Konkrét megoldások: Mit tegyél, ha a gyereked agresszív?

Amikor a gyermek verekszik, csapkod, harap, a szülő maga is kijön a sodrából: nehéz ezt a helyzetet higgadtan kezelni. Hogyan oldjuk meg ezt a helyzetet kiabálás és összeveszés nélkül? Ebben segítenek a pozitív gyermeknevelés eszközei:

Mit tegyél, ha a totyogód csapkod, akár téged, akár másokat bánt?

Ezt a 4 lépést kell követned:

1. Állítsd fel a határokat! (“Nem szabad csapkodni”)
2. Fogadd el az érzéseit (“Megértem, hogy csalódott vagy” vagy “Megértem, hogy dühös vagy”)
3. Ha sírni kezd, hisztizik, maradj mellette, vigasztald (ha hagyja magát felvenni úgy, ha nem, akkor csak legyél mellette, türelmesen várj, simogasd meg, halk hangon nyugtasd, de nem kell folyamatosan beszélni hozzá, a lényeg, hogy érezze, mellette vagy)
4. Tanítsd meg neki, milyen más (másokat nem bántó) módon fejezheti ki az érzelmeit!

Eddig az elmélet, de persze megvalósítani mindig nehezebb 🙂

Nézzük meg, hogyan néz ez ki a gyakorlatban!

1. eset: Harapós totyogós

A másfél éves totyogód megharap egy másik gyereket a játszótéren, odacsap neki vagy fellöki.

Mi lehet a viselkedés oka? A harapás ősi ösztön, az állatvilágban a sarokba szorított állat harap támadólag, aki úgy érzi, nincs lehetősége a menekülésre. A totyogó is gyakran harap azért, mert úgy érzi, nincs más megoldás. Az agyterületek fejlődése ebben a korban még az érzelmi agyterületek fejlődésénél tart, a gyermek nem tud racionális döntéseket hozni, ha pedig fáradt, frusztrált, túlingerelt, éhes, vagy pedig erős érzelmek öntik el az agyát, a még fejlődőfélben levő képességeit az önuralomra, nem tudja használni, helyette visszatér a veleszületett “hüllőagy” területére, azaz támadásba lendül.

A másokkal való verekedés, harapás okai ebben a korban elsősorban: frusztráció (a másik túl hangos, kiszámíthatatlanul viselkedik), harag, csalódás vagy félelem.

Mit lehet tenni?

1. Vedd fel a gyermekedet és vidd el a tett helyszínéről, majd mondd neki határozottan: “Nem szabad harapni!”
2. Ismerd el az érzelmeit: “Dühös vagy, mert elvette a kisautódat. Látom, hogy haragszol, de akkor sem szabad harapni. A harapás fáj.”
3. Várd meg, amíg megnyugszik, legyél mellette és nyugtasd, ha sír, hisztizik!
4. Amikor teljesen megnyugodott, akkor mutasd meg neki, mit tehet hasonló helyzetben (például odamegy hozzád és szól, ha elvették a játékát, visszaveszi a játékot attól, aki elvette vagy odébb megy, ha úgy érzi más gyerekek játéka zavarja)

2. eset: Testvérek verekszenek

A 2,5 éves gyermeked agresszív az 1 évessel. Fellöki, elveszi tőle a játékokat.

Mi lehet a viselkedés oka? Elsőként a legtöbben arra gondolnak, hogy a testvérféltékenység az ok, pedig sokkal inkább az, hogy a testvérek megpróbálják eldönteni az erősorrendet. A nagy meg akarja mutatni a területét egyre jobban veszélyeztető kicsinek, ki van elől a “falkában”.
Ezen tovább ronthat az, ha a nagyobbik gyermek úgy érzi, túl kevés figyelmet kap, miközben a testvérét mindenki csak tutujgatja, ezért úgy próbálja felhívni magára a figyelmet, hogy a tesót piszkálja. A testvérek közötti konfliktusok további okairól és azok rendezéséről itt írtam.

Mit tegyél?

