Tévézhet a baba? És tabletet használhat?

A mai gyerekek már úgynevezett digitális bennszülöttek. Számukra már nem új a digitális technika, amit meg kell szokniuk, meg kell tanulniuk, hanem a mindennapi élet része. Sokat hallhattunk arról az elmúlt években, milyen káros hatásai lehetnek a tévénézésnek a kicsikre, azonban arról csak keveset, vajon mennyire és mikortól lehet őket hagyni számítógépezni, tabletezni, telefonnal, konzolokkal játszani. Vannak olyan szülők, akik kisiskolás korig minden ilyen készüléktől távol tartják a gyermekeiket és olyan 1 évesekkel is találkoztam már, akik ügyesen játszottak anya mobiltelefonján a koruknak megfelelő játékokat. Most akkor káros vagy hasznos? Engedjük vagy ne? Ennek jártam utána.

A babák a televízóval gyakran már az újszülött osztályon találkoznak, hiszen a szobákban, de legalábbis a közös helyiségekben van tévé és sokan nézik is. „Úgysem tudja még, mi megy benne” – mondja sok szülő. Sok családban szokás a háttértévézés napközben, de gyakori az is, hogy nappal nem, de este folyamatosan meg a tévékészülék. A babák tehát már akkor „néznek” tévét, amikor ők valójában még nem aktív nézői, de passzív befogadói az onnan érkező ingereknek.

Hogyan hat a babára a tévé?

1) Túlterheli az idegrendszert

Bár úgy tűnik, a baba nem reagál a tévére, nem nézi, hatása azonban van, hiszen az onnan érkező zajokat, fényeket akkor is érzékeli a baba, amikor nem nézi. Mivel ezek általában nagyon intenzív fények és zajok, a folyamatos tévézés, még, ha passzív befogadóként is, túlterheli a csecsemő, a totyogó idegrendszerét. Gyakran az esti túlfáradás, hangos, kimerült sírás, túlpörgés és az ezzel összefüggésben levő nehéz elalvás hátterében is ez áll.

2) Kevesebbet mozognak

Bár úgy tűnhet, a baba nem nézi a tévét, ha egy szobában van vele, azért még hatással van rá. Kamerás kísérletek bizonyították, hogy azok a babák, akik a bekapcsolt tévével egy szobában voltak, idővel nézni kezdték a tévét, és emiatt kevesebbet játszottak ugyanannyi idő alatt, nem tudtak elmélyülni a játéktevékenységben, mert a tévé mindig elvonta a figyelmüket, valamint sokkal kevesebbet mozogtak, mint azok a babák, akik mellett nem szólt a tévé. Bár a szülő számára sokkal kényelmesebb, ha a kicsi néha nyugton van, amíg a tévét nézi, illetve, ha ő nézheti a tévét, miközben a baba mellette játszik, ezt lehetőség szerint minél rövidebb időre korlátozzuk, mert a baba fejlődését a mozgás az, ami elősegíti.

3) A szemére káros?

A televíziózás fárasztja a szemet és az idegrendszert. A mai modern tévék már nem olyan fárasztóak a szem számára, mint a régebbiek, azonban a kicsi még nem tudja összehangolni a két szem mozgását, ezért a huzamos kijelző-nézés, az egy pontra fókuszálás nem tesz jót neki, ez később rövidlátáshoz vezethet.

4) Nem érti, amit lát

A baba nem érti, amit lát a tévében. Sőt, a 3-4 éves gyerekek sem igazán értik, amit látnak. Ezért nagyon fontos, hogy ha már nézi a gyermek, akkor a korának megfelelő meséket nézze, ne nézzen felnőtteknek való műsorokat. Jobb, ha közösen nézünk meg vele együtt meséket, hogy el tudjuk magyarázni, mi történik, és a kicsi is fel tudja tenni a saját kérdéseit.

A televízió nem pótolja a meseolvasást, a fejből mesélést. Amikor a kicsi tévét néz, megszűnik a belső képalkotása, nem használja a fantáziáját, aminek a fejlesztése pedig nagyon fontos lenne, hiszen később az olvasás során, az iskolában is nagy szüksége lesz ezekre a készségeire. Tehát fontos, hogy ne tévézzen a kisgyermek korlátlanul, olvassunk neki mesét, találjunk ki közösen történeteket, rajzoljunk, gyurmázzunk sokat!

