Ne vidd túlzásba?

Olvasol erről a kötődő nevelés-dologról, egyetértesz vele, szeretgeted a babádat, felveszed, figyelsz az igényeire, érzed, hogy ez mindkettőtöknek jó.
És akkor behasít az érv, a jótanács, hogy: „Jó, jó. De ne vidd túlzásba!”

Ez az érv van ott, amikor egy 1 éves nyugodt, kiegyensúlyozott kislány anyukája megkérdezi tőlem, kell-e már fegyelmezni a gyereket, büntetni, fenyegetni, mert a családja szerint nem normális, hogy szimplán csak szeretik egymást, megbeszélik a dolgokat és így is működik a dolog, nem csinál semmi különösebben nagy „rosszaságot” a gyerek. Hát mi lesz így ebből a kis tündérből, ha nem kapja meg az élet első nagy pofonjait már most a szüleitől?!

Ez az érv van ott a fejedben, amikor úgy érzed a néhány hónapos babád TÚL anyás, amikor úgy érzed, NEM NORMÁLIS, hogy a másfél évesed két rohanás és világkörüli felfedező- és túlélőtúra között visszarohan még hozzád töltekezni és akár 2 napig is matrica üzemmódban kering körülötted, hogy aztán egy mukk nélkül elszaladjon a játszótéren szocializálódni.

De akkor is, amikor megkérdezik tőlem, normális-e, hogy a 2-3-4-5 hetes újszülött MÉG MINDIG testközelben akar lenni. Hát persze, hogy ott akar: ő még fel sem fogta igazán, hogy kint van!

Normális-e, hogy az óvodás hajnalban még néha átmegy a szüleihez? És, ha az iskolás?

A „ne vidd túlzásba” belső fékké válik és falat épít közted és a gyerek közé: ne gyere tovább, csak eddig, ennél közelebb már nem jöhetsz hozzám. A gyerek? A szülőjéhez? Akire támaszkodik? Akiben bízik? Nem mehet elég közel hozzá, mert ott a „ne vidd túlzásba”-fal?

És a másik oldal: azt szeretnéd legyen őszinte, forduljon hozzád, beszélje meg veled – de közben ott a fal, amit kettőtök közé állítasz?

🔹 A „ne vidd túlzásba” azt mondja a gyermek valós igényeire, hogy „na, ezt már nem, ez már túl sok.”

🔹 A „ne vidd túlzásba” eltakarja a szemed, nem veszed már észre, mikor lenne tényleg szüksége valamire a gyermekednek és mikor van az, amikor hátra kell húzodnod és hagynod, hogy maga tegye, maga próbálja ki.

🔹 A „ne vidd túlzásba” siettetni próbálja a gyereket, hogy legyen gyorsan önálló, ne legyen annyi gond vele, miközben nem veszi észre, mennyi új problémát generált azzal, hogy nem hagyja saját tempóban fejlődni.

Hol vannak a túlzás határai? Mindenki ott érzi, hogy „ez már túl sok”, ameddig ő kapott. Azon a ponton kifogy az otthonról hozott batyu és úgy érzi, „na, ezt már nem”, ez már kényelmetlen. Ilyenkor ő beszél, magára hallgat és a gyermek valódi igénye észrevétlen marad, zavaróvá válik. Ő bújna, de nincs kihez. Kérne, de nincs kitől.

Szeresd a gyermekedet, szoptasd igény szerint, dédelgesd – de csak amíg nagyon kicsi! – mondják. Ott fal náluk.

Utána már legyen RENDES a gyerek. 6-8-10 hónaposan már várd el, hogy aludja át az éjszakát, ne akarjon igény szerint szopizni, egyen rendes főzelékeket is, maradjon el a mamánál akár egy napra is, ne akarja magát felvetetni, foglalja el magát legalább 30 percre, nappal aludjon legalább egyszer hosszan, legyen kiszámítható napirendje, a Nagykönyv szerint, sőt inkább egy kicsit előrébb legyen a mozgásfejlődése, 1 évesen mondja ki az első szavát és az legyen az, hogy „anya”.
Legyen barátkozó, de ne túlságosan!
Védje meg magát az erősebbekkel szemben, de ne legyen indulatos!
Legyen egyéniség – de, csak, amikor megengeded neki!

Legyen normális! Átlagos! Csak semmi túlzás.

Az elején, amíg kicsi, addig legyen minden, az oké.
Aztán gyors elhidegülés, nőjön fel az a gyerek – valahogy így képzelik.

Mert ami azon „TÚL” van, amit ők már nem kaptak, azt soknak érzik, az már nekik majomszeretet. Az már nem normális, sőt: veszélyes.

Az okos szeretet nem ajnározás, nem égig magasztalás, nem a mindent a popó alá tolás.
Egyszerűen csak olyan erős gyökérzet, amit anya, apa, a család táplál és amiből aztán egész életén át táplálkozhat a gyermek. Nem szakítják ki idő előtt, nem akarják húzni felfelé a növénykét, hogy gyorsan nőjön, nem akarják idő előtt leszedni a gyümölcseit, nem várják el, hogy épp olyan hatalmas tölgy legyen, mint apa, vagy hogy fenyővé váljon, mert anya mindig is az szeretett volna lenni.

Csak biztosítják, hogy növekedhessen, olyan környezetet teremtenek, amiben elég a csapadék és a napsütés, néha lemetszik a vadhajtásait, segítenek, hogy jó irányba nőjön. És a növényke magától megerősödik, pontosan azzá nőve ki magát, akinek lennie kell.
Megismerve és kihozva magából a legjobbat.

Az igazi szeretet nem túloz.
Ő magától is tudja, mikor kell hátralépni és mikor közel engedni.
Rugalmas.

„Szeresd a gyermekedet, de…”
Ahol szeretet van, ott nincs „de”.
Ott csak szeretet van. ❤

Pozitív, játékos nevelési ötletek 0-6 éves korig – nézd meg őket itt >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Comments are closed.