Akinek kisgyereke van, az pontosan ismeri ezt a helyzetet: a babája álmos, láthatóan fáradt, ásítozik, a szemét, az orrát, a fülét dörzsöli, nem lehet semmivel lekötni, csak nyűgösködik, mégis: akármit teszel, nem tud elaludni. Mi lehet ennek az oka? Mit lehet tenni?
Ennek az oka olyasvalami, ami felnőttként biztosan ismerős: amikor sok a stressz az életedben, amikor például valami miatt izgulsz, nehezebben tudsz elaludni, gyakrabban ébredsz fel éjszaka, nyugtalanabbul alszol. A babákkal ugyanez történik: bizonyos hatások stressz-reakciót váltanak ki belőle, ezért nehezebben alszik el és éjjel is gyakrabban ébred.
Erre gyanakodhatunk akkor, amikor egyéb hatások nem állnak fent: nem beteg, az elalváshoz szükséges tényezők megvannak, mégsem tud elaludni.
Mik lehetnek ezek a hatások?
1. Túl sok inger
Ha a babát túl sok inger éri, nehezebben tud elaludni, túlpörög. Az első fél év folyamán ez még kevésbé szokott problémát okozni, bár vannak olyan érzékenyebb babák, akik már ekkor is jobban igénylik a jól megszokott nyugodt környezetet és nehezebben alkalmazkodnak a változásokhoz. Nagyjából 6 hónapos kortól 2 éves korig azonban különösen nehéz a szülők helyzete, mert a kicsik ingerkereső üzemmódban vannak, minden érdekli őket, ezért a túlságosan mozgalmas programok, a bevásárlóközpontok (gondolj csak bele, mennyire ingergazdag környezet van egy plázában vagy hipermarketben: folyamatosan szól a zene, nagy a háttérzaj, rengeteg a szín, a fényinger, a szagok és még ott vannak az emberek is, ráadásul mindez mesterséges inger, egészen más, mint pl. ha a piacra mennél ki a babával), otthoni televíziózás, családi programok. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne menjünk bevásárolni vagy nyaralni a babával, vagy éppen ne nézzünk tévét otthon, azonban ügyeljünk arra, hogy a túlfáradt kicsi ki tudja pihenni magát a program után, ha nyűgös, türelmetlen, teremtsünk lehetőséget neki az elvonulásra, pihenésre (néha egy rövid szopi egy nyugodt helyen is elegendő erre).
Amikor már csak egyszer alszik napközben, a mozgalmas programokat lehetőség szerint ne alvásidőre szervezzük, vagy ha mégis beleesik az alvásidő (pl. egy utazás vagy egész napos kirándulás esetén), teremtsük meg a nyugodt, zavartalan délutáni alvás lehetőségét!
Nem véletlen, hogy a kisgyerekkorban gyakori pavor nocturnus jelensége is éppen akkor jelentkezik, amikor a kicsi túlságosan fáradtan került ágyba. Ilyenkor a kicsi álmában felül, beszél, láthatóan félálomban van, nem tud magáról és nem lehet felébreszteni. Az olykor sírással, csapkodással járó alvajárás-szerű rohamok akár 30 percig is tarthatnak. Gyakorlatilag a szervezet arra reagál ezzel, hogy a kicsit napközben túl sok inger érte, túlságosan elfáradt.
2. Túl sok stressz
Talán furcsán hangozhat, hogy egy kicsit túl sok stressz érhet, de bizony mégiscsak gyakran ez a nyugtalanság oka. Mert mi is a stressz? Az a helyzet, amikor nem érezzük biztonságban magunkat és a szervezetünk elkezd azon dolgozni, hogy ezt a helyzetet azonnal megoldja, visszaállítsa az egyensúlyt. A csecsemő számára a biztonság legnagyobb forrása az édesanyja, aki egész nap ott van vele. Ha tőle kiszámítható válaszokat kap, ha ő kiegyensúlyozott, a baba is kiegyensúlyozott.
