Babaúszás házilag
Vida gi
Furcsának tűnhet a cikk címe, hiszen minden babaúszásról szóló írásban leírják a szerzők, hogy nem szabad otthon, szakember segítsége nélkül babaúszással foglalkozni, ez a cikk mégis arról szól, hogyan kedveltessük meg gyermekünkkkel a vizet akkor is, ha nem szeretnénk babaúszásra járni vele.
Sok szülőnek nincs lehetősége, ideje vagy kedve babaúszásra járni a picivel, azt azonban mindenki fontosnak tartja, hogy a gyermekben kialakuljon a kellő vízbiztonság, szeresse a vizet, ne kelljen félteni a strandon, mihamarabb különösebb felügyelet nélkül is tudjon fürdeni a kádban és idővel megtanuljun úszni. A babaúszás lényege éppen az lenne, hogy a gyermekek veleszületett vízbiztonsága megmaradjon, biztonságban érezzék magukat a vízben és megtanulják azokat az alapvető mozdulatsorokat is, melyek ahhoz szükségesek, hogy baj esetén menekülni tudjanak. Az átlagos gyerekek nem szeretik, ha a szemükbe, szájukba megy a víz és megijednek, a babaúszáson résztvevő gyerekeket ez egyáltalán nem zavarja, a felszínre érve kiköpik a vizet.
A babaúszás további előnye az is, hogy amíg még nem képesek a picik a haladásra, nem tudnak mászni, járni, a vízben szabadon mozoghatnak, és ez sokoldalúan fejleszti izomzatukat, illetve idegrendszerüket olyan hatások érik, amiket szárazföldön nem szerezhetnének meg, ez kedvező hatással van a mozgásfejlődésre: hamar megtanulnak például “jól” esni, lemászni a kanapéról, csúszós padlón is óvatosan közlekedni, olyan finom mozgásbeli részletekre jönnek rá maguktól, melyeket egyébként nehéz lenne megtanítani nekik, pláne 1 éves kor előtt.
Ezt a tudásanyagot, és a vízbiztonságot részben otthon, szülői segítséggel is meg lehet szerezni. Lássuk, hogyan!
Önállóság a kezdetektől Ne vegyünk a babának ülőfotelt, fürdetőkarikát! Fürdessük hanyattfektetve a kezdetektől sok vízben. Amíg egészen kicsi, addig két kézzel, később csak a feje alatt tartsuk. Nagyon fogja élvezni a lebegést a vízen és 3 hónapos kora körül már lelkesen fickándozik eközben.
4 hónapos kor körül már kevesebb vizet engedhetünk neki, annyit, hogy az arca még bőven kilátszon a vízből és így fürödjön hanyatt fekve. Hamar rájön, milyen jól lehet pancsolni a vízben. Hogy a vízből kilógó testrészei ne hűljenek át, közben néha locsolgassuk vízzel. Közben mindig legyünk mellette, hogy ha esetleg oldalra fordulna, akkor vissza tudjuk segíteni. Ne ijedjünk meg, ha ilyesmi történne, az ilyen esetekből sokat tanul a baba. Ha esetleg belefordul a vízbe (ez egyébként ritkán fordul elő, pontosan tudja a baba, mit tehet meg a vízben és mit nem), akkor ne essünk pánikba és kapjuk ki a picit a kádból! Ezzel a viselkedéssel azt sugalljuk neki, hogy a víztől félni kell, kimentenek belőle, nem tudok egyedül érvényesülni benne.
Amikor már önállóan kúszik a baba, tehetjük hasra is a kádban, így ügyesen eljátszik magában.
Ne erültessük az ülve fürdést addig, amíg nem tud magától stabilan ülni és ne alkalmazzunk segédeszközöket (kisfotel stb.) erre: a baba kiválóan eljátszik hason vagy hanyattfekve is és ezáltal sokkal többet tanul meg a vízről, a vízben való mozgásról, mintha ülve, segédeszközökkel kitámasztva fürdik.
