Büdös kölök az ágyban?!

A napokban felkaptam a fejem a Velvet egyik cikkének a címére: “Húzz az ágyamból büdös kölök!”címmel. Szakmába vágó témaként felkeltette az érdeklődésemet a cím, ezért látnom kellett, mit takar: miért gond egyesek szerint, ha a baba vagy a kisgyerek a szülőkkel alszik?

A sztori a cikkben gyakorlatilag annyi volt, hogy a 4 éves gyerkőc éjszakánként átlátogat a szülői ágyba és nem hajlandó kiköltözni onnan. Emiatt a szülők nem tudnak kényelmesen aludni. Persze mindenféle trükköt bevetettek, anya kiköltözött az ágyból, megpróbálták visszavinni az ágyába, kicselezni, lekenyerezni, de nem ment.

Én magam úgy gondolom, az együttalvás jó dolog. Évezredekig együtt aludtak a gyermekek a szülőkkel, biztonsági okokból (élje túl a baba az éjszakát), hőszabályozási okokból (melegítették egymást) és van számos egyéb előny is (a baba igény szerint szopizhat, csökkenti a betegségek kockázatát, ráadásul az együttalvós baba anyukája kipihentebb és a baba is jobban alszik, és egyes állításokkal ellentétben még a bölcsőhalál kockázatát is a felére csökkenti – az ezzel kapcsolatos kutatásról itt találtok egy cikket). Évezredekig nem volt külön ágy és a külön szoba, a kicsi ösztönei azt diktálják, maradjon a szülei közelében.

Az együttalvásra egyébként sokféle biztonságos megoldás is létezik, nem csak azt lehet tenni, hogy magunk mellé tesszük a babát. Ott van például a babaöböl, az ágyunk mellé húzott kiságy, nagyobb éjjel átvándorló gyerekeknél lehet erre a célra rendszeresíteni egy magas matracot, de olyat is láttam már, ahol egy heverő volt odatolva a szülői ágy és a fal közé a gyerekeknek.

A gondot két ponton láttam az együttalvás ellen tiltakozó történetben:

1. Ez nem csak technikai probléma, ami arról szól, hogy a gyerek nem tud anya nélkül aludni, hanem valami lehet a hátterében is, nem?
2. A potenciális megoldások között szó volt trükközésről, szigorról, de fel sem merült az az egyszerű lehetőség, hogy simán meg kéne beszélni a gyerekkel a dolgot és kitalálni egy kölcsönösen kompromisszumos megoldást. Mert hogy 4 éves korban ezt már meg lehet tenni.

Nézzük csak, milyen okok lehetnek a háttérben!

Miért akar egy 4 éves gyerek, aki korábban gyönyörűen aludt a saját ágyában, beköltözni a szülőkébe, miért megy át hozzájuk hajnalban?

Erre több válasz is létezik:

  • Fél a sötétben: 3-4 évesen már meglehetősen jó fantáziával bír a gyermek, ismer sokféle mesebeli lényt, fantáziál és bizony most már szörnyeket lát a sötétben. A megoldás erre nem az, hogy elmagyarázzuk neki, miért ne féljen, hanem olyasvalamit kell keresni, ami megnyugtatja, ami az ő világában helyére teszi a dolgokat. Például Bartos Erika Anna és Petijében erre szolgál az anya baba és az apa baba, akik odaülnek a kicsi ágya mellé és vigyáznak rá, amíg alszik, ez olyan megoldás, ami a kicsi számára is feldolgozható magyarázat. Miközben esténként együtt átöltöztetitek pizsamába apa babát és anya babát (vagy akár egy plüssmackót), a kicsi újra meg újra eljátsza a saját lefekvését és alvását is, ez segít feldolgozni neki az éjszakától való félelmét.
    Kisebbeknél gyakran egy éjszakai fény a megoldás, ami megnyugtatja, amikor éjjel felébred. A sötéttől való félelem 1,5-2 éves kor között kezdődhet, de van, akinél csak később jelentkezik.
  • Anyahiány: anya dolgozik, a kicsi oviba jár, este a házimunkával telik az idő, napközben nincs módja az anyának a kicsivel foglalkozni, beszélgetni, neki szentelni a teljes figyelmét, így hát a kicsi éjjel megy és bepótolja, ami napközben kimaradt. Ezt csak úgy lehet feloldani, ha több figyelmet szentelsz neki. Persze tudom, könnyű mondani, hiszen este munka után még ott a házimunka, a vacsorakészítés, a pároddal is kéne időt tölteni… De azért nem lehetetlen megoldani. A vacsorát készíthetitek együtt is, közben beszélgethettek. Ovi után még ki lehet menni együtt egy fél órára a játszótérre vagy sétálni egyet kettesben (neked is jót fog tenni munka után a friss levegő). A család vacsorázhat közösen beszélgetve is, így Apával is tudtok beszélgetni és a gyerekre is jut idő. Este lefekvés előtt pedig rá kell szánni egy kis időt a kicsire, amikor meséltek, rajzoltok, beszélgettek fél órát kettesben, másra nem figyelsz ilyenkor, csak őrá.
  • Zaklatott: az élet manapság színtiszta rohanás sok családban: reggel rohanás a munkába, az óvodába, aztán rohanás haza, otthon próbálod utolérni magad, a gyereket meg elhalmozod programokkal, feladatokkal, kötöttségekkel, hogy elteljen valahogy az ideje, amikor nem tudsz éppen vele foglalkozni.

    A családok többségében az esték tévézéssel telnek, a napi rutinteendők, a fürdés, a vacsoráztatás kapkodással telik, az a lényeg, hogy gyorsan túllegyél rajta és leülhess pihenni végre. Persze ez jogos igény. Csakhogy a gyerek számára ez a kapkodás, rohanás állandó alkalmazkodást jelent, amiből megpróbál valahogyan kibújni. Ha másként nem megy, hát éjszaka intézi úgy a dolgokat, hogy az legyen, amit ő szeretne. De nem csak az alvásban nyilvánul ez meg, sok gyerek egész egyszerűen megbolondul, amikor hazaér, csapkod, feszült, nyugtalan, mert az oviban/bölcsiben jó gyereknek kell lennie, otthon pedig szabadon kiadhatja magából a felgyülemlett feszültséget.

    A zaklatott életvitelt csak úgy lehet megváltoztatni, ha a fontos dolgoknak szenteled az időt és megszabadulsz a feleslegesektől, az életet pedig nem rohanásként és rutinként éled meg, hanem megpróbáljátok közösen élvezni. A tévézést például a minimumra lehet csökkenteni, helyette este beszélgethettek, játszhattok, mesét olvashattok. Reggel idegeskedés és kapkodás helyett lehet nyugodtan és mosolyogva is készülődni, időt hagyva a gyereknek arra, hogy ő is készüljön. Házimunka közben is lehet beszélgetni a gyerekekkel, esetleg bevonni őket is. Sok anya ehelyett gyorsan túl akar lenni az egészen, miközben a kicsit megkéri, hogy “foglalja el magát valamivel”. Őszintén: ha folyton rohansz, hogy a végén holtfáradtan leülhess a tévé elé “pihenni”, azzal milyen példát mutatsz a gyerekeidnek?

Nem fogod tudni kipaterolni a gyereket az ágyadból, ha nem találod meg a probléma gyökerét és nem kezded először azt megoldani.

A másik maga a megoldás gyakorlati része. Ha szigorúan fogod a gyereket egy ilyen helyzetben (márpedig a szobádban maradsz, rádzárom az ajtót, büntetést kapsz stb.), akkor azt tanítod neki, hogy az ő lelki szükségletei, problémái, igényei nem számítanak, csak a te tekintélyed.