1. Helyezd biztonságos helyre a kicsit pár percre! Vidd el a nagyot a kicsi közeléből egy nyugodt helyre és tisztázd vele a határokat (“Nem verekszünk.”)
2. Tisztázd az érzelmeit! (“Megértem, hogy dühös vagy.”)
3. Ha sír, hisztizik, nyugtasd meg, maradj mellette, amíg ki nem sírja magát!
4. Adj neki ötleteket, hogyan rendezheti másként a testvérével kapcsolatos konfliktusokat (pl. szól neked, megbeszéli a testvérével, mit szabad és mit nem – ezt különösen szokták élvezni a nagyobb testvérek, mert ez “nagyoknak való” dolog 🙂 )

– Ha a legtöbb probléma azért van, mert a kicsi veszélyezteti a nagy területét, nem hagyja játszani, érdemes kijelölni a nagynak egy játszósarkot (vagy ha van rá mód, külön szobát), ahol nyugodtan játszhat.

– Ha a legtöbb konfliktus azért van, mert a kicsi piszkálja a nagy játékait, beszéljük meg a naggyal, hogy a számára legfontosabb játékokat, amiket nem szeretne, hogy a kicsi piszkálja, tegye el egy erre kijelölt polcra vagy dobozba és tartsuk tiszteletben, hogy ezekkel csak ő játszhat. Később, ha a kistestvér érdeklődik ezen játékok iránt, kérjük meg a nagyot, hogy mutassa meg neki és ígérjük meg, hogy ott leszünk, vigyázni fogunk rá. Ugyanakkor kérjük meg arra is, hagyjon elől olyan játékokat, amiket a kistestvér is használhat.

– Ha a nagy túl keveset kap belőlünk és figyelemre vágyik, igyekezz úgy szervezni, hogy legyen rendszeresen olyan saját ideje, amikor csak rá figyelsz. Ilyenkor ő választhat egy játékot, amit játszol vele, ő választhat programot. Természetesen később, amikor már a kicsi is igényli ezt, mindkét gyermeknek kell ilyen saját idő.

– A kívánt viselkedést megtaníthatod neki meséken keresztül, szerepjátékokkal vagy bábozással is. Keresd azokat a mesekönyveket, amikben testvérek vannak, a gyerek könnyebben azonosul ezekkel, mint a hosszas magyarázatokkal!

untitled-4

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

23 Comments

  • Agi

    Reply Reply 2017. augusztus 13. vasárnap

    Szia Ági,

    A 17 hónapos kislányom harap és üt. Általában olyankor ha nem engedek valamit de előfordul játék közben is. Én ilyenkor megfogom a kezet és határozottan azt mondom, hogy: nem, nem szabad ütni/harapni! Mihelyst elengedem a kezet újból ütni akar. Ha harapni akar akkor úgy kell őt felemelni és arrébb vinni különben nem hagyja abba. Próbáltam mondani hogy ez anyának fáj, próbáltam felkiáltani stb. Általában ilyenkor mosolyog és meg élvezi is. A férjemet nem szokta se ütni se harapni csak engem.
    Mit javasolsz? Lehet hogy így vezeti le a feszültséget?
    Köszönöm válaszod!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. augusztus 14. hétfő

      A gyereknek érdekes, ha felkiáltasz, ezt tehát nem javaslom, minél intenzívebb a reakciód, annál jobban fogja csinálni. Igen, így vezeti le a feszültséget: ebben a korban a gyerekek nem tudják kezelni az indulataikat, ezt meg kell tanulniuk. A fenti cikkben leírt módszereket javaslom a probléma kezelésére.

