Hogyan őrizd meg a józan eszed a dackorszakban is?

A dackorszak nem csak nevelési szempontból nehéz, érzelmileg is próbára tesz. Fogy az energiád, fáradt vagy, nehezen kezeled a folytonos érzelmi hullámzást. Van, akinek mindez meg se kottyan, mások nehezen viselik. Mit lehet tenni?

Mi okozza ezeket a probémákat?

Elsősorban az, hogy a kicsi még nem tudja kezelni az érzelmeit és az indulatát.
Néha csalódik magában – hú, de fel tudja húzni magát, mert nem sikerült felmászni a csúszdán, meg összerakni két építőkockát!
Néha csalódik bennünk – eddig nem nagyon voltak tilalmak, most meg mindent fel tud fedezni, mindenre fel tud mászni, mindenhez oda tud menni, sok tilalommal találkozik és ezen teljesen kiakad.
Ilyenkor persze sír, hisztizik.

Mivel még kicsi, rád támaszkodik, tőled kér segítséget, az ő belső viharait neked kell levezetni. Eddig is ezt tetted: felvetted, megnyugtattad.
De most valahogy több a vihar, meg jó lenne már, ha magától megnyugodna, hiszen már milyen “nagy” másfél-2 éves. Most már elvárható lenne…
Valójában nem elvárható, mert ebben a korban az érzelmekért felelős agyterületek fejlődnek rohamléptekben, míg a racionalitásért felelősek csak az óvodáskorban indulnak lassan fejlődésnek. Még nem ért az érveidből, a szavaidból, hiába beszéled rongyosra a szádat. Annál inkább ért a hanglejtésedből, a mimikádból, a tetteidből.

Néha az egész nap huzavona és vita, amit egyre nehezebben tudsz kezelni és egyre inkább lefáraszt.

Több dolog is van, ami gerjeszti ezt az állapotot:

1) A legtöbben nem szeretjük a konfliktushelyzeteket, most meg van bőven: a leghétköznapibb esetekben is vitatkozni kell. Pedig annyira szeretnéd dédelgeni, babusgatni és helyette huzavona van. Néha csak egy kis békét szeretnél, csak néhány órára, egy kis csendet.

2) Sokszor az állandó konfliktus előhozza a gyerekkort: régi emlékek kerülnek elő, néha visszamész gyerekbe és úgy érzed magad, mint az egykori óvodás, akinek meghúzták a haját, legszívesebben úgy is reagálnál vissza. Olykor meg is teszed, de nem szeretsz erről beszélni senkinek.

Intenzív érzelmek ezek, amikre senki nem készít fel. Lelki hullámvasút, amin együtt ültök.

Hogyan lehet átvészelni?

#1 Először is látnod kell, hogy ez átmeneti állapot.

Nem marad így örökre és nem kell következtetéseket levonni abból, amit most csinál a gyerek. Azért hívom fel erre a figyelmed, mert látom a hozzám forduló szülőkön, hogy komolyan aggódnak amiatt, hogy a másfél évesük majd 10 éves korában is akaratos, dacos, semmit nem tisztelő gyerek lesz. Pedig ez a vihar elmúlik és a legtöbb, amit tehetsz, hogy épségben juttok át rajta, sérülések nélkül.

#2 Te vagy a felnőtt!

A mai szülők szeretnének egyenrangúak lenni a gyermekeikkel, jó barátok, akiknek mindent elmond a gyerek. A törekvés jó, de azért te vagy a felnőtt, tiéd a felelősség, neked kell vezetned őt. De nem úgy, mint egy diktátor, hanem úgy, mint egy bölcs király, aki elől jár, példát mutat, akit szeretetből követ a népe.

#3 Szakadj ki belőle!

Ha van rá mód, néha fizikailag is szakadj ki: legyen hobbid, járj edzésre, barátnőzni, mozizini vagy bármi más. Ha pedig erre nincs módod, legalább fejben “vonulj el” néha: tarts olvasós napot vagy barkácsolósat, vagy amit szeretsz csinálni és aznap csináld azt! Persze közben a gyerekek is kapnak ebédet, a pelenka is le van cserélve és a játszóra is kijutottatok, de anya aznap fejben a barkácsolást tervezi, amikor van fél perce leül és barkácsol, mert ez az ő barkácsolós napja. És persze néha be lehet vonni a gyerekeket is ebbe-abba: mi lehetne viccesebb, mint hastánc DVD-re ugrálni a tévé előtt egy másfél évessel? 🙂

#4 Rutin, ritmus, határok és korlátok

Van ennek az életkornak egy fantasztikus előnye, amit ki lehet használni, az, hogy a kicsik, bár úgy tűnik, mindig ellenkeznek és lázadnak, valójában nagyon szeretik a szabályokat és határokat. Azt meg különösen, ha szép pontos napirendjük van, ha megértik, átlátják, hogy mi miután jön, mi miért történik az életben. Szívesen másolnak is, ha megtanítod neki, hogyan kell pl. sorbatenni a játékokat a polcon, nem csak meg fogja csinálni, de számonkéri rajtad is, ha nem úgy csinálod.