Hamar a nagykádban Amikor már nem kell tartani a babát, mert hanyatt- vagy hasonfekve jól eljátszik magában, a kiskádból átszokhat a nagykádba is. A balesetek elkerülése végett tegyünk csúszásgátlót a kád aljába. Ha szép színeset veszünk, a pici szívesen játszik majd vele hasonfekve.
Fürödjünk közösen! Amikor csak lehet üljünk be a picivel a nagykádba egy közös pancsolásra. Felhúzott lábbal ültessük a lábszárunkra és úgy csapkodjuk közösen a vizet! Hanyatt vagy hason alányúlva lebegtessük a vizen, hagyjuk, hogy önálló tapasztalatokat szerezzen!
Nyáron Felfújható kismedencében vagy a kiskádban hagyjuk szabadon játszani!
1 éves kor után már megtaníthatjuk karúszóval vagy úszógumival úszni. Ehhez sok türelem kell, de hamar rájön magától hogyan kell tartani a vízben az egyensúlyt. Szánjunk rá néhány alkalmat! Ugyan a biztonsági babaúszógumi, amiben gyakorlatilag ül a pici, azonnal bevethető és nem kell tanítgatni a használatát, viszont a baba nem tanulja meg vele az egyensúly megtartását és nem segítjük vele a vízbiztonság kialakulását sem.
Uszodába, strandra is elmehetünk a kicsivel, de 10-12 hónapos kor alatt ne vigyük be a vízbe nyilvános fürdőben és természetes vízben sem a fertőzések miatt. Ezt követően már bejöhet velünk a vízbe. Ha 30-32 fokosnál hidegebb vízbe megyünk, érdemes felkészíteni rá a babát otthon azzal, hogy pár napig otthon a fürdővizét fokozatosan 1-1 fokkal alacsonyabb hőmérsékletűre készítjük, így kevésbé fogja zavarni a hideg víz.
Néhány egyszerű gyakorlat, amit megtaníthatunk neki, itt található
december 14th, 2009 at 02:38
Kedves Ági!
Köszönöm a választ, már meg is oldódott a probléma. Tegnap (enyhe ellenállás közepette) sikerült Rékát fürdésre bírni. Ma este pedig egy szó nélkül hagyta, hogy megmossam a haját. Aztán büszkén mosolygott, hogy milyen ügyes…Hihetetlen…
december 7th, 2009 at 22:18
Szia Ági!
Segítségedet szeretném kérni. Igaz nem a babaúszáshoz kapcsolódik, de nem találtam idevágó cikket.
Ikerlányaim 2 évesek múltak. Eddig semmi probléma nem volt az esti fürdéssel. Majdnem 2 hete Réka lányom szörnyen sikítozni kezdett, amikor közöltük vele (mint minden este), hogy jön a fürdés. Szabályosan retteg. Nem erőltettük, hátha elmúlik, de még mindig semmi javulás. Látszólag semmi előzménye nem volt. Soha nem forrázta le magát, nem csúszott el, sosem hagytuk egyedül a lányokat a fürdőszobában. Szóval semmire nem tudjuk visszavezetni ezt a viselkedést. Teljesen tanácstalanok vagyunk. Eddig imádtak fürödni.
Mit tegyünk? Lehet, hogy víziszonya van? Hogyan segíthetünk a kicsinek? A másik lányunk teljesen közönbösen szemléli a dolgot.
Köszönettel
Ildi
Válasz: Ez több dolog miatt is lehet, nem biztos, hogy a víz az oka. Okozhatja pl. az, hogy a dackorszak kellős közepén van és tudja, hogy a fürdés után a lefekvés jön, tehát feszegeti a határokat, megpróbálja, mi van akkor, ha ő most tüntet a fürdés ellen – hátha akkor nem kell lefeküdni sem.
Ha viszont látszólag csak a víztől fél, akkor segíthet, ha néhány alkalommal közösen fürdötök vele (és csak vele, tesó nélkül), ez oldhatja az esetleges félelmét.
október 12th, 2009 at 14:50
Helo!
