni az új helyzettel: a szoptatás miatt a picivel egy ágyban alszunk, és az otthonlét alatt ez egyben a naggyal közös szoba is volt – egyik éjszakai megébredése alkalmával nem akart mellém bújni, mint korábban, hanem csak tanácstalanul álldogált az ágy szélén (ez a szituáció még egyszer-kétszer megismétlődött, azután megszűnt – egy ideje már a déli alvás úgy zajlik, hogy a két gyereket egymás mellé teszem, és a nagy fogja a kicsi kezét, hozzábújik és percek alatt elalszik). Amint a kicsi két hónapos lett, visszaköltöztünk Brüsszelbe, és végre együtt volt a család (korábban apa csak hétvégeken volt velünk). Körülbelül egy hónapba tellett, míg rendeztük sorainkat, és megkezdtük az új bölcsibe való beszoktatást (a korábbi helyre semmiképp sem akartunk visszamenni). Két hét telt el azóta. A három napos beszoktatás alatt napi másfél órát voltunk a bölcsiben, ahol három kislány volt rajtunk kívül és két óvónéni (a bölcsi újonnan nyitott és fokozatosan töltik fel a helyeket, a mi fiunk a kezdők között van). Ügyesen játszott a lányokkal, olykor-olykor bevonta az óvónénit, meg persze engem is, látszólag tetszett a dolog. A negyedik napon már „élesben” ment a dolog, egész napra maradt a fiam, immár egyedül, gond nélkül evett, aludt, játszott, nem volt baj. A következő napokon is jól ment minden, de a negyedik nap már nem akart aludni, hanem csak sírt, az egyik gondozó ölében nyugodott meg végül, de rövid ideig, és nagyon zaklatottan aludt, este pedig itthon is gond volt az elalvásával. Az ötödik napon délelőtt „kezelhetetlen volt” a gondozók szerint, de délutánra mintha kicserélték volna. A hatodik napon a délelőttöt végigsírta megállás nélkül, majd aludt, délután pedig mintha kicserélték volna, abszolút felszabadultan játszott. Ma, a hetedik napon kicsit több, mint fél órát sírt szakadatlanul, de annyira zaklatott volt, hogy egy falat ebédet sem evett, utána viszont jól aludt, és délután megint egy „új” gyerek vett részt a közös játékban, semmi gond nem volt vele.

    Korábban egyik helyen sem kellett beszoktatni, vagy győzködni, hogy maradjon, a magyarországi oviban egyenesen annyira jól érezte magát, hogy nem csak fél napra maradt, hanem teljes időre. Rengeteget fejlődött ott, elkezdett beszélni, megtanult együtt játszani a nagyokkal, abszolút aktívan vett részt a foglalkozásokban, játékokban, egyedül evett, és mindig csupa mosoly volt.
    A belgáknál egészen más a gyerekekhez való hozzáállás, itt sajnos nincsenek közös játékok, foglalkozások, hanem minden gyerek azzal játszik, amivel akar, legtöbbször saját magának kell rájönnie, hogyan kell az adott dologgal játszani, a gondozók nemigen segítenek. (Ebből a szempontból persze a fiam szerencsés, mert otthon nagyon sokat tanult, azaz megtanult játszani.) A jelenlegi bölcsiben a két gondozóból az egyik csak szemléli a gyerekeket, míg a másik közéjük ül, és nyitott a közös játékra. Kisfiam egyértelműen különbséget is tesz a két óvónő között, és az utóbbit részesíti előnyben. A nagy gond az, hogy itt kizárólag franciául folyik a társalgás, és Hubán kívül minden gyerek érti és beszéli is a nyelvet, Huba viszont egyáltalán nem tud franciául, és a korábbi dolgokat is vélhetően elfelejtette a négy hónapos otthonlét alatt. Az első problémás jelre elkezdtem korábban menni érte, és a nap hátralévő részét a kicsi szoptatásán kívül kizárólag neki szentelni, játszótérre megyünk, itthon együtt játszunk, majd én vacsoráztatom, fürdetem és velem történik az elalvás is (ez eddig apa kiváltsága volt). Ma azt próbáltuk ki, hogy reggel apa vitte az oviba, hátha azt nem veszi zokon, de gyakorlatilag azonnal sírva fakadt, ahogy beléptek a terembe (a kevésbé szimpatikus óvónő volt ott). Ma este senki nem érhetett hozzá, csak én, velem viszont evett és öt percen belül elaludt. Itthon is zaklatottan alszik három napja, fel-felsír álmában, egyik nap velünk is aludt (közben most jön az első nagyőrlője is, és ráadásul két hete magától elkezdte a bilizést).
    A bölcsiben a sok változással magyarázzák a sírást, de én tartok tőle, hogy nem ennyire egyszerű a dolog, emiatt fordulok hozzád tanácsért: hogyan segíthetnék neki, hogy feldolgozza a helyzetet, mire figyeljek, hogyan viselkedjek? Próbáljak-e vele franciául beszélni, tanítgassam-e a mindennapi szavakra (magam nem beszélem valami fényesen), vagy ezzel még jobban összezavarnám?