Nem egy olyan anyukával találkoztam az évek során, akinek kezdetben kiszámíthatóan és jól aludt a babája, aztán a fogzással jött néhány nehezebb éjszaka, ami megviselte az anyukát, nyugtalankodni kezdett és onnantól fogva már akkor sem aludt jól a baba, ha nem fogzott.
Ugyanez történik akkor is, ha az anyuka szülés utáni depresszióban szenved, ilyenkor az anya hangulatingadozásait a baba is átveszi. Sajnos gyakran nem veszik észre, hogy ez a valódi ok és a babát kezelik hasfájással, fogzással és egyéb tünetekkel, holott a nyugtalanság alapvető oka az anya állandó aggódása, változó hangulata.
3. Kiszámíthatatlan életvitel
A baba számára stresszforrás, ha úgy érzi, nem számíthat a környezetére. Amikor éhes, enni kap, amikor álmos, lefektetik, amikor testközelségre vágyik, felveszik. A napirend alapvetően azt szolgálná, hogy a kicsi biztonságban érezze magát és kiszámítható legyen számára a környezete.
Tehát nem az a jó napirend, ami merev, az órához alkalmazkodik, hanem az, ami a baba számára szükséges biztonságot és kiszámíthatóságot megteremti.
Újszülöttkorban ezt leginkább úgy tudjuk megteremteni, ha a baba testközelben lehet és igény szerint szopizhat. Ezzel mi is fel tudjuk venni az ő tempóját, megkapja a szükséges biztonságigényt és ő is alkalmakodik hozzánk, megtanulja, mikor van a nappal és mikor az éjszaka. Nagyjából 5-6 hét után már nagyjából átlátható rendszer van a napirendjében.
Ha kiszámítható válaszokat kapott az igényeire, 3-4 hónaposan a baba már képes kicsit várni pl. amíg elkészítjük az ételét, vagy leülünk megszoptatni, ebből is látszik, hogy már ismeri a szokásainkat és számít rájuk. Felismeri az altatás körülményeit, a sétához való készülődést, a pelenkázás előkészületeit is: mindent, amit ugyanúgy végzünk. Éppen ezért a környezete kiszámíthatóságában egyre nagyobb szerepet kapnak a szokások, a napi rutinok.
A problémát gyakran az okozza, hogy a szülők maguk unalmasnak találják a napi rutinokat és variálni kezdik, 1-2 éves kor között pedig már úgy gondolják, elég nagy a kicsi ahhoz, hogy rugalmas legyen, képes legyen kezelni a változásokat, ezért elkezdik variálni a mindennapi szokásokat, újakat vezetnek be, egyik napról a másikra akarják megváltoztatni pl. az elalvás körülményeit (elveszik a cumit, lecserélik a kiságyat heverőre stb.). Csakhogy a totyogók nagyjából 9 hónapos kortól 2 éves korig nagyon érzékenyek az efféle változásokra. Ebben a korban egyébként is annyi minden változik a környezetében, hiszen a mozgásfejlődéssel és az értelmi képességek fejlődésével kinyílik számára a világ és a megszokott környezet is rengeteg újdonságot rejteget, hogy a kicsi számára a szokások, a megszokott rutinok nem unalmasak, hanem a biztonság forrásai.
Éppen ezért, ha olyasmire szoktattad rá a kicsit, amit úgy érzel, érdemes lenne elhagyni, mert nagyobb korban már nem lesz tartható (pl. sétálva altatás, a te ujjadat szopizva altatás) jobb azt legkésőbb 8-9 hónapos korban megtenni, mert utána már sokkal nehezebben fog menni.
4. Ha nagy félelem érte
Oltás után, orvosi beavatkozások után, ha baleset érte, átmenetileg megrendülhet a baba biztonságérzete, természetes, ha utána nyugtalanabbul alszik. Ha tartjátok a megszokott napirendet és néhány napig lehetőség szerint csak rá figyelsz, újra „feltöltődhet anyával”, ismét helyreáll a biztonságérzete és megint nyugodtan tud aludni.