Igen használjuk a “merülés” szót + ráfújunk. Bár azóta voltunk és az apukája lemerült vele és nem volt semmi gond. Egyébként még azt vettük észre, hogy túl sok minden másra is figyel és ha jól koncentrál akkor nincs gond de ha elvonja a figyelmét valami akkor már benyeli a vizet. Nála az időzítésen lenne a hangsúly?
Válasz: Nem csak nála, minden babánál az időzítés a lényeg. Ha nem figyel, nem szabad merülni, és mindig fel kell rá készíteni, ezért kell vele előre megbeszélni, hogy odafigyeljen, plusz, ezért van valamilyen hívószó (pl. hoppá), ami mindig ugyanaz, mert ebből tudja, hogy most jön a merülés és fel tud rá készülni.
október 7th, 2009 at 15:57
Sziasztok!
Én azt szeretném megtudni, hogy a kisfiam miért vesz merülés közben levegőt. Folyamatosan benyeli a vizet és sajnos semmi ötletünk nincs, hogy ez miért lehet, pedig 4 hónapos kora óta járunk vele babauszira. És az esetek nagy részében sír is mikor feljön a vízből.
Köszönöm
Zsuzsi
Válasz: Valószínűleg nem tudja, mikor lesz a merülés. Használtok valamilyen hívószót merülés előtt, amiből tudja, hogy merülés lesz? Megbeszélitek vele előtte, hogy merülés lesz? Van alkalma a többieket megfigyelni merüléskor (ez is sokat segít ám)?
május 12th, 2009 at 10:09
Üdv!
Nekem egy nagy problémám van. Az én kisfiam 9 hónapos és fél a viztöl.
Csak anyit szeretnék megtudni hogy, hogyan szerettesem meg vele a vizet vagy mit csinálja.mongyuk velem elvan a nagy kádba ,de sajnos én ne érek rá minden nap pancsizni vele.
MIT TEGYEK? KÉREK MINDENKIT ?HOGY SEGITSENEK? ADJANAK TANÁCSOT!
Elöre is köszönöm
Válasz: Most, hogy itt a nyár, sokféle módot találhatsz a közös pancsolásra, vízzel való játékra. Napközben is megtölthettek egy lavórt vízzel és beleülhet pancsolni, elmehettek együtt strandra (és ha év közben nincs rá módotok, ilyenkor több helyen tudtok babúszáson is résztvenni, pl. a Dagály strandon vagy a Leányfalui strandon), fürdőbe, vagy beülhettek gyakrabban együtt a kádba. Ha gyakran van módja megtapasztani, milyen jó dolog a fürdés, akkor meg fogja szeretni.
március 26th, 2009 at 08:56
Szia Ági!
A mi Marcikánk mindjárt 7 hónapos. Mi ugyan nem olvastuk a cikket, csak most, de már több mint egy hónapja a nagy kádban fürdik velünk és csak alátamasztani tudom, amit írtatok, hogy nagyon hasznos ez így, az est fénypontja a locsizás
. Köszönjuk a hasznos tanácsokat, a linket a babaúszásra.
üdvözlettel
Klári
január 2nd, 2009 at 19:08
Kedves Éva!
Ingyenes babaúszással kapcsolatos tanács miatt nyugodtan kereshet minket bárki az akicsikert@babauszas.net címen.
Kedves Ági!
Én is a Kalovits módszer-t alkalmazom, náluk tanultam 2001-ben.
Ámbár az elmúl 8 év alatt nálunk kicsit kiegészült-átalakult.
Az “A Kicsikért” Alapítvány munkatársaiként dolgozunk azon, hogy minél több Baba és gyermekuszoda jöhessen létre ország szerte, igyekszünk az árainkat is kedvezően alakítani.
Egyébiránt pedig nagyon jó ötletnek tartom a cikket, hiszen a víz mindekié a vízben való mozgás lehetősége is mindenkié, az otthoni fürdőzést nem lehet megtiltani senkinek sem. A cikk írója – szerintem – ehhez a mindennapi tevékenységhez szeretett volna jó tanáccsal szolgálni.