    Válaszodat előre is nagyon köszönöm!
    Noémi

    • Vida Agi

      2011. június 04. szombat

      Nem kell tanítgatnod a franciára, nyugodtan beszélhettek otthon magyarul, idővel megszokja majd, hogy az oviban franciául beszélnek, ilyen kis korban 3-4 hét után már menni szokott a dolog. Az, hogy most nehezebben szokik be, azért van, mert sok változás történt mostanában az életében. Megérkezett a tesó, költözés stb. Idő kell neki, mire ezt feldolgozza és érthető módon keresi a kapaszkodókat az életben, ami leginkább te voltál neki mostanában a sok változás közepette. Ráadásul, míg korábban a totyogókor elején kezdte a bölcsit, most a dackorszak közepén csöppent bele megint ebbe az új helyzetbe, ezért most másként reagál, hiszen ebben az időszakban az állandóság, a szabályok nagyon fontosak a kicsinek és pont ezek változtak meg most az életében. Mivel nyitott, rugalmas kisfiúról van szó, néhány hét alatt feldolgozza majd ezt a változást is és nem lesz több gond vele.

  • Edit

    2011. május 23. hétfő

    Kedves Ági!
    A következő problémában szeretném kikérni véleményedet.
    Kisfiam 21 hónapos. 2 hónapja külföldre költöztünk, ahol miután se nagyszülők, se barátok, egész napot velem tölti. Hetente egyszer eljárunk egy közösségbe, ahol a gyerekek külön vannak felügyelőkkel kb. 2 órát. Amikor a kisfiam meglátja, hogy hová tartunk, már elkezd sírni. Lehet, hogy az elején traumaként élte meg, hogy mi őt otthagyjuk egyedül a gyerekekkel? Hogy tudunk ezen változtatni, hogy szeressen ottlenni? Persze amikor csak tudunk keressük a gyerekek társaságát (pl. játszótér), ott szívesen barátkozik.
    2 éves kortól fog itt heti két alkalommal délelőttönként óvodába járni. Gondoltam, ez a heti egyszeri 2 óra jó bevezetése lenne annak.
    A nyelv is lehet akadály? Lehet, hogy idegennek érzi az embereket attól, hogy nem az ismerős nyelven beszélnek hozzá?!
    Válaszodat előre köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. június 02. csütörtök

      Valószínűleg elsőre kellemetlen nyomot hagyott benne, hogy otthagytad. Neki nem az számít még, hogy mennyi időre, hanem az elválás ténye viseli meg. Ahhoz, hogy megszokja ezt a közösséget, be kell szoktatni épp úgy, mintha egy hazai óvodába, bölcsődébe szoktatnád be, azaz először még ott kell lenned vele 1-2 órát 2-3 napig és amikor úgy látod, már feloldódott a közösségben és nélküled is ellenne, akkor elbúcsúzni tőle, elmondani, hova mész és mikor jössz vissza és elmenni rövid időre, majd minden nap ugyanezt megcsinálni egyre hosszabb időtartamokkal. Kb. 7-14 nap, mire a kicsi elfogadja a helyzetet és beszokik a közösségbe.

