Mire van szüksége a babának?

A többgyermekes anyák pontosan tudják, mire van szüksége a babának, amibe az első gyermekesek még bizonytalanok: anyára. Kezdőként az ember még bedől annak a propagandának, hogy az a normális, ha a gyerek csendben fekszik az ágyában, ha pedig sír, akkor vagy éhes, álmos, fáj valamije vagy kakilnia kell, valamint hogy az a jó, ha a gyereket játékok veszik körül, szabadon jöhet-mehet a lakásban, különben nem fog megfelelően fejlődni. Nos, ez egy tévhit.

 Mire van szüksége a babának?A hatvanas években két bécsi pszichológusnő egy albán faluba utazott, ahol a babákat a modern szemléletmódhoz képest igen különösen tartották. 1 éves korukig lekötözve voltak egy fabölcsőben, egy sötét szobában, néha kivitték őket a világos szobába vagy a szabadba, de ilyenkor általában letakarták őket egy kendővel, így óvva meg a csecsemőket a fertőzésektől. Nincsenek játékaik, nincsen kúszás-mászás, járóka, babakocsis séta, zenélő forgó és a többi kellék. Az egyetlen, ami van: anya. Ő szoptatja a kicsit, ringatja a bölcsőben, beszél hozzá, énekel neki. Emellett a házban nagy a jövés-menés, tehát a babákat sok szociális inger éri.

És ezek a babák, amikor kikerülnek a fabölcsőből néhány hét alatt behozzák a teljes lemaradásukat a mozgásfejlődés terén, viszont ami nagyon meglepő: a szociális készségeik (mosolygás, kapcsolatteremtés, kommunikáció) terén meghaladták az ugyanilyen korú bécsi gyerekek szintjét. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a gyereknek elsősorban anyára van szüksége ebben a korban. Az ő figyelmére, szeretetére, gondoskodására.

Tudod, mi az az 5 családmodell, amely meghatározhatja egy gyerek életét és személyiségének alakulását? Vajon a ti családotok melyikbe tartozik? Katt ide és megtudod! >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

4 Comments

  • Boglárka

    2010. március 28. vasárnap

    …bocsánat csak most olvastam át, hogy kimaradt egy fél mondat…szóval hogy a -Tamás név mellett lobbizó – család nem hajlandó Zénónak szólítani a gyereket.
    Elnézést, várom válaszod, köszönettel,
    Boglárka

  • Boglárka

    2010. március 28. vasárnap

    Kedves Ági!

    Nem találtam a problémámnak megfelelő kategóriát, úgyhogy ide írom le.
    Van egy kilenc hónapos kisfiam, akinek két nevet adtunk: Tamás, Zénó
    Igazából családi nyomásra a Tamást, én pedig ragaszkodtam a Zénóhoz.
    Nem lenne gond, ha a férjemet nem úgy hívák szintén, hogy Tamás, mert így a hétköznapokban már most is meglehetősen sok problémát okoz. Ráadásul nekem nem jön a számra. Szerintem a férjemnek se.
    Ezért mi Zénónak hívjuk (eddig egyébként mindenfélének szólítottuk: Nokedli, Kókuszdió…stb.), aminek az az eredménye, hogy semmilyen névre nem hallgat, azonban a család nem hajlandó rá, kérésre se, mert ők már Tomikázzák.
    Valójában azt szeretném megtudni, hogy okoz-e bármilyen problémát a gyereknek, ha mind a két nevét aktívan használják körülötte. Megtanulja-e ugyanolyan ügyesen beazonosítani magát? Mert nem szeretnék beleszólni, hogy ki hogy szólítja szívesen a fiamat. De abban az esetben, ha bármilyen gondot okoz neki,változtatok ezen.
    Előre is köszönöm a válaszod,
    Boglárka

    Válasz: Gondot nem okoz neki, szépen megtanulja majd mind a kettőt, és elfogadja, hogy két neve van. Nálunk beceneve van a gyerekeknek és mellette megtanulták a saját nevüket is, arra is hallgatnak.

  • Nóra

    2009. október 24. szombat

    Vajon a kutatás megvizsgálta milyen felnőttek lesznek az ilyen gyerekekből? Lekötözve egy sötét szobában, ez komoly? Hogy hathat ez pozitívan akárkire is? És főleg egy pár hónapos babára?!

    Válasz: A kutatás elsősorban nem ezt vizsgálta. De azon a vidéken ez néphagyomány, mindenkit így neveltek és normális emberek lettek belőlük. (ennek egyébként az volt az oka, hogy a barbár törzsek és a malária ellen akarták megvédeni a kicsi babákat, nyilván, ha aközött kell választani, hogy túléli-e a csecsemőkort, vagy meghal, akkor inkább lekötözve tartja az ember, nem? A másik, hogy ezeknek a babáknak sokkal erősebbek voltak a szociális kapcsolataik, ugyanis folyton nyüzsögtek körülöttük az emberek, a családtagok, mindig beszéltek hozzájuk, simogatták őket, ebből kiderült, hogy ez sokkal fontosabb, mint hogy szabadon mászkálhat a lakásban, de senki nem foglalkozik vele)

  • Helga

    2009. október 12. hétfő

    Kedves Ági!

    Mi a helyzet az “anyapótló” kedvenccel? Jelen esetben egy plüs kutyusról van szó, amely csemetém számára elengedhetetlen kellék az ujjszopáshoz, alváshoz stb. Ha sokáig (kb 20 perc) nem látja, nyűgös lesz. Imádja a kék szőrmókot, ezért mindenhová magunkkal visszük. Vettem belőle egy másodpéldányt, mivel el sem lehetett venni gyermekemtől, hogy kimossam. Így most cserélgetem. Azt szeretném megtudni, hogy titkoljam a másodszámú ebet, vagy nyugodtan megmutathatom neki? Nem tudom, hogy milyen hatással lesz rá, ha meglát mégegy ugyanolyan kutyust, bár még csak most lesz 11 hónapos. Úgy gondolom, most még mosolyogna rajta, örülne neki. Később azonban fogalmam sincs, hogyan reagálna. És mivel nem hülyék a gyerekek, nem fogja elhinni, hogy egy szempillantás alatt kimostam és meg is száradt. Szoktassam őt ahhoz, hogy kettő kutyus van a birtokában (persze nem egyszerre), vagy maradjon titokban a másik? Egyébként egész nap vele vagyok, rengeteget játszunk, minden nap főzök neki, nagyokat sétálunk, családot látogatunk, tanítgatom erre-arra, tehát a lehető legtöbbet törődöm vele, úgy érzem.
    Várom a válaszod!
    Köszönettel,
    Helga

    Válasz: Szerintem inkább ne vedd elő a másikat, mert ez megzavarhatja, inkább cserélgesd titokban.