Úgy gondolom, hogy sem a fürdőkádban, sem a pancsolókban senki nem fogja – felelős felnőtt ember – egyedül hagyni gyermekét, vagy víz alá meríteni, amiből nagyon nagy baj lehetne. Mindent összevetve jó ötlet egy újabb közös játékra mindenkinek!
Igaz régi kiadás- de témába vágó: Bánhegyi Gábor: Csecsemők találkozása a vízzel című könyve – újabb kiadású könyvet “kádúszás” a témában jelenleg nem találtam.
Nagyon Sok Boldogságot és Jó Egészséget Kívánok az Új Évben Mindenkinek!
Hähnel Diána
január 2nd, 2009 at 14:16
Kedves Ági!
Bár, amint azt olvasom, jó nagy vitát kavart a cikked, én azt hiszem, azzal nem árthatunk a gyerkőcnek (sőt!) ha kovetjük tanácsaid. Én nagyon szeretem a vizet, remélem 4 hónapos fiam is szeretni fogja majd, de sajnos a környékünkön tényleg nem elérhető a babaúszás (Aradon élünk), és sajnos nincs módunkban máshová utazni vele. A gondom az, hogy Dávid újszülött kora óta üvöltött a vízben, valamit rosszul csinálhattunk, de nem tudom, mit, mert a hőmérséklet megfelelt, apukája stabilan fogta, mégis csak aztán lett élmény a fürdés, miután formatervezett kiskádba tettük, mostmár élvezi, pancsol, akkor sír, ha kivesszük. A kérdéseim a következők lennének: hogyan tudnám leszoktatni a formás kádról? – mivel hamarosan ki is növi, valamint, sajnos gyakran van középfül-gyulladása (az orvos nem tudta megmondani, mitől), nem árt neki, ha hanyatt fektetve a vízbe belemegy a fülébe? Válaszodat előre is nagyon köszönöm, és kitartást kívánok, csak így tovább, sokat segítenek a cikkeid! Egészsegben, sikerekben és megvalósításokban gaydag Boldog Új Évet kívánok!
Első babás anyuka,
Éva
december 3rd, 2008 at 00:33
Kicsit agresszívre sikeredett itt a vita, de tény, ami tény: jó ha a gyerek nem fél a víztől. Jómagam valamikor második osztályos koromban kerültem medence közelébe (azon a nagy hivatalos iskolai úszásoktatáson). Nemcsak hogy úszni nem tanultam meg, de még a kicsempézett medence látványától is leizzadok.
)
Pici fiam most 4 hónapos. Eddig sajnos a távolság miatt nem állt módunkban úszásoktatásra hordani, most pár hete már van a mi városunkban is, így már megtehetem, hogy elviszem.
Ha 34 évvel ezelőtt az én anyukám és nagymamám “legalább” ennyit megtett volna, amit Ági javasol, vagyis nem csak lemos esténként, mint a kissámlit, hanem élménnyé teszi az esti fürdést, talán most én is tudnék úszni, legalább egy kicsit. Most mondhatni görcsösen megyek be az uszodába a saját félelmeim miatt, de nagyon nagy öröm elnézni ezeket a felszabadult kis ebihalacskákat
Kedves Bibi!
Én látatlanul is elismerem, hogy Ön nagy szakember. Mi is csak annyit teszünk, amennyit az oktató elmond, megmutat. De nem mindenkinek futja úszásoktatásra. Ingyen meg ugye tanács sincs.
Max. ilyen “pancsikás” mint az Ágié. Az meg ugye szakmailag….
Javaslom, ha nem ért vele egyet, írja le Ön ide, hogy hogyan kell. Hogy azok a szülők is hozzájuthassanak a tudáshoz, akik fizetni nem tudnak érte..
november 30th, 2008 at 22:27
Beáta, helyesbítenék, félreértés ne essék, Bibi nem Matesz Csilla, közben már rájöttem ki az.
november 30th, 2008 at 21:50
Kedves Ági és Bibi!