  • Hohl Boglárka

    2011. május 16. hétfő

    Kedves Ági!

    Még egy pár szót írnék az előzőhöz.
    Számomra meglepő, hogy Zénó fiam ilyen furcsán és félénken viselkedik a bölcsibe, mert nagyon huncut egyébként, nagy hangú és kifejezetten szereti a társaságot. Majdnem minden hétvégén Pestre járok tanulni, ilyenkor a férjem ,egyik nagymama, másik nagyszülők vigyáznak rá, tesómék, ahol két nagyhangú kicsi gyerek van kicsi lakásban, és mivel két napokat vagyok távol nélkülem is alszik, sőt van hogy másnap is a nagyszülőknél alszik. Ezeket az ott alvásokat mindig megkérdezem tőle, és egyértelműen azt mondja, hogy papával szeretne aludni, és valóban fergetegesen is érzi magát. Már pár hónapos korától járunk csoportos foglalkozásra, játszóházba-játszótérre, sőt én is nagy bababuli szervező vagyok, úgyhogy nagy hancúrozások szoktak lenni nálunk is.
    Most meg itt állok és teljesen idegbeteg vagyok, igyekszem nem mutatni, de nem értem, hogy miért retteg ennyire. Mert rendesen retteg, ha köré állnak, ha beszorítják a sarokba…tehát ha megrohamozzák a gyerekek. Engem szó szerint a WC-re se enged.
    Komolyan elgondolkodtam, hogy hagyom az egészet, vagy nem is tudom…adnám egyébként családi napközibe, mert az nekem sokkal szimpatikusabb, de Miskolcon, mert onnan írok, ez kb. 40.000.-től 50.000.- Ft ig terjed. Én nem tudom, hogy ezt ki engedheti meg magának, de az ember azért megy vissza dolgozni, hogy legyen pénze, én jogászként dolgozom, de nem keresek annyit, hogy ez szóba jöjjön, mert arra nem keresek, hogy idegenekkel legyen a gyerekem, akkor inkább itthon maradok…
    Hát mondj egy pár bíztató szót ahhoz, hogy szokott igy elhúzódni a beszoktatás? Vagy előfordulhat egy egyébként egyáltalán nem félős gyereknél, hogy nem szokja meg a bölcsit?
    Ja, és a férjem mondta, hogy a depresszióm mellé azért említsem meg, hogy Zénó jókedvűen mesél neki a bölcsiről, és minden nap van kedve menni, és ez tényleg így van. Na, szóval ez nekem magas 🙂

  • Hohl Boglárka

    2011. május 16. hétfő

    Kedves Ági!

    Sok előttem szólóhoz hasonlóan én is a beszoktatásról szeretnék kérdezni.
    Nekem két éves a kisfiam, és a közeli bölcsödébe egy hete kezdtük meg a beszokást. Érdekes módon még csak egyszer voltam távol, kb. 20 percre, egy ideig el volt csendesen, de aztán annyira sírt, inkább üvöltött Zénó, hogy alig tudtam megnyugtatni. Olyan igazi rémületet láttam rajta. Ugyanez látszik az arcán, ha túl közel mennek hozzá a gyerekek. Persze hozzáteszem, hogy kb. 20nm-en 14 gyerek van, és az udvaron, ami csak kicsit nagyobb, 26.
    A beszokásunkat ráadásul nagyban megnehezíti szerintem, hogy mind a két gondozónője lerobbant, és helyettesítő van. Tehát teljesen más van, mint a múlt héten. Én adom az ötletket, hogy hogy kéne elmennem, mert gondolom, de nem úgy nézem, hogy valaki is mozdulni akar. Mi most már 9. napja reggel 9-től délig együtt vagyunk. Ez normális? Vagy jobb neki, ha én is ilyen sokáig ott vagyok? Vagy csak a helyettesítések miatt nem vállalják a problémát? Nem tudok rá jönni.
    Végül is annak örülök, hogy ott vagyok, mert mint mondtam nagyon nehezen oldódik fel, de én azt gondolom, hogy meg kéne tanulnia azt is, hogy másnál nyugszik meg. Te mit gondolsz?