  • Evelin

    Reply Reply 2017. július 04. kedd

    Kedves Ági! Segítségre van szükségem. A 28 hónapos kisfiunk csapkodja a hat hetes húga fejét, ha alkalma van rá. Ez a testvér születése óta fennáll, az esetek többségében már elég gyors vagyok és ki tudom védeni, de ez nem megoldás. Sokszor szeretettel közeledik felé, puszilja, simogatja, majd jön a csapkodás, van, hogy egyből csap. Amúgy gondoskodó is tud lenni vele: ha hallja, hogy nyöszörög, sír, egyből szól nekem, hogy “baba!”, és indul megnézni. Viszi neki a takarót, plüssöket, a saját játékait, kulacsát, stb. Hétköznap hármasban vagyok velük. Pihenőszékben a hugit nem is merem hagyni, csak a kiságyában, a babakocsijában és a karjaimban van biztonságban. Nagyon “jó” baba, ritkán és sokat eszik, ügyesen alszik, még egész könnyen telnek a napjaink hármasban, szinte csak a naggyal foglalkozok, úgy, mint a tesó születése előtt. Még szoptatás közben is vele foglalkozok: meséskönyvet nézegetünk, mesét nézünk, figyelem és kommentálom a játékát. Szinte csak vele foglalkozok. Így is már úgy érzem, hogy a kicsinek is több járna… A csapkodásokra reagáltam már többféleképpen. Rászóltam, elmagyaráztam, hogy ilyet nem szabad, nem bántjuk a kicsit, és senkit sem, ez neki fáj, most szomorú a baba, és anya is, volt, hogy sírtam is ez miatt, ha olyan állapotban voltam. Aztán rá is vertem a kezére. 🙁 A kisfiam erős akaratú gyermek, volt koraszülött (27 hét), méretben utólérte társait, mozgásfejlődése kicsit megkésett (20 hósan kezdett el járni), beszédfejlődése is megkésett (kb. 10 szava van). Ez utóbbinak talán köze lehet a viselkedéséhez, mivel szóban még nem tudja kifejezni az érzelmeit. Szívesen fogadnám a tanácsodat, hogy mit tegyek megelőzésképp, illetve hogyan reagáljak, ha agresszív. Köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. július 07. péntek

      Bántani, büntetésbe tenni emiatt nem szabad, ezzel csak tovább növeled benne a frusztrációt, ami miatt csapkod! Meg kell érteni, hogy a csapkodás ennek az életkornak a sajátja (itt is írtam róla). Nem kimondottan a tesó ellen irányul, hanem a testvér érkezésével kapcsolatos érzelmeit fejezi ki így. Természetes, hogy az új helyzet, a változás, feszültséget, szorongást okoz a gyerekben, ettől még szereti a testvérét, de új neki a helyzet és mivel még nem tudja elmondani, mit érez, a feszültségét a testével fejezi ki. Ami segíthet az, amit a már linkelt csapkodós cikkben is leírtam, illetve érdemes mellé letölteni a Pukkancs Maki Hisztikönyvét is, amiben egy csomó játékos módszert találsz, ami segít neki kezelni ezeket az érzelmeket.

      • Evelin

        Reply Reply 2017. július 12. szerda

        Koszonom szepen a valaszodat es a tanacsaidat!

  • András

    Reply Reply 2017. június 17. szombat

    Kedves Ágnes

    Van egy két és fél éves lányom , a nővéremnek pedig egy 2 éves lánya, aki meg szokta ütni a lányomat. Az unokahúga magasabb is és erősebb is. Szerintem részéről ez erősorrendi próbálgatás. A lányomat nagyon rosszul érinti ez a dolog, még ha nem is kapott nagyot, akkor is nagyon sír. Bár rosszul esik, hogy az én lányom kapja a pofonok 100% -át, úgy vagyok vele hogy játsszák le egymás között a gyerekek, nem nagyon akarok beleavatkozni. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan reagáljunk mint felnőttek ha elcsattan a pofon? Mit tegyünk azzal aki kapta a pofont? Hogyan készítsük fel, hogy még valószínű kapni fog az unokahúgától, de megtanulja kezelni idővel az unokahúga csapkodásait.
    Köszönöm válaszát.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. június 27. kedd

      Természetesen meg kell vigasztalni azt, aki kapta és rászólni arra, aki adta, de valóban igaz, hogy ezen felül kell egy kicsit hagyni őket, hogy ők kezeljék a konfliktust egymás között, a kislányod pedig megtanulja megvédeni magát. Ezt sajnos csak a gyakorlatban lehet megtanulni, hiába adnál neki tippeket, ebben a korban még nem tud mit kezdeni ezekkel.