A kettőtök éles vitája mutatja a legjobban azt, hogy nem csak az oktatóknak köszönhető a szakmán belüli széthúzás, hanem annak is, hogy minden egyes módszernek elhivatottja lesz egy család, akik egymással szemben is széthúzóak, pedig nekik anyagi érdekük nem származik belőle! Mindenki azt hiszi az a legjobb amit ő nyújt a babájának, illetve amit maga tanít!
Ági, te a Kalovits-módszer szerint ismerted meg a babaúszást, amit személy szerint én is a lehető legjobbnak tartok!
Bibi, szerény személye pedig Mattesz Csilla, az Ön helyében én is nagyon büszke lennék a munkájában elért eredményekre, de én a nevemet is vállalnám és nem keverednék olyan vitába, ami nem változtat a jelenlegi hellyzeteken ebben az országban! Kívánom, hogy a munkájában továbbra is az örömöt keresse, hogy az a sok befektett energia ne a keserűséget erősítse!
Azt kell észrevenni, hogy itt mindegy ki milyen módszer alapján tanul/tanít, a cél ugyanaz, a babák tesi és lelki fejlődésének minél teljesebb elősegítése. Ezt szerené minden szülő, és minden oktató is, és aki nagyon sok munkát, energiát és tudást fektet bele az bizony tényleg hivatásból csinálja amit csinál, mégha az a módszer nekünk nem is tetszik. Ezt bizony el kell fogadni!
Mindenkinek kívánom azt, hogy a babaúszást a maga legnagyobb örömében élje meg úgy, hogy ne az oktatók mérgelődéseivel kelljen foglalkoznia!
Bea
november 21st, 2008 at 11:33
Kedves Ági!
Kérem segítsen, mondja meg nekem, legelőbb hány hónapos kortól vihetem a teljesen egészséges babámat élményfürdőbe? Kérem válaszoljon, amint ideje engedi, mert a hétvégén lenne lehetőségünk, de nem tudom szabad-e már. Köszönöm!
Mónika
Válasz: 1 éves kor alatt nem igazán javasolt a fertőzések miatt.
november 19th, 2008 at 03:15
Üdv,
Kicsi kisfiam 4 és fél hónapos. Kipróbáltuk a fürdőkádban ezt a vízhez szoktatási módszert (anyagi lehetőségek hiányában nekünk ez a “babaúszásunk”). Komolyan mondom sokkal de sokkal jobban alszik és amikor a nagykádban vagyunk egyenesen élvezi, mint a nagyok kapálózik kézzel lábbal és hangosan nevet hozzá. Így tutira nem fog félni a víztől, hisz játéknak tekinti. Eddig csak a pozitívumokat vettem észre. Mozgását még tornával és babamasszázzsal is fejlesztem, így ez egyben szerintem a legjobb, hisz egy nagyon kiegyensúlyozott, vidám és nyugodt baba.
november 2nd, 2008 at 18:59
Anyuka nálunk a másik felem, de pasi létemre szívesen olvasgatom a blogot.
Nagyon tetszik az a cél, amit felvállalt, ebben a cikkben meg méginkább. Külön jól indokolta Ági, Bibi első hozzászólása után, hogy miért van ez a cikk.
Azt gondolom, hogy a segítő szándék, a cél sokkal fontosabb, mint a parttalan szakmai viták, ráadásul egy olyan “szakemberrel” (?), aki a nevét, elérhetőségét sem képes felvállalni. A Bibi név azért találó, hiszen a kötözködő állásponton tú a blogolvasók véleményét tükrözi: ez a hsz már bibi…
Valószínűleg az illetőnek az nem tetszik, hogy ő csak lokálisan segít, illetve a nagyobb tömegekhez nem jut el, vagy nem jut el úgy, ahogyan szeretné. Ezzel szemben az internet nyitott, bárki bárhonnan megnézheti. Na nehogy már Ági elvedd a legjobb ügyfeleit?