    • Vida Agi

      2011. május 27. péntek

      A beszoktatás legfontosabb része, hogy a gondozónőhöz tudjon kötődni a kicsi, elfogadja őt. Ha mindig más van, akkor nincs kihez kötődnie, természetes, ha csak nehezebben tud beszokni. Sokat segíthet, ha ott vagy vele, mert addig is szokja a helyet, a gyerekeket, aztán fokozatosan, ahogyan ő is egyre jobban feloldódik, egyre korábban megpróbálhatsz eljönni. Az eljövéssel felesleges variálni, nem ezen múlik az, hogyan lesz el a kicsi a bölcsiben, csakis a gondozókon múlik ez, illetve azon, mennyire fogadja el a kicsi, hogy te elmész és vissza is fogsz jönni. Mindig búcsúzz el, amikor elmész, és ilyenkor legyen vele egy gondozó, aki megvigasztalja.

  • Sz. Ági

    2011. április 28. csütörtök

    Kedves Ági,

    Egy számomra elég nehéz kérdésben szeretném a segítségedet kérni. Kisfiam most 9,5 hónapos, a mozgásfejlődésben talán még előrébb is tart, mint kortársai, megérkeztek az első csintalankodások és hisztik. A minap megkerestek a munkahelyemről, hogy nagyon szeretnék, ha visszamennék és ennek érdekében akár engedményeket is tennének (tehát a 8 órából egy részt esetleg itthonról is dolgozhatnék). Bejárnom mindenképp kell, hisz elég felelősségteljes pozícióban vagyok és mindent nem lehet e-mailen és telefonon keresztül elintézni.
    Én úgy érzem, nekem jót tenne, ha visszatérhetnék kicsit a régi életemben is, valahogy úgy képzelem, hogy délelőtt dolgoznék bent, utána a délután a gyereké és este, lefekvés után elintézném, ami még van. Valószínűleg a gyereknek is jót tenne, ha másokkal is lehetne, mert iszonyatosan anyás, ha itthon vagyok, sokszor még az apjával sincs el, állandóan velem akar lenni.
    A kérdésem az lenne, hogy szerinted mi a jó megoldás, illetve nem lenne a korai, ha szeptembertől (akkor lesz 14 hónapos) visszatérnék? Jobb, ha a nagymamák vigyáznak rá felváltva, amíg dolgozom, vagy jobb volna egy dadus, esetleg magánbölcsi? Vagy egyáltalán nem jó, ha visszamegyek, várjak még vele?
    Válaszodat előre is nagyon köszönöm, nagyon nagy szükségem van rá, mert bár lehet, hogy a levelemből nem úgy tűnik, nekem a gyerekem a legfontosabb a világon és a legjobban szeretném neki.
    Köszönöm,
    üdv,

    ági

    • Anikó

      2011. május 06. péntek

      Kedves Ági

      Azért néztem be ebbe a fórumba hogy hátha van valaki abban a ciőben mint én 4 hónapja és hátha tudok segíteni, mert nekem is jól esett volna akkor pár jó szó.
      Én jannuárban mentem vissza dolgozni,akkor volt a lányom 1 éves . Nálunk édesanyám vigyáz rá és 4 hónap után látom hogy nagyon jól összeszoktak és semmilyen lelki sérülése nincs.Én is nagyon sokat gondolkoztam és lelkiismeretfurdalásom volt de muszáj volt dolgoznom. Én azt javaslom hogy ha megoldható inkább nagyszülők vigyázzanak rá. Szerintem jobb ha egy biztos személy van vele aki csak rá figyel. Onnatól kezdve kötődni fog ahoz is aki vigyázik rá ,és nekem rosszúl esne ha esténként a bébiszittert keresné. Így néha keresi a mamát de ez nem esik rosszúl.. Szóval nem könnyű a döntés de szerintem meg lehet úgy szervezni hogy ne legyen baja a kicsinek. (Az én lelkem persze sokszor még mindig fáj, de én már felnőtt vagyok valahogy kibírom..) Jó egészséget és jó babázást!