  • Mátyusné Gergely Csilla

    Reply Reply 2017. január 14. szombat

    Szia Ági!
    Van egy 2,5 éves kisfiam. Erős akaratú, kitartó, az akaratának vagy éppen a nem akarásának határozottan hangot adó kisfiú. El vagyok keseredve, mert néha úgy érzem, bármennyire is igyekszem, rossz irányba tartok a nevelésével kapcsolatban. Egyik pillanatban egy kis angyal. Szépen, kézen fogva sétálunk az utcán, beszélgetünk közben. Hazaérünk, aztán egyik pillanatról a másikra (látszólag minden előzmény nélkül) megváltozik. Nem akar levetkőzni, kiabál, most a legújabb, hogy engem üt. (nem az ő akarata ellenére jövünk haza, mindig mondom neki, ha indulunk hazafelé). Próbálom ilyenkor elmondani neki, hogy megértem, ha dühös, de engem nem bánthat. Már azt is mondtam neki, hogy ilyenkor tapsoljon pl. Ekkor mindenre NEM a válasz, bármit is teszek, mondok, kérek. De ez előfordul bármilyen más szituációban is, nem csak akkor, ha valahonnan hazaérünk. Amikor ilyen dühkitörése van, mit tegyek?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. január 14. szombat

      A kisfiad már kifelé tart a dackorszakból, sok esetben képes már uralni az indulatait, egyes esetekben azonban nem, ilyenkor kezd el csapkodni, ellenkezni. Tudni kell, hogy ő ilyenkor nincs a “tudatánál”, ez az ún. distressz hiszti, amikor a gyerek nem direkt hisztizik, nem akar elérni semmit a hisztivel, hanem belekerül egy nehéz lelkiállapotba, amit egyre kevésbé képes uralni, nem képes kimászni onnan éppen ezért ellenkezik, tiltakozik. Ilyenkor felesleges győzködni, mert úgyis csak tiltakozni fog. Ami segíthet, ha ilyenkor leteszed, elmondod, hogy nem bánthat és leülteted valahová, ahol megnyugodhat (ha nem akar ott ülni az sem baj, a lényeg, hogy ne vitatkozz vele, hagyd, hogy magától megnyugodjon). Idővel megtalálja azt a módot, ahogyan meg tud nyugodni és egyre ritkábban fog kiborulni majd.

      • Mátyusné Gergely Csilla

        Reply Reply 2017. január 16. hétfő

        Kedves Ági!
        köszönöm szépen a választ! Megpróbálok még türelmesebb lenni, és várom, hogy ez az időszak is elmúljon. 😀
        Lenne még egy kérdésem: amikor itthon vagyunk, és hisztizik valamin, az ok, akkor megvárom, míg lenyugszik. utána mindig jön bújni, rajtam pihen. 🙂 De amikor mennünk kell valahova, és konkrétan őrjöng a pelenka csere közben, vagy amikor bekakilt, és sürgősen ki kell cserélni a pelenkáját, hogy ne kenjen össze mindent, akkor mi a teendő? Ma reggel is konkrétan a fél pelenkázó kakis lett, mert kifordul a kezeim közül, ordít, hogy anya, nem! És mindezt megelőzte egy fél órás győzködés, hogy a pelenkát márpedig ki kell cserélni. Már azt is próbáltam, hogy ne szakítsam ki a játékából, hogy szóljon, ha jöhetek pelenkát cserélni. De persze nem szól… és ugyanígy őrült ordítás a pelenkacsere alatt….. 🙁
        (de ez jellemző az öltözésre is, és akkor is, ha számára kedvező helyre megyünk, tehát nem csak akkor hisztizik, amikor nem akar jönni)

  • Kriszti

    Reply Reply 2016. november 18. péntek

    Kedves Ági!

    2 éves múlt a kislányom. A problémám,hogy nagyon harapós. Körülbelül 1 éves korában kezdte (amikor a szomszéd.kislány.benyúlkált hozzá a babakocsiba). Eleinte csak őt harapta meg,később már minden gyereket,látszólag ok nélkül is. Minkét is. Egy időben ez elmúlt és már “csak” csípett,de szeptember körül újra kezdődött a harapás. Nem.tudom van-e összefüggés,de a nagyrágó fogai ekkor kezdtek kinőni. Közben októberben elkezdte a bölcsit,ahol eleinte rengeteget harapott,nem evett. Átkértem másik csoportba,itt ritkábban.fordul élő harapás,kB heti 3 alkalommal. Főleg mostmár csak a kisebbeket harapja,a nagyokkal-egy idősekkel rendezték az erőviszonyokat. Sokszor látszólag ok nélkül is harap,plusz csak mellette áll a másik gyerek. Esetleg mit lehet tenni ez ellen azon kívül,hogy állandóan mondjuk.neki,hogy nem.szabad,mert fáj a másiknak,illetve hogy ha gondja van mondja meg (nagyon szépen tud beszélni)?
    Ezen kívül velem /velünk is sokszor agresszív,pl ha indulunk.otthonról és öltöztetem akkor rendszerint elkezd megmarni,meghúzza a hajam,próbál megharapni. Hiába fogom még a kezét és szólok,hogy nem szabad mert ez fáj nekem. Még tetszik is neki ahogy reagálok.Aztán ha abba hagyja megbánja és magától megölel,megpuszil ahol megcsípett. Ha kérdezem miért csinálja nem tud rá válaszolni,van hogy azt mondja nem tudja,máskor meg valami mást válaszol ami épp eszébe jut.
    Hogy lehet megtanítani,hogy ezeket ne csinálja?

    Köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. december 10. szombat

      Valószínűleg pont az a probléma, hogy még nem tudja kifejezni magát, ezért, amikor frusztrálja a többi gyerek nem tudja elmondani, mi a gondja, inkább megharapja őket. Segíthet, ha otthon mesélsz neki olyan meséket, amik ovisokról szólnak (Anna, Peti, Gergő, Pöttyös Panni és Kockás Peti, Bogyó és Babóca), mert ezekből mintát kap arra, hogyan kell kezelni az egymás közötti konfliktusokat megfelelően. Illetve te is kitalálhatsz olyan meséket, amibe beleszövöd a számára ismerős bölcsődei helyzeteket és azok megfelelő megoldásait.

  • Csilla

    Reply Reply 2016. november 16. szerda

    Szia.volna 1problemam a 4eves fiam annyira makacs hogy amikor valamit a fejébe vesz csak hisztizik s hiszti közben még nem hallgattam meg.csak az o akaratát fuja s olyankor mintha a falakat beszélnek minden módszert ki próbáltam de már arra a szintre jutottunk hogy inkább ellenségek mint barátok legyunk.mit tudnék csinálni??

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. december 10. szombat

      Ez az úgynevezett Kis Néró hiszti, amit tovább erősít az, ha elkezdesz vele alkudozni. Az egyetlen megoldás erre, ha nem tárgyalsz vele ilyenkor. Nem akarod meggyőzni, nem állsz le vitatkozni vele, egyszerűen csak kijelented, hogy “amíg hisztizel, nem tárgyalok veled, ha megnyugodtál majd beszélünk” és tényleg nem foglalkozol vele egészen addig, amíg meg nem nyugszik. Néhány alkalom után meg fogja tanulni, hogy a hisztijének többé nincs hatása és elhagyja ezt a szokását.

  • Monika

    Reply Reply 2016. november 15. kedd

    Kedves Agi!Segitseget szeretnek kerni 21 honapos kislanyommal kapcsolatban.2 honaja minden indok nelkul ha gyerekekkel talalkozik bantja oket. A kozeledese mas gyerek fele mindig arcmaras, csipes. Kellemetlen es igy nem nagyon tudunk gyerekek koze menni mert mindig bantja oket. Minket szuloket is szokott igy meg marni de azt haragbol teszi es rokton kompenzal, simitja az arcunkat. Mit lehet ilyenkor tenni? Koszonom elore is a segitseget

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. december 10. szombat

      Ebben a korban a gyerekek gyakran félnek egymástól, ezért agresszívek. Segíthet, ha most egy darabig nem hagyod őt felügyelet nélkül játszani a többiekkel, hanem ottmaradsz velük, megfigyeled, hogyan játszik, mit csinál, mi idegesíti fel és amikor konfliktust látsz, segítesz neki abban, hogyan kezelje ezeket a helyzeteket megfelelően.

  • Ági

    Reply Reply 2016. november 11. péntek

    Szia Ági!

    Nálunk nem a nagy, hanem a kicsi csinálja ezt, 2,5 éves kisfiú. Itthon már kevesebbszer harap, de bölcsibe jár, és ott viszont mindennap. Azt hittük végre le szokott róla, de a héten ismét szóltak a bölcsiben, hogy harap. Mit tudok így tenni? Nem vagyok ott mikor történik a dolog, itthon este már nem tudok mit tenni ezzel kapcsolatban, nem tudná miért kap “büntit”. Nem beszél még folyamatosan, még nem értjük meg egymást 100%-osan, így ha beszélek neki a harapásról úgy érzem fölösleges, mert nem érti teljesen. Ki kéne venni a bölcsiből, mert ennyire frusztrálja a sok gyerek?