Ha kísérletezgetsz vele, és megpróbálod “lefizetni” (jutalmat kap, ha nem jön át, visszaviszed a szobájába, megszöksz mellőle stb.) azzal pedig a bizalmát játszod el, becsapod őt.

A legjobb megoldás az őszinteség: 4 éves korban már meg lehet vele beszélni, hogy “anya nagyon álmos, rosszul érzi magát így” és “már nagyfiú vagy, aludhatsz a saját ágyadban”, aztán pedig meg kell találni a közös kompromisszumos megoldást. Például a kicsi kap egy matracot az ágyatok mellé és ott alszik éjszakánként, vagy vesztek egy nagyobb ágyat, vagy építhet magának egy alvókuckót a saját szobájában vagy a szobátokban, ami csak az övé, kiválaszthatja, hol legyen a helye, és onnantól ott alszik. A “kuckó” lehet egy játszósátor, de lehet erre a célra kapni alagút formájú sátrat is az IKEÁban.

Segíteni kell neki feldolgozni az alvással kapcsolatos élményeit, lerajzolni, beszélgetni róla, meséket mondani, amiben szerepel az alvás, amikkel ő is tud azonosulni, mindez segít neki feldolgozni az alvással, altatással kapcsolatos feszültségét.

Nem árt magadban is helyretenni a dolgokat: lehet, hogy azért nem tudsz a gyerek mellett aludni, mert idegesít, hogy még mindig közöttetek alszik? Esetleg szégyelled, hogy ennyi idős és még mindig nem alszik rendesen? Ha lelkileg tisztázod magadban, mi is ezzel a valódi bajod, akkor nem fog zavarni a szuszogó csomag melletted. Azok az érvek, hogy nem tudsz tőle éjszaka forogni és hogy félsz, nehogy leessen, nem a valódi okok. Oka van annak, ha te ezeket észreveszed, ezeken rágódsz és rosszul alszol, ezt az okot kell felismerni. Ha elfogadod magadban, hogy egy darabig így lesz és majd kiszokik az ágyból, akkor édesdeden fogsz aludni úgy is, hogy ő ottvan.

Ha magad sem tudod, jó anya vagy-e, nem rontod-e el a dolgokat, akkor tudok segíteni neked. Klikk ide >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

10 Comments

  • Revilo

    2010. október 13. szerda

    “Teréz anya”!

    Mi detto ugyanebben a cipőben járunk,teljesen mintha én irtam volna.Nekem is csak az este maradt,egész nap a 2 fiammal vagyok,csavargunk,stb.-estére fáradt vagyok,és csak akkor tudok pihenni….de most akkor sem.A szobánkba sem fér el semmi,néha magunk mellé hozom,de nem alszok jól igy.Külön szobában van,külön ágyban.Remélem majd megszokja.Apa lehet megoldás lehetne,csak estig melozik,nem fog éjjel ezért felkelni.
    🙁

