A babának megtiltani nem lehet…

A babáknak sok mindent meg lehet tanítani: ahogyan közeledik az 1 éves kor, egyre több új dolgot értenek meg a kicsik és sok alapszabályt meg tudunk tanítani nekik a lakásban való biztonsággal, a szokásokkal kapcsolatban. Néhány helyzetben türelmesnek kell lenni és megvárni, amíg a baba kinovi némely rossz szokását, más helyzetekben meg kell tanítani őt a veszélyforrásokra, és van egy harmadik csoport is, erről szól ez a cikk.

A babának megtiltani nem lehet…A babák 10-12 hónapos korukra már nagyon makacsak tudnak lenni: ragaszodnak a szokásaikhoz, melyek egy része nagyon aranyos, más része inkább bosszantó. Például az ételdobálás, a cumisüveg vagy a cumi leejtése, a kádban való vízfröcskölés nagyon bosszantó szokások, de ezeket gyorsan kinövi a baba, hiszen ezek arról szólnak, hogy a kicsi kísérletezik a világgal, megtanulja, megtapasztalja, a saját bőrén teszteli a fizikai törvényszerűségeket (pl. a gravitációt, a tárgyállandóságot stb.)

A szokatlannak tűnő és sok kalamajkát okozó szokások másik csoportja olyan, ami türelemmel és odafigyeléssel megtanítható a kicsinek: például, hogy ne csapkodja a távirányítót, ne kapcsolgassa a hifit stb. Ezeket néhányszor meg kell neki mutatni, hagyni, hogy megnézze, megfogja, kiélje a kíváncsiságát és többé nem lesznek érdekesek a számára.

Más a helyzet azokkal a lakberendezési tárgyakkal, élethelyzetekkel, amik veszélyesek lehetnek a kicsi számára. Például a forró sütő Számtalanszor elmondhatod a kicsinek, hogy ne menjen a sütő közelébe, és talán néhányan közülük el is fogadják ezt, vannak azonban olyan babák, akiknek legalább egyszer meg kell tapasztalniuk, hogy a sütő tényleg meleg, mint ahogyan néhányszor oda kell csukniuk az ujjukat a fiókkal, mire rájönnek, hogyan működik. Vannak olyan veszélyes tárgyak, amik veszélyesek ugyan, fájdalmat okozhatnak, de nem tarthatod tőlük teljesen távol a babát, ha így teszel, akkor csak későbbre tolod azt az időpontot, amikor egyszer mégiscsak odacsukja az ujját, vagy egy pillantra hozzáér a sütő ajtajához.

Ugyanez vonatkozik arra is, hogy a babák könnyen elesnek, beverik a fejüket, van idő, amikor naponta akár 5-10 alkalommal is elvágódnak, hiszen éppen állni, lépegetni tanulnak. Az esés a tanulási folyamat része, nem tudod megóvni tőle a gyermeket. A dolgod nem az, hogy távol tartsd a gyermeket tőlük, hanem, hogy csökkentsd a kockázatot (nem gond, ha a sütő közelébe megy és megérzi a meleget, de ne tudjon belenyúlni, nem gond, ha néha elesik, de ne üsse be a fejét az asztal éles sarkába stb.)

És végül vannak olyan veszélyforrások, amiket inkább ne akarj megtanítani a kicsinek, amíg mindent korlátlanul ki akar próbálni és nem érti, mi miért veszélyes, miért nem szabad:

    – a konnektorokat be kell dugózni,
    – a szobanövényeket elérhetetlen helyre kell tenni, mert a legtöbb szobanövény levele mérgező,
    – ha mégis van pl. padlón szobanövény, a virágföldet be kell fedni, hogy a kicsi ne férjen hozzá (inkább legyen pár hónapig kevésbé mutatós a virág, mint hogy kórházba kelljen menni a kicsivel, mert műtrágyás, tápoldatos virágföldet kóstolt)
    – gyógyszereket el kell zárni,
    – törékeny tárgyakat magas helyekre kell helyezni
    – a gáztűzhelyre ne tudjon felnyúlni, a fővő ételt magára rántani,
    – a macskaalomhoz, kutyaeledelhez, kozmetikumokhoz ne férjen hozzá (vigyázat: 1 évesen már simán elérik a fürdőkádból a tusfürdőket)

Hamar elérkezik az az időszak, amikor már a gyerek pontosan érti, tudja, mi az, hogy „fáj” és „veszélyes”, addig jobb őt megóvni a közvetlen veszélyhelyzetektől, mint folyton a nyomában lenni és aggódni, mikor tesz kárt magában. Nem utolsósorban: neki is jobb, ha szabadon mozoghat a lakásban és kedvére fedezheti fel azt, ami nem veszélyes, mintha állandóan a nyomában vagy.

Napirend, Szervezés és Időmenedzsment kismamáknak Ismered azt a néhány alapszabályt, amelynek révén a napirend számodra és a baba számára is tökéletesen átlátható és követhető lesz? Katt ide a válaszért! >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

3 Comments

  • Nina86

    2010. június 24. csütörtök

    Kedves Ági!

    Van egy problémám,amivel nem tudok mit kezdeni!Kis fiam 8 hónapos lesz,és szopja az ujját.Ez nem zavar,csak már annyira kirágta az ínyével,(és a foga még csak most fog ki bújni)hogy szörnyen ronda.Egyszerre látszik száraznak,és hólyagosnak.Szeretném tudni,hogy mit csináljak vele,vagy egyáltalán kell e ilyenkor valamit tenni?
    Előre is köszönöm!

    Válasz: Nem kell vele semmit tenni, esetleg megpróbálhatod a rágókára rászoktatni, amikor az ujját rágja a fogzás miatt, rágja inkább azt.