A tévében látható agresszió növeli a gyermek agresszivitását is, ezért is fontos, hogy jól válogassuk meg a kicsi által nézett meséket, mert sokszor még a gyermekműsorokban is előfordulnak agresszív jelenetek. Fontos tudni, hogy míg az olvasott mesében látható képet a kicsi nem képzeli el teljes valójában, addig a tévé ugyanannak a mesének a valódi változatát jeleníti meg. Például, amikor a farkas megeszi a nagymamát, az a mesefilmben megjelenítésre kerül, mesélés közben azonban a kicsi ezt nem teljes véres valójában képzeli el, ezért ott ez számára egészen mást jelent.

A tévében látottakat a kisgyerekek gyakran le is utánozzák, ezért is kerülendőek a nem megfelelő mesék.

Mikortól nézhet tévét?

A kérdés nem az, hogy mikortól, inkább az, hogy mennyit. 1 éves kor alatt lehetőség szerint ne nézzen tévét a kicsi. 1 éves kor után, ha szükségét érzed, akkor kisebb 5-10 perces, korának megfelelő meséket megnézhet. De ne legyen egész napos tévézés, ne menjen mindig a mesecsatorna, mert ez ugyan remekül leköti a kicsi figyelmét, de ebben a korban a legeslegfontosabb feladata az aktív mozgás lenne, ez pedig tévézés mellett nem valósul meg. A legfontosabb, hogy legyünk tudatos tévénézők:

– Csak arra a műsorra kapcsoljuk be a tévét/DVD-t, amit meg akarunk nézni!
– Ne legyen háttérzajként (háttérfényként) bekapcsolva a tévé!
– Ügyeljünk rá, hogy a gyermekünk valóban a korának megfelelő műsorokat nézze!
– Ne nézzen hosszan tévét a totyogó, 10-15 perc bőven elég egyszerre! A mennyiséget az életkornak megfelelően fokozatosan növelhetjük, de átlagosan napi 1 óránál többet nagyobb korban se nézzen tévét a gyermek!

És mi a helyzet a többi digitális kütyüvel?

A legfrissebb kutatások szerint érdemes megkülönböztetni egymástól a passzív és az aktív médiafogyasztást. A passzív befogadás, mint amilyen a tévé esetében is van, nagy mennyiségben káros a gyermek számára. Az aktív médiahasználat azonban, mint amilyenek a számítógépes játékok, tabletek, telefonos, konzolos játékok egészen más hatással van a gyerekekre.
Ezekben ők is aktív résztvevők, a koruknak megfelelő játékok fejlesztik a készségeiket, a fantáziájukat, a logikájukat. Több vizsgálat is kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik naponta több órát tévéztek később nagyobb valószínűséggel küzdöttek magatartási problémákkal, míg azoknál, akik naponta videójátékoztak, nem fordultak elő ilyen problémák. Szakemberek egyetértenek azzal, hogy ezek az aktív játékok sokkal inkább a valódi játékokhoz hasonlítanak, mint a tévénézéshez.

Fontos, hogy ezekből a játékokból is a kicsik életkorának megfelelőt válasszuk, és ne hagyjuk hosszasan egyedül játszani vele a gyermeket. A mai gyerekek számára már természetes, hogy a játékokból létezik multiplayer, hogy közösen is lehet játszani. Bár sok helyen írnak róla, hogy ezek a játékok magányosabbá teszik őket, a valóság azt mutatja, hogy a gyerekek szívesen játszanak a barátaikkal vagy a szüleikkel együtt videójátékokkal.

Mint sok mindenben, a digitális médiahasználatban is az arany középút a legjobb: engedni, mert ez is az élet része, de tartani a mértéket, sokféle, változatos egyéb játéklehetőséget, programot kínálni a gyerekeknek, hogy ne az állandó tévézés legyen a kedvenc időtöltésük.