  • Revilo

    2010. október 13. szerda

    Szia Ági!
    Kisfiam 21 hónapos,és már kezdte átaludni az éjszakákat végre,mikor is,kb 1 hete teljesen megváltozott.Nemrég kapott egy kis heverőt,szépen elaludt rajta,csak eleinte mászott le,de aztán megtanulta,ahogy anno a kiságyban is.Sose altattam,nem is szeretném.Nagytesója 6 éves,egy szobában vannak.Őt később rakom le,kb 1 ó-val,mire már Öcsike elaludt.De Öcsike mostanában este is mire alvásidő van,csak hisztizik,ordit,egy könnye sincs,2 p után lemászik az ágyáról,és sir az ajtóban.5p után bemegyek,visszakisérem,kijövök.De persze ujrakezdi.Birom ameddig birom,aztán ált. a család nyugalma érdekében bekell menjek,és melléülök,ennyi elég is neki,és lassan elalszik.Na de én lassan megfagyok az ágy mellett,meg nagyon kényelmetlen is ugye….bevinni meg nem szeretném a közös ágyba,férjem nagyon horkol,:) meg amugy se tudnánk igy nyugodtan aludni.Nappal 1x alszik,ebéd után,és akkorra már nagyon álmos,de akkor is csinálja a hisztit,ritka hogy nem.Van hogy nem is eszik már annyit sirt.Az étvágya is rosszabb.Nem értem mi a baja,hogy eddig olyan jó baba volt,most meg egy kis hisztis ördög lett….:(
    Este megint a szokásos műsor,kb 8-kor rakom le,és reggel 7 kor kel,de közben óramű pontossággal felkel éjfélkor enni,kb 150 tejet megiszik,és van hogy 04-05 fele is,aztán vissza alszik 7-ig.Volt hogy bevittem magunk mellé az ágyba mikor is már nem birtam,akkor boldog,elvan,és kis idő mulva elalszik.
    De nem szeretném odaszoktatni.Már a szomszédok is kopogtattak hogy zavarja őket a gyereksirás éjjel…
    Arról nem is beszélve hogy reggel rosszul,fáradtan ébred a család.Mit tegyek hogy jó legyen mindenkinek?Most próbálgatja meddig mehet el,és ellen kell állnom?Nem szabad kiengednem a szobából,hagyjam sirni és kisérjem folyton vissza??Cumival,párnával alszik kisbaba kora óta,ezt már nem is merem elvenni…mert akkor sose alszunk.
    Várom válaszod,és köszönöm!

    Válasz: Pontosan. Most próbálgatja, mit engedsz meg, mit nem és ha hagyod magad, vagy mindig másként reagálsz, akkor egyre nehezebb lesz. Ülj mellette, olvass mesét neki, aztán, amikor vége a mesének, akkor búcsúpuszi és kész. Állapodjatok meg előre, mennyi mese lesz, meddig vagy ott vele stb. és mikortól van kötelezően alvás, ha kialakul ez a rutin, és megszokja, akkor nem lesz gond.

  • Éva

    2009. október 07. szerda

    Nem vagyok a védőnők feltétlen híve, de sokszor úgy érzem, igazuk van, amikor legyintenek erre a mondatra: “azt olvastam az interneten, hogy…” sokuk azt mondja, nem kell az ilyen szedett, vedett női portálokon megjelenő, magát szakértőnek kikiáltó anyukák jópofinak tűnő írásait figyelembe venni.
    Na ez a Velvet cikk is ilyen volt, de még tudnék ilyet sorolni.
    Az én kisfiam az első perctől külön szobában aludt, édesdeden, szépen. Már pici korától tudtomra adta, ha valamiért szüksége volt rám éjjel is (pl. fogzás). Olyankor beköltöztem hozzá, vagy ő jött mellém a nagyágyra. Most másfél éves, épp velem alszik pár éjszakája, mert kisebb vírusfertőzést szedett össze. Ő velem akar lenni és ez jó érzés, de én is érezni akarom éjszaka. Ha közvetlen mellettem van, hamarébb észreveszem ha ne adj isten hányna, v. emelkedik a láza.
    Zavar-e hogy ott van? Sem engem, sem az apját. Reggel nyálas puszival ébreszt, lekászálódik mellőlem a bokalengős pizsijében és hozza a poharát, hogy ő szomjas.
    Van ennél jobb? 🙂

    • Andi

      2010. november 19. péntek

      Osztom Éva nézetét! A gyerekek olyan hamar felnőnek!És akkor majd sajnálni fogjuk,sőt visszasÍrjuk ezt az időszakot!Gyermeket nevelni a Világ legcsodálatosabb dolga! Az én pici fiam 18 hónapos és köztünk alszik.A nagylányom is Így volt, és magától költözött külön ágyba, amikor úgy érezte, hogy kényelmesebb neki ott.Férjemmel ebből soha nem csináltunk problémát.Nincs annál boldogabb érzés, mikor az a csöpp kis kéz átölel!Revilonak pedig azt tanácsolom, hogy ne sajnálja gyermekétől a mesére szánt időt!