Szerintem nem kell őt komolyan venni, csak magának árt az ilyen stílusú hozzászólásaival. Ági, bármit írhat Bibi, mi akkor is visszajárunk.
Egy lelkes olvasód.
november 1st, 2008 at 09:06
Kedves Bibi!
Szándékosan nem akartam neveket mondani, mert ez itt nem a reklám helye.
Laikusként valóban nehéz eldönteni, ki a jó szakember. 2004-ben még várandósan tájékozódtam, végigolvastam számos weboldalt, meghallgattam mások tapasztalatait, és ezalapján döntöttem egy adott szakember és az ő módszere mellett. Időközben megfordultam néhány helyen és láttam, mi a különbség babaúszás és babaúszás között.
A magam részéről azt találom sértőnek, hogy pancsinak nevezi, amikor nem is tudja, hova járunk. A szóban forgó úr nemzetközileg elismert szakember, huszonéve foglalkozik ezzel, oktatást is végez és két könyvet is írt erről, ebből valószínűleg már kitalálható kire gondolok. Szerintem nem döntöttem rosszul. A gyerekeimen látom az eredményt.
“Pecsenyesütögetés” alatt arra gondoltam, hogy egyáltalán nincs összefogás, eddig mindenhol csak széthúzást tapasztaltam. Elmentünk 1-2 helyre úszni és csak azt hallottam, hogy az egyik okató szidja a másikat és viszont, ez szerintem semmi jóra nem vezet, csak a szakma presztízsét rombolja.
Üdv,
Vida Ági
október 31st, 2008 at 15:25
Kedves VidaGi!
Meglepődtem azon hogy Ön az ország legjobb szakemberére hivatkozik. Akiket nem nevez meg azok nem szakemberek, bár valóban a legtöbben nem.
Mihez viszonyítja, vagy hogyan tudja Ön megítélni hogy az “illető” az ország legjobb szakembere.
Az előző levelemben is megírtam a babaúszás mint szakma nem létezik a közoktatásban. Ma már szinte minden helyen is van babafoglalkozás, abban teljesen egyetértek Önnel hogy boldog-boldogtalan a profit érdekében jól avagy rosszul ezt a tevékenységet végzi.
Ma ebben az ORSZÁGBAN MINDENT LEHET!
Elárulok Önnek most valamit amiről nem kívántam beszélni, a több évtizedes szakmai munkánért az egészséges csecsemők és gyermekek oktatásának magas szintű elismeréseként, 2006-ban a Sportminisztertől állami kitüntetést kaptam.
Ebben az évben a fogyatékos csecsemők és gyermekekért tett kimagasló eredményeimért a mai Külügyminisztertől Dr. Göncz Kingától szintén kaptam egy állami elismerést.
Gondolom ez van olyan meggyőző és mint volt versenyúszó több mint 40 éve vagyok vízben és az úszó sporttal foglalkozó szakember, hogy elhiheti nem a levegőből beszélek.
2 db szakmai módszert dolgoztam ki, amit ma már tanítok egyetemen.
A Frenchise-ot létrehozni összefogással lehetne amivel én már foglalkoztam a sérült gyermekek tekintetében, Magyarországon nem működik, csak Önök isszák meg a levét.
Bármikor ha engem felkérnek ha van aki megszervezi szívesen adok előadást ha erre felkérnek akár vidékre is leutazok.
Valószínű az oktatói tananyagom könyv formájában megjelenik és tanítom, addig is a babaúszás módszertanát.
De megkérdem Öntől ingyen térítés nélkül ki fogja ezt felvállalni. Ma már mindenért fizetni kell, én is ebből élek, mindenki pénzből él, gondolom Ön is él valamiből.
Összefogásról pedig senki sem álmodozhat mert még a FOGYATÉKOS GYERMEKEKKEL FOGLALKOZÓ SZERVEZETEK SEM FOGNAK ÖSSZE, MINDENKI A SAJÁTJÁT FÉLTI!!!