#5 Sok mozgás

A kisgyerekek mozgásigénye határtalan. Magam is meggyőzödtem róla, hogy ha délelőtt kiszaladták magukat a gyerekek, utána délután sokkal könnyebb volt velük. Ráadásul ez rögtön keretet is ad a napoknak. És van még egy előnye a sok szabad levegőn való mozgásnak: anyának is jót tesz, kevésbé érzi magát kimerültnek.

#6 Megnyutatás

Ha hiszti van, ha sírás, a gyerek magán kívül kerül, nem tudod szavakkal megnyugtatni, sem meggyőzni: meg kell nyugtatni (itt írtam a sírás és a hiszti közötti különbségekről). A te higgadtságod, nyugalmad neki is jó példa lesz majd, látja, hogyan kell kezelni a csalódást, a frusztrációt. Ölelés, simogatás, megértő szavak… Tudom, nehéz ez, mert te is frusztrált vagy, legszívesebben vele üvöltenél, de te vagy a felnőtt, tőled tanulja az önuralmat. Sokszor az is segít, ha feszült helyzetekben egyszerűen csak elkezdesz tíztől visszafelé számolni, mielőtt cselekszel, vagy elmondasz egy mantrát.

#7 Add ki te is!

Ha gyűlik-gyűlik a feszültség, az érzés, hogy rosszul csinálsz valamit, mert a gyerek mindig nyíg, a frusztráció, hogy nem tudsz elég jó lenni, az állandó villámhárításból fakadó feszkó, neked sem szabad benttartanod, add ki!

Mozogj, vegyél boxzsákot (a gyerekek is élvezni fogják), énekelj telitorokból, fuss, táncolj: bármi, ami segít levezetni, kiadni magadból! Egy ismerősöm ekkor kezdett el fejszével fát hasogatni az udvar végében, ez lett az ő kis elvonulós, feszkólevezetős szeánsza, és lett elég tüzelő télire 🙂

És a legfontosabb: nem szolga vagy, akinek az a dolga, hogy csillogjon a birodalom, hanem a királynő, akinek, ha jó kedve van, ha boldog, az egész birodalomban boldogság van 🙂

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

2 Comments

  • Monika

    Reply Reply 2017. augusztus 21. hétfő

    Szia

    Eléggé el vagyok keseredve.
    Van egy 16 honapos lányom. Nem tudom hogyan kezeljem szegenykémet.
    Nemrég született meg a hugi 7 hetes. Ekkor kezdödtek a problémák.
    Valószínüleg féltékeny lehet.Hozzá teszem anyosomék itt voltak az elején és nem engedték oda hozzám hiába mondtam h ne csinálják ezt. Folyamatosan kiabál, sikitozik, harapdálja a kandallo tégláit, neha a fejét veri a földbe és van hogy csak ugy ütöget, dobálozik.
    Probálok minél több időt tölteni vele,játszani de ilyenkor is kiabál. Eléggé fáraszto mivel a huga emiatt nem alszik rendesen.
    Sajnos egyedül vagyok velük mert apának két munkaja is van emiatt nem sokat van itthon. Család messze van barátok szintén. Fáradt vagyok és sokszor türelmetlen.
    Könyvet olsagatni nem szeret ha olvasni kezdek neki csapkodni kezd es dobálozik. Bármilyen játékot játszanánk nagyon hamar megunja. Néha mesével le tudom kötni de az se hosszu idő. Sétálni nem sürün tudunk, mert itt sajnos rengeteget esik, de amint tehetem megyünk a szabadba de ott is csak a kiabálás és földhöz vágja magát.
    Teljesen ki vagyok merülve es sokszor már nincs türelmem és ötletem se h mit csináljak vele.
    Közben a picivel sem nagyon tudok foglalkozni mert persze olyankor csinálja a legveszelyesebb mutatványait. Félek a pici se fog igy rendesen “fejlödni”.
    Mit tudok vele csinálni h ne legyen ilyen?
    Válaszodat előre is köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. szeptember 10. vasárnap

      Foglalkozz vele minél többet! A kicsinek az is elég, ha igény szerint eszik és alszik, amikor álmos, most a nagy legyen a középpontban! Sok dédelgetés, szeretgetés, ügyelj, hogy meglegyen a megszokott napirendje, menjetek sokat levegőre, játszótérre, sétálni, a kicsit kendőben viheted magaddal, szopizni ott is tud. A “nagy” lányod még egyáltalán nem nagy, még ő maga is baba és szüksége van anya szeretetére, figyelmére. Ha rossz az idő, menjetek játszóházba vagy otthon játszatok olyasmit, ami megmozgatja őt: táncolás, torna közösen, négykézláb fogócska stb.

Leave A Response

* Denotes Required Field