  • Csányiné Anita

    2009. október 05. hétfő

    Sziasztok! Én odaraktam a kiságyat a miénk mellé és igy azért annyira nem megterhelő felkelni hozzá, mert az én 1 éves babócám még sokszor fel kel.

  • teréz anya

    2009. szeptember 28. hétfő

    Kedves Ági!
    A kérdésem: és mi van, ha egy másfél éves, jó alvó gyerek máról holnapra minden éjszaka felébred, ill. felsír és csak akkor nyugszik meg, ha a hitvesi ágyba aludhat. Korábban is nagyon ritkán de felébredt, ölemben pár perc alatt megnyugodott és már aludt is. két hete viszont minden megváltozott. az első éjszaka még ugyanazt csináltam mint mindig ha feléredt /kb két hétben ha 1x felébretedt/, de nem tudtam visszafektetni, mert azonnal sírt. Kb másfél órát próbálkoztam, ölbevettem, megnyugodott, visszafektettem aztán pár perc után ismét sírás, hagytam először 1 percig aztán tovabb kb 5 percig, de mindig bementem hozzá és mindig a jelenlétemtől megnyugodott az ölemben. férjem már fél óra után azt mondta fektessük magunk mellé, de én nem akartam / korábban soha nem tudott elaludni közöttünk, mindig vissza kellett vinnem a kiságyába, külön szobája van mellettünk/. Hát most sikerült neki , sőt! Azóta minden éjjel felsír, sajnos egyre korábban, már 10 órakor pl. tegnap. Még egy-két napig próbálkoztam visszafektetni /nem másfél óráig, csak 1x-2x, aztán feladtam/.Nem az zavar , hogy velünk alszik, hanem ,hogy már 10órátol! Esténként még olvasni szoktunk az ágyban, hát ennek most vége! 10 m2-es szobában szinte csak az ágy van és szekrény, szivacsot letenni magunk mellé nem tudunk. Az ő szobája szintén ekkora, szivacson aludni pedig nincs nagy kedvem / gerincsérvem van, ésnem szokott jót tenni, ha idegen ágyban alszom/. Úgy érzem az esti “rituáléimat” csorbítja meg drága kincsem. Egész nap vele vagyok, foglalkozom vele, az este pedig mindig az enyém volt /kb 8 órától alszik, azzal semmi gond , altatni sem kell, van egy esti szertartásunk./ Van rá esélyem, hogy visszaszokik az ágyába? Vagy legalább éjfél után jön? Kérem , ha tudsz adj tanácsot vagy ötletet

    Válasz: Több megoldás van erre:
    1. Egy matracot kap az ágyatok mellett és ha már elaludt mellettetek, akkor oda teszed le őt (vagy ha befér az ágya a szobátokba, akkor oda teheted)

    2. 1-2 napig Apa fekteti le és ő megy be hozzá éjszaka. Ez első éjjel szokott nehezebb lenni, másnaptól elfogadja a legtöbb gyerek és inkább fel sem kel éjjel, mert “úgyis csak apa jön” 🙂

  • manner

    2009. szeptember 18. péntek

    Tudod Lakótárs, a rossz példákból is lehet tanulni…

  • manner

    2009. szeptember 18. péntek

    Hű, ez megint nagyon jó volt! Napok óta ezen a cikken töprengtem…

  • Lakótárs

    2009. szeptember 17. csütörtök

    Gyereknevelési alapelv, hogy Velvetet nem olvasunk.

  • Annamari

    2009. szeptember 17. csütörtök

    Ági!
    Tökéletetesen igazad van. A nagyobbik – egyébként tipikusan rossz alvó- fiam 6 éves koráig átjött időnként. Hol a sötéttől félt, hol hozzánk akart bújni, hol csak úgy. Volt nem kevés kialvatlan éjszakám, fáradt munkanapom. Aztán egyszer csak megszűnt az átjárkálás, amiért soha nem bántottuk. Elfogadtuk így:-)