Hogyan játszik a baba?

Minden a felfedezés örömével kezdődik. A baba számára minden tárgy, ami a keze ügyébe kerül: játék. Megnézi, majd megfogja, kipróbálja, mit lehet vele csinálni. Mindeközben ő maga is fejlődik, változik, ezért újra meg újra felfedezi őket. Ha van rá módja, hogy szabadon játsszon, ha a játék nem „kötelezően elvárt” magatartás, hanem élvezet, akkor szívesen játszik önállóan is. Mit tehetsz, ha nem játszik csak rombol? És mit akkor, ha nem akar önállóan játszani, ha szórakoztatni kell? Mikor hogyan játszik a baba? Erről szól ez a cikk.

Már az újszülött is szívesen nézegeti az ágya körül, a tőle max. 20-30 centiméter távolságra levő kontrasztos, erős színű tárgyakat, de még a sokat alvó babák is 6-8 hetes kor körül elkezdenek nézelődni maguk körül akár hosszasan is. Ekkor még nem kell játszani velük, szórakoztatni őket, nincs szükség feltétlenül játékszerekre sem, elég ha, amikor jóllakott, kipihent a baba, leteszed a lakás egy olyan pontjára, ahol ti is vagytok (nem a kiságyába, ahol aludni szokott) és ott nézelődhet, barátkozhat a környezetével.

2-3 hónapos kor között már kaphat játékhidat, vagy fellógathatsz fölé a kiságyra, járókára játékokat karnyújtásnyi távolságra, az érdeklődőbb babák már ilyenkor megpróbálnak utánuk nyúlni, de akkor sincs semmi baj, ha csak 3-4 hónapos kor körül nyúl elsőként a játékokért a baba. A játékhídon kívül ezt azzal ösztönözheted még, hogy bábozol neki a játékokkal, felkelted a figyelmét iránta és nyújtod felé úgy, hogy el tudja érni.

3-4 hónapos kortól rohamos fejlődésnek indul a gyermek érdeklődése az őt körülvevő tárgyak iránt. Nem csak a játékok, minden tárgy érdekelni kezdi, mindent meg akar fogni és 5-6 hónapos kortól már a szájába is akarja venni őket, megnézni, ehetőek-e (később pedig a fogzás miatt csinálja ugyanezt)

Ekkortájt kezdenek el a szülők is aktívabban a babával játszani, hiszen most már érdeklődő, nyúl a játékok után, próbál mindent megfogni. A játék célja most még az új tárgyak megszerzésén és megismerésén alapul. A baba ismerkedik az anyagokkal, a tárgyak tulajdonságaival (hideg-meleg felület, különféle tapintások és anyagok stb.), majd fokozatosan ellesi a szüleitől a tárgyak funkcióját is, azt, hogy mit mire használunk, mit kell csinálni vele.

A legtöbb tárgyat, amikor a kezébe kerül, elsőként ütögeti, később le is dobja (ez a tárgyállandóság kialakulásának időszakára jellemző, nagyjából 8 hónapos kor körül). Elsőként azokat kezdi rendeltetésszerűen használni, amiket ő maga is rendszeresen használ, pl. kanál, cumi, itatópohár.

9-10 hónapos kortól már ügyesen kifigyeli, mi mire való, ezért ha nem szeretnéd, hogy mindent dobolásra használjon, ami a keze ügyébe kerül, mutasd meg neki mire való, mit kell vele csinálni és szépen fokozatosan megtanulja majd. Habár lelkesen utánozza a mozdulataidat, idő kell neki, mire megtanulja, begyakorolja őket, ezért miután megmutattad neki, hogyan kell pl. fogni a kanalat vagy a villát, utána hagyj neki időt arra, hogy gyakoroljon vele, nem fog elsőre menni.

Nem kell viszont tanítgatni arra, hogyan játsszon a játékokkal. Nem kell megmutatni, mi mire való és hogyan kellene használni. A kisgyerekek játékai látszólag céltalanul kezdődnek: megfogják, próbálgatják, megnézik mire való, mit lehet vele csinálni, ez is a fejlődés fontos része. Nem szabad előre megmutatni, mit kéne csinálnia a játékkal, hagyni kell, hogy maga próbálkozzon vele. Azzal, hogy nem állsz ott mellette és mutatod meg neki, mire való a játék, hanem hagyod, hogy önállóan fedezze fel, önállóságra tanítod.

Amikor rombol… Az építős játékokat sokáig nem tudja egymásra tenni a baba, viszont annál nagyobb lelkesedéssel rombolja le. Számára ez a játék lényege, ezáltal érti meg, hogyan is működik az építőkocka, és ez inspirálja arra, hogy később ő maga is megpróbáljon építeni.

A játék számára nem csak szórakozás és időtöltés, hanem a világ megismerése és feszültségoldás is. Ahogy egyre fejlődik, úgy jut el a „megfogom, eldobom”-játékoktól a szerepjátékokig. 1 éves korban még azért játszik „főzőset”, mert utánozza a nagyokat, később pedig azért, mert át akarja élni anya szerepét. Később, amikor azt kell megértenie, hogyan megy be az étel a szájába és „jön ki” aztán a bilibe, gyakran játszhat olyat, hogy egy dobozba, dömperbe bepakol játékokat, aztán kipakolja és újra be. Ez segít neki megérteni ezt a folyamatot.

Éppen ezért ne úgy kezeld a játékot, mint valami „időeltöltést”, ameddig te a dolgodat végzed, ne úgy állj hozzá, hogy „foglald el magad valamivel, amíg én takarítok”, ne válaszd szét egymástól a játékot és a valós tevékenységeket, mert a kicsik számára minden játék és a játék minden. Számára még érdekes a háztartási munka, már mászós korában is szívesen segít egyszerűbb feladatokban, és már ezelőtt is a közeledben lehet, ameddig a házimunkát végzed, nem szükséges mindenképpen a járókába száműzni, mert „neki játszani kell ilyenkor”.

Lehetnek időszakok, amikor átmenetileg anyásabb, amikor sír, ha kimész a szobából, vagy nem szívesen van egyedül, ilyenkor vidd magaddal, legyen a közeledben és lásson téged, beszélj hozzá. A másik végletbe sem szabad beleesni, hogy állandóan szórakoztatod a kicsit, hogy ne unatkozzon: az önálló játéknak, a világ szabad, önálló felfedezésének nagy szerepe van abban, hogy ő maga is önállóvá váljon majd. A te feladatod nem az, hogy szórakoztasd, hanem, hogy biztosítsd neki a környezetet, amiben szabadon mozoghat és fedezhet fel új dolgokat és azt a biztonságot, ahova visszaszaladhat „töltődni” két felfedezőtúra között.

A közös játék legyen a mindennapok része, váltogassátok az önálló játékkal, már egészen kis kortól kezdve jók erre az ölbéli játékok, a közös labdagurítás, a kukucska-játék, később a fogócska, a bújócska, amik minden korban a gyerekek kedvencei.