Túlterhelt gyerekek?

Egyre több külföldi szakcikket olvasok, amiben azt vizsgálják, vajon a babákkal kapcsolatos számos “újkori” probléma hátterében nem az életmódunk áll-e: a sok külső inger egész egyszerűen túlterheli a baba idegrendszerét, ezért ébred annyit éjszaka, ezért zűrzavaros a napirendje, ezért pörögnek túl a dackorszakban levő totyogók.

Túlterhelt gyerekek?100 éve még nem volt tévé, internet, nem szólt egész nap a lakásban a rádió, nem vitték a gyerekeket túlzsúfolt plázákba vásárolni. A gyerekeket viszont egészen kis kortól nagy család vette körül, családtagok, vendégek, sok-sok ember, ami sokféle szociális ingert jelentett a számukra, segítette a fejlődésüket és motiválta őket, hogy mihamarabb megtanuljanak járni, beszélni, kapcsolatot létesíteni másokkal. Sok időt töltöttek a szabad levegőn is télen-nyáron, nem volt kérdés, hogy “ki merjem-e vinni ilyen időben”.

Felmerül persze a kérdés, hogy ha mi a mai korban élünk, ahol felnőtt szakemberek 15 éves kamaszoktól tanulják a digitális eszközök használatát, akkor vajon miért kéne 100 évvel ezelőtti környzetben nevelgetni a kicsi gyerekeket. Nem fognak-e előbb-utóbb úgyis találkozni az információtól túlterhelt világgal?

A válaszom az, hogy az arany középutat kell keresni ebben is. A baba idegrendszere még fejletlen, de rohamos tempóban gyűjti magába az információkat. Ha túl sokat kap, túlterhelődik. Sok családban egész nap megy a tévé, szól a rádió – ez már sok a kicsinek, hiszen ő még a falevelet is elnézegeti, ahogy mozog a fán, neki ennyi inger is bőven elég a tanuláshoz. Az “alapzajok”, amiket sok felnőtt észre sem vesz, túlterhelik a kicsi idegrendszerét.

A sokféle program, ami számunkra átlátható, de a kicsi számára nem, felborítja az életritmusát. Ő állandóságra vágyik, ezalapján tájékozódik. Ha minden nap más program van, ha néha így, néha úgy alszik, mert éppen valami más program volt, akkor az megzavarja – innen jönnek az éjszakai alvászavarok, a nappali elalvási gondok, a túlpörgés.

És nem arról van szó, hogy ne vigyük babaúszásra, babaangolra, baba-mama tornára…Sok családban az a gond, hogy a család élete rendezetlen, ők maguk szaladgálnak mindig, hol vásárolni, hol vendégségbe, hol kirándulni, hol moziba mennek és elvárják, hogy a baba zökkenőmentesen aludjon mindenhol, és pontosan tartsa a napirendjét, akárhol is vannak. Minél idősebb a baba, annál nehezebben viseli, ha a megszokott ritmusát felrúgják.

Ő ugyanis a megszokott dolgok alapján tájékozódik a világban. Mivel még nem ismeri a dolgok működését, ezért számára a biztonságot, az állandóságot az jelenti, ha a dolgok kiszámítható sorrendben történnek, ha ugyanazok a körülmények, ugyanazok az emberek, ugyanazok a szokások és rutinok veszik őket körül.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne mehetnénk el nyaralni a babával, vagy ne csinálhatnánk néha egész napos programot. De figyelni kell arra, hogy a kicsi megszokott rendjét jelentősen ne borítsuk fel, vagy ha mégis, akkor másnap visszaálljon a megszokás. Az ő számára még 1-2 hét hosszú idő, ha 1-2 hétig beteg és azalatt felborulnak a korábbi szokásai, akkor már el is felejti őket, és az újakra emlékszik.

Ilyenkor szokott előfordulni, hogy az anyukáktól kétségbeesett leveleket kapok, amiben leírják, hogy “a kisfiam mindig jól aludt, de 2 hetet a mamánál voltunk és utána elromlott” “Hogyan érhetném el, hogy ismét visszakerüljön a rendes kerékvágásba?” Nos, az a helyzet, hogy az a kerékvágás már nem létezik. Nem arról van szó (mint ahogyan sokan félreértik a baba jelzéseit), hogy a baba régebben “tudott” aludni, most meg elfelejtett, de ez csak átmeneti, hiszen képes rá, és majd megint jól fog aludni. Hanem arról van szó, hogy korábban megvolt az életében az a harmónia, az az állandóság, ami ahhoz kellett, hogy nyugodtan aludjon, most pedig nincs meg.

És bizony nem tőle kell várni a megoldást, hanem csakis saját magunktól. Mi vagyunk a baba számára az állandóság, mi tudjuk számára biztosítani a biztos hátteret, a kiegyensúlyozott környezetet, a pihenést, a megszokott rendet, amit aztán ő maga kezd el feszegetni majd – 1 éves kora körül, ő maga kezdi keresni a rend határait és megtudni, mi van a határokon túl – de ez már egy másik történet 🙂

Napirend és időgazdálkodás anyukáknak – Bűvésztrükk vagy mindenki képes rá? Válaszokért katt ide >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

4 Comments

  • Marianna

    2009. december 04. péntek

    Szia Agi,
    erdekes a cikk. MI rpobaltunk napirendet felallitani a babonak. az igazsag h az esti napirenden kivul nincs igazan routinja. az estet viszont oramu pontossaggal jelzi h 7.30kor furdetes, majd szopizas es meseolvasas es cicin bealvas. ez neki igy kell h tortenjen. az altatast a szobajaban teszem felhomalyban es tv nincs tehat kulso ingerektol elzarom szoba ajtot becsukom. azonban nappal nem lehet egy ilyen sorrendet felallitinai h mikor alszik.
    tovabba azt vettem eszre ha nem visszuk sehova akkor sokkal nyugossebb es ejjel is felkel olyan 3.30kor. ezzel szemben ha elvisszuk vasarolni, vagy autokazni pl most epitkezni fogunk es display hazakat nezunk szombatonkent akkor sokkal tobbet alszik ejjel es csak 5korul ebred. imad autozni es ha nyugosebb napja van ahogy beulunk a kocsiba megnyugszik. igaz en mellette ulok hatul. ezert mi elvisszuk setalni meg furdetes elott amit kifejezetten elvez, persze ha az eso nem esik.
    a cikk elolvasasa utan ugy erzem a gyermekem forditva mukodne??? neki pontosan ez az aktivitas kellene h jol tudjon aludni?

  • thai

    2009. november 29. vasárnap

    ircsó, elkérhetem a könyv címét? még nem született meg a babánk, de az apjával mindketten nehezen bírjuk az alváshiányt. az lenne a legjobb, ha ez nem rontaná el az örömöt 🙂

  • ircsó

    2009. november 18. szerda

    Ezzel én is egyetértek. Addig míg nem volt napi rendünk, káosz volt az életünk. Kicsim sokat sírt, rossz alvó volt. 3 hós korában elolvastam egy könyvet és pár nap alatt szupi lett minden. Nagyon kiegyensúlyozott baba lett és onnantól az éjszakáink is mesébe illőek . Azóta mindenkinek a napirendet szajkozom.

  • bettibea

    2009. november 16. hétfő

    Milyen igaz ez a cikk!!! Teljesen egyetértek vele!!!:o)