De gondoljon bele hogy több mint 20 éve kínlódott vele aki komolyan elhivatott, kidolgozta időt-energát nem sajnálva, a gyermekeknek a legoptimálisabb és legjobb programot, és most Ön azt mondja hogy megtanulta valakitől és házilag jogosult Ön tanácsot háttér nélkül csak azért mert a gyermekei jártak babpancsira tanácsot adni és eldönteni, a “legjobb szakemberhez”?
Így nem sérthet meg és minősíthet több nagyon jó szakembert!
Sokan hozzászóltak ezek után a blogokat én is célirányosan keresgetni fogom és véleményezem, mert nem gondoltam hogy a neten keresgélve ilyen ajánlgatásokra fogok rábukkanni.
Köszönöm hogy erre rávilágított!
Amúgy az is sértő hogy a pecsenyénket sütögetjük mint más, ebből élnek, nem ez a probléma, hanem az hogy hogyan végzik, milyen szakmai háttérrel, nem az anyagi kifejezetten. Tegye ezt mindenki maximálisan.
90 évek elején 4 szakember kezdete el többek között jómagam az oktatást, a gyermekem miatt aki súlyos asztmás volt, és én lexikálisan és orvosilag is kiküszködtem hogy gyógyítsak. Muszály volt!
Ma már valóban profit szerint van és cirkuszi mutatványként csinálják nehogy tanulni kelljen majd elnevezik babaúszásnak.
Ez 2008-ra olyan tudományággá vált mint az úszásoktatás.
Maradok tisztelettel, köszönöm válaszát!
Bibi
október 30th, 2008 at 16:35
Kedves Bibi!
Rossz ajtón kopogtat, mert 4 éve hordom a gyerekeimet babaúszásra. Mind a ketten 3 hónapos kortól kezdve jártak az ország legjobb szakemberéhez! Nagyon sokat tanultam tőle és mindkét fiamon megtapasztaltam az úszás áldásos hatásait.
A babaúszás nem olcsó dolog és mi is elég messze járunk, mert közelebb nincs, időt és pénzt áldoztunk rá.
De az olvasóim közül sokan olyan helyen élnek, ahol esélyük sem lenne eljutni ilyen helyre, mert 100 kilométeres körzeten belül sincs ilyen tanfolyam. Ők mit csináljanak?
A szülők többsége úgy félti a gyereket a víztől kiskorában, mindenféle eszközöket használnak, hogy nehogy a gyerek túl vizes legyen a fürdőkádban és ez a félelem a babákra is átsugárzik, öntudattalanul is azt tanítják meg nekik, hogy a víztől félni kell.
Ez a cikk nem arról szól, hogy ne járjunk babaúszásra, ha van mód, hanem, hogy szerettessük meg a vizet a kicsikkel akkor is, ha nincs rá lehetőség, hogy már csecsemőkorban úszni vigyük, igyekezzünk a félelem helyett a víz szeretetét megmutatni a kicsiknek játékos módon.
(a személyes véleményem az, hogy valamelyik babaúszós cég felvállalhatná, hogy franchise-olja a tevékenységét, azaz nem csak képzést nyújt, hanem egy konkrét vállalkozási modellt is átad, ezáltal nem az edzők önállóan próbálnának tanfolyamokat szervezni, hanem egy név, egy brand lenne mögöttük, így könnyebb helyzetben lennének és a babaúszás is jobban terjedne. Amíg mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti a maga uszodájában és megy a fújás egymásra (ezt már többször is megtapasztaltam), addig marad az a felfogás, hogy a családok többsége a babaúszást divatként fogja értékelni és inkább nem viszi el a kicsit, mert ez “csak közös pancsi” és a “koszos vízben még a végén összeszed valamit”)
október 29th, 2008 at 16:52
Kedves Vida Gi!
Több éves tapasztalattal rendelkező szakember vagyok az úszás szakágban.