  • Kata

    2010. június 24. csütörtök

    Kedves Ági!
    Réka most 10 hónapos, és túlzás nélkül állíthatom, hogy egész nap sír. Ha belekerülök a látókörébe, az addig nyugodt leányzó végtelen ordításban tör ki. Nagyon aggaszt a dolog, hogy hol, mit ronthattam el. Semmi nem köti le a figyelmét, sem játék, sem zene, csak ha az ölembe veszem, pedig nem mondhatom, hogy karon ülő baba. Ez most egy pár hete van így, éjszaka ha felébred, csak velem tud visszaaludni, pedig első perctől saját ágyában, külön alszik. Ez egy normális jelenség, vagy az ösztöneim csaltak meg, és elrontottam valamit? Nem akarom, hogy azt érezze, nem számíthat rám, de egész nap sem vihetem az ölemben körbe-körbe.
    Köszönettel:
    Kata

    Válasz:Nem rontottál el semmit, ez a szeparációs szorongás. Egyre függetlenebb lesz tőled, egyre jobban érdekli a világ és egyre több mindent szeretne feltérképezni, megismerni, de ugyanakkor meg is ijed ettől, ezért viselkedik ilyen furcsán. Ezen leginkább az segíthet, ha kiszámítható rendszerben vannak a mindennapjaitok, és tudja, mikor mire számíthat. Pl. reggeli után te mindig főzöl és akkor is ragaszkodsz hozzá, ha ő a feje tetejére áll, de utána fél órát csak az övé vagy. ne vedd fel állandóan, amikor kéri, tereld el a figyelmét, vond be abba, amit csinálsz (pl. adj neki is lábost, kanalat, ültesd magad mellé etetőszékben stb.), tehát ne az legyen az alap, hogy ha fel kell venni, akkor felveszed, így megszokja, hogy neked is vannak teendőid, de ilyenkor is tudsz azért foglalkozni vele, csak másként.

  • kata12

    2010. június 02. szerda

    Kedves Agi!

    Nagyon elkeseredesemben irok neked. Agresszivitas problemarol van szo.
    1 eves 10 honapos kisfiam majus folyaman teljesen megvaltozott, az eddigi szep szobol erto gyerekbol kis ordog lett, nem hallgat egyaltalan rank semmiben, a Nem szabad kifejezesre kacag (itt veszelyes dolgokrol is szo van, pl. jardan setalni alig lehet vele, szalad ki az uttestre), hisztizik es ami a legrosszabb pofozkodni kezdett, rugdosodni es dobalni ha nem tud valamit megcsinalni az adott jatekkal. Eddig nagyon kevesszer utottunk ra a kezere, most is turtoztetjuk magunkat ameddig csak lehet, de ugy hetente 2-3 szor kihuzza annyira a dugot, hogy a kezere csapunk. A hisztit nem tudom komolyan venni, kenyes ugy boltban vagy utcan, de nem erdekel annyira, viszont a pofozkodas es rugdosas kemeny ugy, nem kevesbbe hogy dobal targyakat.
    Probaljuk szep szoval ameddig csak lehet (a napi 5-6 hisztiroham ellenere), aztan kicsit megemeljuk a hangunkat es ritkan racsapunk a kezere. A gond az, hogy amikor a kezere csapunk is csak nevet, valoszinuleg azert mert nem erosen tesszuk. Miutan rosszat tesz mindig elmagyarazom, hogy miert nem volt jo es hogy kerulje a kovetkezokben (ujabban a Nem szot se hasznaljuk) de elutasito magatartast nem tudok gyakorlni, tehat nem tudok ra haragudni. Lehet ez a gondd?
    Nagyon aktiv gyerek, ezert azt mondtuk, hogy ami nem veszelyes probalja ki, de azt latjuk, hogy egyszeruen keptelen felfogni, hogy van amit nem szabad. Ugy erzem teljesen kiment a gyeplo a kezunkbol. Soha nem gondoltam volna hogy ide jutok vele, egyszeruen ugy erzem nem tudok ra hatni. Majustol szoktatjuk bolcsibe, de alig volt parszor, tehat onnan nem igazan lathatja ezeket a viselkedeseket, de az jutott eszembe, hogy netan elhagyatva erzi magat? Pedig par orara vittuk csak es utana delutan velunk van, jatszunk.
    Kerlek adj valami tanacsot hogyan induljunk el?
    Koszonom elore is, Kati

    Válasz: Ebben a korban a gyerek utánzással tanul. Ha agresszióra agresszióval (kézrecsapás) reagálsz, akkor azt tanítod neki, hogy ez a jó. Ellenben, ha mindig higgadtan, határozottan megmondod neki, mit hibázott és mit kéne helyette tennie, akkor idővel megtanulja helyesen uralni az indulatait.
    Egyébként egyértelmű, hogy ezt a viselkedést a bölcsi váltotta ki nála, a gyerekek új helyen csak úgy szívják magukba az információt és nyilván a többi gyerektől ezt látta, illetve ő maga is feszültebb lett ettől a helyzettől. Legyél vele türelmes, állíts fel szabályokat, mondd el előre az egyes helyzetekben, mit nem szabad és mondogasd neki gyakran, így megtanulja. Gyakori, hogy a bölcsi/ovi pont azt váltja ki a gyerekekből, hogy ott jól viselkednek, de a feszültségüket otthon adják ki, mert ott nem kell jónak lenni, erre jó megoldás, ha bölcsi után 1-2 órát csak vele foglalkozol, beszélgettek és fizikailag is elfárad (egy nagy motorozás, séta, játszóterezés jó szokott lenni erre)