5. Ha sírni hagyják
Nem egy esettel találkoztam, amikor az anyuka elhatározta, hogy megtanítja aludni a babát, ezért néhányszor sírni hagyta. De aztán nem bírta tovább és mégiscsak felvette, újra bement hozzá, a kicsi alvása pedig ezután mintha még rosszabbá vált volna. Ennek az az oka, hogy a sírás során a baba testében a kortizol nevű stresszhormon termelődik és ennek a szintje még akkor is magas marad egy darabig, amikor a baba már nem sír. (Emlékezz vissza egy olyan helyzetre, amikor sírtál valami miatt! A rossz érzések, a szomorúság még akkor is megmaradt, amikor már nem jöttek a könnyeid. A baba számára viszont a sírás nem csak a feszültség levezetésére szolgál, hanem vészcsengő is egyben: jelzi a világnak, hogy valami gond van. Hogy éreznéd magad, ha nem kapnál a sírásodra választ, megnyugtatást?)
Rendszeres sírni hagyás esetén a magas kortizolszint állandósul, még 6 (!) éves korban is kimutatható a szervezetben, ami rossz stressztűrő képességhez vezet, azaz a sírni hagyott gyermek nehezebben viseli a stresszt, könnyebben kiborul, verekedősebb, agresszívebb lehet, vagy maga ellen fordíthatja a stresszt (pl. extrém ügyetlen lehet, akivel mindig valamilyen baleset történik).
A sírni hagyás tehát stressz a baba számára és bár, ha kitartóan csinálják, a baba egyre csendesebb lesz és kevesebbet fogja éjjel zavarni a szüleit, gyakran előfordul, hogy amikor ismét zavarja valami a baba álmát, megint fel fog ébredni.
Ha pedig nem következetes a szülő és csak néha-néha kísérletképpen hagyja a babát sírni, azzal azt okozza, hogy a kicsi folyton felriad, felszínesen alszik, még jobban „őrzi” anyát, ezért nem tud elaludni, nem engedi el őt altatáskor, felriad, amikor anya kimenne a szobából.
Hogyan altassuk el, ha mégis túlpörgött?
Ahhoz, hogy a kicsi el tudjon aludni, el kell lazulnia. Normál állapotban ehhez elég egy kis dédelgetés, cumizás, simogatás stb. De ha nagyon felpörgött állapotban van, akkor az ellazulás hosszabb ideig tarthat. Ilyenkor lépcsőzetesen haladjunk:
1. Először segítsünk a pörgő babának/kisgyereknek kiszakadni a „pörgésből”: kapcsoljuk ki a tévét, zenét, kicsit be is sötétíthetünk, feküdjük le mellé az ágyba, beszéljünk hozzá halk hangon, simogassuk. Néha a meseolvasás, mesekönyv-nézegetés vagy akár a diavetítés is segít neki, hogy a szétszóródott figyelmét egy helyre koncentrálja. Kisebb babáknál az ún. fehér zajok is segíthetnek kizárni a külvilágot (pl. vetillátor, hajszárító vagy porszívó zaja vagy akár óceánszimulátor, azaz minden olyan zaj, ami folytonos morajlással jár)
2. Ha már ellazult, akkor fektessük le őt a megszokott módon, biztosítva őt a jelenlétünkről. Ha igényli, ha felriad, maradjunk még mellette kicsit, simogassuk, de néha az is elég, ha csak rajta van a kezed a hátán vagy a pocakján (attól függően, hogy hason vagy háton alszik)
Nagyon nyűgös totyogók esetében néha csak az segít, ha anya mellett aludhatnak el, a kisebb babák pedig néha csak testözelben, hordozás vagy szopi közben tudnak elaludni ilyenkor.
A legjobb megoldás a megelőzés. Figyeljük meg, mi váltja ki a gyermekünkből ezeket a túlpörgött állapotokat és igyekezzünk elkerülni őket!