    Üdv,
    Ági

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. december 10. szombat

      Valószínűleg pont az a probléma, hogy még nem tudja kifejezni magát, ezért, amikor frusztrálja a többi gyerek nem tudja elmondani, mi a gondja, inkább megharapja őket. Segíthet, ha otthon mesélsz neki olyan meséket, amik ovisokról szólnak (Anna, Peti, Gergő, Pöttyös Panni és Kockás Peti, Bogyó és Babóca), mert ezekből mintát kap arra, hogyan kell kezelni az egymás közötti konfliktusokat megfelelően. Illetve te is kitalálhatsz olyan meséket, amibe beleszövöd a számára ismerős bölcsődei helyzeteket és azok megfelelő megoldásait.

  • Niki

    Reply Reply 2016. október 29. szombat

    Kedves Ági!

    Ismét a segítségét szeretném kérni! Nem ide tartozik a kérdés, de csak ide tudok írni. Kislányom 7 és fél hónapos, 2 foga van kint alul. Ezek kb 2 hónapja bújtak ki neki. Addig sem aludta át az éjszakát, de mióta fogzik, csak még rosszabb lett a helyzet. Napközben elég jókat alszik általában, inkább csak nehezen tudom elaltatni. Viszont éjszaka folyton forgolódik, felsír. Este 8-9 körül alszik el, 11- éjfél körül kezd nyugtalanul aludni. Vizet szoktam neki adni, és a cumiját, így alszik vissza. Vagy Dologéllel bekenem az ínyét. Egyszer eszik, mindig 1 óra körül, olyankor már nem alszik vissza a víztől, onnan tudom, hogy éhes. Akkor egy darabig nyugi, max 2 órát alszik, vagy annyit sem, és kezdődik megint a sirás, forgolódás. Széklete normális állagú, néha zöldes színű, max 1-2 van naponta. Van, hogy inkább nagyon kemény szokott lenni, egészen keveset kakil, vagy inkább csak 1 kis bogyót. Hasmenés nem jellemző, bár volt neki egy nagyon kevés sárgás egyik nap, de az evés után volt. A feneke viszont nagyon ki volt pirosodva, ami most múlófélben van, de néha még kipirosodik.Egyébként napközben teljesen jól érzi magát, sokat mozog, kúszik, játszik, mosolyog, mindent megrág. Azt szeretném kérdezni, hogy ezek alapján melyik homeos alkati szert ajánlaná neki? Hiába néztem, nem igazán tudtam eldönteni, mert több is jellemző rá. Köszöm előre is válaszát!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 30. vasárnap

      Ha székrekedésre hajlamos, akkor a Silicea D30 lehet a megfelelő szer 3×3 golyós adagolásban.

      • Niki

        Reply Reply 2016. október 30. vasárnap

        Köszönöm a gyors választ!

  • Nati

    Reply Reply 2016. október 29. szombat

    Végigolvastam a cikket, de sajnos arra nincs benne megoldás, hogy mit tegyek, ha a másfél éves totyogóm élvezi a rosszalkodást. Csapkod mindenkit, és ha rászólok nevetve rosszalkodik tovább. Ha engem csapkod, én ott szoktam hagyni, de sajnos a 3,5 éves testvérét is üti. Régebben ilyenkor elvittem, lefoglaltam, de úgy tűnt, hogy akkor csak még többször csinálja – mintha rájönne, hogy akkor csak vele foglalkozok ha rossza. Ha meg csak elviszem, rögtön visszaszalad (egyébként is követ egész nap mint egy kisliba). Mit tehetek a kis rosszcsonttal hogy leszoktassam az ütögetésről, markolászásról, hajhúzásról?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 30. vasárnap

      Nem élvezi, hanem huncutkodik, ezért nevet, ez nála az ellenállás jele, ami általában azért alakul ki, mert kezdetben ellentmondó visszajelzéseket kapott és nem határozott nemeket, hanem csak figyelemelterelést. Mostantól legyél határozott vele és alkalmazd következetesen a fenti módszert, így néhány alkalom után le fog szokni róla.

Leave A Response

* Denotes Required Field