    • Vida Agi

      2011. május 07. szombat

      Egyáltalán nem korai, ha szeptembertől visszatérsz. hiszen nem teljes napról van szó. A legjobb megoldás, ha a nagymamák vagy dadus vigyáz rá, mert 14 hónaposan még nehezebb a közösségbe beilleszkedni egy kicsinek, ilyenkor még a kötődés a fontos, a bölcsiben is a dadushoz kötődnek a gyerekek.

    • Judit

      2011. július 05. kedd

      Én is valamelyest hasonló cipőben járok – most 13 hónapos a kislányom, augusztus elejétől kaptunk ovi helyet, egyelőre úgy néz ki, heti 15 órában – külföld, más rendszer – aztán ha lesz meló, több órában is.
      Korainak tartom, de egyrészt itt teljesen hülyének néznek, mikor ezt mondani merem valakinek, mert az itteni nézet szerint már az egy éves babának is kell a társaság, másrészt jól jön a lefoglalt hely ha már tényleg kelleni fog. De heti 15 óra még nem sok, eddig is jártunk játszani, azt nagyon szerette, úgy gondolom-remélem nem lesz vele gond.

      Persze ez személyes vélemény, de én inkább a dadust magyarázom el, hogy ő csak nap közben van itt, mert most otthon van a saját családjával (bár én nem vagyok jó viszonyban nagymamával).

  • Nora

    2011. március 25. péntek

    Kedves Agi!

    Eloszor is hadd gratulaljak a honlapodhoz, rendeget hasznos informaciot es megnyugtato valaszt adott, amiota kisfiam megszuletett.
    A pici most 9 honapos. 14 honapos koratol (szeptembertol) bolcsodebe fog jarni. Mivel Olaszorszagban elek itt sajnos nincs meg az a lehetoseg, hogy 2-3 evet otthon maradjak a gyerekkel…
    A kerdesem az elalvassal kapcsolatos. A pici cicivel nyugszik le es alszik el, ha itthon alszik. (seta kozben, az autoban utazva gond nelkul elalszik cici nelkul). Cumija nincs, nem vagyok cumiparti, igy soha nem is volt cumija.
    Hozzatennem, hogy amiota elkezdtuk a hozzataplalast, szinte egyaltalan nem igenyli napkozben a szopizast. Csak reggel ebredeskor, az esti lefekves elott, es a delutan alvas utan szopizik, valamint elalvas elott, hogy lenyugodjon.
    Velemenyed szerint szukseg van-e arra, hogy idovel ugymond leszoktassam arrol, hogy a cicivel nyugszik le/alszik el, vagy egy eves kora korul ez majd alakulni fog, es a bolcsiben ezzel nem lesz gond?
    A bolcsiben csak delelott fog aludni, delutan a nagymama fog ra vigyazni es nala fog aludni, igy ez ugyanugy a nagymamanal valo elalvasra is vonatkozik.
    Nem szeretnem „tulaggodni” a dolgot, de az ido olyan roham leptekben telik, hogy mindjart itt a nyar es a szokasokat megvaltoztatni nem konnyu…

    Valaszodat elore is koszonom!

    • Vida Agi

      2011. március 25. péntek

      Mivel addig még 7 hónap van, ezért sokat fog még addig változni ő is, ezért nem kell leszoktatni a szopiról csak emiatt. A bölcsiben és a mamánál egyébként már 1 éves kor után szépen elfogadják, hogy nincs cici és anélkül is el tudnak aludni. Tehettek néhányszor próbát előtte azzal, hogy a mamánál alszik, az első alkalom talán nehezebb lesz, de aztán szépen megszokja majd, hogy a mamánál másként kell elaludni, mint otthon.

      • Nora

        2011. március 25. péntek

        Nagyon koszonom a gyors valaszt!
        Bizom benne, hogy ahogy Te is irtad, addig meg sokat fog valtozni o is, es minden szepen fog alakulni, ahogy eddig is.

Comment navigation