Nem kizárólag foglalkozik cégünk csak babaúszással, több mint 1 éve szakembereknek tanítom a babaúszást.
Az innen-onnan összeszedett információk nem felelnek meg a babaúszás kritériumainak.
Ha maga ilyen BÁTOR ÉS ILYEN ÜGYES a hülyeségeket ne ajánlgassa másnak, mert a szülők a hülyeségekre fogékonyak, főképp a mai generáció.
Magától származó iromány az otthoni pancsolásnak felel meg.
Ha nincs pénze hogy komoly módszertan szerint tanítassa gyermekét, és lusta arra hogy elvigye gyermekét és utaztassa, majd évek múlva viszi úszni és visít, nem akar majd úszni, mert a megfelelő alapok nem történtek meg, akkor ne úszóiskolákat és JÓL KÉPZETT SZAKEMBEREKET KERESSEN MEG HANEM FOLYTASSA TOVÁBB ÖN AMIT ELKEZDETT!!!
KEDVES SZERZŐ!
A GYERMEK ÖNÁLLÓAN FEL IS NŐHETNE, ÖNÁLLÓAN EL IS LÁTHATNÁ MAGÁT, SZAKEMBEREKRE SEHOL NEM LENNE SZÜKSÉG!
JAVASLOM AZ ÉLETTANI HATÁSOKAT ÉS VIZI ADAPTÁCIÓT VALAMINT AZ ÉLETKORI SAJÁTOSSÁGOKAT ELMÉLETI SÍKON IS TANULMÁNYOZZA!
AJÁNLOM IRATKOZZON BE A SEMMELWEIS EGYETEM ÚSZÓ TANSZÉK SZAKÁRA!
BÁR AZ ELÉG SOKBA KERÜL, ÍRÁSÁBÓL TEKINTVE EZT SEM TUDNÁ FINANSZÍROZNI.
ÜDV:
BIBI
október 28th, 2008 at 22:48
ez a cikk nagyon tetszett nekem, több okból. Első gyermekünkkel (aki most 4 hónapos)a kezdetektől így csináljuka fürdést+vannak közös fürdések, mikor csak lehet! A fürdés küzbeni játékok is pont így zajlanak! mi teljesen ösztönből kezdtük ezeket el, mert láttuk, kisfiunk ezt mennyire szereti. Most nagyon jó volt olvasni is, hogy jó úton járunk ezzel.:-)
én a medencés baba úszást sem ellenzem, csak ilyen pici korban, több okból nem vagyok híve, de ha nagyobb lesz a fiunk, szeretnénk majd vele azt is kipróbálni.
Ági
október 7th, 2008 at 10:47
Roni baba (3 hónapos) és én mostanában kezdtünk ismerkedni a kádúszás rejtelmeivel. Szigorúan oktató segítségével, aki házhoz jön heti egy alkalommal és megmutatja, hogy mit kell csinálni a babával a vízben. 3-4 alkalom után -és persze 3 hónapos kor fölött, a kötelező oltások beadása után- a baba “tudásának”, OKTATÓ által felmért szintjéhez viszonyítva lehet menni a medencés, csoportos úszásokra.
Mind nekem, mind a babámnak jót tesz a másnaponkénti testmozgás. Nagyszerű játék és munka is egyben (az első alkalom után még nekem is szőrnyű izomlázam volt!!). A kicsi nagyon jót alszik utána és egészen estig, a lefekvésig elvan magában ( azokon a napokon, amikor nem úszunk, akkor az utolsó két etetés között szinte végig nyüsszög…).
Én csak ajánlani tudom mindenkinek, de szerintem nem szerencsés egyedül megpróbálni, hiszen akár balul is elsülhet a dolog.
Egyébként a torna és a masszírozás még azokon a napokon is megnyugtatja a picit, amikor nem úszunk, azt gondolom ezek azok a dolgok, amiket egyedül is bátran ki lehet próbálni, hiszen ha szívből és ösztönből masszírozzuk a gyermekünket, abból nagy baj nem lehet.
Sok sikert mindenkinek!